Már nincs nyár, még nincs ősz, én pedig tele vagyok tervekkel meg tennivalókkal, de csak ácsorgok meg szöszmötélek összevissza a lehordottka házi holmijaimban.
Ez is elmúlik, no.
8/356 – Két kiló
Nemes arcvonásaimon épp az a rádöbbenés látszik, hogy “Csak nem esik, a nyavalyába bele? De. Hogyaza.”
Mindezzel együtt is muszáj elmásznom macskakajáért, mert már csak a doboz alján van néhány szem, és ha Poci ilyen unott heverészésre képes, miután két vállra fektette a sárkányt,
én se számíthatok semmi jóra.
Merő véletlenből az a tervem, hogy két kiló macskakaját hozok, de a bejegyzés címe nem erről jutott eszembe, hanem a svéd gyermekversről, melynek lírai énje egészen addig gyűjt bélyeget, amíg az apja nem hoz neki két kilóval. Én ennél sokkal rosszabb vagyok, az efféle két kiló bélyegeket magamnak szoktam beszerezni, most például ezt vettem egy fonalturiból,
és amikor hazajöttem a macskakajával, valószínűleg hosszan, élvezettel fogok benne turkálgatni.
8/355 – Pücc
Hajnali fél öttől délig kipucoltam kettő regényt, déltől mostanáig pedig (anyósom lüxüs gőzpucolójának segítségével) a Repülő Kutató fürdőszobáját.
Én bizony most már csak egy Tuborgot Hübris Büzát szeretnék.
Mekkora mázli, hogy tegnap azt is vettünk a piacon.
8/354 – Autentikus
Szombat lévén letotyogtunk a piacra,
amihez nekem ezúttal afféle kékbeli szegényleánynak sikerült öltöznöm, és hirtelen ötletből előrántottam azt a veddfelkét is, amit négy éve turkáltam, hogy aztán alig hordjam. Kéne egy szanálást tartanom a szekrényeimben, mert amikor az új gardróbot populáltam be, egy csomó mindent találtam, ami nem volt rajtam évek óta, és valószínűleg már nem is lesz, de akkor nem volt kedvem még azzal is szórakozni, hogy ez ki, ez be, ez meg talántalán.
A szanálásra többek között azért is szükség van, mert addig (logikus módon) nem tudok venni/varrni új holmikat, amíg nincs hová begyömöszölnöm őket. Ugyanez nyilván egy csomó más dologra érvényes, például a rúzsaimra. A héten kemény inspekció alá vetettem a készletet, összesen öt darab röpült – avasak voltak, öregek, sosehordottak és így tovább. Úgyhogy ennek örömére vettem is kettő újat. A rúzsok fantázianevei továbbra is roppant élvezettel töltenek el,
vö. a világ egy bolondokháza.
Autentikus, mi?
Köztünk legyen szólva, én már két hete növekvő aggodalommal nézem a Számokat, mert ugyan átkozottul rühellem a gondolatát is, hogy esetleg megint onlány oktatást kell tartanunk, de azért mindenre fel kell készülni. Úgyhogy vettem ugyan új cipőket (még várom, hogy megérkezzenek), de ki fogom csinosítani a polcokat a Bűnök Barlangjában, legyen mit nézegetnie az ifjúságnak, ha megint beüt a gedva. (Ott tartottam az óráimat eddig is.)
Előrelátás, azám.
8/352 – Nyergel
Éppen befelé tartok az ünnepi káosz előtti káoszba a székesfőfaluban, ahol anyám a Keletiben “nyergelj-fordulj” programot tart.
Feltúrtam az öszves szekrényt, hogy találjak végre valamit, ami kényelmés és ki is néz valahogy, aztán mi lett ebből, na mi.
8/351 – Gyenge
Ma kénytelenek vagyunk ebben az idétlen koradélutáni időpontban megejteni a hetibevásárlást, mert a hosszú hétvége előtti rohamhoz túl gyengék az idegeink.
8/350 – Flóra
Hidegen fújnak a szelek, mint egy mezőségi kesergőben, de nekem ez speciel éppen jó, elnézést ezúton is azoktól, akik épp belefagynak a Balatonba vagy ilyesmi. Én nyilván továbbra is itthon tötymörgök, és mostanra már jönnek a menetrendszerű kis lelkiismereti nyilallások is, hogy mindjárt vége a nyárnak, én meg nem csináltam vele semmit.
Valószínűleg ez az oka, hogy tegnap nekiveselkedtem megtanulni egy új nagyinégyzetet,
ezt is Lucytól, mint általában. Még nincsenek átgőzölve, de elég pofásak így is, bár ez megint csak Szaharába homok, inkább fejezném be azokat a cuccokat, amiket elkezdtem, ójaj, mert a számuk légió.
8/349 – Ma van a tegnap holnapja
Van egy halvány, de igen halvány sejtésem, hogy még mindig tegnap van.
Az is lehet viszont, hogy már a tegnap is egy hétfő volt, ezt nem merném teljes biztonsággal kizárni.
8/348 – Illusztráció
Ma afféle “haggyábékén” nap van, lásd mellékelt ábra.
Apropó ábra. Gondosan sorba raktam ezeket itt, most meg az az érzésem, hogy már a büdös életben fel nem fogom fúrni őket a falra.
8/347 – Kuckó
Lassan-lassan megint a civilizáció része leszek, például megkísérlek lejutni a piacra (szombat van, az árgyélusát neki). Ennek örömére a szokásosnál is nagyobb műgonddal pintyöltem, őtözködtem és pózoltam. Plusz katicák. Tessék értékelni.
A mucibogyók nyilván úgy gondolják, hogy a dögledezés ezeken a tájakon az ő privilégiumuk, hatkor ugyanis felkajabáltak álmomból azzal, hogy holareggeli. Maci leült a matracra a vállamnál, és dalolni kezdett, miközben Poci a térdemen topogott, és ezt abba sem hagyták addig, amíg le nem vánszorogtam etetőbe. Mostanra bezzeg beütött a kajakóma, úgyhogy bekuckóztak, és valószínűleg ők lennének a legjobban felháborodva, ha odamennék dalolni meg a térdeiken topogni.
8/346 – Kasza
Attól tartok, ahhoz elég jól vagyok, hogy itthon a macskabudit pucolgassam, de ahhoz nem eléggé, hogy a zempléni hegyekben dajdajozzak, ahol a sátrunktól a vécéig egy harmatos, frissen kaszált focipályán kell átvágnom. Zseblámpável.
Nem vagyok nagyon-nagyon csalódott, jövőre is lesz borfesztivál. Hé, még tavaly is volt, a Szopornyica Ideje alatt, és én el is mentem becsülettel. Most viszont inkább heverészek még itt egy kicsinyt kelletlenke gyógycicámmal.
Meg talán, izé, rendelek magamnak új cipőt. Esetleg pláne új cipőket. A remény hal meg utoljára.
8/345 – Kamilla
A mai napra nekem igen szép terveim voltak. Ezek a tervek nem foglalták magukba a futonon fetrengést több akó kamillatea társaságában.
Ha sikerül holnapra összevakarnom magam, felkérezkedem a Repülő Kutató nagynénjéékhez stopposnak, és elmegyek fesztiválozni. Ha nem… hát akkor azt sem.
8/344 – Nullásliszt
Mivel egész évben rendes kislány voltam, és ültem a fenekemen, és dolgoztam, és nem mentem sehová (munkahely nem számít), és még cipőket se vettem magamnak (tornacipő a kínaibótból nem számít), végre itt az ideje, hogy mulassak is egy icipicit. Holnap indulunk a Bor, mámor, Bényére, ami az egyetlen fesztivál, ahová járunk, és nagyon ajánlom a zuniverzumnak, hogy kicsit se fingjon bele a nulláslisztbe.
Ez most még nem a fesztiválhacukám, bevásárolni totyogok éppen, de ha minden jól megy, du. varrok magamnak egy újabb paplanruhát, mert arra se volt példa már több mint egy éve.
8/343 – Türelem
Az egy nagyon fontos erény. Nekem elhihetitek, egy egész héten keresztül propagáltam Toscának.
Kár, hogy amikor osztották, én is egy másik sorba álltam be.
Valószínűleg oda, ahol a Bummbele Máték voltak.
8/341 – Villangó
A diákjaimnak többször is el szoktam mondani, hogy amikor a szülő kétségbeesetten/védekezően/ellenségesen/felháborodottan (nem kívánt törlendő) azt süvölti, hogy “de ezt otthon nem szokta csinálni!!!”, akkor ezt ne írják le automatikusan hazugságként. Otthon nincs a gyerek mellett további huszonöt másik, nincs csoportszoba, nincsenek óvodai szabályok, satöbbi, satöbbi, satöbbi. A megváltozott helyzet és környezet más viselkedést és más reakciókat hív elő, és semmi meglepő nincs abban, ha (például) az otthon csak nagyobb testvérekkel rendelkező cukimuki törleszkedő kismacska az oviban mini zsarnokká válik, aki mindenáron kommandírozni akarja a többieket.
Pünkt ezt tapasztaljuk meg mi most a gyakorlatban Toscával, aki otthon mindenki közül leggyorsabban végez az ebéddel, aztán pöröl a többiekkel, hogy azok milyen lassúak, bármikor ráripakodik a többi rendetlenkére, valamint megbízhatóan be lehet fogni a házimunkába. Jó eséllyel ez a “bezzeg én – bezzeg a többiek” szembenállás az, ami most hiányzik neki, mégpedig az elvárható következményekkel: olyan lassan eszik, hogy az ember beleőszül a látványba, hidegen hagyja a sütés-főzés, meg a többi. (Oké, tegnap letakarította és elrendezte az asztalomat, mert “mennyi por van ezen, juj”. Hát, Isten hozott a 11-es főút mellett, drágám. Az mellékszál, hogy az asztalom leginkább amiatt volt rendetlen, mert a) éppen neki varrtam mindenféléket, b) odaült mellém papírt vagdosni és a villangók méretéről csevegni.)
Szóval tulajdonképpen minden oké lenne, a gyerek igen cukker, bár fárasztó (vagy fordítva), viszont én most tényleg-tényleg egy lefüggönyzött szobában szeretnék ülni, nem pedig kint gabalyogni a tűző napon, miközben egy folyton fecsegő és éneklő motollát kell gardíroznom.
Mindennek illusztrálására tessék egy galériácska, ami azt mutatja be (a teljesség igénye nélkül, természetesen), hogy Tosca mi mindent csinált a skanzenben.
8/340 – Korall
Életünk egyetlen képben, jobbról balra haladvást: régi pipi, új hajcsatok, Anna, Elza, én (aszpikos csirkének maszkírozva*), és a ruha, amit ma délelőtt alakítottam át a kishölgynek egy 46-os turkálós tunikából.
Köröskörnyül meg természetesen a káosz.
* Tragikusan leégtem tegnap. A kölyök természetesen nem, ő vidor és karamellszínű, én viszont már attól is fájok, ha rágondolok a holnapi napra, amikorra hajókázást terveztünk a naagyon különleges visegrádi játszótérre. Ójaj.
8/339 – Hölgy ajtóval
Nem a megszokott nőszemély meg nem a megszokott ajtó, de ha volt valaha olyan alkalom, hogy beküldjem a tökéletes helyettest, hát ez az.
A ruhát azért (nem is tagadhatnám) én varrtam neki.
8/338 – Az átmeneti nyugivan
Elnézést, hogy ezúttal nem tudok további szórakoztató rémségekkel szolgálni – ha izgalomra és kalandokra és A Nagy Kiszámíthatatlan leírására vágytok, nézzetek át a húgomhoz, mert most nála zajlik a zajlás, de még mennyire.
Mink délelőtt csak ruhát varrtunk (a modellkedés nemsokára gyön, már kipróbálta, milyen a szekrény előtt pózolni), közben megmutattam Toscának, hogy kell kivenni, aztán megkisbencézni a Burda-szabásmintát, és hogy miként működik Erik. Utána közös rajzfilmnézést tartottunk (Aranyhaj és a nagy gubanc), majd elmentünk könyvesboltba valami egészen rózsaszín sorozatos tortahabért, amiből ő már számos kötetet olvasott, és találtunk is belőle négy olyat, amit még nem, úgyhogy hazajövetel után el is olvasott belőlük kettőt.
Én mindeközben még sütöttem pár bagettet is csak úgy,
a vacsoránkat meg motorosfutár hozta, és ez már annyira dolce far niente volt, hogy szinte szégyellem a pofámat.
Holnap viszont a skanzenbe megyünk, és az már Filomélával is igen érdekes experimentum volt, szóval lehet, hogy holnap vesztjük el a réven, amit ma megnyertünk a vámon, de sebaj.
Minden nap más - mindennap más 