Én igazán kedvelem a RK szénbányász haverjait, de a tegnapi vacsorán olyan szenzoros túlterhelést kaptam, hogy csak na. Valószínűleg túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy órákon át hallgassak nagyon okos, de nagyon hangos tudományos kutatókat, miközben kábé ötezer libanoni kalóriát lapátolok az orcámba egy huszonhét fokos különteremben. A leghangosabbak ezúttal is az amerikai nők voltak, akikkel amúgy ismerjük és kedveljük egymást már egy ideje, de kettő is rendelkezik azzal a “vocal fry” nevű dologgal, ami ezúttal nagyon durván vakargatta a fülemet.

Megyek tanítani. E félévben utoljára. Hurrá.