RSS

mák bejegyzései

8/238 – Toligálós

Minden törekvés ellenére az a sanda gyanúm, hogy a mai nap többé-kevésbé füstbe ment tervek sorozatává fog válni, lévén hogy miután felvettem dzsuvázós és bútortoligálós jelmezemet, majd lejöttem bejelenteni a Repülő Kutatónak, hogy ha fentről dörömbölést, zajt és káromkodást hall, maradjon a fenekin, csak akkor jöjjön fel, ha segítségért sikoltozom – na szóval miután mindezeket a használati utasításokat eldaráltam, a RK bocsánatkérő hangsúllyal megjegyezte, hogy ő tíztől ülésezni fog Filoméla kék szobájában. Remek.

Nem mintha meglepődtem volna, a mai nap a már megszokott Fapapucs Futammal indult, aztán azzal folytatódott, hogy üvöltözést hallottam a szomszédból, mivel Lóci emberi mulasztásból kifolyólag kilógott a kertbe. Szerencsére nem világot látni indult, hanem füvezni, de nem szívta, hanem ette, és miután bevitték, ki is hányta. Több adagban.

Legalább a tulipánokat nem ette meg, no. Összesen ennyi nőtt ki a mi térfelünkön, ideje lenne frissíteni a parkot.

Mindezek után, miközben sminkszereimet próbáltam organyizálni (melyek száma légió),

az a ribanc Simone leugrott a polcról, aztán krccs. Már a francia egzisztencialistákban sem lehet megbízni. (Megragasztható, de pont a csavarantyús baszkuláról ugrott le a rudacska, szóval dógozni kell vele. Ezzel is.)

Mondanám, hogy érdeklődve várom, mit hoz még a mai nap, de ezek után talán mégse.

Szerző: mák be 2021/04/26 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/237 – Sarkantyúka

Mire elgyüve a reggel kilenc, én már renováltam a fejemen a pipirost, és elültettem két láda mászósarkantyúkát meg egy dézsa ülősarkantyúkát.

A továbbiakra is vannak terveim, még nagybetűs Tervek is.

Szerző: mák be 2021/04/25 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/236 – Maszk

Az éjszakáim lényegében olyanok, mint egy-egy mozimaraton. Elragadóan hülye álmokat szoktam látni, sokszor nyomasztóak, néha viccesek, de unatkozni még éjjel, alvás közben sem szoktam, no. Ezúttal például megint ott voltam egyetemista koromban, és valamiért rettenetesen erős igényem volt arra, hogy elfogadjanak a tétékások, úgyhogy folyton a fizikusok kocsmájában csocsóztam, szabad időmben pedig gitáron gyakoroltam, hogy egy csupa fizikus meg matematikus lányból álló punkbanda felvegyen basszerosnak, de persze reménytelen volt az egész, se csocsózni nem tudtam jól, se gitározni, és én voltam az, aki utoljára nevet minden viccen, mert nem érti. Áuáuáu.

Voltaképpen még ez is felüdülés volt a mostanság szokásos álmaimhoz képest. Valószínűleg mostanra ütött be nálam a pandémiás fáradtság, ugyanis egy egész éven keresztül megúsztam, hogy a szopornyicáról álmodjak, de az elmúlt néhány hétben folyton előszüremkedik valahogyan. A legtöbbször valamilyen, a maszkokkal kapcsolatos kínos helyzetbe keveredem bele. Az egyik visszatérő motívum, hogy van rajtam maszk, de senki máson, az emberek meg furán néznek, amitől én kezdek elbizonytalanodni, hogy jó helyen és időben vagyok-e, mert lehet, hogy már elmúlt a pandémia, de az is lehet, hogy még be sem következett. A másik visszatérő motívum, hogy valahol menet közben elvesztem a maszkom, és muszáj szereznem egy másikat, úgyhogy bemegyek mindenféle hülye helyekre, hátha ott lehet kapni, aztán bezáródom, és nem tudok kijönni, esetleg olyanokkal futok össze, akik direkt azért vannak azokon a mindenféle hülye helyeken, mert nem akarnak velem találkozni.

És folyton fázom. Ezt nem álmomban, hanem ébren. Szent György napja van, kuruttyolnak a békák, bimbóznak az orgonák, én meg még mindig nyafogóruhában, sőt azon gondolkodom, hogy varrnom kéne még néhányat.

A helyzet persze a maga röhejességében épp elég szomorú (esetleg fordítva), de a piacon tavaszi micsodácskák vannak, tegnap pedig apósom megjavította a termosztátot, úgyhogy végre évek után van igazi forró vizem. Nagy optimizmusomban ráadásul vettem egy tubus ötvenfaktoros napvédő krémet is, szóval nem mondhatnám, hogy pesszimista vagyok a végletekig. Csak egy kicsit.

Szerző: mák be 2021/04/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

8/235 – No filter

Ez itt nem hó, nem jégeső, nem konfetti, csak a cseresznyefa.

Ez itt pedig én vagyok, teljes reggeli kócomban, nyafogóruhámban és abszolúte sminkeletlenül, a napi első kávémmal.

6 hozzászólás

Szerző: mák be 2021/04/23 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/234 – Memória

Kezdek kijönni a nihilből, ami valószínűleg látszik is rajtam,

de legalább az, hogy törekszem némi tavaszias ződek meg kékek behozatalára. A helyzet persze nem tökéletes, ma délelőtt töredelmesen bevallottam a diákoknak, hogy a laptop külső memóriáját nem találom sehol – egészen pontosan azóta nem, hogy elraktam Egy Jó Helyre, Ahol Majd Biztosan Megtalálom. Korábban a fonalaspolcon volt a kékek között, ahol persze nem volt Jó Helyen, de mindig megtaláltam. Még korábban a nautilusok között volt egy cipősdobozban, ami szintén nem volt Jó Hely, de (eh, úgyis tudjátok).

Bár legalább annyi eszem lett volna, hogy ráhajítom az asztalra, ami persze szintén nem egy Jó Hely,

(kell még folytatnom?).

A következő óránk két hét múlva lesz. Addig talán csak rájövök, hol volt az a Jó Hely.

Szerző: mák be 2021/04/22 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/233 – Káddugó

Játszottatok valaha a Neverhooddal? Nem? Elbűvölő kis számítógépes gyurmajáték volt, amiben egy kajla gyurmafigurával kellett végigkószálni egy fura, kihalt, gurbegurba világon, és közben ezt-azt gyűjtögetni meg megoldogatni. Lényegében az a fajta játék volt, amelyben az ember mindenre rákattint, haddlám, mit kell vele csinálni. A legtöbb esetben logikai feladatot kaptál a nyakadba, de volt egy olyan gyurma-tereptárgy, amit leginkább óriási, a földbe süllyesztett káddugóként lehetne leírni, és ha arra rákattintottál, kiestél a világ fenekin, csak az elhaló sikolyod hallatszott, miközben belezuhantál a nagy büdös semmibe. Game over.

Na ez történt velem tegnap, és elhihetitek, nincs is annál felemelőbb érzés, mint amikor valami országos hepaj közepén egyszer csak kiesik a segged alól a Teams, az internet meg a géped. “Leszakadt a pajta, bent maradt a macska, hopp.” Valamilyen különleges szerencsének köszönhetően mindez hálistennek akkor történt, amikor a legislegutolsó versenyző előadásvitájának végén jártunk, és mire a zsűri (benne én) nekikezdett a pontszámok összesítésének, sikerült mindent újraindítanom, de az alatt az öt perc alatt nagyon sokat öregedtem.

Ma még tanítok, holnap még tanítok, aztán hétvége lesz, aztán pedig gyakszihét, ami nekünk tanaraknak oktatás nélküli munkahét. Utána még két hét van hátra ebből a keserves digitális félévből, majd jöhet a keserves digitális vizsgaidőszak. Nyavalyába már, hogy folyton a saját varkocsomnál fogva kell kirángatnom magam a gödörből, mint egy elkefélt Münchhausen báró.

Ennek örömére ma már hat óra tízkor leültem ppt-ket csiszolni, mert a Fapapucs Futam után úgyse volt jobb dolgom, aztán megpróbáltam emberré pofozni magam, melynek keretein belül leborotváltam a lábam, mert ugyan senki sem nézi/látja, de én tudom, hogy olyan szőrös vagyok, mint egy hegyikecske. Természetesen sikerült elmetélnem a bokámat, mert ilyenkor ez a minimum, és durván erős vágyat éreztem arra, hogy nyafogóruhában tartsam meg a mai óráimat, de ellenálltam a kísértésnek.

Na nem mintha ez olyan nagy dobás lenne, visszamásztam a tegnapi kötényruhámba, plusz bundás bélésű kinti cipő van rajtam meg téli túrazokni. Igaz, ezt sem látja senki, csak ti.

Mindeközben pedig, ütné meg a ragya, olyan köd van kint, hogy az út túloldaláig se látni. Igaz, ez Macit nem zavarja. Tanulnom kéne tőle, asszem.

Szerző: mák be 2021/04/21 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

8/232 – Szekció

Annyira nyavalyás vagyok, amennyire csak ez különösebb fizikai problémák nélkül lehetséges: fázom, minden ruhám és minden cipőm kényelmetlennek érzem (ja, még a tornacipőket is), és végig tudnám aludni a napot. Meg a holnapit és a holnaputánit is.

Ehelyett jövel szekcióülés négytől hétig. Ha van egy kis szerencsém, nem borulok rá menet közben az asztalra.

Hajamismijen, pedig ma mostam meg. Remélem, most vagyok amúgy mindennek a legalján, mert ennél lejjebb, azt már el sem akarom képzelni.

Szerző: mák be 2021/04/20 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/231 – Három majom

Mióta beütött a szopornyica, az efféle csudálatos időjárásban, mint a mai, én vagyok egyszemélyben a három majom. Sz.e. (=szopornyica előtt) csak az a majom voltam, aki nem hall, mert zenegépecke nélkül a lábam se teszem ki a házból, de azóta ott van a maszk is. Amitől bepárásodik a szemüvegem. Ami 4.25 dioptriás szemenkint.

Mindehhez a sors egy olyan városba baszarintott bele, aminek mondhatni védjegye a macskakő. (Amikor Patyomkinfalvát alakítottak belőle, voltak helyek, ahol direkt felszedték az aszfaltot, hogy macskakövet rakjanak a helyére. True story.) Ennélfogva számomra párás időben elközlekedni a postáig maga a kéktúra.

(Olyan ocsmány sötét van, hogy muszáj volt manuperálnom a fotóval is, fel a gammát, fel a kontrasztot, fel a szaturációt.)

A posta logikáját sose fogom megérteni, idén márciusban például “a zsúfoltság elkerülése érdekében” átmenetileg bezárták a főtéri postafiókot, ami miatt nyilván mindenki kénytelen a lokális főpostán tolongani, amit 1-es számú postának híjnak. Ebben a postaépületben én 1990-ben jártam legelőször, és akkor nekem, falusi Máriskónak, igazi modern postának látszott. Na hát azóta eltelt harmincegy év, mely alatt én igen sokat változtam, a posta viszont, megkockáztatnám, lényegében semmit. Ja, de mégis: lett neki számhúzós rendszere, aminek ugyan van elvileg logikája, de azt mind megeszi a fene, amikor a kilenc ablakból csak kettő üzemel, és ezek közül is az egyik a csomagkiadó meg -felvevő.

Na ez volt most is. Talán nem meglepő adalék, hogy az 1-es számú posta gúgel értékelése 2.2 pont a lehetséges ötből, magyarán ha nem posta lenne, hanem vegyük cukrászda, már kénytelen lett volna bezárni az odalátogatók elégedetlensége miatt. Emellé pedig Sz.k. (=szopornyica közben) bevezették azt a szabályt, hogy csak annyi ember lehetne bent, amennyi ablak üzemel, az emberek viszont nyilvánvalóan szarnak erre a szabályra, és különben is honnan a lócsicsből tudhatnád, hogy a te sorszámod következik, ha kint állsz az épület előtt?

Mindenesetre lezavartam a postalátogatást, vettem kenyeret is a Heim sütöde helyi tagozatánál, és enyhén úgy éreztem magam, mint Dummer Auguszt, aki végtelen mennyiségű fúvós hangszert képes elrejteni a kabátjában. Nekem egy hetvendekás sváb rozskenyeret sikerült a kistáskámban, ez is valami.

Nesztek galéria is, liebesgrüsse aus Szentendre. Hétfő délelőtt esőben, ráadásul.

Nem tudom, mennyire látható-érezhető-olvasható, de rémesen nyomott vagyok. Délutántól bele kell feküdnöm az OTDK országos akármijének akármijébe, próbakonferenciák meg szekcióülések meg anyámkínja, és semmi de semmi kedvem hozzá, de már elvállaltam, mert egy liba vagyok.

Nagyon remélem, hogy ez az állapot hamar elmúlik, mert ha a sors most elém dugna egy konflislovat, én is sírva esnék a nyakába, mint Nietzsche. Őt speciel ezért zárták be diliházba, csak mondom.

Szerző: mák be 2021/04/19 hüvelyk újracucc, blabla, eská, galéria, tavasz

Sétálunk, sétálunk…

…egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs.

Ilyen időben muszáj színeket gyűjteni, és én megtettem mindent, ami tőle telik.

Szerző: mák be 2021/04/18 hüvelyk eská, galéria, tavasz

8/230 – Továbbá

Némiképp elhaló hangon azt óhajtom mondani, hogy istennő vagyok, ugyanis összeraktam az összes felnőttlegót, ráadásul még pénteken, csak azóta közbeköpött az oktatás meg effélék, úgyhogy eddig nem volt érkezésem bemutatni.

Nos.

Sikeresen összenyomtam és zsúfolttá tettem a teret, ráadásul most épp roppantul bamba, nyavalyás időjárás van, sötét meg hideg, úgyhogy ettől még bánatosabb lett a fotó. Persze nekem gügye mókuskának mindig mindenre van megoldásom, erre is, de az sok tologatással és csavarozással fog járni, amihez hiányzik az a nagyúri magány, amiben az ilyeneket én legjobb minőségben abszolválni bírom.

A Repülő Kutató áldott jó ember, de igen mérsékelten alkalmas arra, hogy lakberendezési terveimben és ambícióimban konstruktív szerepet vállaljon. A két nagyobbik dög közül az elsőnél még kértem tőle segítséget, mert a recept explicite ezt igényelte, de annyi morgással és nyivácskolással járt az ügy, hogy a másodiknál bizony ez történt:

Én ugyan egy kis puha pacni vagyok, de ami izomerőből hiányzik, azt makacssággal pótolom, úgyhogy egyedül is megcsináltam, mit nekem ti zordon Kárpátoknak satöbbi. Azt is meg fogom csinálni (én!! egyedül!!!), hogy mindent összevissza tologassak és csavarozzak. Majd. Most egyelőre még mindig a “közben” állapotában vagyunk, és még egy ideig ott is maradunk, mert a RK jövőjében ugyan sejlenek valaminő konferenciák Bécsben meg Prágában, de addig még oltások meg lezárások meg az összes többi.

Közben a cseresznyefák tényleg gőzerővel elkezdtek fesleni,

de mindehhez rettentő hideg van, brr, és nem akaródzik kimenni a házból, pedig ez után a hét után, tancsitancsival meg szakdolgozati leadással meg a felnőttlegók garmadájával tényleg rám férne egy kis lődörgés a levegőn, addig üsd a vasat, amíg megvan.

Holnap ugyanis, nyilván mondanom se kell, megint taposómalom.

Szerző: mák be 2021/04/18 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/229 – Csügged

Az onlány tanítás amúgy sem a szívem csücske, de szombaton egész délelőtt, egy kivételesen pocsék éjszaka után – ááááá.

2 hozzászólás

Szerző: mák be 2021/04/17 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/228 – Közben

A szakdolgozat-leadási hét hisztérikus hajrájában (NEM AKAROK BESZÉLNI RÓLA!!!) szétütöttem az emeleti folyosót. Természetesen annyi eszem nem volt, hogy lőjek egy fotót az “előtte” állapotról, úgyhogy ez itt a “közben”.

Onnan, ahol éppen nincs semmi, a kép baloldali felén, kikanalaztam két basz nagy Aspelund komódot, és betetriszeztem őket Filoméla kék szobájába. (Ne kérdezzétek, hogyan, magam is meglepődtem rajta, de elfértek. Vetítettképes előadás a későbbiekben.) A Szent Ideiglen állapotához jelenleg itt még a hátul látható kis zöld komód is társul, aki pár hónappal ezelőtt még nem itt volt és nem volt zöld, de ezt majd szintén be fogom mutatni, ha lesz rá érkezésem. Mindenesetre ő vissza fog kutyagolni a nappaliba, ahonnan feljött.

A lényeg viszont az emeleti folyosóval kapcsolatban ez:

Felnőttlegók, feeelnőttlegóóóóók, enyéim, nyamnyam. És most ők felmennek az emeletre, ahol felszabadítottam nekik a a helyet, én pedig, mint a kiscsoportos a duplóval, nyamnyam.

Mindennapi eszképizmusunk add meg nekünk ma, az enyém mára megvan.

Szerző: mák be 2021/04/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/227 – Glóri, glóri

Dicsőség és halleluja, megszabadultam a szakdolgozatoktól, mind a hattól.

Akkor most tanítsunk.

Szerző: mák be 2021/04/15 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

8/226 – Szókép

Tarkabarka: csekk. Smink: csekk. Robbantott haj, csekk. Karóra, csekk. Parfüm, csekk.

Indulok a szóképekről magyarázni. Nem megyek én messzire, csak a barlang szélire, hopp.

Szerző: mák be 2021/04/14 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/225 – Palást

A szakdolgozatok leadási körüli káosz, ajvék és nyivácskolás gyanúm szerint még nem érte el a csúcspontot, de tegnap este már az egyik hallgató a kétségbeesés olyan pincemélyi szintjére zuhant, hogy a Teamsen tartottam neki léleksimogató zöngicsélést. A Repülő Kutató eközben egy emelettel feljebb valami halálfontos kutatási értekezleten vagy workshopon vagy miabokámon vett részt, a macskák meg lelkesen pofozták egymást a mellettem lévő fotelben. Természetesen ebben a pillanatban érkezett meg apósom is valamiért, amit persze egyikünkkel sem tudott megbeszélni, mert a fülünkben fülhallgató volt, abban meg más emberek, de az este folyamán kiderült, hogy valami kúpszerű, palást nélküli műanyag bizbaszt keresett. Mint az egyik barátnőm hajszálpontosan megmondta, ez egy körlap fölött egy pont.

Ha majd megtalálom a lakásban, szólok. De még le is fotózom.

Addig is nesztek a cseresznyefa tegnap estéről. Én most megint nyafogóruhában vagyok, és nem is igen látom, miért vedlenék ki belőle a mai nap folyamán. Ó, édesjóistenem, csak ennek a szakdolgozat-leadási időszaknak legyen már vége, hogy aztán várhassam valami másnak a végét, mert így múlik el ez az élet, bmeg.

Szerző: mák be 2021/04/13 hüvelyk otthoncsücsü, tavasz

8/224 – Eceteshordó

Jaja, az, amelyikbe vissza bele. Nédda.

Bár a haj még csapzott (most mostam meg), és a nyafogóruha is régi, az olvasók iránti tisztelet jeleként már felkentem számra a Részeges Pifkét. Ilyesmi egész hétvégén eszembe se jutott fetrengéseim közepette. Ezúton szeretném amúgy megjegyezni, hogy cicukáimnak toll a fülébe, egyiknek sem volt semmiféle késztetése arra, hogy bejöjjön hozzám gyógycicát játszani, hanem csak ültek a folyosón, így:

Fasza banda, mondhatom. Ma reggel bezzeg már öt ötvenkor érdeklődtek, hol a kaja. Adtam nekik.

Amíg ismételten fel nem merül a semmiből egy szakdolgozó, hogy megörvendeztessen újabb zokognivalókkal (csütörtökön leadás!), akár ülhetnék is a tarkabarka közepin,

de én már megint olyan ideges vagyok, hogy le tudnám vakarni a bűrömet, ezenfelül értelmetlen tennivágyások is feszegetnek. Persze sose azt akarom csinálni, amit kéne, úgyhogy akár ülhetnék is a tarkabarka közepin ahelyett, hogy porcelán fiókgombokat kajtatok az internetekbe.*

Mindezek alapján bizton le lehet vonni a konklúziót, hogy kigyüttem a poszt-vakcina állapotból, és ismét a régi vagyok, vagy tán annál is rosszabb. Tegnap este, amikor a Repülő Kutató átcsámborgott a szomszédba tatárbifsztekezni (én nem voltam éhes, nagyon nem**), már annyira nem bírtam magammal, hogy hirtelen ihletből előrántottam a mérőszalagot, és ennek a szokásos következményei lettek, amibe szegény sokat töretett férjemet is belerángattam. (Végül is rá áldoztam életem legszebb éveit. Igaz, ezek alatt viszonylag keveset volt itthon.) Igen, újabb felnőttlegózás várható az IKEA készleteivel. Jaj, jaj.

Szóval, mit is mondhatnék mást, tényleg minden a régi. Azazhogy, izé, tegnap egy ilyet láttam a nyírfán.

Gyorsan le is fotóztam, mielőtt azt hinném, hogy delirálok. Az sem lepne meg, mindent összevéve.

* Találtam.

** Péntek óta fogytam másfél kilót. Szerencsére volt miből.

Szerző: mák be 2021/04/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

Szaporulat a szekrényben – Csakazértis

Mint pár napja mondtam a barátnőimnek, nem krepálhatok még meg, olyan cipőim is vannak, amiket még fel se vettem!

Mert például igenis megvettem magamnak az üvöltőpink színű tornacipőt, csakazértis.

Emellett, mint már említettem, vettem magamnak anyagokat is (Szaharába homok, és amúgy meg csilliókba is került, de nem tudtam ellenállni, na).

Ja, meg a zoknik. Ez már korábbi beszerzéskupac, néhányat már láttatok is rajtam, de eddig nem adódott rá alkalom, hogy beblogoljam.

Rút, szibarita váz vagyok, nem tagadom. Most pedig visszadőlök szundikálni.

Szerző: mák be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

8/223 – Halavány

Alig múlt reggel nyolc óra, és én már végeztem négy szakdolgozó produktumainak* átolvasásával. Ha más nem is, ez már mindenképpen arra mutat, hogy kezd visszatérni belém az élet, vagy legalábbis annak halavány visszfénye.

Az elmúlt harminchat órából kábé harmincat átaludtam, és a tegnapi nap akkor érte el csúcspontját, amikor este kilenckor én azon kezdtem nyafogni, hogy lázam van, a Repülő Kutató viszont, aki a csuklóhőmérő nagy híve, szentül állította, hogy nincs. Végül annyira nyafogtam már, hogy kénytelen volt átkúszni a szomszédba lázmérőért. (Nekünk azóta nincs lázmérőnk, amióta ugyanabban a szomszédban elrontották. Igen, testületileg mindannyian idióták vagyunk ez alatt a helyrajzi szám alatt.) A lázmérő persze azt mutatta, hogy 38,4, amitől a Repülő Kutató istenesen beszart, és visszament a szomszédba, hogy kérjen egy kis NeoCitránt is. (Ja, az sincs itthon. Mi azt hittük, hogy van, de nincs.)**

Na hát ha van valami, amit én általában igen nagy undorral és siránkozva fogyasztok, az a NeoCitrán, de tegnapi állapotomban boldogan és cuppogva ittam meg, amitől a Repülő Kutató talán még annál is jobban beszart. És ezek után én megettem egy szelet szalámis-sajtos-vajas kenyeret, megmostam a fogam, majd beledőltem az ágyikómba, és ezt az éjszakát is végigaludtam.

Most épp láztalan vagyok, ámbár kissé nyamvadt, és nem ma kezdek el félmaratonokat futni, de asszem, megmaradok. Kint csábítóan fütyörész a tavasz,

és a cseresznyefa is virágzik, hollári hó.

* A legegyszerűbb, ha a “produktum” szót használom rájuk, mert nemcsak hogy a készenlét különböző fázisaiban állnak a művek, de a színvonaluk is jelentékenyen ingadozik. Az egyik lánykának ezúttal már vastagított betűkkel írtam meg, hogy “A jegyzetszámoknak (az a kis szám, ami az idézethez kapcsolódik a szövegben, és a lenti lábjegyzetre mutat) mindig az idézet vagy parafrázis után kell következniük.” Következő állomásunk a vastagított nagybetű lesz.

** Ööö, de mégiscsak van. Egy egész dobozzal. Ma reggel már vissza tudtam emlékezni rá, hová tettem.

Szerző: mák be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/222 – Malomkő

Jelenleg ezek a kilátásaim.

Az a gyanúm, ezek a mai nap folyamán nem fognak változni. Gyenge vagyok, mint az őszi légy, és összességében úgy érzem magam, mint akire rádobtak egy influenzából és másnaposságból összegyúrt malomkövet, én meg nem tudok kimászni alóla.

Hajrá, Marinéni.

2 hozzászólás

Szerző: mák be 2021/04/10 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

8/221 – Zenekar

Ímé, felvevém oltakozó ruhámat (ne üssetek meg, szemüveges vagyok!* ). Tavaly ősszel ebben vonultam el infulenza elleni oltásért, most ebben vonulok el szopornyica elleniért. Sejhaj, világ.

A zuniverzum hülye vicceinek köszönhetően tegnap du. kaptam egy esemest, hogy ma du. belém is lövik a háziorvosnál az oltást, ha akarom. Astra Zenekart, yeah. Nos, mint az eddigi hét és fél évből is látható volt, szeretek veszélyesen élni (marhára nem), és épp az imént olvastam, hogy “A brit adatok szerint 0,0004 százalék az esélye annak, hogy a vakcinától trombózis alakul ki.” Ez, úgy gondolom, igen kevés. Ennyi nullát meg merek reckírozni.

Ha esetleg mégis felfordulnék hirtelen, megtiszteltetés volt Önökkel szolgálni.

* A Joker is azt kérdezte Batmantől, hogy “ugye, nem ütnél meg egy szemüveges embert?” Igaz, azután rögtön kapott egy márjás nagy pofont.

Szerző: mák be 2021/04/09 hüvelyk újracucc, eská, tavasz