Még mindig úgy gondolom, hogy sokkal rosszabb kilátásaim is lehetnének, de mostanra már tényleg, szívből megutáltam ezt a takonykórt.
Sajnos ez nem változtat azon, hogy még mindig gyenge vagyok, mint az ősz légy.
újracucc kategória bejegyzései
Eská 10/20 – Székpárnák
Végtelen hosszú ideje műsoron voltak már, de most végre kész vannak, tényleg.
Ezt itt fent szorozzátok be néggyel, és nesztek fázisfotók is!
Most pedig engedelmetekkel visszahanyatlom egy kicsit a már jól megszokott stabil oldalfekvésbe. Zselé vagyok, no.
10/173 – Kikötő
Nem tudom, feltűnt-e, hogy tegnap nem volt itt bejegyzés. A RK hazahozott a síelésből valami egzotikus osztrák influenzát, aztán persze elkaptam tőle. Feleim, én évek óta nem voltam ilyen beteg. Tegnap kábé húsz órát aludtam, és ezalatt mindvégig teherhajókat rakodtam egy kikötőben.
Tragikusan rottyant állapotomra nincs is annál jobb példa, hogy a macskák mindvégig távol tartották magukat tőlem. Ezek igen realista állatok, és tegnap rajtam semmiféle gyógycica nem segített volna. Ma reggelre javult annyit a helyzet, hogy Poci őfelsége bepróbálkozzon.
Megjegyzem, ma reggel is azt álmodtam, hogy a kikötőben rakodok, de ezúttal már luxusjachtokat,
10/171 – Télutó-féle
Ilyenkor jön a beetetés, hóvirágok meg tizenfokok meg olyan kellemes délutánok a buszmegállóban, hogy az ember előveszi a kézimunkáját, hogy elmatasson vele a napsütésben. A macskák is egyre követelőzőbbek (ott azon a képen éppen bacont kunyiznak a Repülő Kutatótól), a piacon meg végre van kecskekefír, grillsajt és spenót, nyamnyam.
Ha egy kicsit is ismerem a világot, egy-két hét múlva tökig érő hóban fogjuk találni magunkat, de addig élvezzük ki azt, ami most van. Galéria!
10/170 – Furdal
Ma a piacon farsang van, melynek keretében mindenkinek, aki jelmezben érkezik, a kezébe nyomnak egy fánkot. Én most ugyan önmagamhoz képest hangsúlyosan “civilben” érkezem, de azért furdal a kíváncsiság, adnak-e nekem is egyet csak úgy. (Kérni nem fogok.)
Miután hazajöttem viszont monstre nagy seregszemle várható mindabból, amit tegnap turkáltam-vettem. Az úri közönséget, ha jól sejtem, mindig a turkált cuccok érdeklik jobban, úgyhogy nesztek, beetetés:
Írd és mondd 19 darab. Úgy kirúgtam a hámból, mint aki az év nagy részében falun van eltemetve.
10/169 – Öreg néne rókicája
Utolsó napom a suliban, ráadásul farsangi ünnepséggel zárul, úgyhogy gondoltam, kivágok ehhez egy közepesen magas cét. (Zeneiskolában vagyok, végül is.)
Entre nous ennél magasabbat is tudnék, de hát ezzel ti mind tisztában vagytok.
A mai napom után viszont definitíve elmegyek turkálni. Van nálam szatyor is. Kettő.
10/168 – Pót?
Én ugyan ma is eléggé látványszámba megyek, de ebből csak ennyit tudok mutatni ezen a hajnali órán, mielőtt elfutamodom a HÉV felé.
Talán délután pótolom.
(Du.) Talán tényleg.
10/167 – Jegyzetel
Tegnap este a RK hazaérkezett a síelésből, úgyhogy most már ketten csináljuk a házban a koszt, nem beszélve a szőrösökről, akik még mosogatni és vécét pucolni sem hajlandóak, skandalum.
Sőt, az elmúlt héten kinőtt a pormacskás padlóból egy olyan reggeli rituálé is, ami miatt még a futonomat sem tudom bevetni. Mire ugyanis eljutnék oda, hogy megtegyem, ez vár, ni:
Esetenként ennek pláne a duplája:
(Igen, a két kép között eltelt három napban volt egy ágyneműcsere. Valahol meg kell húzni a határt igénytelenségben is, neszpá.)
Természetesen ma is iskolába megyek, ezúttal az óralátogatás-megfigyelés-jegyzetelés bűvkörében fogjuk tölteni a napunkat, mely dolgokról a hallgatók egyelőre még nem tudnak szinte semmit, ergo be kell vezetnem őket az ehhez tartozó technikákba. A helyzet nyilván sokkal jobb lenne, ha be tudnék hatolni ennen irodámba, ahol az óvodalátogatási és tevékenység-megfigyelési jegyzeteimet spájzolom, de az még zárva van február végéig, úgyhogy abból élünk, amink van. Szerencsére tegnap némi kutatómunka árán találtam a Bűnök Barlangjában egy 2021-es jegyzetelő füzetet, amiben még zsírkrétával odakaristolt mozdonyok is vannak (nem én voltam!), és ugyan az iskola meg az óvoda közötti különbségek száma légió, de a tevékenység-látogatás és óralátogatás közöttiek valójában igen kicsinyek, úgyhogy ismételten uccunekiben vagyunk. Mint mindig.
Mintegy mellesleg a suliban a tanközösség szintén iszapszemű öreg rájákból áll (ezt a teljes tisztelet hangján mondom), úgyhogy két nap alatt már összerakták, hogy magam varrom a ruháimat, és elismeréssel viszonyultak hozzá. Hejhó, hejhó.
10/166 – Intenzív
Az iskolában irtó aranyosak hozzánk, és igazán komolyan veszik a feladatukat. Ez persze azt is jelenti, hogy a gyivákok annyi információt, ismeretet, betekintést és tapasztalatot kapnak a nyakukba, hogy csak úgy szédelegnek bele. Ami rájuk zúdul, annak a nagy részét én ugyan már ismerem, de azért nekem sem kicsit intenzív időszak ez, például be kell vezetnem őket olyan dolgokba, amikről még nem tanultak, de hirtelen. Differenciálás, reflexió, motiváció, megfigyelési szempontok, órai jegyzetelés paidagógoszi szemmel, oh my. Összességében ezen a héten nagyjából annyi várható tőlem, hogy reggel megmutatom magam nektek, aztán elszáguldok a hétkerbe, este pedig hazavonszolom magam, és kidőlök.
Nos, tessék, itt a mai “megmutatom magam”.
Ennek a kedves jó álmotoros csizmának ez az egyik utolsó fellépése, elkezdett hámlani rajta az álbűr, filctollal “javítottam meg” még a mai elrohanás előtt. Eh, több is veszett Mohácsnál, van még cipőm elég.
10/165 – Civelizált
Azzal próbálkoztam én máma, hogy kicivelizáljam magam legalább annyira, mint Huckleberry Finnt próbálta az özvegy, de hát attól persze ne tessék kiskosztimkékre számítani ezen a héten se, mert hiába kísérgetek tanáérszakosokat, attól még megkísérlek magamnak látszani.
Az a gyanúm, jobban be vagyok szarva, mint a hallgatók, ilyet és ezekkel ugyanis még sose csináltam. Na sebaj, uccuneki.
10/164 – Lepte
Tudja a fene, egyre nehezebben mászom ki az én kellemes, macskalepte, tarkabarka káoszomból.
10/163 – Nyergelj, fordulj
Én még mindig akkora partiállat vagyok, hogy a fal adja a másikat, este hétre bementem egy buliba a székesfőfaluba, aztán már a kilences busszal haza is tértem a hülye kiscicáimhoz.
Ne sajnáljatok, nekem így jó.
10/162 – Tár
A “baleknak születni kell” példabeszéd-gyűjtemény újabb lapján vagyunk, ezúttal azért döngetek ki a zegernyébe a jó meleg lakásból, hogy az egyik szakdolgozómnak kivegyek egy könyvet a könyvtárból. Tény ami tény, nem árt néha kidugnom a képem az utcára, mert kezdek csendben megpudvásodni az órabeosztások és megfigyelési szempontok tengerén evezgetve.
No sebaj, a komplett jövő hetem egyetlen maratoni gyakorlatkíséretből fog állni, amikor minden nap be kell pendliznem a székesfőfaluba, és már csak sötétben érek haza. Lesz ez még így se!
10/160 – Műsorváltozás
Nekem eredetileg voltak afféle terveim, hogy elkutyagolok a nagybótig valamiféle emberkaja beszerzéséért, de a vak kiscicám éppen kedvel engem, az ilyesmit meg ki kell használni sok-sok simi erejéig.
10/159 – Max. három
Ilyet se láttatok már egy ideje, bár ha reálisan szemléljük, most se nagyon láttok semmit. Államvizsgáztatni megyek. Még nem tudom, hogy két vagy három hallgató miatt csődülünk oda tucatnyian, az egyikük ugyanis tegnap kétségbeesetten levelezni kezdett a grémiummal, hogy lázasan fekszik, és be van gyulladva a torka.
Úgy nézek ki, mint egy rossz photoshop-kísérlet húsz évvel ezelőttről, brr. Amúgy megint abba a terembe megyek, amiről a múltkor jelezték, hogy vigyünk plédet, ha tudunk. Pléd most sincs nálam, de teljes döbbenetemre, amikor beleturkáltam tegnap a vastagharisnyás dobozba*, találtam benne egy hordatlan thermo leggingset. Még a címke is rajta volt.
* Azt mondjátok, nektek nincs olyan? Cöcö.
10/157 – Makkák és évszakok
Ufófelhők, csacska kíváncsi Maci a mosdókagylóban, thai húsgombóckák mindentbele levessel, fish and chips a From Sea-ben, háromféle évszak egyetlen hét alatt, változatos fények alkonyattól hajnalig, na meg persze Poci, aki éppen azon gondolkodik, utáljon-e. Galéria!
10/155 – Szemszer
Olyan svunggal esik a hav, hogy csak na. Tudtam én, hogy baj lesz még azokkal az árnyéklátó medvékkel tegnap, tudtam én.
Szerencsére mi már azelőtt elfutottunk bevásárolni, mielőtt igazán rákezdett, mert nem csak szóval él az ember.
Most már van a házban tartalék macskapapi meg tartalék emberpapi is – mivel a Repülő Kutató jövő hétfőtől megint kezdi járni a szemszert* (előbb Lisszabon, aztán valami kimondhatatlan nevű tátrai sífalu, és ez még csak a februárja első két hete), muszáj volt betárazni olyan dolgokból, mint tartós tej.
Apropó szemszer, a batcat jól van,
bár velem szemben továbbra is erősen gyanakvó, mert még mindig én passzírozom bele a gyógyszert, de azért hajlandó odajönni hozzám és simogattatni magát, amennyiben én ülök vagy heverek. Megpróbálok minél többet ülni vagy heverni.
Ami a diagnózisát illeti: megkaptuk az MRI végső kiértékelését (aznap este csak annyit tudtunk meg, hogy nem agydaganat), a jelenlegi gyanúsított a pajzsmirigye, amiben van egy “képlet”. Valószínűleg daganat. Valószínűleg jóindulatú. Tapintásra nem érződik, a tipikus pajzsmirigy-túlműködéses tünetek közül pedig csak talán-talán, nagyon habozva tudunk rámutatni bármire is, viszont a pajzsmirigy-túlműködéstől két lépésben el lehet jutni a retinaleválásig, úgyhogy erős a gyanú, no. Nyilván ezt egy célzott hormonvizsgálattal lehet majd kideríteni, de megegyeztünk a doki nénivel, hogy most két hétig békén hagyjuk Pocit (leszámítva a vérnyomás-gyógyszert, amit minden reggel belegyömöszölök), addig megfigyelés, aztán utána megnézzük, mi van.
Továbbra is úgy gondolom, ezt a hidat akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, és az még nem most van.
* Tájszó. A Czuczor-Fogarasi csak “szembetegség elleni orvosság” értelemben ismeri, de a “szemszert járni” az annyit tesz, mint bógenyozni, viszonylag kevés zelegórkodással. Világos?
Jóleső Január 2023/31 – “zug”
Oda fogok én bekúszni, ha a mai második értekezletem is végetér. Tutatiszra, ez lesz a legjólesőbb dolog a mai napból en bloc, pedig még turkálni is voltam, hajaj.
Milyen szép íve volt ennek a hónapnak, a “bűnbarlang”-ban kezdődött, és a “zug”-ban végződik, ez a két hely pedig egy és ugyanaz.
Jövőre, ha úgy szottyan, ismét jól esünk.
10/152 – Hagyma
Mint tudjuk, én általában is olyan réteges vagyok, mint a kápucta, de most inkább egy hagymára (valamint egy rózsaszín Shrekre) hasonlítok. Olyan helyszínre megyek értekezni, ahol előre jeleztáék, hogy öltözzünk rétegesen, de még plédet is vigyünk, ha tudunk.
Na mármost én ugyan továbbra is teljesen azonos vagyok önmagammal, azt csak én tudom (meg most már ti is), hogy két zokni van rajtam, az alsószoknyám alatt pedig nem harisnyát hordok, hanem cicanacit. A kollégáim között viszont lesznek néhányan, akit kevéssé ismerek majd fel hótaposóban és pokrócba csavarva.
Poci kollegina bezzeg itt maradhat a jó meleg radiátoron, de ez teljesen oké, megérdemli. Tegnap mindenki hallhatta a váróteremben, amint inasba teszi az orvosi teamet, ő volt ugyanis az egyetlen macska, aki az altatás előtt azt mondta, RRRrrroáááÁÁÁÁÁuuuuGGGRRRrrr. Nos, megmondtam nekik előre, hogy igen öntudatos példány.
Minden nap más - mindennap más 