RSS

újracucc kategória bejegyzései

Eská 7/4 – Dísztököcskék

Mit mondhatnék, roppantul jellemző rám, hogy itt mutogatok nektek mindenféle horgolmányokat meg hímezményeket, aztán mégis csak valami olyannal rukkolok elé hirtelen, ami egyik se, vagy ha mégis, nem úgy. (Nyugi, megmagyarázom majd.)

Mivel itt van a nyakunkon ez a szép ősz, nekem meg eszemsemmi, értelmes feladatok helyett inkább nekiugrottam valami olyannak, amit már régóta kitaláltam meg elterveztem, de megvalósítani csak most sikerült: dísztököcskéket rakni az ablakba. Nyilván ez nálam, mint mindig, úgy kezdődik, hogy előszedegetünk egy csomó hulladékot. Például polárt.

Meg, izé, szappant. Azzal szoktam szabásmintákat átvezetni anyagokra, és ezúttal azzal rajzoltam át a dobozfedőt a polárhulladékra.

Többféle méretű dobozfedőt, többféle polárhulladékra.

Kivágtam, színt színre fordítottam a darabokat, aztán Erik összevarrta nekem keskeny cikcakkal, mindegyiken úgy kétujjnyi likat hagyva, amin át kifordíthatom.

Ezek után a gondosan gyűjtögetett, használhatatlan méretű foncsikák és ficnik és cafatkák jöttek (merthogy továbbra sem dobok ki semmit), és én gondosan bele is passzíroztam a lapótyákba összesen vagy félkilónyit.

Ezek most még ugyan igen göröngyösek meg rondikák, de indiánnak lenni tapasztalat. Indián attól sem rezdül, hogy a rejtett öltés, amivel lezárja a lapótyán lévő likat, szintén rondika lesz, mert tudja, hogy ez majd mind elkallódik a végeredménynél.

És akkor jön az, amitől majd tök lesz ezekből a lapótyákból. Az a horgolófonal-hulladék, ami még a rozettákhoz sem volt elég, plusz egy hárászvarrótű,

na meg persze egy kedves kis fogó is, mert másként a bides életben nem fogom átráncigálni ennyi réteg anyagon azt a varrótűt.

No de így tök flottul ment minden, és mikor befejeztem, előszedtem a tavaly ősszel horgolt lapuleveleket, amik azóta várták, hogy na most meg mi lesz.

Igen, tudom, hogy a töknek nem ilyen a levele, de őszintén, érdekel ez bárkit? Úgyhogy a sok-sok levélből néhányat felvarrogattam a tököcskékre.

Utána már csak előkotortam egy alkalmatos méretű kicsi kosarat, és betámasztottam a tomték helyére az ablakba, majd megtöltöttem a tököcskékkel.

És innentől már csak egyetlen további kérdésünk van, mégpedig hogy melyiket fogja leghamarabb elvinni Poci, hogy végigpofozza a lakáson. Én arra a világos srácra tippelek, aki neki van támasztva a kosárkának. Mesdames et messieurs, fetvozső.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/50 – Fantazmagóra

Arra ébredtem, hogy a fejemben Micimackó (oké, valójában Karinthy Frigyes) dalol, mégpedig aztat hogy “Nyáron nyaralok, télen telelek, a trotechnikus az mindig Elek”. Hiszitek vagy sem, nekem felnőttkoromban esett le, hogy mi az a trotechnikus és miért mindig Elek.

Ha most kéne nevet választanom magamnak – mittomén, talán mert el kéne bujdosnom a világ színe elől (erre még visszatérünk) -, valószínűleg azt választanám, hogy Lenke. Vagy Lujza. És akkor hazudozhatnám azt, hogy az egyik őspapám a reformkorban nagy rajongója volt egy Lujza nevű színésznőnek (nem Blaha Lujzának, hogyisne, az sokkal később élt, hanem egy másiknak, aki aztán hozzáment egy kvietált huszárhadnagyhoz, és huszonöt évesen meghalt tífuszban), de annyira, hogy el akart szökni ő is vándorszínésznek, viszont a szülei úgy elverték emiatt, mint a kétfenekű dobot, ő pedig bosszúból ezek után mind a három leányát Lujzának kereszteltette. Igen, három különböző feleségtől voltak. Én a másodiknak vagyok a szépunokája vagy mije. Még őrzöm a gyöngyökkel kirakott fél pár bálicipőjét. Ja, csak fél pár maradt meg. A másikból pezsgőt ittak a Wsselényi Tuszi lakodalmán. És aztán elveszett. A cipő, nem Wesselényi Tuszi.

Mint valószínűleg kitalálhattátok, szellemem éppen vad bakugrásokkal szeli a rónát, az ungot és a berket, és iszonyú tennivágyások feszgetnek belülről, de ezeket nem tudom a megfelelő csatornába irányítani, pedig pontosan tudom, hová kéne. Tutatiszra, épp annyit foglalkozom a tudománnyal, mint egy Aldi-pénztárosnő, és épp annyira is érdekel az egész, pedig átkozottul nem azért tartanak engem, hogy Lujza nevű szépanyám báli cipőjéről fantazmagóráljak, azért pedig végképp nem, hogy őszi párnahuzatokat horgoljak

újabb anyagokat hackeljek meg hímzőcérnával

meg hogy a hörcsögöcske módjára elpakolgatott horgolófonal-végeket mentsem meg rozettáknak, amikre semmi szükségem ugyan, de egyszer kelljen, s jó ha van.

Jaj de nagyon meglesz ennek még a böjtje. A végén tényleg muszáj lesz elbujdosnom, és Lujza nevű szépanyámról hazudoznom szakmányba, mert akinek Lujza nevű szépanyaja van (avec fél pár gyöngyös báli cipő), annak talán mégse kell megcsinálnia egy második doktorit.

Nna. Akkor most eltáncikálunk a mosógép és a kenyérsütöde irányába.

U.i.

Épp megírtam a bejegyzést, amikor eszembe jutott, hogy reggel óta nem láttam a macskát, és persze ilyenkor indul a minihiszti, hogy ugye nem dugtam bele a mosógépbe (mégiscsak szólt volna!), vagy nem csuktam rá egy szekrényajtót, kitelik tőlem, amilyen futóeszű vagyok. Tíz percig kerestem egyre idegesebben, de hát persze neki sokkal több esze van, mint nekem.

És az életet is sokkal profibban tudja élvezni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/49 – Fogyó

Nem tudom, emlékeztek-e még rám, drágaságaim, de itt a bolond nő beszél, aki időnként szétvág egy paplanhuzatot, hogy ruhát varrjon belőle, és fogyóban a házában a macskakaja.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/47 – Karaván

Ez a hét valamiért, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb heteim egyike, ma reggel például egy teljesen értelmetlen, szaggató fejfájásra ébredtem, természetesen minden ok nélkül. No de attól még a karavánnak haladnia kell, mert a mai óráimat már végképp nehezen tudnám pótolni.

Mindeközben odakint a kertben épp legszebb pofáját mutatja az ősz,

de idén még azt se tudjuk megejteni, hogy eltotyogjunk ketten sétálni egyet, mert a Repülő Kutató ma délelőtt epitheton ornansának megfelelően esmég repülőre száll, és elrepül Turkuba. Ez az őszi félév tényleg egy vesszőfutás, nem egyéb.

És az őtözködősbloggeri modzsómmal is gondok vannak, nem vitás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/43 – Városi

Ma az eddigi jelek szerint afféle búgócsiga-napom lesz, már kora reggel óta megy a sürgiforgi: a tegnap odatett öregtésztát begyúrtam Scali kenyérnek, a mosógépet megetettem, a macskavécét kipucoltam, a Bűnök Barlangjából kihordtam egy adag koszt és szemetet, aztán előráncigáltam egy kupac átalakítani való holmit is, hulljon a férgese.

Most elmegyünk a Repülő Kutatóval göröngyös és összevissza foltozott utcánkon át végig az elhanyagolt temető mellett az oviba (ott van a szavazókörletünk), mert ugyan meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a következő öt évben is a jelenlegi polgi önelégült képét fogjuk nézni a lokális kiadványokban, amint boldog Ádventről döngicsél, meg minden óriásplakáton, amint éppen azzal dicsekszik, hogy az érettségizőknek Bohemian Betyars-koncertet ad ajándékba, de azért hadd ne higgye azt, hogy minden fenékig tejfel.

Igen, ilyen az én Elszánt Városi Polgár képem. Reszkess, világ.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/42 – Durrantyú

Biztos nektek is vannak olyan álmaitok, amikor hülyeség hülyeséget ér, ti pedig mindvégig tudatában vagytok annak, hogy álmodtok, és minden újabb csapásnál azt várjátok, hogy “na akkor most fel fogok ébredni”, de nem, a hülyeségek pörögnek tovább a végtelenségig. Ha esetleg mégsincsenek, hadd nyújtok belőle ízelítőt, hogyan fest ez.

Egy elegáns étteremben voltam: délutáni enyhe napsütés, halk zeneszó, damasztabroszok és kifényesített evőeszközök, minden asztalon orchideák és csillogóra mosott poharak, az úri közönség csendesen fogyaszt. Felálltam az asztalomtól, hogy kinézzek a faltól falig üvegen át az ősz eleji buckás tarlóra, és mire megfordultam, nem volt meg az asztalom, vagy legalábbis nem találtam meg. (Hát persze hogy álmodom, micsoda marhaság, vajon mit mondana erről Freud vagy Krúdy, nem találod helyed az életben vagy mi a tosz.) Elkezdtem fel-alá sétálni az étteremben az asztalomat keresve, időnként megálltam valaki más asztalánál, és beleettem a kajájukba (jézusmária, mit csinál most éppen velem a tudatalattim, elsüllyedek a szégyentől, ideje lenne felébredni), de nagyjából senki sem hederített rám, mintha láthatatlanná váltam volna. (Jellemző, jellemző. Vajon mi jön most, az se lesz jobb.) Kimentem a vécére (hátha onnan nyílik egy újabb helyszín az álomban, szokott ilyesmit), a vécé viszont egy amerikaifoci-csapat vagy mi a bokám öltözője-zuhanyzója volt (na ugye tudtam, hogy újabb helyszín lesz), félpucér férfiak mindenfelé, akik szintén megpróbáltak úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne, hogy egy nő csak úgy belődörög közéjük. (Jellemző, jellemző.) Mindannyian megpróbáltunk nagyon lazán viselkedni, ők nem venni észre engem, én meg jópofáskodni, “szép meccs volt, fiúk, de talán mutassátok meg nekem, hol az ajtó, mert nem látok semmit ebben a gőzben”, és ők meg is mutatták nekem szépen az ajtót (remek, akkor mégiscsak váltunk), én meg azon visszajutottam az étterembe, és ott továbbra sem volt meg az asztalom. (Most már tényleg felébredhetnék, az árgyélusát neki.) És így tovább bolyongtam mások tányérkájába belezabálások közepette, amíg az étterem fel nem robbant. A maradék vendégekkel kirajzottunk a buckákra, ahol méregzöld színben tündöklő, nagyfogú, szárnyas teknősbékák vadásztak ránk, a vendégek közül pedig egy körömcipős nyanya, koktélruhában és annyi gyöngysorral, mint Coco Chanel, rakettakilövővel próbálta ledurrantani a teknősbékákat, de a raketták csak körbekeringéltek a levegőben, mint egy-egy leeresztett lufi, psziúú, aztán sercegve estek le a tarlóra. Iszkoltam a buckákon át elfele, a cihémet, a Jurassic Parkot meg az összes olyan filmet szidtam, amelyben Helen Mirren durrantyúval látható, közben megemlékeztem a kengyelfutó gyalogkakukkról és a prérifarkasról is, és mindvégig azt vártam, hogy na most akkor végre ugye felébredünk, ugye, ugye, UGYE?, de persze nem volt ilyen szerencsém, mert amikor beleestem a bucka tetején egy kútba, ott is csak zúgtam lefelé unatkozva (Alice Csodaországban, remek), és mikor földet értem, arra próbált rávenni egy kollegina (hé, te mit keresel itt, az előző munkahelyemen tanítottál makroökonómiát vagy mit), hogy tartsam meg helyette az aznapi mondattan-óráját. (Na ez is ismerős. Most már tényleg nem fogok felébredni mindaddig, amíg meg nem tartottam azt a rohadt órát.) És így is lett, a tanteremben fehéregerek rohangáltak az asztalokon, a pendrájvon pedig, amit a kollegina a kezembe nyomott, olyan ppt-k voltak, amelyeken mondattani ágrajzok és kémiai vegyületek képletei szerepeltek vegyest, én meg az egyikhez épp annyira konyítottam, mint a másikhoz, ergo semennyire. És csak akkor ébredtem fel, amikor már végre vége volt az órának, olyan kimerülten, mintha kilométereket futottam volna gumicsizmában.

Ma nem csinálok semmit, SEMMIT, de tényleg. Csak lemegyek piacra. Meg kimosok vagy két gépnyi ruhát. Meg sütök egy kenyeret. Meg beülök a Bűnök Barlangjába. Nem kell nekem a mai napra esemény, éjjel már kimulattam magam. És egész nap kussolni fogok a számmal, mert azt meg tegnap használtam el a tanítással.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/40 – Válasz

Egyre nehezebb értelmes választ adni arra a kérdésre, hogy “mi a nyimnyámot vegyek fel ehhez az időjáráshoz”, úgyhogy én már nem is nagyon strapálom magam, jöjjön a hülyeség meg marhaság.

A lábam mellett az a marha nehéz szütyő könyvtári könyvekkel van tele, amiket már régesrég vissza kellett volna vinnem. Hóóó-rukk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/39 – Ellenfény

Ma éjjel kétszer ébredtem fel arra, hogy éppen egészen irdatlan hülyeségeket álmodom, mely irdatlan hülyeségeket természetesen azonnal elfelejtettem az ébredéssel együtt, csak az enyhe émelygés és a döbbenet maradt utánuk, na meg egy-másfél óra forgolódás.

Rohadt nagy szerencse, hogy ma csak egyetlen tárgyam van másfél óra tanítással, mert amúgy valószínűleg ott fordulnék fel a katedra mögött.

Cserébe viszont ni, milyen szépen bólogat odakint az ellenfényben a nyírfa lombja.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/09 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/38 – Életmód

Vagy velem van baj, vagy az időjárással, de úgy érzem, hogy október elején még nem kéne ilyen irgalmatlanul rohadt hidegnek lennie. Ha a tavalyi bejegyzéseimet visszanézem, különösképpen nagy a kontraszt: én akkor ilyentájt még tüll micsodácskákban vonultam dolgozóba, ezzel szemben ma külön erőfeszítésbe telt, hogy ne valamelyik polár cikcakkruhámat rántsam magamra.

A Repülő Kutató végül tegnap este kilenc felé be is bokázott annak rendje és módja szerint, én meg addig sütöttem neki vekniket

meg elzászi hagymás lepényt.

(A képek minősége szokás szerint kriminális, és ez így is marad mindaddig, amíg a világ azért tart engem, hogy diákoknak pofázzak, ne pedig életmódblogger legyek spéci fényzőgépekkel, stúdióval és az érkezések-távozások, valamint az étkezési idő totális figyelmen kívül hagyásával. Ha reggel tízkor csinálnám meg a vacsoránkat, sokkal jobban festhetne képeken.)

A világjáró mindezt azzal hálálta meg, hogy hozott nekem a Heathrow-ról egy parfümöt, aminek bemutatására most nincs időm, de ami késik, nem múlik. Még most is röhögök. Hogy a nyimnyámba élek én egy olyan pasival, aki levantei kuplerájok madámjaira tervezett parfümöket vesz nekem, fel nem foghatom. Biztos a jetlag volt, biztos a jetlag.

Én viszont most futok elfele, mert a világ tényleg azért tart engem, hogy pofázzak.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/35 – Sehogyse

A lakásban kellemes meleg van, a fejemben gyorsan pörgő regénylapok*, odakint eső és hideg, Esztergomban pedig 5×45 perc tanítás.

Nem jövök én ki ebből jól sehogyse, az árgyélusát neki.

* Teljes energiával beindult a szemétládák pofázása, most már reggel-este, buszon oda, buszon vissza, de még az óráim közti szünetekben is nyomják. Mintha ráérnék. Mintha ők meg nem érnének rá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/32 – Még nyílnak

Nyomorult-álmoskán és irgalmatlan kócosan indult a reggel, pedig ezúttal még nem is kellett hatkor indulnom. Viszont annak mottójára, hogy “még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, meg azéra, hogy “a ruhámat nézzétek inkább, ne a fejemet!”, kirittyentettem magam tarka selyembe. Holnaptól úgyis lehűlés lesz, aszondják.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/02 hüvelyk újracucc, ősz

 

7/31 – Instant

Ha nem lenne nekem humorérzéksz, valószínűleg dupla olyan lefosott hangulatban zártam volna a tegnapi napot, mint egyébként, pedig az sem volt piskóta. A témavezetőm majdnem egy egész órán át dörgölte be az orrom alá, mekkora egy halogatós bömbike vagyok, miközben a férje kávét főzött nekünk egy muzeális kotyogósban. (Tegnap reggelre elfogyott nálunk a kávé, mert én falun élek eltemetve, egy kilométerre a legközelebbi bolttól, a Repülő Kutató meg világot jár. Utólag persze rájöttem, hogy van a házban instant kávé, márkás, mint egy Christophle étkészlet, de ez már akkor volt, amikor a Hűvösvölgy felé döcögtem a HÉVvel, úgyhogy halottnak a csók. Mindenesetre legalább kaptam kávét a fejmosás mellé, az is valami.) A kukliprédikáció súlyát még az sem csorbította (bár utólag lehet rajta röhögni), hogy mindeközben a magyar nevelésszociológia és romológia nagyasszonya időnként felmászott csíkos zoknijában a konyhaasztalra, hogy elkapjon egy újabb poloskát az ablakon. A férj (úgyszintén kábé három polcnyi szakirodalom szerzője) próbálta ugyan leállítani, hogy “Katinkám, legalább ne akkor csináld, amikor vendégünk van”, de a prima donna assoluta erre csak azt felelte, hogy “De a poloska MOST van az ablakon, Tamás!!!”, és leállíthatatlanul vadászta tovább a dögöket.

A többször elhangzó “de hát ott volt az egész nyár!!!” szemrehányásra ezúttal még azt se éreztem alkalmas riposztnak, hogy “ja, végre át tudtam húzni három kanapét”, hanem csak a fejem lógattam, mint egy csákvári kis csacsi, libidomi labda, labdania libidomi dom. Nem tűnt megfelelő érvnek. Az sem tűnt megfelelő érvnek, hogy “te nem érted az én lelkemet”, pedig tényleg. Én mindent akarok, és azokat lehetőleg egyszerre, pedig ez az izé prioritásokról szól, mégpedig úgy, hogy a disszertációnak kell lennie a fő prioritásnak, de én ezt nehemehakaharohom. Mikor vasárnap este arra panaszkodtam a Repülő Kutatónak, hogy egyszerűen nem fér bele, hogy mindazt csináljam, amit szeretnék, és a regényhőseim már megint ott pofáznak a fejemben, ő azt a praktikus megoldást szökkentette ki fogainak kerítésén, hogy ha hanyagolom a horgolást meg a kenyérsütést, marad időm írni. Hát kösz. Nekem kellenek az én apró instant örömeim is, amelyeknél azonnal ott a végeredmény, valami taktilis és színes és szagos, de mindenekelőtt kézzelfogható. Valami, amit én csináltam, én, és nem egy újabb bejegyzés az MTMT-ben vagy egy újabb lábjegyzet majd harminc év múlva egy lexikonban, hanem azonnali eredmény, azonnali haszonnal. Igaz, mit pofázok én azonnali eredményekről és azonnali hasznokról a ládafiában egy egész és két fél regénnyel meg egy valamikor még nyolcvanakárhány százalékig kész verseskötettel, aminek mostanra már békén ki lehet dobni a felit. Eh.

A magyar nevelésszociológia stb nagyasszonya azt is érzékeltette velem, hogy nem publikálok eleget meg nem járok elegendő konferenciára. Bakker, ezen az őszön kettőre tudok eljutni, és ezért is szarrá logisztikáztuk az órarendet, mert kicsik vagyunk és kevesen, és ha nem tudok bemenni az óráimra, akkor nem előrántunk hirtelen egy tanársegédet vagy demonstrátort, hogy az megtartsa, hanem nekem saját magamnak kell bepótolnom valahogyan. Mindenesetre szentül megígértem, hogy dolgozni fogok a rühes disszertációmon, és két héten belül átküldök egy kérdőív-tervezetet is, és próbálok haladni ezzel a szarral, és végül 2021-ben le fogom adni. Hát persze, hogy le fogom adni, kurvaélet, én az ilyen szarokat végül mindig leadom, határidőre, még akkor is, ha nehemahakaharohom.

Amikor hazaértem, elmondtam a történteket a Repülő Kutatónak (avec poloskák et csíkos zokni), ő pedig szívből röhögött. Akkor már valamivel kevésbé röhögött szívből, amikor búsan azt is megjegyeztem, hogy azok ott ketten a Hűvösvölgyben éppen olyanok, mint te, én meg nem vagyok olyan, mint ti. Hajaj, éppen ez a gond az egésszel, hogy ezeket hárman könnyebb megérteni még akkor is, amikor kilencszótagos szavakat hánynak hűvös halomba, mert logikusak és fixáltak és sokra viszik, én meg közben itt álmodozom nagyinégyzetek között, és semmiféle affinitásom nincs arra, hogy akár tudományosan, akár alkotóilag promózzam magam, mert egy barlangi morc vagyok, és nem publikálok eleget, és nem járok elegendő konferenciára.

Az utam egyébként szép volt és őszies, felhőkkel.

buckákkal,

és sok pirossal a Hűvösvölgyben

meg az énkicsifalumban is.

Most pedig megyek tanítani. Valakinek azt is kell.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/01 hüvelyk újracucc, eská, galéria, ősz

 

Intermezzó – Rendalelke

Átorganyizáltam a szekrényt őszre, most meg azon röhögök, milyen kiszámítható vagyok és mennyire közhelyes.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/30 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/29 – Kristályszerkezet

Befejeztem a fejemre pottyantott kilenc tanulmány vagy mi átkorrektúrázását, és soha többé nem akarok tudományt látni. Semmilyen formában. Soha.

Már az elején kénytelen voltam rájönni, hogy leginkább úgy lehet ép ésszel megúszni ezt az egészet, ha úgy nézek a feladatra, mintha szegény nyavalyás szakdolgozóim munkácskáit olvasgatnám, és pontosan úgy is érdemes javítanom az elém került szövegeket. Legyen a mondatoknak eleje, vége, elviselhető központozása, alanya meg állítmánya, slussz. Nos, az egyiknél (sőt, voltaképpen inkább másfélnél) még így is vért izzadtam, hogy megfejtsem, mit akar a költő és mitisír a hogyishívják. És amikor már azt hittem, hogy jelentősebb kül- és belsérelmi nyomok nélkül meg fogom úszni a feladatot, befutott az obligát futóbolond.

Minden konferenciára jut egy futóbolond, ez alapszabály. Általában hangos futóbolond. Mindenhez hozzá akar szólni, a magáén kívül senki más munkájával nem elégedett, és azzal a megingathatatlan “én fingtam a passzátszelet” attitűddel rendelkezik, ami – a közvéleménnyel némiképp ellentétes módon – épp azoknak sajátja, akik csak messziről szagolják, mire jó a tudomány. A tudomány (most képzeljétek el, amint tűnődve megvakargatom professzori kaporszakállamat) alázatot kíván: annak tudatát, hogy mindannyian csak kis kavicsokat hordunk egy mély gödörbe, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb megtelik. Na ez az, amit sose fognak megérteni a tudományos futóbolondok.

A jelen példány ráadásul a grafománok családjából való volt (sajnos ez is gyakran együtt jár a tudományos futóbolondsággal), és abból a fajtából, aki Heidegger- meg Ószövetség-idézetekkel dobálja szembe minden bekezdésben az arrajárót. Azt még egészen jól viseltem, amikor a délibábos nyelvészet legszebb tradícióinak szellemében magyarázgatta népetimológiai módszerekkel, miért a léleknek van teste, nem pedig a testnek lelke, láttam én már ilyet. Amikor viszont arról kezdett értekezni, hogy amiként a víz kristályszerkezete is megváltozik attól, hogy milyen lelkiállapotban közelítjük meg, a trágár szavak használata is megbontja a test meg a lélek meg a szellem hármasságát, ő például kifejezetten helyteleníti ilyesmit a modern irodalomban és a színpadon… Helyteleníti. Kifejezetten. Hogyaza. Hát belőlem kérem abban pillanatban előbb kiszakadt egy hangos “basszameg” (azt sajna nem tudom, a hármasságom melyik csücske volt az elkövető), utána viszont azonnal epifannim lett, és vízként hasonlatos kristálytisztán láttam magam előtt ezt a hímnemű úrleányt, amint pontot tesz a tanulmánya után, kis ideig elragadtatottan csodálja saját munkáját, majd sóhajtva feláll, cérnakesztyűt húz, és kimegy pisilni.

Istennek legyen hála, hogy nekem csak korrektúrázni kellett ezt a hogyishívjamot, mert ha szakmaileg kellett volna lektorálnom, úgy vágom ki, mint macskát szarni.

Ma persze meg kell próbálnom regenerálni magam ezekből a megpróbáltatásokból, és tényleg nem tehetem meg, hogy ne hívjam fel a témavezetőmet, hogy megbeszéljek vele egy találkozót a disszertációmmal kapcs. Én. Aki épp szakított a tudománnyal.

Ennek a világnak egyre hülyébb a kristályszerkezete, hogyaztakurva.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/28 – Érdekes

Eddigelé igen érdekesen alakulnak a dolgaim erre a hétvégére. Ez a finom megfogalmazás arra, hogy a legkevésbé sem úgy, ahogyan én azt elterveztem. Akadályaim száma légió, köztük főként én, de a szőrös is dolgozik azon, hogy megnehezítse a zéletet, és folyton úgy érzem, lemaradásban vagyok.

Fel kell hívnom a témavezetőmet. Be kéne tennem egy újabb mosást. A kovász megint enni kér. A korrektúra még Luca székénél is úgyabbul áll. Mindehhez meg tegnap este filmnézés közben horgoltam két ilyen izét,

és akkor ez még egészen jó tervnek látszott, de most kétségeim vannak arról, tényleg fel tudom-e használni őket arra, amire eredetileg szántam. (Á, úgyis meglátjátok majd.)

Ami a szőröst illeti, fél órával ezelőtt nekiláttam volna áthúzni az ágyneműt, erre meg tessék.

Ezek után az már valószínűleg nem lep meg senkit, hogy a hajam is felrobbant a mosástól, de ezúttal valami egészen bizarr némafilmes stílben.

A fejemben pofázókat pedig most már tényleg le kéne lőni a francba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/27 – Impulzus

Minden látszat ellenére én nem vagyok impulzus-vásárló alkat (leszámítva egyes vicces turkálós ruhadarabokat meg az obligát “na még egy gombolyaggal” horgolófonalakat), úgyhogy tegnap magam is meglepődtem, amikor bementem a drogériába macskakajáért, aztán kijöttem egy parfümmel.

Jó, legalább vettem macskakaját is.

A parfüm nyilván azért is meglepő, mert ugyan alig néhány napja ábrándoztam egy újról, de az ábránd tárgya egy őszi parfüm volt így öregkoromra, ráadásul valami olyan, amit még évek múlva is be tudok szerezni. Na hát ehhez képest vettem egy tavaszias limitált kiadású darabot zöldtea és gránátalma illattal. Remek.

Mivel a kovászt etetni kell (meg, ami azt illeti, magamat is), tegnap este sütöttem egy kenyeret – hát, ízre jó, állagra jó, de valamiért mégis úgy fest, mintha összevissza pofozták volna. Lövésem sincs, miért. Mindent épp úgy csináltam, mint máskor.

Úgyhogy most itt állok (ülök) egy váratlan parfümmel meg egy váratlan kenyérrel, és feladatból is nyakamba szakadt valami teljesen váratlan, amihez nyilván semmi kedvem, miért lenne. Tíz tanulmányt kell átkorrektúráznom, és eredetileg azt terveztem, hogy ma nekifekszem, aztán kivégzem őket, de ma reggel már elkezdtem gyáván alkudozni magammal, hogy csak hétfőn van a határidő, és előttem a (majdnem) teljes hétvége, körülöttem meg ez.

A kísértés, yeah. És azt még nem is mondtam, hogy tegnapelőtt délután újra elkezdtek pofázni a fejemben mindenféle regényhősök, aztán nem hajlandóak abbahagyni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

7/26 – Fordítva

Újabb “ébrentartó öltözék”, amit a diákjaimnak prezentálok az egésznapos döngicséléshez.

Mintegy mellesleg a fotó elkészülte után vettem észre, hogy a bal zoknimat kifordítva húztam fel, és most túl lusta és sietős vagyok ahhoz, hogy visszafordítsam a színére.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/26 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/25 – Termosztát

Újabb hajnali indulás, újabb délutáni érkezés. Ez utóbbi (mármint az érkezés) speciel arra, hogy apósom éppen a termosztátot babrálja, mert reggel a Repülő Kutató, mielőtt elindult volna Iasi-ba, megpróbálta bekapcsolni, és nem sikerült neki. Én ekkor már nyilván nem voltam itthon, de állítólag olyan kétségbeesetten rohangált, hogy még állandó konferenciapartnerét, Krteket is sikerült itthon hagynia a nagy szaladgálásban.

Mindenesetre most meleg van, sikerült fotót is csinálnom magamról (természetesen abban a szobában matatott apósom, ahol a fotók készülnek, ki kellett várni).

Tipikus vis maior-öltözék lett a mai napra, mert én ugyan eredetileg más cuccokkal akartam felvenni a kockás ruhámat, viszont öt negyvenkor kiderült, hogy nem mennek alá más cuccok, sőt még én is aligéppen férek alája. Fogalmam sincs, mi a rosseb történt, egyetlen kilóval nyomok többet, mint amikor megvarrtam ezt a dögöt, most mégis rettentő szűk mellben, muszáj vele kezdenem majd valamit.

Majd. Most egyelőre csak bedobtam egy mosást, aztán leülök, és nézem Pocit. Már negyedórája mosakszik, én meg kezdek kissé aggódni, vajon miért csinálja ilyen hosszan. (Hé, azt sose állítottam magamról, hogy normális lennék.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/24 – Kecsegtet

Mára kifejezetten kellemes idővel kecsegtettek a meteorológia levelibékái, de én ezt nem nagyon látom egyelőre, ború van meg hűvöskés, és én sajna még mindig ugatok. Óvintézkedés gyanánt belerántottam magam egy kupacnyi igencsak őszies holmiba, közte a múltkor varrt ruhámmal, ami persze így az összes réteg alatt nem mutat sokat magából, de sebaj, lesz még alkalmatok látni, azt elhihetitek. Például azért is, mert olyan kényelmes, mint egy pizsi.

És végre átpakoltam egy másik táskába, mielőtt a gólyák azt hinnék, nincs nekem, csak egy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/24 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/23 – Visszafelé

A csillagászati ősz ma reggel köszöntött be az idei évre, bús csepergéssel és ködszürke éggel. Én még mindig taknyos vagyok (kicsit) és méla (nagyon), továbbra is begubózósat szeretnék játszani a pokróckámmal meg a hülye kiscicámmal, almaszószt befőzni meg muffinokat sütni, és méla zenéket hallgatni a csillagászati őszhöz.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy engem nem ezért tartanak, úgyhogy a négynapos igenis-összeszedem-magam projekt végállomásaként nekilátok munkaképessé adjusztálni magam. Hajmosás, körömlakkozás, holnapi cuccok összekészítgetése, ppt-csiszolgatás, ahogyan ezt illik. A gólyák mostanra már hozzászoktak, hogy a piroshajú bolond tanárnő mindig hosszú szoknyákban jár, és egyetlen nagy sárga táskája van. (Szégyen és való, a takonytengeren evezgetve vajmi kevés energiám volt arra, hogy átpakoljak egyik táskából a másikba, és amíg nem múlt el a lábszáramról a buci, a hosszú szoknyák voltak a legkényelmesebbek/legjobban takarók, úgyhogy nem is sejtik, az én táskáim száma valójában légió, a ruháim vadul változatos hosszáról nem is beszélve.) Lesz itt még meglepi, az biztos.

A szokott őszi folyamat (szekrény-átrendezés, varrnivaló anyagok számbavétele, Burdák lapozgatása) ezúttal tényleg visszafelé halad: tegnap pakolgattam kicsit a Bűnök Barlangjában. Gombhoz a kabát, őszhöz az anyagok, össze is raktam az egyik Kallax rekeszeiben mindazt, ami most szezonális-vádlón kancsalít felém, hogy mikor foglalkozom végre vele.

Ézös fiaim, ha én azt tudnám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/23 hüvelyk újracucc, eská, ősz