Egészen mintaszerű őszi vasárnapocska kinézetű őszi vasárnapocskánk van, feleim.
Jó eséllyel szundikálni is fogunk. Poci biztos.
újracucc kategória bejegyzései
9/11 – Tömegjelenet
Az “ez a nap is jól kezdődik” témára: a mai speciel nálunk így kezdődött.
9/10 – Nindzsák
Az otthoncsücsü napok vége felé döngetünk, jövő héten már teljes erővel repesztek bele a mindenfélébe, és huszonötödike estig lényegében nincs megállás, levelezős órák halomszám, huszonhetedikétől viszont megint jöhet a körömrágós majré, hogy a gyakszihéten vajon melyik hallgató alól karanténozzák ki a Babóca csoportot. Az álmaim is egyre lükébbek (bár ezt nehéz elképzelni), egyre gyakrabban álmodom néma csendben érkező űrnindzsákkal, ma éjjel például egy minden irányból védtelen kis víkendházból kellett kimenekíteni miattuk fél tucat gyereket, ők természetesen nem bírták befogni a szájukat, én meg nem ijeszthettem meg őket, mert akkor pláne bömbölni kezdenek. Jajistenem, az a sok szétszórt kis cipő, amit mind fel kellett rájuk adogatni, és közben rozoga fotelek alól húzkodtam ki tiszta pelenkákat meg plüssmacikat, ez is kell, az is kell, odakint meg egyre több villám közepette nyílt meg egyre több dimenziókapu. Nyilván nyöszörögve ébredtem és teljes pánikban, aztán már csak azért fohászkodtam, hátha legalább van vagy hajnali öt, de nem volt, csak háromnegyed három, én meg nem tudtam visszaaludni fél hatig, amikor már amúgy fel is kelhettem volna.
Ha láttok valakit talpig rózsaszínben és virágmintásan, ne gondoljátok automatikusan azt, hogy hej de csuhaj kedvében van. Az is lehet, hogy az éjjel űrnindzsákkal álmodott.
9/8 – Venti
Csapatom a szamarakat Esztergomba, juhé.
Ez most még nem tancsitancsi, csak félév előtti ventilálás (mikor a nyavalyába lett egy L a ventillálás, he? én megint lemaradtam valamiről) meg kétségbeesett kísérlet arra, hogy megszervezzük ezt a tervezhetetlen világot.
9/7 – Gyöp
Mikor tegnap búcsút vettünk egymástól, a helyzet nagyrészt tarthatatlan volt, valamint csíkos és elrettentő. Nos, azóta szántottam gyöpöt, vetetettem gyöngyöt festettem hajat, körmöt meg szemöldököt, szóval haladunk, ha lassan is.
Gondoltam, még kihozok néhány utolsót a paplanruhákból, mert ők is igencsak mennek a szezonból kifelé.
9/5 – Ásít
Belenéztem a szekrénybe, aztán az egyetlen reakcióm egy némiképp enervált ásítás volt.
Eská 9/2 – Körbe-körbe 1.: Polcok
Oké, tudom, hogy ez gyorsan jön, de addig kell ütnöm a vasat, amíg még megvan – ha elkezdődik a tanítás, valószínűleg úgyis csak arra lesz energiám, hogy munkába menet meg munkából jövet horgolásszak kicsit a buszon.
Annak, ha tökegyedül mázolgatod összevissza a lakást, az az előnye, hogy olyan ütemben haladsz, amilyenben bírsz. Itt például éppen ez várható, majd megyek szépen körbe-körbe, és amikor a végére érek, akkor kész lesz. Egyszerű, nem?
A konyha után ezúttal a konyha és az étkező közötti falat támadtam meg, ahol ebből a szép nagy tohuvabohuból indultunk,
aztán miután lekaptam a polcokat a falról, és elvittem őket lefesteni, a fal pucolása, csiszolása, mélyalapozása, glettelése, újracsiszolása, újraalapozása majd festése után itt kötöttünk ki, ni:
Ezek után penig rádörrentem a RK-ra, hogy nézze át a tohuvabohut, és telepítse vissza mindazt, amit nélkülözhetetlennek vél belőle.
És lőn.
Nem tűnik nagy ügynek, de ha méterenként kell visszacsalogatnom a civilizációt, akkor úgy lesz. Annyi ütött-kopott fal meg bútor van ebben a lakásban, ami még teljesen használható, csak már megrágta az idő vasfoga.
9/4 – Pattog
Egyezzünk meg, mókusnyuszik: ma ti pattogtok, amíg én dögölészem, nem pedig fordítva.
9/3 – Derékszög
Fél nap a Mentolos Zuzmóban és önsajnálatban tapicskálva, szegény én, harmadik napja ugyanaz a festékfoltos ümög van rajtam, egyedül és egyre fáradtabban küzdök a maszkolószalagokkal meg a létrával meg lakásunk derékszögtelen derékszögeivel, és közben idegen halott macskákon bőgicsélek, akikkel sosem találkoztam.
Inkább beküldöm most nektek tegnapról a mi két igencsak élő macskánkat, akik azonnal odaülnek, ahonnan én épp felállok pár percre.
Eská 9/1 – Piros sapi
A kilencedik évre visszahozunk néhány korábbi hülyeskedést: egyrészt megpróbálok legalább heti egy eská-projektet összehozni*, másrészt meg visszatér Boldizsár, a kalapmodell.
Piros sapkát még úgyse horgoltam eddig.
* Amióta nem sorszámozom, nem bütykölök kevesebbet, de mindenképpen kevesebbet blogolok be mindabból, amit csinálok. Ha tudom, hogy 52-re van szükség, többet fogok. Igazán nincs mit, szívesen, máskor is.
9/2 – Megyeget
Egyesek megnyerték Dél-Amerikát (úgy nagyjából),
mások meg a glettelést,
így megy ez.
9/1 – Kacatmadár
Helló, új év, épp úgy nézel ki, mint a régi. Az álmaim se jobbak, ma hajnalban ezúttal a követező mondatra ébredtem: “Komfortos kis kacatmadár vagy, mondtam Pötyinek, aki erre nem válaszolt semmit, de fél óra múlva elköltözött tőlem.” Mások ilyenekből írnak novellákat. Valamikor én is ilyenekből írtam novellákat, de most inkább sóhajtva elővettem a smirglit meg a mélyalapozót, és elindultam a konyha felé a macskák érdeklődő kíséretében.
Más híreink se kedvezőbbek, a hajam például kriminálisan fel van robbanva, a muszikák az éjjel összevissza vuzigálták rohangálás közben a szőnyegeket (kis híja volt, hogy nem gurultam le a lépcsőn, amikor kilátogattam a vécére), a szél pedig olyan ordas módon fúj, hogy muszáj lesz beköltöztetnem valahová a teraszról a festőműhelyt, mielőtt minden megtelik nyírfaszöszmővel.
Ami a festőműhelyt illeti, sokadjára bizonyosodott be, hogy a dobozban más színe van a festéknek, mint felkenve, és ismét más színe van laptopképernyőn, amikor az ember NCS S kódokat próbál leválogatni. Hát, na, khm. Én nem ilyen lovakat akartam.
Afölött nincs vita, hogy ezek is elég csinos lovak, de attól még nem ilyeneket akartam, no. Még nem tudom, hogy a valóságot fogom hajlítani a szándékaimhoz (=pacsmagok kevergetése és más csapások) vagy a szándékaimat a valósághoz (=hagyom az egészet a francba, jóleszaz! felkiáltással). Mit szóltok?
Mindent összevéve nem állítanám persze, hogy az életem egy összecammantott szarkupac, de mikor tegnap elfogyasztottam a konyhapultnál állva* szerény sülttojás-vacsorámat egy dokumentumfilm mellett, mely azt mutatta be, miért robbant fel Texasban egy kőolajfinomító,
mindeközben a Repülő Kutató és Professor Krtek ezt vacsorázták Berlinben:
Lehet, hogy amikor hazaérnek, a professzor véletlenül be fog esni fejjel a vécébe. Csak úgy egészen véletlenül.
* Az étkezőasztalon van minden, amit leszedtem az akkor-még-nem-zöld lovakról. Nekem már nem jutott hely.
8/364 – Wonton
Erre sem volt még példa az eddigi nyolc alatt, de valahol menet közben elvesztettem az évből egy napot. Mármint blogice. Augusztus 31. van, ergo ma kéne kijönnie a 365. bejegyzésnek, ehhez képest meg ez itt a 364. Szép. Mondjuk az is igaz, hogy amilyen év volt ez 2020 szeptemberétől 2021 szeptemberéig, örüljünk, hogy csak egyetlen napot vesztettem belőle. (Továbbra is blogice.)
A hülyeség és marhaság persze ma sem nyugszik, négykor ébredtem egy olyan álomból, amelyben sorozatgyilkosok után kellett nyomoznom, mert aki adós, fizessen. Nagyon szép komplex ügy volt, minden áldozat szénné tetoválva, és valahol a tetoválásaikban kellett bujkálnia a megfejtésnek, meg az sem volt mellékes, hogy éppen hány darab kábelkötöző szalag van a hullákon, mert azzal is volt valami számmisztikai idiotizmus. Az álom többi fele se volt jobb, olyan problémáim voltak, mint hogy pl. tésztanyújtást félbehagyva kimásztam a konyhaablakon, aztán nem találtam vissza a lakásomba, mert mindez épp valami tengerparti bungalótömegben történt, én pedig nem ismertem fel a saját ajtómat, a számát meg pláne nem jegyeztem meg a házikómnak. Gyanítom, valamilyen komplex módon ez is egy “aki adós, fizessen” projekt volt a tudatalattimban. Ezért majd még számolunk. (Értitek, számolunk, höhö.)
Úgyhogy ha már felvert négykor az alattas énem, gondoltam, adjunk egyet a fölöttesnek, és legyünk rém rendes kislányok. Ennélfogva, kapaszkodjatok meg, nekiláttam wontonokat töltögetni.
Istókbizi.
A szőrösök minderre teljesen belelkesedtek, ott keringéltek köröttem ordítva a konyhában, és azt kérdezgették, hát a mi reggelinkkel mi lesz. Ha eddig nem mondtam volna, vannak a világon verbális macskák, és vannak nonverbális macskák, Maci például sokat pofázik, Poci meg szinte alig, az “ide a kajánkkal, de azonnal” általában úgy fest, hogy Maci énekel, Poci pedig táncol hozzá, de ezúttal mind a kettő ott orgenyált nekem fél ötkor, miközben én a kis lisztes lapocskákkal tököltem. Húsz wontonig bírtam, aztán befogtam a duett száját fél-fél zacskó tasakossal, és amíg ők csámcsogtak, betöltöttem a maradék tizennégyet. A zuniverzum váratlan ajándékaként épp annyi töltelék volt, amennyi pünkt belement a wontonokba.
Munkám végeztével még megcsodáltam a napfelkeltét,
aztán kicsit kiájultam a futonon, és további színes-szagos hülyeségálmokkal múlattam az időmet. Ezúttal valami titkos női társaságba vettek fel, ami látszatra csak sminktippekről meg öltözködésről szólt, de valójában a céljuk a világuralom volt, amikor meg ezt megtudtam, azon kezdtem melózni, hogyan rúgathatnám ki magam konfliktus- és fájdalommentesen, mert hálistennek álmomban sem érdekelt jottányit sem a világuralom.
Mindenesetre egy adott ponton ebből is felébredtem, és akkor ők
megkérdezték, hogy hol a második reggeli.
Hát ezek történtek ma reggeliben, és nekem most valami évértékelőt kéne tartanom, a nyolcadik te magad légy vagy mi, de hát nézzetek a világomra, mit értékeljek azon, hah.
8/augusztus
A mai nap még hátra van belőle, de azt úgyis itthon tötymörgöm végig félkész projektek között, látogatók nem várhatók, a macskák meg pont olyanok, mint tegnap is voltak. Galéria!
8/363 – Társadalmilag
Az “utánunk a vízözön” szellemében majdhogynem pizsiben maradtam mára, de végül győzött a józan ész konformizmus. Egyébként is egyre közelebb van annak pillanata, hogy társadalmilag hasznosnak vélt tevékenységet végezzek a lakás abajgatása helyett, már potyognak a hallgatók levelei kreditátvitelekről meg egyéb fincsiségekről, hajaj.
A macskákat bezzeg nem érdekli semmi, amíg nem táncolok a fejükön.
Fogózkodjatok meg, puszinyuszik, mert most már hogy felöltöztem, akár át is mehetek a Mogorvákhoz megnézni, van-e még Mentolos Zuzmójuk.
Eská – Annak eredménye, hogy a folyton meginduló eső miatt nem mentem el csavarogni, ehelyett inkább elővettem a pemzlit meg a maradék Mentolos Zuzmót
Ilyen volt,
ilyen lett.
Megtartom.
8/362 – Pislog
Jó, na ez itt most egyelőre piszok nad calász, mert ebben a pillanatban nyafogóruhában ülök a futonon, és azon mélázom, fessek-e hajat még ma, vagy jó lesz jövő héten is. Tegnap du. viszont ez volt rajtam, amikor lelejtettünk a Szentendre éjjel-nappal nyitva idei felvonására. (Fotóztam is mindenfélét, meg vettem ezt-azt, ezekről majd külön beszámoló várható.)
Lehet, hogy ma is visszamegyek még pislogni, mert persze mára is van mindenféle program, de, mint mondtam, az is lehet, hogy csak hajat festek. Vagy valami mást. Esetleg kiglettelek valamit, csak hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból.
(A Repülő Kutató egyébként rövid látogatást tett kicsiny lakunkban, délután jött Székesfehérvárról, ma reggel meg már tovább is rohant Berlinbe. Hja, van, aki nagykanállal habzsolja az életet.)
8/359 – Spirál
Közeleg a visszatérés a megszokott bolondokházába, a Repülő Kutató már lelépett Fészkesfehérvárra, szombaton hazabokázik, aztán megy is tovább Berlinbe. Én még csak a jegyzetek rendezgetésénél meg évkezdő értekezlet szervezésénél tartok, de akkor is, közeleg a félév kezdete.
Ennek örömére kimázoltam magam, mert ehhez is újra hozzá kell szokni, és két hónapja már csak akkor járt a kezemben szempillaspirál, ha félretoltam, hogy hozzáférjek valamelyik rúzshoz.
A fényzőgép amúgy már megint marháskodik. Épp jókor, nyilván.
8/358 – Lustika
Ha arra lennétek kíváncsiak, hogyan vagyok én most, hát bizony nagyjából így:
8/357 – Félút
Már nincs nyár, még nincs ősz, én pedig tele vagyok tervekkel meg tennivalókkal, de csak ácsorgok meg szöszmötélek összevissza a lehordottka házi holmijaimban.
Ez is elmúlik, no.
Minden nap más - mindennap más 