Hejhó, naptári év vége, hejhó valószínűség, hogy ma úgyse lesz kaján kívül semmi extra, amit betehetnék a képek közé, kaja meg van már bőven sok. Galéria!
Szaporulat a szekrényben – Jólakötturin
Az egy macska. Egy egyáltalán nem kedves macska. Az izlandi folklórban lakik, és megeszi azokat, akik nem kaptak ajándékba karácsonyra semmiféle ruhaneműt.
Nem voltam biztos abban, hogy Jólakötturin kipöcköl a tányérkájából akkor, ha magamnak veszek ruhaneműeket, pláne abban nem, hogy zokni- és cipőneműekkel ki lehet-e váltani a felzabálást, de azért biztos ami biztos, a zoknibeszerzés mellé megejtettem egy cipőbeszerzést is.
Ímé, üdvözöljétek a hatodik sivatagi bakancsomat. Attól tartok, a jövő majdnem kizárólagos cipőtrendje nálam leginkább sivatagi bakancs formájú lesz – már legalábbis ha továbbra is belecsúszok harminc százalékos leárazásokba, mert anélkül mégiscsak győzne a józan ész.
Ez itt pedig az El Naturalista Angkor sorozatának egy olyan darabja, aminek a színét “Pleasant Caldera” néven írták le, és olyan olvatagon kényelmes, hogy az már teljesen igazságtalan más cipőkkel szemben.
És akkor jött a Repülő Kutató. A Repülő Kutató meggyőződéses sváb, legalábbis ezt szokta hangoztatni, amikor pénzügyekről esik szó. Nem tudom, hogy ezt a svábot hová tette, amikor megvette nekem karácsonyra ezt,
de igen, ez az a Gudrun Sjödén kardigán, amire a nyálamat csorgattam még valamikor ősszel.
Mire jó az, ha az ember lányának van egy blogja, és a férje olvassa azt a blogot.
9/121 – Tojás
Üdvözöljük kedves nézőinket innen ebből a vircsaftból, ahol mindenből van marha sok, de tojásból kissé szűk a keresztmetszet. Márpedig a Repülő Kutató azt mondta, hogy felpattint egy fagyasztott vinetét, ha hozok tojást, és én egy tálka majonézes vinetéért igen sok mindenre hajlandó vagyok.
Az ott a lábamon az egyik új cipőm, és épp olyan kényelmes, mint amilyennek kinéz. De hol a zenegépeckém?
9/120 – Rejtélyek
A mai nap a rejtélyeké.
- Hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a lábam, de nem csak úgy csöppecskét, hanem combtőtől bokáig az összes lábam fáj, mind a kettő. És egy macska sem fekszik rajtam, hogy őt hibáztathassam. Jobb híján levánszorogtam a konyhába, megetettem az aktivizálódott dögicéket (ezeknek elég egy moccanás, hogy már megjelenjenek kaját kérincsélni), adtam magamnak magnéziumot, kálciumot, cinket, vasat meg B-1, 2, 3, sok, na azt. És aztán visszaájultam,
- a következő pillanatban pedig, amikor kinyitottam a szemem, 11 óra volt. A RK sehol. Üzenet sehol. Felhívtam telefonon. Nem vette fel. (Ez a rejtély azóta megoldódott, megrendelt könyvekért ment a székesfőfaluba, plusz ha már úgyis ott volt, vett egy kis hajdinalisztet és kaviárt. Szilveszteri blini!) Mindehhez ráadásul
- nem volt víz. Mármint a csapban. Egy kicsi se. (Ez a rejtély is megoldódott azóta, de ehhez vissza kell mennünk a tegnapi estéhez, amikor az új cipőmben* billegtem elfele a vacsorára, és egy olyan helyen futottunk bele egy monstre pocsétába, ahol eddig nem volt jellemző. Nos, mint a RK felvilágosított az imént, az egy csőtörés volt.)
- Ezen a ponton a macskákra is elkezdtem gyanakodni, hogy vajon mi a fészkes fenét csinálhatnak, de aludt mind a kettő, megszokott helyükön, az étkező székein, mintha nem lenne a házban más pihepuha hely. Az asztalon viszont találtam egy kibontatlan kettes méretű horgolótűt, amit ga-ran-tál-tan nem én vettem. (Fonalakkal már nem mindig vagyok tisztában, mit és mennyit vettem, de a horgolótűket még tutira számon tudom tartani.) Nos, azóta ez a rejtély is megoldódott, apósom vette nekem, mert úgy emlékezett, azt mondtam egyszer neki, hogy nincs kettes horgolótűm. (De, volt. Eh, most már kettő is van.)
Mindent összevéve nem állok olyan rosszul, fél óra alatt nagyjából mindent sikerült megfejteni, már persze azon kívül, mi a fenétől fájt nekem hajnalban az összes lábam, és hogyan lett belőlem ilyen alvóbaba, hogy tizenegykor nyissam ki a csipámat. Azt viszont sokkal könnyedébben vettem volna, ha mindez tegnap történik, mert tegnapelőtt este igazi világvége ég volt,
tegnap este viszont nagy szürke semmi.
* Igen, megjöttek a nyolcadikán rendelt cipőim, közelebbről tárlatlátogatást is tartunk.
9/119 – Teddy és Bumbu
Remélem, még nem rágtátok le a lábatokat izgalmatokban, vajon mi történt velem máma. Nos, sajnálatos módon ezúttal is végigdöglöttem a napot, egyetlen kézzelfogható eredményként egy kihasadozott boule kenyeret tudnék felmutatni, viszont este elmásztunk a Teddy Beerig (ők se fizetnek a reklámért, csak mondom), és ott ettünk és ittunk, többek között Bumbu rumot, és nekem az kell, otthonra is. Utána pedig, jobb híján, kicsit keringtünk még a meghitten kiholt belvárosban.
Galéria!
9/118 – Perpill
Két napig lényegében csak döglöttem, néha kitakarítottam ezt-azt, és időnként szaloncukrokat raktam a számba. Az egyetlen kézzelfogható nyoma ennek a két napnak egy csík marokkói szív, amit egy homályosan körvonalazódó projekthez horgoltam – perpill egy méter húsz centinél tartok, és közben valamikor hirtelen ötletből visszabontottam fél méternyit, asse tudom, miért.
A twixtmas nagyon alkalmas arra, hogy az ember elengedje magát, és öreg nyafogóruhákban tengesse a napjait, de hát ez így nyilván nem maradhat, őtözködős blogom van, vagy mi a fészkes, és legalább annyi erőfeszítést tehetnék, hogy új nyafogóruhákban tengjek. Úgyis annyi polár van a házban, hogy már nem fér a polcokon a Bűnök Barlangjában. Ezt orvosolni kell.
Yeah, ez itt most egy varrónap lesz.
9/117 – Duplasemmi
Karácsony másodnapja, vasárnap. Öcséééém, ha láttam már lustanapot, ez volt az.
9/116 – Másként
Normális emberek karácsonykor valószínűleg a szép új ruhájukban vannak vagy pizsiben, és rokonokhoz/templomba mennek, vagy végigténfergik az egész napot. Én továbbra is két szék között a pad alatt vagyok, de ez nekem a legjobb hely. Nyafogóruha, meleg zokni, mosásvarrástakarítás meg az egyre terjedelmesebb twixtmas-listám, ahová azokat a dolgokat vésem fel fejben, amiket ez alatt a teljesen szabad hét alatt végre akár meg is tudok valósítani.
Eská 9/10 – Julbord
Nálunk a bőved-esti vacsora sose volt tradicionális-magyarkonyhás, de mostanra (mondhatni) tökélyre fejlesztettük a hülyeséget és marhaságot. Tegnap este például álskandináv karácsonyi vacsorát csaptunk magunknak, knäckebröddel, rozskenyérrel, céklás gravlaxszal, husigombócokkal meg persze sonkával és Jansson megkísértésével. Plusz a lekvárok és mustárok és sajtok és egyéb ujuj.
Ahogy Charly Baltimore mondta még Samantha Caine korában: “A séfek tudnak”. Mi ugyan nem vagyunk séfek, de ő se volt az, szóval tulajdonképpen helyben vagyunk.
A sültalmás-karamelles crème brûlée-t elő se vettük, de hát ma is van nap, nemde.
9/115 – Ahogy tetszik
Mindenkinek kellemes és balhémentes és egészséges és… á, úgyis jobban tudjátok nálam, milyen karácsonyra vágytok.
Na, olyat.
9/114 – Körlet
Innentől, ha a fene fenét eszik is, szabadságon vagyok, desőt. Reggel megejtettük a heti nagybevásárlásunkat, innentől kezdve pedig a jövő hétig jó eséllyel csak akkor hagyom el a körletet, ha ég a ház.
9/113 – Lélegzet
Odakint pilinkék jönnek az égbül, nekem viszont ki kell mennem a házból,mert Dógom Van. Amikor a félév nyűgeivel veszkődtem, azt reméltem, hogy majd a végére érek, aztán veszek egy naaagy lélegzetet, de ez valamiért még mindig várat magára, továbbra is nyűgös vagyok és álmoskás.
Elvileg ugyan mától már kifelé megyünk a sötétből, de ezt úgysem érzem meg február végéig, és addig még két hónapon át kell azzal tökölni, hogy mit vegyek fel, amikor kikutyagolok a zegernyébe.
Eská 9/9 – Arról, hogy mire kellett nekem a ferrofólia
Erre, ni.
A beépített konyhabútor igen pofás lehet (ez is az volt még fiatalkorában), de amikor az egyetlen hely, amit mágneses üzenőtáblának használhatnál, a szagelszívó teteje, akkor huszoniksz év után nem árt lépni valamit.
Léptem.
Adventi dekkolás 2021/24 -Szalon
(Asszem valamit elpacsáltam a számozással, nem csak 24 napos az adventi kalendárium? Vagy mivan?)
Mi is felültünk a szaloncukros bolondvonatra, mint ilyentájt mindenki más, de nekünk persze ezt is a magunk egyénien süsü módján kellett megvalósítanunk, pölö úgy, hogy itt állunk egy tálnyi extra mystery project fölött, és lövésünk sincs, melyik milyen ízű.
Pedig ezt a tálnyi fincsit mi válogattuk össze enkezeinkkel az Édeni Édességek Boltjában (disclaimer: egy vasat se fizetnek nekem azért, mert belinkelem őket, desőt, én hordom oda a pénzt csokicseppért meg effélékért).
9/112 – Újabb cselló
Bár, ami azt illeti, ez már inkább nagybőgő. Ma van az év legrövidebb napja, én meg azzal ünneplem meg, hogy 11-től 16-ig vizsgáztatok máma. Ennek örömére pedig úgy ébredtem fel fél háromkor, hogy dajnnng, innentől kezdve te ébren vagy, szokjál hozzá.
Hát jó. Lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten, mondta a pofa, miközben cséphadaróval püfölte a jégverésben a szőlőtőkéket. Fél háromtól ötig kimostam egy gépnyi ruhát (plusz szárító), beírtam a tegnapi vizsgák jegyeit*, aztán jobb híján körmöt lakkoztam**, mert az embernek mégiscsak adnia kell magára, neszpá. És azután visszaájultam.
Most szívesen állítanám azt, hogy fickós és vizsgáztatós kedvemben vagyok, de valójában átkozottul nem, és már előre várom, hogy a mai dolgozatokat is kijavítsam – nem azért, mert annyira vágyom a feladatra, hanem mert ha már az is megvan, decemberre bezárom a boltot, és talán még a munkahelyi leveleimet se nézem meg újévig.
* Annyira utálok javítani, hogy nem bírom halogatni, azonnalosan nekifekszem. Ezúttal már vizsga közben javítani kezdtem a kész dolgozatokat, és a buszon fejeztem be a többit. Még este be akartam írni a jegyeket, de aztán kiájultam, így hajnal lett belőle. Nem baj, az ilyenek jót tesznek a renomémnak, nem árt, ha a diákok aggódnak kissé, hogy a tanárnő sosem alszik, biztos vámpír.
** Az utóbbi időben csúnyán elhagytam azt a szokásomat, miszerint másfél euró áránál többet nem költök körömlakkra, de egyébként az euró is elhagyta azt a szokását, hogy háromszázötven forint, szóval alapvetően azsúrban vagyunk mink népek és pénzek. Már kábé fél éve, hogy rákaptam azokra az izékre, amiket úgy híjnak, hogy “gél hatású lakk”, mert ezekből egy réteg is elég a szokásos kettő helyett, pluszban gyorsabban száradnak. A közönség megnyugtatására viszont elmondanám, hogy továbbra is kínai bótokból szerzem be őket, nuku drogéria.
Adventi dekkolás 2021/23 – Csere?
A rühes ferrofóliám még mindig sehol, a nyolcadikán rendelt cipőm valahol egy vámon vesztegel, cserébe viszont megjöttek a szombaton vásárolt zoknik, amiket huszonnyolcadikára ígértek, és amiket én mindent összevéve januárra vártam.
Hát mit ne mondjak.
9/111 – Cselló
Éppen vizsgáztatni megyek, képzelhetitek, mekkora lelkesedéssel. És még csak azt se mondhatom, hogy kicsellózott velem a sors, mert én csellóztam ki magammal, én, tök egyedül.
Adventi dekkolás 2021/22 – Kisszarvas
Azt hiszem, ez már afféle tradíció lesz, hogy valamék adventvasárnapon, amikor inkább takarítanom kéne, becsámpázok a Parti Medvébe, aztán hazakúszok egy cuki nyomattal.
9/110 – Viharfelhő
Ismeritek azokat a napokat, amikor az embert roppant tettvágy fogja el, varrni akar meg mosni meg takarítani meg lemenni a városba meg még mit nem, mindeközben pedig az a fajta nyűgösség kerülgeti, amelytől kiesnek a dolgok a kezéből, és időnként a legszívesebben beülne a kupleráj közepébe egy félkész horgolással meg egy tábla csokival, egye meg a fene az összes tennivalót és nyüzsöghetnéket.
Na az van most.
Közben az ég is hogyan fest máá, há ne viccőjjünk.
9/109 – Búzafű
A Repülő Kutató a piacról hozott egy cserép búzafüvet, amelynek Maxim, a Kajla kellő alapossággal neki is látott, hogy bezabálja.
Képzelhetitek, hogy nézek ki én most, ha inkább a homályos Csipa Gyurit mutogatom magam helyett. Mindjárt megyek is, teleeresztem a kádat hopfüzsgővel.
