Az egy macska. Egy egyáltalán nem kedves macska. Az izlandi folklórban lakik, és megeszi azokat, akik nem kaptak ajándékba karácsonyra semmiféle ruhaneműt.

Nem voltam biztos abban, hogy Jólakötturin kipöcköl a tányérkájából akkor, ha magamnak veszek ruhaneműeket, pláne abban nem, hogy zokni- és cipőneműekkel ki lehet-e váltani a felzabálást, de azért biztos ami biztos, a zoknibeszerzés mellé megejtettem egy cipőbeszerzést is.

Ímé, üdvözöljétek a hatodik sivatagi bakancsomat. Attól tartok, a jövő majdnem kizárólagos cipőtrendje nálam leginkább sivatagi bakancs formájú lesz – már legalábbis ha továbbra is belecsúszok harminc százalékos leárazásokba, mert anélkül mégiscsak győzne a józan ész.

Ez itt pedig az El Naturalista Angkor sorozatának egy olyan darabja, aminek a színét “Pleasant Caldera” néven írták le, és olyan olvatagon kényelmes, hogy az már teljesen igazságtalan más cipőkkel szemben.

És akkor jött a Repülő Kutató. A Repülő Kutató meggyőződéses sváb, legalábbis ezt szokta hangoztatni, amikor pénzügyekről esik szó. Nem tudom, hogy ezt a svábot hová tette, amikor megvette nekem karácsonyra ezt,

de igen, ez az a Gudrun Sjödén kardigán, amire a nyálamat csorgattam még valamikor ősszel.

Mire jó az, ha az ember lányának van egy blogja, és a férje olvassa azt a blogot.