Üdvözöljük kedves nézőinket innen ebből a vircsaftból, ahol mindenből van marha sok, de tojásból kissé szűk a keresztmetszet. Márpedig a Repülő Kutató azt mondta, hogy felpattint egy fagyasztott vinetét, ha hozok tojást, és én egy tálka majonézes vinetéért igen sok mindenre hajlandó vagyok.
Az ott a lábamon az egyik új cipőm, és épp olyan kényelmes, mint amilyennek kinéz. De hol a zenegépeckém?
Két napig lényegében csak döglöttem, néha kitakarítottam ezt-azt, és időnként szaloncukrokat raktam a számba. Az egyetlen kézzelfogható nyoma ennek a két napnak egy csík marokkói szív, amit egy homályosan körvonalazódó projekthez horgoltam – perpill egy méter húsz centinél tartok, és közben valamikor hirtelen ötletből visszabontottam fél méternyit, asse tudom, miért.
A twixtmas nagyon alkalmas arra, hogy az ember elengedje magát, és öreg nyafogóruhákban tengesse a napjait, de hát ez így nyilván nem maradhat, őtözködős blogom van, vagy mi a fészkes, és legalább annyi erőfeszítést tehetnék, hogy új nyafogóruhákban tengjek. Úgyis annyi polár van a házban, hogy már nem fér a polcokon a Bűnök Barlangjában. Ezt orvosolni kell.
Yeah, ez itt most egy varrónap lesz.
Innentől, ha a fene fenét eszik is, szabadságon vagyok, desőt. Reggel megejtettük a heti nagybevásárlásunkat, innentől kezdve pedig a jövő hétig jó eséllyel csak akkor hagyom el a körletet, ha ég a ház.
Odakint pilinkék jönnek az égbül, nekem viszont ki kell mennem a házból,mert Dógom Van. Amikor a félév nyűgeivel veszkődtem, azt reméltem, hogy majd a végére érek, aztán veszek egy naaagy lélegzetet, de ez valamiért még mindig várat magára, továbbra is nyűgös vagyok és álmoskás.
Elvileg ugyan mától már kifelé megyünk a sötétből, de ezt úgysem érzem meg február végéig, és addig még két hónapon át kell azzal tökölni, hogy mit vegyek fel, amikor kikutyagolok a zegernyébe.
Erre, ni.
A beépített konyhabútor igen pofás lehet (ez is az volt még fiatalkorában), de amikor az egyetlen hely, amit mágneses üzenőtáblának használhatnál, a szagelszívó teteje, akkor huszoniksz év után nem árt lépni valamit.
Léptem.
Bár, ami azt illeti, ez már inkább nagybőgő. Ma van az év legrövidebb napja, én meg azzal ünneplem meg, hogy 11-től 16-ig vizsgáztatok máma. Ennek örömére pedig úgy ébredtem fel fél háromkor, hogy dajnnng, innentől kezdve te ébren vagy, szokjál hozzá.
Hát jó. Lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten, mondta a pofa, miközben cséphadaróval püfölte a jégverésben a szőlőtőkéket. Fél háromtól ötig kimostam egy gépnyi ruhát (plusz szárító), beírtam a tegnapi vizsgák jegyeit*, aztán jobb híján körmöt lakkoztam**, mert az embernek mégiscsak adnia kell magára, neszpá. És azután visszaájultam.
Most szívesen állítanám azt, hogy fickós és vizsgáztatós kedvemben vagyok, de valójában átkozottul nem, és már előre várom, hogy a mai dolgozatokat is kijavítsam – nem azért, mert annyira vágyom a feladatra, hanem mert ha már az is megvan, decemberre bezárom a boltot, és talán még a munkahelyi leveleimet se nézem meg újévig.
* Annyira utálok javítani, hogy nem bírom halogatni, azonnalosan nekifekszem. Ezúttal már vizsga közben javítani kezdtem a kész dolgozatokat, és a buszon fejeztem be a többit. Még este be akartam írni a jegyeket, de aztán kiájultam, így hajnal lett belőle. Nem baj, az ilyenek jót tesznek a renomémnak, nem árt, ha a diákok aggódnak kissé, hogy a tanárnő sosem alszik, biztos vámpír.
** Az utóbbi időben csúnyán elhagytam azt a szokásomat, miszerint másfél euró áránál többet nem költök körömlakkra, de egyébként az euró is elhagyta azt a szokását, hogy háromszázötven forint, szóval alapvetően azsúrban vagyunk mink népek és pénzek. Már kábé fél éve, hogy rákaptam azokra az izékre, amiket úgy híjnak, hogy “gél hatású lakk”, mert ezekből egy réteg is elég a szokásos kettő helyett, pluszban gyorsabban száradnak. A közönség megnyugtatására viszont elmondanám, hogy továbbra is kínai bótokból szerzem be őket, nuku drogéria.
Éppen vizsgáztatni megyek, képzelhetitek, mekkora lelkesedéssel. És még csak azt se mondhatom, hogy kicsellózott velem a sors, mert én csellóztam ki magammal, én, tök egyedül.
Ismeritek azokat a napokat, amikor az embert roppant tettvágy fogja el, varrni akar meg mosni meg takarítani meg lemenni a városba meg még mit nem, mindeközben pedig az a fajta nyűgösség kerülgeti, amelytől kiesnek a dolgok a kezéből, és időnként a legszívesebben beülne a kupleráj közepébe egy félkész horgolással meg egy tábla csokival, egye meg a fene az összes tennivalót és nyüzsöghetnéket.
Na az van most.
Közben az ég is hogyan fest máá, há ne viccőjjünk.
A Repülő Kutató a piacról hozott egy cserép búzafüvet, amelynek Maxim, a Kajla kellő alapossággal neki is látott, hogy bezabálja.
Képzelhetitek, hogy nézek ki én most, ha inkább a homályos Csipa Gyurit mutogatom magam helyett. Mindjárt megyek is, teleeresztem a kádat hopfüzsgővel.
A decemberi bevásárlások mindig veszélyesek, az ember bemegy valahová cérnáért, aztán hazajön egy táskával meg effélék. Ezúttal egészen olcsón megúsztam, csak egy doboz kandiscukrot vettem pluszban a tervezett dolgokhoz képest, de bizony csak a második boltban volt tortadara.
Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy first world problem.
Utolsó órám is végetére ebben a félévben. Most már csak fel kéne emelni innen a seggem, hogy hazakússzak.
Ha ma is én vagyok a Mikulás egyik manója, akkor a Mufurc nevű lennék, szolgálatukra. Az éjjel megint volt egy három és fél órás intervallum, amikor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni, pedig én az ilyeneket egyre kevésbé kedvelem.
Mindehhez ma, csupán a változatosság kedvéért, egy másik sapkát akartam volna felvenni, de valamelyik muszika ráfeküdt, és ilyen reggeliben kevés időm meg türelmem van ahhoz, hogy letisztogassak róla egy fél marék szőrt. Grr.
Nagyon-nagyon félév vége van, hát nem csoda, hogy ma nemigen érzek másra energiát, mint bevackolni barátságos kis kuplerájomba, ahol pilácsok vannak és vérnarancs illatgyertya, karnyújtásnyira tőlem meg egy doboz praliné.
Még három nap az esztendő, mint egy mesében, csütörtökkel nekem végetér a szorgalmi időszak bejárós része. Addig, attól tartok, nagyjából úgy fogok festeni minden nap, mint a Mikulás valamelyik eltévedt manója.
Mára szólítsatok csak nyugodtan Hókának.
Micsoda egy tré háztartás ez, sehol egy vajszínű vagy pipiros cipőfűző, amit belehúzhatnék az új kenyeres zsákba. Ezt orvosolni kell.
Amúgy ez mind az újracuccolás csodája, az anyag egy olyan ikeás függöny maradéka, amit anyósomnak kellett átszabnom, a szív anyaga pedig egy Laura baratinámnak készült ruhából maradt. (A szívecskére nyilván nem volt semmi fizikai szükség. Ezzel viszont lényegében mindent teljesítettem, ami Luca-napon tilos, hollárihó.)
Ma afféle tetyekvetyek napom van, egyidejűleg öt dologgal molyolok, mindegyikkel laaaaasssaaaan. Kicsi takarítás, kicsi főzés, kicsi sütés, kicsi mosás meg egy kicsi tarkabarkázás is persze.
Hazudhatnám, hogy nem panaszképpen mondom, de hogy a nyavalyába lehetne nem panaszképpen mondani azt, hogy az az érzésem, már sohase fogom kipihenni magam.
Ugye, eléggé úgy festek, mint aki zsezseg a lelkesedéstől, hogy péntek délután tanítani indulhat? Ugye? De tényleg, ugye?
Definíció szerint itt adventi dekkolásnak számít minden olyan cselekmény is, amivel a lakást iperítem, stimmt? Úgyhogy teljes joggal teszem be a listára ezeket itt nü:
A rózsás ágynemű még tavaszi beszerzés volt, de eleve télre szántam, és kábé tíz éve ez az első ikeás huzatkészlet, amit nem turkálóból szedtem össze. Cserébe viszont olyan irgalmatlanul le volt értékelve, hogy az egyszemélyes paplanhuzatokat mind elkapkodták, és így muszáj volt az (éppolyan irgalmatlanul leértékelt) kétszemélyeseket megvennem. Na, ezen a hétvégén végre sikerült kétszemélyesből egyszemélyessé szabnom a drágaszágokat, és a fő revizor azonnal le is tesztelte:
A fő bumbum azonban nem is az ágynemű, hanem a téglamintás öntapadós tapéta, amiből tizenkettő folyóméter ment bele a gardróbszekrény hátába, négy és fél órányi meló árán.
Összehasonlításként tessék, ilyen volt előtte:
Szerintem megérte.
Ez most itt egy szabadnap, pokrócka alatt, egy csinosan rendbetett szobában, az ablakpárkányon illatmécses, és mindjárt főzök magamnak egy kis fahéjas-almás teát is. Nyamnyam.
A párnákra ideje volna legyártani a huzatot, és az emeleti folyosót sem ártana csinosan rendbetenni, de ne legyünk telhetetlenek.
 | mák - 14/37 – Pom |
 | Kriszti - 14/37 – Pom |
| mák - 14/32 – Tűzenergia |
 | magyaroramegminden - 14/32 – Tűzenergia |
| magyaroramegminden - 14/27 – Holdsüti |
