RSS

újracucc kategória bejegyzései

7/114 – Mese a fogyasztói társadalomról

… hát így esett meg az, lelkecském, hogy reggel nyolc óra két percre már vissza is tértünk a lidliből…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/23 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 7/9 – Falvédő az archívumból

Előrebocsátom, ez nem mostani munka (dejóislenne), viszont most fogom installálni a télre való tekintettel az őszi falvédő helyére, úgyhogy előkotortam a készítés közben készült képeket úgy jó hét évvel ezelőttről. Kábé. (Azért tudom hét évvel ezelőttre lőni be a melót, mert 2012 nyarán vette nekem a Repülő Kutató Tamperében azokat a gombokat, amik rá vannak varrva.)

Csámpás is meg minden más baja is van, de én akkor is végtelenül büszke vagyok rá: a keretül használt egy méternyi lilásbordó mikrokord kivételével minden de minden részéhez a Bűnök Barlangja reciklált hulladékait használtam. ha jól figyeltek, láthatjátok például azokat a darabokat, amik különböző pólók és kötényruhák kivágása után maradtak meg, hogy aztán felkerülhessenek a falvédőre. 🙂

Sok beszédnek sok az alja, beszéljenek magukért a képek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/21 hüvelyk újracucc, eská, galéria, tél

 

7/112 – Rövid

Az év legrövidebb nappala van máma, úgyhogy abból gazdálkodunk, amink van. Ez itt most esetünkben a káosz, zűrzavar és általános közröhej, különös tekintettel az hajamra, amihez hasonlatosat eddig kizárólag Grimm-illusztrációkon láttam a lusta asszonyon, Csipkerózsika kastélyának szakácsnéján meg Jancsi és Juliska elhanyagoló hideg mamszikáján. Mentségül csak azt tudom felhozni, hogy ők mindehhez likas zoknit is hordtak, az enyém meg nem likas. Remélem, ezt elhiszitek nekem.

Ha minden jól megy, ma még további poszt(ok) is előfordulhatnak, de biztosra ígérni semmit se tudok, de nem ám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/111 – Luxus

A legnagyobb luxusban van most részem, ami elképzelhető: VAN IDŐM. Annyi, amennyit éppen akarok magamnak, és arra, amire akarom. Olyan idő, amit ugyan áldozhatnék a disszertációmra is, de nem, nem és nem, ezt az időt a családommal, sütikkel, álmodozással és színes ficnikkel akarom eltölteni. A lakást fogom pucolgatni meg rendezgetni, mindennap rendes vacsorát akarok főzni rendes emberi vacsoraidőre, és annyit maszogni a Bűnök Barlangjában, amennyit csak lehet. Illatos mécsesek lesznek a következő heteimben meg almás-fahéjas teák meg Erik meg talán Béla. Az is elképzelhető, hogy írni fogok, de az nem tudomány lesz, nagyon nem. Olyan dolgokkal akarok foglalkozni, amiktől majd garantáltan bűntudatom lesz később, hogy miért nem valami előremozdítót és kariőrközpontút csináltam helyettük, de én most igenis ezt akarom, és mivel megengedhetem magamnak, meg is engedem. Úgyhogy tegnap kimostam két gépnyi ruhát, főztem vacsorára tökös gnocchit sajtszósszal, sütöttem egy normandiai almás kenyeret, és hetek óta először fordult elő, hogy úgy feküdtem le: sem a mosogatóban, sem pedig a konyhapulton nem volt semmi, ami reggel a figyelmemet követelte volna.

Cserébe viszont elő akartam túrni valamit a Bűnök Barlangjában, és kipakoltam a szajrét, aztán Poci is beszállt, ennélfogva most így néz ki az egész, ni. Valószínűleg a muhi csata festett volna hasonlóképpen, ha tíz négyzetméteren vívják fonalgombolyagokkal és ficnisdobozokkal, de nem baj. Elrendezni is van időm, amennyit csak akarok.

A szőrös hátramozdító amúgy a fonalgombolyagok mellé felfedezte a horgolt gömböket is, de nem kötik le hosszú időre a figyelmét, mert nem lehet legombolyítani róluk a matériát és nem is csörögnek, tehát nem teljesítik a labdával kapcsolatos elvárásait sem. Attól persze még reménykedik, hogy hátha a következő már megfelelő lesz, úgyhogy szép lassan ki fogja szedni a dobozból mindet, de nekem meg van időm arra is, hogy visszarakjam.

Újraolvastam, amit eddig leírtam ide neki bele, és ez az egész máris úgy hangzik, mint amikor valaki kétségbeesett-lazán fütyörészik a sötét erdőben hazafelé menet: már a jelenben a jövendő bűntudatot vizualizálom, és még a terveim előszámlálása közben is úgy érzem, hogy megérdemeletlenül hejdejónekem. De azért most például hajat mostam meg manikűrözni fogok, és délután elmegyek könyvtárba, ahonnan kézimunka- meg szakácskönyveket fogok kivenni magamnak, mert lehet ugyan, hogy nem érdemlem meg a jódolgomat, de nekem ez most KELL.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

Intermezzó – Beleugrunk az adventbe

Ha minden jól megy, ebből a sok szedett-vedett micsodácskából, amit a Bűnök Barlangja különböző zugaiból kotortam elő, végül valami cuki lesz. Több darab is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/19 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/109 – Véghajrá

Tegnap megírattam és kijavítottam negyvenkilenc dolgozatot, ma megíratok és kijavítok negyvennégyet. Ebből harmincnégy már most ott csücsül az asztalomon az irodában, mert ma még vizsgáztatás előtt teszek egy iramodást az egyik oviba, és fene tudja, lesz-e így elég időm a vizsga kezdete előtt kinyomtatni a komplett hóbelevancot. A nappalisok és levelezősök vizsgája között további dolgozatokat javítok, valamint rendet teszek azon az inkriminált asztalon. Végül pedig felülök a 17:45-ös buszra, hazacsorgok kislakomba a nagyDuna mentében, majd Vízkeresztig a színem se látják Esztergomban, hacsak be nem üt valami vis maior.

Megint fél egykor ébredtem, úgyhogy a hasznosság jegyében jobb híján elküldtem egy másik oviba a harmadévesek komplex gyakorlati tájékoztatójának átírt változatát, hogy szupervájzolják benne a javításokat (azt is tegnap a vizsgák között vezettem át), majd, ha már úgyis fent voltam, beírtam a tegnap szerzett jegyeket a Neptunba. A hétvégén az egyik levelezős hallgató mondá nekem, hogy “úgyis tudjuk, hogy a tanárnő addig nem fekszik le, amíg be nem írja a jegyeket”. Én egy kicsit ott maradtam tátott szájjal, de aztán inkább nem vallottam be, hogy amikor ők mindenféle Istentől elrugaszkodott hajnali időpontokban értesülnek a telefonpittyegésből, hogy új jegy került a Neptunba, én nem még, hanem már fent vagyok, és ott kuvikolok vagy kukorékolok, ízlés szerint.

Úgy ledarált engem ez a félév, mint a vöcsök, és ez a lakás meg a szekrényeim állapottyán is jól látható, merthogy minden fut, és a legutóbbi három mosás teljes készlete Filoméla szobájában van lezúdítva az ágyra ahelyett, hogy a szekrényben üldögélne. Süti nincs a házban egy szál se, és kenyér is csak azért van, mert a Repülő Kutató karácsonyi munkahelyi bulijára sütöttem közkívánatra két kicsi savanyúkápis kenyeret, és az egyiket visszahozta. (Állítólag már volt ott egy csomó más kenyér, azért. Nem azért, mert nem ízlett volna. Nemtom, nem voltam ott. Éppen hazafelé csorogtam, a buszon is dolgozatokat javítgatva.)

Ma viszont, mikor este hétkor beesem az ajtón, előbb eldőlök, mint a zsák, aztán hajnalban felkuvikolok, beírom a jegyeket a Neptunba, és utána két lábbal ugrom az adventba meg a nagybőgőbe. Ezt vehetitek fenyegetésnek is.

A legyalultság jellemzően szép példája, hogy ugyanaz a sapka van rajtam, mint tegnap, és ugyanaz a sárga táska, ami lényegében egész félévben, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/108 – Lelkesedés

A félév első vizsgájára menet. Szinte biztos vagyok benne, hogy a diákok részéről kitörő lelkesedés fogja övezni, de attól persze majd jól megjelennek, hogy letudják.

Nos, én is azért megyek oda, nem lelkesedésből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/17 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/104 – Szék

Az “ez a hét még nehéz” kijelentésből meg a negyvennyolcból továbbra sem engedünk: ma reggel 6:36-kor, amikor érzelmesen búcsút intettem a Repülő Kutatónak, aki éppen a székesfőfaluba távozott egy konferenciára, gyorsan megpróbáltuk egyeztetni, mi lesz velünk a következő két napban. Végkonklúziónk az vala, hogy “na, majd holnap este mindenképpen látjuk egymást”. Mindezt úgy, hogy ma természetesen mindketten hazatérünk, de minden esély megvan arra, hogy valamelyikünk (például én) már aludni fog, mire a másik beesik az ajtón.

Pusztán a poén kedvéért (poén egy frászt) ma is munkanap, holnap is munkanap, vagyis hát nem csak a levelezős hallgatókat terelgető csillagszemű juhászoknak és felsőoktatási kadávereknek az, hanem mindenkinek. Ha esetleg bármiféle kétségeitek lettek volna: levelezős hallgatónak nem azért jelentkezik az ember, hogy hét közben békében henyélhessen, és csak heti két napot járjon tanulóba pénteken meg szombaton, hanem mert amúgy heti öt napot melózik. Ennélfogva már hét eleje óta folyvást csilingel a postaládám, hogy kit, miért, honnan nem engednek el a dolgozóból vagy pénteken, vagy szombaton, vagy egyiken se, bocsibocsi. Úgyszintén ennél fogva már gőzöm sincs arról, hányan lesznek bent (sőt, egyáltalán: lesz-e bent valaki), amikor én betotyogok eldöngicsélni a döngicséimet ezen a két szép munkás napon.

Pluszban még ma van Luca is, akit székekkel meg boszorkánylátó likas fakanalakkal meg szemüveg formájú sütikkel és kenyerekkel szoktak ünnepelni, és nekem idén egyikre sem volt érkezésem. Jó, Luca-székre máskor se, de azért egy kenyeret mégiscsak összedobtam még tavaly is, pedig akkor se nagyon látszottam ki a hülyeségből meg marhaságból. Idén ehhez képest a nagy semmi.

Bár technikailag úgyis ott vagyok, ahol a part szakad, mert ma elvileg nem szabad az asszonynak főzni, sütni, fonni meg egyáltalában dolgozni se, márpedig én dolgozóba megyek, azt a Lucáját neki. És csak ismételni tudom magam, amikor ezúttal is aszondom, hogy irgalmatlan módon nincs kedvem hozzá.

Az elszántság viszont, mint ez fentebb látható, nem hibádzik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/102 – Zsűri

Az élet nevű mókakacagás mára nem tanítást dobott, hanem az egyik kollegina által szervezett “gyivákok oktatófilmeket csináltak médiaizé órára, mi pedig megnézzük azokat yol” programot. E program keretein belül – surpriiiiise! – én úgynevezett zsűritag* leszek. Az esemény persze nem megy majd buktatók nélkül – hogy mást ne mondjak, a főszervező kollegina szombat óta rotavírussal küzd. (Yeah, ez az a fosós-hányós, aminek pár évvel ezelőtt egy őszi félévben két különböző változatát szedtem össze két különböző oviban.) A tanári kar amúgy is a tipikus félév végi “romokban vagyunk” teljesítményt produkálja, tegnap úgy néztük az egyiket, aki mosolyogva jött be, és egész nap le sem hervadt róla ez a mosoly, mint egy ufót. Persze a gyivákok általános állapota sem jobb a mienknél, mielőtt azt hinnétek, hogy csak a negyven fölöttieket érinti a félév vége. Egész szeptember-október-novemberben nem láttam összesen annyi koffein- és taurin-tartalmú dobozt a padokon, mint az elmúlt másfél hétben.

A zsűrizés (édesjóistenem, de utálom én ezt a hosszú ű-t, de tényleg) persze csak a mai nap egy pöttyike-apró része. Dolgozatokat fogok javítani, és mivel tegnapra végre sikerült összehozni a tervezett deathmatchet a harmadévesek és a gyakorló óvodájuk között egy sötét tanteremben, ahol csak a remény meg a projektor világított, át kell vezetnem a most született javításokat a nyolchetes gyakorlat tájékoztatójában. Több mint egy órán át gyomroztuk a szöveget, hogy mindenki igényeinek megfeleljen, és nekem minden új elemet bele kell körmölnöm a tájékoztatóba, majd validáltatni az érintett felekkel. Mivel ma hajnalban is fent kuvikoltam, egészen kiválóan meg tudtam volna tenni mindezt valamikor három és négy között itthon csücsükélve, de tegnap olyannyira le voltam tatarodva, hogy bent hagytam az asztalomon minden harci feladatot, amit erre a hétre rám mért a sors, és lényegében üres kézzel kúsztam haza, hogy aztán kiájulhassak a kanapémon. Aztán persze hajnalban felkuvik meg felkukurikú, és jobb ötlet híján olyan dolgokat kentem a pofámra, amik méregtelenítést meg fiatalságot ígértek. Hazug krémeckék, mehh.

Ez a hét még nehéz, ez a hét még nehéz. De ha már zsűrizés (böe, hosszú ű), megpróbáltam kellően artisztikusra venni a figurát. A vérző szájú anyatigris rúzs csak ráadás.

* Ezúton szeretném megjegyezni, hogy halálra idegesít, amiért a zsűrit hosszú ű-vel kell írni a hejesírás-szabájozás egy újabb bakugrásának köszönhetően. Ennél csak az idegesít jobban, hogy az árbócot és a búrát is hosszú ó-val/ú-val kell, amihez az az indoklás, hogy végre-végre a kiejtéshez igazították a hejesírásukat. Kérdem én, a belgák meg hová a körösztanyjuk térgye kalácsába álljanak? Én eddig mind a kettőt rövid ó-val/ú-val ejtettem, és most úgy érzem, hogy éngemet diszkriminálnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/101 – Görcs

Kedveskéim, én általában mgbízom a fantáziátokban, de ezúttal szerintem elképzelni sem bírjátok, ma reggel mennyire görcsös, torokszorongató módon utálom a felkelést meg a munkábamenetelt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

7/97 – Krampusz

Ma, mint enyhe meglepetéssel észleltem, mikor végül belenéztem a tükörbe, nagyjából krampusznak öltöztem. Tudok én viszont ennél nagyobb kunsztot is, például egész évben Mikulás vagyok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/06 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/96 – Blockflőte

Ez most már igencsak a szorgalmi időszak utolsó előtti hete: tegnap reggel a harmadévesek egy fazék gyümölcsteával és egy nagy doboz mézeskaláccsal fogadták az intézménybe bezuhanókat a hallban, miközben utolsó erőfeszítéseket tettek, hogy a “Jeles napok” zárthelyire gyorsan bevágjanak még néhány fontos információt a virágvasárnapról meg a húshagyó keddről. A másodévesek már a múlt héten eljutottak oda, hogy még óra közben is bábelőadáshoz festegettek virágokat, miközben én Rudolf Steinerről döngicséltem nekik, a földszinti közösségi dühöngőben (valaha büfé) meg szinte mindig van valaki, aki éppen blockflőtén gyakorol.

A vicces az, hogy ez nekünk teljesen természetes, és nem is nagyon tudjuk másként elképzelni, de azért elég tisztán látom, miért nehéz megérteni a bölcsészkar irányából felénk pislogva, hogy ezek a képzések hogyan működnek és miként festenek.

Summa summárum, ezt most azért mondtam el nektek, hogy jobban értsétek, miért nem fog senkinek szeme se rebbenni, ha én elmegyek dolgozóba így.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/05 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/95 – Kutyákmacskák

Tegnap miután hazakúsztam a dolgozóból (már megint berekedtem a hatszor negyvenöt percem végére, és most olyan dallamos hangom van, mint egy ír szetternek), átvedlettem nyafogóruhába és zseníliazokniba, majd kicsit elhevertem a kanapén. A következő pillanatban már hajnali háromnegyed egy volt, és nekem hiányzott a jobb lábam.

A továbbiakban rövid, ámde heves pánikroham következett (hé, még csak ébredőben voltam), majd valaki halk puffanással távozott a nemlétező végtagom környékéről, ezután pedig az is kiderült, hogy a lábam még megvan, épp csak annyira elzsibbadt, hogy nem érzem. Well. Anyósom néhány napja küldött át nekem egy ilyet,

úgyhogy most megállapíthattam, hogy a) nem vagyok elég erős, b) hajnali öt, muhaha, próbáljátok ki háromnegyed egykor, c) éngemet ki fognak tagadni a katkóktól, mert miközben a zsibbadást próbáltam kimasszírozni nyomorult csülkömből, az járt a fejemben, hogy “Ó, bmeg, nesze nekem Vizitáció”.

Ha már úgyis hajnal volt (hajnal akkor van, amikor felébred az ember – a húgom egyik nagy mondása volt anno, hogy a nap első étkezése az a reggeli, és tökmindegy, éppen reggel van-e, amikor eszi az ember), főztem magamnak egy kávét, aztán nekiveselkedtem, és írtam levelet a levelezős hallgatóimnak a jövő heti megbeszélős paláverről. Tíz perccel később már választ is kaptam. Ez a világ teljesen meg van húzatva, és igen csekély vigasz, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a pre-indusztriális korok alvásciklusaiban él (=idióta időpontokban ébred és szunnyad).

Nagyon szép és logikus húzás lett volna ebben a stádiumban, ha követem a pre-indusztriális korok embereinek mélyen spirituális megoldásait (=rövid ima és elmélkedés után visszafekszem aludni), de nekem nyilván ennél sokkal több hülyeség van a fejemben benne, úgyhogy inkább előkerestem az adventi sütik receptjeit. Anutám a hét végén kérte, hogy küldjem át neki a csokicsók receptjét, ez ugyanis irgalmatlanul nagy családi favorit. Na hát itt van, tessék kattintani. Természetesen a házban éppen nincs csokidara. Instant kávé és porcukor viszont van, úgyhogy első felvonásként ezúttal a kávés szívekkel indítottam. Persze ez sem ment akadályok nélkül, a margarin éppen hajszálnyira volt a “hm, ez már talán avas” állapotától, a porcukor meg úgy összekeményedett a zacskóban, hogy le kellett reszelnem. Csak tudnám, mit csinálok én az életemmel meg a kamrámmal. És mikor sütöttem bármi mást kenyéren kívül. És mi lenne akkor, ha napi nyolc órát kapálnék futószalag mellett, három gyerekem ordítana kajáért meg tiszta ruháért, a férjem pedig nem mosna magára meg nem vasalná enkezével az ingeit. Valami nagyon nincs rendben, feleim. Hogy a redvába jutottam el ide, hogy minden szét van forgácsolódva körülöttem, és úgy tengek, mint Toldi Miklós lova, pedig másként is lehetne, hát ezt fel nem foghatom.

A kávés szívek végül azért mégis csak készen lettek.

De csak miután átmásztam az újabb akadályon, ami a tepsiben összeszervesült szezámmag, olívaolaj meg csirkezsír volt, mert persze a hétvégén sütött édesburgonyás csirke után nem mosogatott el senki, csak lazán behajintotta a sütőbe a tepsit as it is. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, hogy összefogott ellenem a világ (nyilván inkább vissza kellett volna feküdni ima meg elmélkedés után), és heves vágyam lett felmenni az emeletre, aztán felkölteni a világot, és kukliprédikációt tartani neki arról, hogy öntisztuló tepsi, öntisztuló teatojás és öntisztuló mosogató sem létezik, a fermentált tejtermékek műanyag flakonjának reciklálásáben pedig csak az első, nem pedig az utolsó lépés, hogy beletöltünk egy deci vizet, aztán bebasszuk a mosogatóba. A világ viszont éppen köhög (konkrétan végigugatta az éjszakát), és az isiászát fájlalja, úgyhogy inkább hagytam, hadd aludjon, legalább addig sem csinál további rendetlenséget. Annak amúgy, megjegyzem, megvan az előnye, hogy a világ olvassa a blogomat, mert legalább úgy tud szembesülni lesújtó véleményemmel, hogy nem visítok közben, mint egy felháborodott halaskofa.

Nagy naivitásomban egyébként úgy gondoltam eredetileg, hogy amíg a sütitészta a hűtőben pihen, én megmosom a hajam, mert az embernek a saját korpuszára is figyelmet kell fordítania, neszpá. Ezzel szemben egy egész órán át pucoltam a konyhát meg a mosogatóba hajigált random tárgyakat, és még mindig lenne mit melózni vele. Grrr, aúú, irgumburgum meg társaik.

Ez után a remek kezdet után persze nem nézek nagy optimizmussal a mai nap elébe, pedig ez egy egészen könnyed és vidám és rövidke nap, csak egy órám van, utána pedig fellátogatok az oskola negyedik emeletére, és bábszínházi paravánt fogok renoválni. Én. Ezzel a két csecsebecse kezemmel.

Remélem, addig nem ájulok el vagy valami efféle. Semmilyen értelemben nem érzem magam a topon. Na sebaj, majd a hideg életben tart odakint. És legalább a hajam is megmostam.

Erre itt még persze jön egy kabát meg egy táska, de az összképen nem fognak javítani semmit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/92 – Tündefény

Jól indul ez a december: a Bűnök Barlangja felrobbantva, a hajam festés közben, odakint mínuszok, idebent tündefény, a fejemben és körülöttem meg irgalmatlan mennyiségű projekt, a készenlét mindenféle változataiban.

Merthogy van, ami még kábé csak negyedkész,

van, amihez csak az alapanyagokat szedegettem elő,

van, amivel még csak homályos elképzeléseim vannak,

van, amit már csak varrni kell,

van olyan is, amikor több projektet fújt össze a szél egyetlen kosárba,

sőt, olyan is van, amibe már bele is ettek.

Ráadásul a tudományon és egyéb csatolt kellemetességeken is kéne melózni, mert (sajna) engem nem a tarkabarkáért tartanak. És mindeközben egy blogbejegyzést is alig lehet megírni a naaagy szőőőrös, cuki akadálytól.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/91 – Maszogós

Annyira de annyira hétvégét tartok én most, hogy még boltba is nyafogóruhában mentem.

A mai napot igen lusta maszogással óhajtom tölteni, amibe persze azért belepuszil egy kis savanyúkápis kenyér meg más ezmegaz, de a szőrös hátramozdító igen rossz hatással van rám, úgyhogy nem számítok világrengető akciókra.

Pedig látjátok ugye, mennyi rendezgetnivaló lenne itt ebben a kuplerájban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/90 – Matéria

Szeretném büszkén és melldöngetve kimondani, hogy fekete pénteken én bezzeg nem veszek semmiccse, de sajna nem megy, kénytelen vagyok elkúszni szemránckrémért, én rút szibarita váz. A héten már a tubust is kettévágtam, hogy kikotorgassam belőle az utolsó körömcseppig a matériát, ma pedig végre van annyi időm, hogy eltotyogjak pótlásért. Hogy éppen fekete péntekre jöttek így össze a dolgok, arról én nem tehetek.

Tegnap a Repülő Kutató és Professor Krtek is hazaértek Poci legislegnagyobb gyönyörűségére, a cicu ugyanis (búsan kell bevallanom) mindent összevéve nem volt teljesen elégedett az én áldozópapnői tevékenységemmel az esti rituáléban. Tegnapelőtt még kegyeskedett odafáradni hozzám, amikor már az ágyban feküdtem, és simogattatni magát, de valószínűleg úgy vélte, nem érdemes strapálnia magát gumikacsázásokkal meg effélékkel. Bezzeg tegnap este, huhú.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/87 – Kápucta

Rétegekben nem ismerünk tréfát.

(Az alsószoknyát helyére ráncigáltam a fotó elkészülte után, nyugi.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/26 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/85 – Ficninap

Még nyolc előtt elküldtem három hivatalos levelet, és kitöltöttem egy 68 kérdésből álló monstre kérdőívet, majd arra az executive döntésre jutottam, hogy elég volt a társadalmilag hasznos ténykedésből, máma innentű Szent Heverde és Erik napja lesz.

Már ha hagynak.

És ha nem fulladok bele a káoszba.

Meg ha nem terelik el a figyelmem más befejezetlen projektek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/24 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/83 – Gyalul

Most nem azért, mert három órát aludtam az éjjel (pedig de), meg nem azért, mert ebben a három órában válogatott rémálmaim voltak (lovecrafti rémálmok voltak, LOVECRAFTI!!!), meg nem is azért, mert öt óta ittfent pörgök, buszutazom, oviba látogatok és konferencián szekcióelnökölök (pedig ez is igaz), de olyan irgalmatlan le vagyok gyalulva lelkileg, hogy ha nem fogadtam volna meg, egy évig nem veszek ruhát, most bementem volna a Hádába. Úgy, mint a szél.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/82 – Rágcsál

Miután kinéztem ma reggel abba a ködös szmöttybe, amit időjárás címén tálalt elénk az anyatermészet, kénytelen voltam belátni, hogy aki bújt, aki nem, megérkezett a polár kötényruhák szezonja. (Mármint a kinti világba bele is, nem csak a kanapén nyafogáshoz.) Ennek örömére (örömére egy frászt) megegzamináltam a szekrényt, és realizáltam, hogy az odakintre hordott készlet egyre lerobbantabb, a cakkruhákon kívül már csak két-három olyan van, amit ki lehet vinni a nagyközönség elé, a többit csendben megrágcsálta az idő vasfoga. Ezt orvosolni kéne, a fenébe is.

Mikor, kérdem, mikor.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz