újracucc kategória bejegyzései

Van egy halvány, de igen halvány sejtésem, hogy még mindig tegnap van.

Az is lehet viszont, hogy már a tegnap is egy hétfő volt, ezt nem merném teljes biztonsággal kizárni.

Ma afféle “haggyábékén” nap van, lásd mellékelt ábra.

Apropó ábra. Gondosan sorba raktam ezeket itt, most meg az az érzésem, hogy már a büdös életben fel nem fogom fúrni őket a falra.

Reggeltől mostanáig heroikus munkával kiganéztam az emeletet, és ágyakat vetettem Csicsónénak meg a három lányának.

Itt is,

aztán itt is.

Ráadásnak megkapják a macskákat is. (Höhö, nem. Szerintem mindkettő fejvesztve menekülni fog.)

A mai napra Maci vállalta el, hogy bemutatja általános közös állapotunkat,

én például egy nyavalyás hajnali műszak után hatkor befejeztem-forma azt a szájbavert tanulmányt, és most teljesen használhatatlannak érzem magam.

A dolgok ott szoknak gajra menni a lakással kapcsolatos pöszmögéseimben, hogy ha az ember áááát mondott, viszonylag gyorsan bét is kell mondania, mert ha nem, akkor az a bé addig várat magára, amíg már hamu van meg mamu. Igaz, a viszonylag gyorsan mondott bék általában bmeg, bmeg, bmeg formában érkeznek.

Elmagyarázom.

Az ember (esetünkben én) nekilát valami közepes-kicsi méretű felfordulásnak, és ezekben mindig van egy “point of no return”, ahonnan nem csak visszafordulni nem lehet, hanem megállni se, ha nem akarsz a továbbiakban egy csinos kis sitthalom közepén létezni. Lásd például azt az esetet, amikor az arasznyi hosszú csavarokkal felrögzített falipolcot letéped a helyéről, és csinálsz neki plusz lábaksz. Addig nem lehet megállni, amíg nincsenek meg a plusz lábaksz (mert átkozottul instabil a polc nélkülük, azér), a falon maradt likakat meg muszáj eltüntetni (mert nem csak rondák, de törmelékport szitálnak magukból, ami tovább koszolja a lakást, azér). Ha a likakat beglettelted, addig kell befestened a falat, amíg nem tologatod végleges helyükre a bútorokat, mert azután már újabb tologatás és felfordulás kell ahhoz, hogy ezt megoldd, és ilyenkor jó eséllyel beüt az “ej, ráérünk arra még”, te meg még évekig nézegetheted a beglettelt likakat. Nade! Ha már befestetted a falat, és visszatologattad a bútorokat, marha nehezen veszed rá magad arra, hogy felfúrd rá a képeket, mert ez valószínűleg újabb tologatást, glettelést, festést meg más anyámkínját eredményezne.

Summa summárum, egy csomó projekt ott rekedt a limbóban (főként olyanok, amelyek képekkel meg falvédőkkel, na meg persze rendrakással vannak kapcsolatban), egy csomó más meg, ha már elindult, nem hagyható abba. Gondoljatok csak a kamrára. Amikor nekiláttam, nyilvánvaló volt, hogy három napom van rá, slussz. Na ugyanez van most a fürdőszobával, ahonnan hálistennek legalább nem kell több köbméter csetreszt kicűgölni, de amikor észrevettem, hogy a tetőablak mellől kijött egy kisadag vakolat, és a plafonon is van egy repedés, intézkedni kellett, aztán a beglettelt likak olyan mámorító rondán néztek ki, hogy festeni is, aztán persze menet közben elfogyott a maradék Mentolos Zuzmó (három deci kellett volna még, három deci! hát hogy ne kapjon agyfaszt az ember), és most a plafonon van másfél befestetlen négyzetméter, amit marha gyorsan meg kell oldani, mielőtt mindent visszacűgölök, márpedig vissza kell cűgölnöm a dolgokat, mert pénteken érkezik a húgom az összes gyerekével. Természetesen így már kell egy második réteg is, mert próbáltam kihozni a legtöbbet a túl kevés festékből, és így nem lett egyenletes, fujj.

Na hát így haladunk a pokol felé a jó szándékkal kikövezett úton, és mindeközben tanulmányt kell írnom, plusz jelenleg két macskát is gyógyszerezek, mert anyósom elutazott, de Lócinak be kell adogatni a gyogyit a pityikélőjére, ezenfelül meg Poci néhány békés év után már megint itt ül szájgombával, és szívből utál engem, amikor elkapom a grabancát, és gombaölővel kenegetem a szája körül.

Innen szép nyerni, mi?

Azt hiszem, nem lesz semmi meglepi abban, ha magam helyett most Csiperkét küldöm be.

Itt épp csak mérsékelten utál, de ha megpróbálnám megsimogatni, úgy futna el, mint egy nyúl.

Mi újat mesélhetnék arról a diliházról, amit jobb híján életnek hívunk, és amelyben fél hatra már lecsiszoltam a glettet a fürdőszobában, beeresztettem mélyalapozóval, aztán leradíroztam a saját pofámat, és feltettem egy maszkot, majd megetettem a macskákat,

akik a tradíciónak megfelelően félúton cseréltek,

közben pedig a felhők elkezdtek sárga fényt hajigálni a fákra, ami fényképen visszaadhatatlan, de azért mindig meg kell próbálni.

A RK ma megint elpályázik hazulról kutatni, ezúttal Emesével meg egy ígéretes ifjú kutatóval a kutatócsoportjából. (A kutató történetesen nőnemű, de rossz az, aki rosszra gondol, hejj.) Nagybányára mennek levéltárazni, csak előbb még fel kell kanalaznia a csajt egy lámafarmról, ahol éppen lámagondozói vagy miabokám vizsgát tesz.

Na ugye, hogy mégiscsak tudtam valami újat mondani. Most megyek, körberagasztom a világot maszkolószalaggal, aztán erisszed Mentolos Zuzmó.