RSS

újracucc kategória bejegyzései

6/decemberi 10×10 – eredmény

Na ezzel is megvagyunk.

        

        

Tudja a penész, ezeknek a kihívásoknak mintha egyre alacsonyabb lenne a sportértéke.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/119 – Dupla vagy semmi

Már egy egész hete lapítok itthon, és a szilvesztert is minden bizonnyal békés szundikálással fogom tölteni, ma este viszont partiba vagyok hivatalos, úgyám. Ennélfogva mára kettő áutfit is várható, mert mégsem ődönghetek délutánig pizsiben.

Kezdjük a délelőttöt könnyed, ámde igényes itthonmaszogó jelmezben, pipacsos zoknikkal,

aztán délutánra (folytköv.)

rádobok az egészre néhány plusz réteget, és elmegyek ereszdelahajamatra.

6.119b

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/28 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/118 – Házias erények

Azt hiszem, idei karácsonyisüti-gyártó tevékenységemre sem mondhatni, hogy panasz és égre hasító jajszó fogadta volna az eredményeket. 24-én expediáltam a szomszédba a családnak az ellátmányt, ezt itt, ni.

Ez egy szép nagy doboz. Dugig tele. Ehhez képest tegnap délután-este az unokaöcsi még kétszer fordult egy-egy púpos tányérnyi adaggal, bár némi paidagógoszi szigorúsággal rá kellett szólnom, ne csak a csokicsókból vigyen. Már ötödik éve zsinórban az a kedvence, úgyhogy a továbbiakban valószínűleg leegyszerűsítem magamnak a dolgokat, és következő izénapjára megsütök neki egy komplett nyolcvandarabos adagot, ajándékba pedig kap majd egy csinos dobozt, benne a gondosan kimért alapanyagokkal meg a recepttel. Nincs az elkészítésnek egyetlen olyan mozzanata sem, amivel ne tudna megbirkózni egy csokicsókra éhes tizenhárom éves ifjú legény, meg hát ugyebár a jövőre is gondolni kell, amikor majd muszáj lesz valamivel imponálnia a lányoknak. Arra igen kevéssé alkalmas a foci (legalábbis amíg nem jár vele egy Lamborghini slusszkulcsa), és még kevésbé alkalmas másik nagy szerelme, a horgászat. Nem vagyok ugyan biztos abban, hogy a modern ifjú hölgyeket érdeklik a férfiakban fellelhető házias erények, én még egy definitíve más generáció tagja vagyok, ergo lövésem sincs, mit találnak vonzónak a jelenlegi tinik, de a csokit valószínűleg ők is szeretik. Tippjeim szerint sokkal inkább, mint a sáros sportszárakat és büdösre izzadt focitrikókat meg a végeérhetetlen történeteket a fárasztásról meg a csaliról, de ez csak egy tipp.

Ami a házias erényeket illeti, én a mai reggelt (hajnal volt az, nyilván) is sütéssel kezdtem, de ezúttal végre nem valami édes izét csináltam, hanem a boule nevű kenyérnek gyürkőztem neki már másodjára. A nekigyürkőzés nem csak afféle szófordulat, ezt a nyavalyást három és fél órán át kell hajtogatni meg keleszteni, és istenbizony nem vagyok benne biztos, hogy megéri, de évi egyszer belefér. Na hát kérem ezúttal valami teljesen bizarr ördögi körbe futottam bele, merthogy én ugyan megcsináltam minden fázist (dagaszt-pihentet, sót belegyúr-újrapihentet, nyújt-keleszt-hajtogat-visszadobozol×3, készre formáz-kelesztőkosárba dug-pihentet), de az akciók között eldőltem a kanapén, és édesdeden aludtam egyet-egyet, színes-szagos-hülye álmokkal, ahogyan ezt kell. Természetesen ébresztő nélkül. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy éppen elkaptak a Szaharában a kémelhárítók, miközben a faszimmal mindketten narancssárga kezeslábasban próbáltunk elbújni előlük összebilincselve, mire én felébredtem, hajtogattam egyet a tésztán, vissza rá a doboztetőt, engem meg vissza a kanapéra, snitt, és máris légtornásznő voltam valamilyen artisztikus cirkuszban, négy méter hosszú platinaszín varkocsok lógtak a fejemről kócból, és igazán boldog voltam addig, amíg a hintán lebegtem, mint egy táncoló felhőcske, de mikor leszálltam a földre, csak totyogni tudtam, ölemben több kiló kócot cipelve, na és akkor felébredtem, hajtogattam egyet a tésztán, vissza rá a doboztetőt, stb. stb. stb. Ennélfogva a) végre kellő alapossággal kialudtam magam, b) fantasztikus hülyeségeket álmodhattam össze, c) a boule nevű kenyér öt és fél órán át kelt három és fél helyett.

Attól még megesszük.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/27 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/117 – Tangóharmonika

Tegnap este, míg a Repülő Kutató átlátogatott a szomszédba a családjához disznótorost zabálni meg alkoholneműeket inni, én a Bűnök Barlangjában szöszmötéltem a karácsonyra való tekintettel, aztán bealudtam a futonon. Ez utóbbit rendkívül sikeresen, legközelebb hajnali háromkor ébredtem arra, hogy úgy össze vagyok zsúfolva, mint egy tangóharmonika. Ebben eleve nem is volt semmi meglepő, a futon 140 centi széles, én meg 163 hosszú vagyok, úgyhogy amikor a futont összehajtogatom kanapévá (és általában ez van), én is csak hajtogatva férek el rajta. Meglepő az volt, hogy még abból a 140ből is csak kábé 120at használtam fel, a lábamnál ugyanis azonnal agnoszkáltam valakit, aki szőrös volt és horkolt, nédda, egy Poci. Mondanom sem kell, palotánk összes termeiben van minima kalkula hat ágy/kanapé és öt fotel, a székeket már nem is számolom össze. Ehhez képest úgy össze voltunk zsúfolva ott mink ketten, mint egy Grimm-mesében, ahol a hetedik gyermeknek már nem jut más hely aludni, mint a polcon a bokályok között.

Kihajtogattam magam Poci alól (ő nem zavartatta magát, aludt tovább), aztán behallgatóztam a hálószobába, ahol a hurkakolbász meg a borok békésen horkoltak a Repülő Kutatóból, majd lelátogattam a konyhába kávéért, ott pedig újabb idilli jelenet fogadott. Láttátok ti az Arabella című csehszlovák gyermekfilm-sorozatot? Na abban volt egy olyan felvonás, amikor a gonosz királylány varázslattal modernizáltatja a mesebirodalmat, és ennek eredményeként a kemencesutban szundikáló lusta atyafi (nemzetközi mesealak, mindenhol van belőle) arra ébred, hogy egy marha kényelmetlen gáztűzhelyen kuporog egy tipikus nyolcvanasévekbeli panelkonyhában. Nálunk ezúttal ezt Celofán alakította, aki a sütő előtt gubbasztott a padlón, holott, mint már mondtam, hat ágy/kanapé, öt fotel, és még mindig nem számoltam össze a székeket. (Jó, ez valójában elég logikus volt Celótól, mert éppen a sütő előtt indul a padlófűtés keringtető rendszere, tehát ott a legmelegebb a csempe. Na de akkor is, ágyak, kanapék, fotelek, székek?)

Minekutána úgyis úgy indult a reggelem, mint egy szájbavert mese, tápláltam a mindig éhes kis nyikorgót a sütő elől, aztán gondoltam, kihasználom az éjek évadját, és olyan dolgot fogok csinálni, amihez semmi kedvem. Úgyhogy restauráltam a fejemen a pipirost. És aztán visszaaludtam. Hurrá.

A múlt héten, mint esetleg emlékeztek, úgy vártam én ezt a szünetet, mint a mennybőlazangyalt, de mostanra már az oldalamban a lustálkodásból eredő bűntudat kicsi harapáskái láthatók (a hétféle süti meg ajándékbaglyok meg a vízszintes karácsonyfa valamiért nem számítanak). Muszáj lesz kitalálnom valami nagy akciót, amitől persze az Úr óvjon mindannyiunkat, mert eszem nincs túl sok, viszont ebben a hónapban a blogom olvasottsága a bányabéka fenekét nézegeti, a Bűnök Barlangjában van több köbméter anyag és átalakítanivaló, ráadásul az elmúlt hetekben turkáltam néhány új ruhadarabot, úgyhogy asse tudom, mivel kezdjem.

Mivel kezdjem?

Csak azt ne mondjátok, hogy egy könnyed kis aerobic-edzéssel.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/26 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/116 – Pizsinap

A karácsonyi tradícióim fontos része, hogy a huszonötödike lusta kis itthonmaszogást jelent pizsiben vagy ennek valaminő megfelelőjében, ami ugyebár ezeken a tájakon igen kézenfekvően nyafogóruhát jelent.

Öregecske, de felfrissített nyafogóruhát.

Gondolom, nem nagyon kell magyarázni, mi történt vele. A nyakkivágásra keskeny polárcsíkból egy paszpól, az ujjára kicsit szélesebből egy-egy másik, végül pedig alul a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében egy toldás, hogy ezentúl bokáig érjen.

Valószínűleg amúgy még nem értünk a végére, hirtelenden elkezdtem álmodozni ugyanis arról, hogy egy későbbi percen kétrészessé varázsolom (pulcsi+szoknya), vagy pedig kantáros szoknya lesz belőle, esetleg kantáros szoknya és kardigán. Szerintetek?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/115 – Bőved

Szenteste van meg bőved-este, zabálónap meg ajándékozónap, én meg kicsikét belegondoltam abba, miképpen is fest ez nálunk.

Amikor összeházasodtunk, otthon meg jövő meg mindenmás mellé egyúttal karácsonyi tradíciókat is teremtettünk magunknak. A házasság amúgy is olyan cucc, hogy mindenki belehozza a saját dilijeit meg a családja dilijeit meg a szülőhelye tradícióit és még ezer más hülyeséget, amiket ki kell válogatni, meg kell szelektálni, a saját képességeidhez és a saját igényeidhez alakítani, másként ott állsz frusztráltan és siránkozva, és Ica nénéd toroskáposztáját emlegeted, aztán a feleséged egyszer csak fejedre borítja a vacsorát. (Megtörtént eset. Nem velünk, hálistennek.)

A karácsony ebből a szempontból különösen hathatós tervezést igényel. Kihez megyünk, mikor megyünk, hol van az ajándékosztás, mi a menü, áááá. Így hát mi rögtön azzal kezdtük, hogy a szenteste meg karácsony első napja a mienk, családi látogatásokra csak ezek után számítsanak tőlünk, és ha valaki vendégfogadás helyett inkább gyünni akar, azt is csak huszonhatodikától ajánljuk. A karácsony főrésze a mienk lesz meg a gyerekeinké, nem hurcoljuk őket körbekörbe valami kényelmetlen ünnepi rucikába belerángatva, hanem miután megjött az Angyal, együtt fogunk társasjátékozni és könyveket olvasni pizsiben, másnap meg együtt csinálunk nagy, maszatolós reggelit úgyszintén pizsiben. Vacsorára valami fincsiség lesz, ami nem töltöttkáposzta, mert úgysem tudok olyan jót főzni, mint anyám, és nem is rántott ponty, ami fantáziátlan és mocsárízű és nagy macera, és nem lesz bejgli, ami mindig kireped, és a mákos gubát csinálja meg magának az, akinek hiányzik. Sok aprósüti lesz meg fahéjas kakaó, és béke és nyugi és örvendezés.

Aztán persze nem lettek gyerekek. Nem lett társasjátékozás pizsiben (bár a könyvolvasás megmaradt), és egy ponton túl nem vettünk már fát sem, mert minek. A karácsonyfa akkor fontos, ha van kinek rácsodálkoznia, másként nem éri meg a káromkodást a baltával, amíg belefaragódik a talpba, és csupáncsak a tradíciók kedvéért nem fogunk hazahurcolni, feldíszíteni, aztán alig pár hét múlva a szemétre dobni egy két méternyi magas halott növényt. Lassan kikopott az ajándékozás is, mert abban is az a buli, amikor izgatottan bontogatja valaki a csomagolást, amiben valami naaagy-naaagy meglepetés van, remélhetőleg az, amiről egész évben mesélgetett sóvárogva, legyen az transzformer vagy barbi, linómetsző készlet vagy a Merriam Webster nagyszótár. Pusztán az ajándékozás kedvéért nem fogunk ajándékokat vadászni egymásnak a nemlétező fa alá – akkor és azt ajándékozunk egymásnak, amit és amikor a legalkalmasabb. A CrockPotok meg zoknik meg kelimszőnyegek meg bécsi hétvégék nem várnak addig, amíg be lehet dugni őket a fa alá, mi sem várunk velük addig.

Nyilván üresebb lett a karácsonyunk attól, hogy nem lettek gyerekeink, de attól még karácsony ez, a mienk. Hatféle aprósüti meg vacsorára valami fincsiség, illatos gyertyák, fényfüzérek és a teraszablak szemöldökfájára applikált fenyőágak. Az a mi vízszintes karácsonyfánk: macskabiztos, (nagyrészt) káromkodásbiztos, és nem kellett kivágni hozzá egy két méter magas élőlényt, a fényfüzér pedig azon is szépen csillog.

Megyek is, megépítem.

Hogy addig se maradjatok kép nélkül, ilyen volt pár hete az ablakunkban a készülődő karácsony. Azóta már nincs a nyírfán levél, de a tomték, gyertyák és fényfüzérek ott vannak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/24 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/112 – Éppen

Az év legrövidebb napja, nekem meg végre lassú és többé-kevésbé céltalan, kóchajú matatónap felemás zoknikban. Sütögetőnap, varrogatónap. Decemberi vizsgák letudva, jegyek beírva, tele a kamra, tele a padlás, a kosárkámban másfél kiló főzőcsoki, a Bűnök Barlangjában készülődő plüssök, a kanapén horkoló macskák, a kannában fahéjas-almás tea, az ablakpárkányon narancsos illatmécsesek.

Légy szíves, kedves jó zuniverzum, ezúttal nem tojni bele a palacsintácskámba. Nekem most éppen jó, és igenis azt akarom, hogy nekem most jó legyen.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/111 – Rittyeg

Ma különösen szükségem van arra, hogy összeszorítsam a fogam, miközben némi hörgés-morgás közepette elvonszolom magam vizsgáztatni, mert ha nem szorítanám össze a fogam, nem hörgés-morgás lenne belőle, hanem nyivácskolás. Odakint továbbra is stabilan tartják magukat a mínuszok, Esztergomban ráadásul mindig hidegebb van. “Érzés szerint -7”, mondta derűsen az előrejelzés.

Vigasztalásomra magam elé húztam a vizsgajelentkezési statisztikákat, amelyek arról informáltak, hogy a vizsgázóim kétharmada ezen a héten akarja letudni a letudnivalókat, hiába áll rendelkezésükre a komplett január, tehát igenis jól döntöttem, hogy több napon át is látástól mikulásig kuksolok a háromszázakárhányas teremben ahelyett, hogy itthon kuksolnék a ficlijeimmel meg a macskáimmal. Heh. A statisztikák racionálisak. Én nem vagyok az. Én úgy gondolom, hogy nekem süteményeket kéne sütnöm meg plüssöket varrnom, nem pedig a munkahelyemen kuksolnom, amikor valójában nem is lenne muszáj, majd a 19:10-es busszal kúsznom haza a rittyegő hidegben, hónom alatt ötvenhat dolgozattal. (Bár egy részét mindenképpen kijavítom még ott, fene akar több tonna papírt hurcolászni.)

Úgyhogy igen, ma van annak a napja, amikor én nyafogóruhában vonulok el vizsgáztatni a hóesésben. Érzés szerint grrmrr.

A képen egyébként az a jelenet látható, amikor a RK majdnem belesétált a fotóba. Gondoltam, nem csinálok újat, ezen legalább úgy festek, mint aki talál némi vidulnivalót az életében.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/20 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/110 – Bogáncs

Úgy várom én ezt a téli szünetet, mint a Messiást – nos, végül is, mindkettő megszületik jövő héten, addig viszont még lefolyik némi víz a Jordánon. A szamaragolók ott poroszkálnak a Betlehem felé vezető úton, és nem is sejtik, hogy ott már minden airbnb foglalt. Nekem persze így utolsó héten a fejemre esett a szokásos programon kívül is egy bog munkamunkamunka, pedig a szokásos program sem piskóta. Hétfőn döbbentem rá arra, hogy mindösszes felsőoktatási regnálásom alatt sose volt annyi eszem, hogy ne tegyek decemberre vizsgákat, holott az sehol és soha nem volt előírás, hogy még az ünnepek előtt le kell zavarni egy adagot. A mostani önmagam eléggé morcos a november eleji önmagamra, aki annyira rendeske volt, hogy nem tolta át az egész hepajt januárra. Az árgyélusát neki, nekem most kéne egy hét pihi meg adventi készülődés: sütik, mécsesek és teák, színes ficlik, tomték és angyalkák. Na hát nix pihi, nix adventi készülődés. Holnap is vizsgáztatni megyek, ma meg szakdolgozóval kell találkoznom ahajt bent a nagy székesfőfaluban, és mivel a szakdolgozó délután dolgozik, reggeli műszak lesz belőle, jövel hejehuja és tobzódás a 11-es főút dugójában.

Legalább tegnap megjelent palotánkban Atilláné, és kivakart minket a varacskból, szóval a helyzet nem olyan rossz, mint lehetne, de a karácsonyi hangulat még sehol, ott poroszkál Betlehem felé, és időnként megáll az út szélén bogáncsot legelni. Mindehhez ma hajnalban felébredtem kettőkor, mert mikor máskor, a macskák jutifalatot és simisimit kérincséltek, nekem meg ott volt a puttonyomban egy kupac kijavítatlan dolgozat, mert persze a hallgatók is úgy gondolták, hogy jobb lenne lezavarni a vizsgázást még decemberben, az ünnepek előtt. Úgyhogy a továbbiakban lesunytam a fejem, és beledugtam egy kupac papírba, aztán ki se szedtem onnan addig, amíg nem végeztem az összes dolgozattal. Ez legalább megvan, hurrá. A hallgatók persze továbbra is konzekvensen félreértik az instrukciókat: didaktikai feladat helyett a didaktikai játékról írnak nekem, a kért meghatározás helyett pedig inkább felsorolják a tiszta típusú tevékenységeket (pontatlan megnevezésekkel, persze), és helyenként világosan látszik, hogy szépen bemagoltak komplett mondatokat, de nem gondoltak bele az értelmükbe. Eh.

Na jó. A zenegépecke csutkára töltve, reményeim a Last Christmas elkerülésére még mindig nem haltak el, ti pedig kaptok most egy képet hétfőről, amikor a biztonság kedvéért csináltam mára is egy konzervet, mert nem tudtam, mennyire érek rá ma reggel. Attól tartok, a külvilág nemigen fogja látni, mert tovább kell rétegeznem magam Michelin gumibabának, mielőtt kikúszom a zegernyébe. Mínusz öt fok, éppen erre van szükségem most, grr.

Azt a fejér cérnaszálacskát amúgy azóta leszedtem a tunika aljáról. Csak mondom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/19 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/109 – Hosszúnap

Hétkor indulok, egész nap dolgozom, és jó eséllyel este nyolcra érkezem haza, úgyhogy konzerv.

Igen, a vizsgaidőszak se jobb.

Nyilván erre jön még egy kabát. Egy jó nagy kabát.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/decemberi 10×10 – készlet

Le vagyok maradva ezzel, mint a borravaló, nem vitás. Már a hónap több mint fele eltelt, én meg most bírtam csak nekidurálni magam az e havi tízszertíznek. Oké, a decembert eddig hol felfordulva töltöttem, hol pedig rohanva, de akkor is.

Az persze elég tanulságos, hogy a visszajelzésekből (pontosabban azok nemlétéből) ítélve senkinek sem hiányzott, de hát megígértem, úgyhogy meglesz. Különben is, ha a visszajelzések tömegére meg az olvasottságra alapoznám a blogolást, már becsukhattam volna a boltot, én meg mégis itt vagyok. Ugye.

A ruhák is itt vannak, íme. Ezúttal nincsenek a lista sorrendjében, a képminőség pedig a szokásos, de ennél több bajunk sose legyen.

  • piros-fekete kockás nyafogóruha (eská, valamikor menet közben át is lesz alakítva)
  • piros-fekete kockás átlapolós szoknya (eská)
  • piros jeggings
  • piros alsószoknya (eská, újracucc)
  • fekete plüssbársony tunika/ruha
  • fodros fekete kötényruha (eská, újracucc)
  • sárga tunika (ennek is kinéz egy átalakítás, bár eddig sem úszta meg szárazon)
  • fekete-piros bukléblézer (újracucc)
  • fekete térdcsizma
  • piros tornacipő

Mint látható, ezúttal nem bonyolítottam túl a dolgokat, minden nagyjából piros meg fekete, itt-ott egy kis sárgával, jóleszaz. Vizsgáztatni, itthoncsücsülni, készülődni. O, Tannenbaum.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/105 – Svung

Szorgalmi időszak utolsó napja! A hajam még tart! (Az, hogy hogyan tart, arról inkább ne beszéljünk. Holnap végre nem zuhanyzás-futás programom lesz, hanem beülök egy kád hopfüzsgőbe, és totális karbantartást végzek korpuszomon. Hajat is mosok meg minden.)

Sikereim száma továbbra is légió, ma reggel például olyan svunggal sikerült belerúgnom egy székbe, hogy utána azonnal felhúztam a csizmámat, amíg még nem dagad a lábam cipókává. Asszem sikerült megúszni, de azért nyugtával dicsérjük a napot – különösen, hogy miután lenyugodott, én még mindig ott állok majd a háromszázvalahányas teremben, és arról zengedezek, hogyan lehet a csoportszoba átrendezésével segíteni az oppozíciós magatartás zavarával küszködő gyerekeken. Egy kicsit.

Száz szónak is egy a vége, felöltöztem nagy piros kápuctának, most meg elmegyek tanítani, és ha hazajöttem, innentől februárig nem kell mennem tanítani. (Vizsga nem számít.) Februárra majd úgysem vágyom majd egyébre, mint arra, hogy ott álljak zengedezve a háromszázvalahányas teremben. Az a fekete paidagógosz vér, yeah.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/103 – Töretlenül

A maival együtt még három nap! Menni fog! Menni fog! Még mindig sikerorientált vagyok! És előrelátó is! Ma már messziről elkerültem a lábbalzsamot, nehogy azzal mossak arcot!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/12 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/102 – Balzsam

Az önsegélyző könyvek és nőimagazin-cikkek egyik fő sulykolnivalója, hogy tekints magadra úgy, mint olyanra, akinek sikerülni fog. Mondom, SIKERÜLNI FOG!!!

Ennélfogva tekintsük úgy, hogy a mai napom eddigelé csupa siker. Felkeltem! Tisztálkodtam! Felöltöztem! Sikerült az utolsó pillanatban elkerülnöm, hogy a hűsítő lábbalzsammal mossak arcot! Megetettem a macskákat! Csináltam fotót! Mindjárt kimegyek az ajtón! Dolgozóba megyek! Dolgozni fogok!

A mait belevéve összesen négy napig tart még a szorgalmi időszak, addig kell mindenképpen helytállnom a vártán. Oké, utána jönnek a vizsgák, már a jövő héten, mert én jó fej vagyok, és azokra is gondolok, akik még karácsony előtt le akarják tudni a vizsgáikat. A jelentkezettek számából ítélve a legtöbben le akarják. Mindenesetre ezek írásbeli vizsgák, úgyhogy akkor már az is elég, ha nyafogóruhában kornyadok a katedránál, amíg ők körmölnek.

Szóval, még egyszer: még négy nap! Sikerülni fog! SIKERÜLNI FOG!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/95 – Harákol

A mai időjárást a legegyszerűbben úgy lehetne leírni, hogy blöe, de én ezt most csak belülről fogom nézni harákolva. Valószínűleg még a tegnapi expedíció eredményeként belázasodtam, folyik az orrom, és csak krákogásra vagyok képes. Emellett csüggedt is vagyok, piszkosul. A mai óráim ugrottak.

Marhára nincs mit nézni rajtam. Szerintem maradjunk is ennyiben.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/04 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/92 – Szezonális

A ma reggeli dudolka a “We wish you a merry Christmas” volt, amíg ki nem hajtottam egy kicsi kis Rammsteinnal, és ahhoz képest, hogy általában teljesen indokolatlanok és nem-szezonálisak a dudolkáim, ez most legalább tényleg a helyén volt többé-kevésbé. Mától kezdve ugyanis december van, és én ugyan annyira kerülöm a plázákat meg a fogyasztás más nagy templomait, amennyire csak megtehetem, de mikor tegnap bebokáztam a kisbótba egy doboz kávéért, a bejáratnál máris egy tonna csokimikulással meg egy csomó flitteres girlanddal találkoztam. És karácsonyi zenével. Rögtön fel is csavartam a fülemben a hangerőt, nálam pedig akkor éppen Stranglers ment, úgyhogy ezúttal megúsztam.

Minden évben roppant elszántsággal látok hozzá, hogy megvívjam hősi harcomat a könyökömönjönki karácsonyi zenékkel, de hát nyilván mindig vereséget szenvedek előbb-utóbb. Egyszerűen lehetetlen emberlakta helyeken forgolódni ebben a hónapban úgy, hogy semmi karácsonyi zene ne jöjjön szembe – ha másutt nem, a buszsofőrnél, ahol a jegyet veszem, vagy a boltban a pénztárnál. Néhol muszáj kiszednem a fülemből a fülhallgatókat, pedig az az egyik mentsváram decemberben. És a karácsonyi muzak kerülgetése, kéremszépen, gondos tervezést igényel. Nem mindegy, hogy hová mehetek be csak úgy gyanútlanul, amikor minden csapból valami efféle folyik. A zenegépeckém mindig fel van töltve csutkára, a memóriája tele van indusztriális metálzenével és depressziós-dühös nőkkel, szerdán pedig, amikor váratlanul rám döglött a fülhallgató, vettem egy újat abból a fajtából, amit fülviaszig be kell dugni, szóval mindenre készen állok. Mivel viszont a lehetetlent nem akarom és nem is tudom elérni, az elmúlt években már csak egyetlen ambícióm maradt: kihúzni a decembert anélkül, hogy valahol nekicsapódnék a “Last Christmas” című örökbecsűnek. A röhej kedvéért ez amúgy tényleg örökbecsű, és tudom, hogy sokan vannak, akik szeretik, de én kábé húsz évvel ezelőtt végleg meguntam, és most már embergyilkos hajlamaim támadnak, ha meghallom. Tavaly csodák csodájára sikerült is megúsznom nélküle, és kíváncsi vagyok, idén összejön-e. Rajtam nem múlik, az tuti.

Ha pedig ezek után azt kérdeznétek tőlem, hogy miért, ezek szerint én nem szeretem a karácsonyt?, arra csak azt tudom válaszolni, hogy ó, dehogynem. Éppen azért csinálom végig a komplett procedúrát a zenegépeckével meg az összes többivel, hogy ez továbbra is így legyen.

Ha már úgyis szezonalitásról esett szó, aggyunk neki teljes erőből, mielőtt ezt az évek óta tologatott kötényruhát végre szétvágom a francba.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/01 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/91 – Haladék

A programom zsúfoltságáról nagyjából mindent elmond az, hogy amikor ma hajnalban megnyitottam egy levelet, amiből kiderült, hogy a tanulmányt nem szombaton, hanem vasárnap kell leadnom, úgy éreztem magam, mintha olyan ménkű nagy haladékot kaptam volna hirtelen ajiba, ami alig-alig felfogható. Plusz egy nap, ohohohó, azalatt bármit megoldok és megcsinálok, akár a világot is kiforgatom sarkaiból, ha köll. Öröm, dal, hejehuja.

Az már persze nem a programomról, hanem rólam magamról mond el nagyjából mindent, hogy ezek után hagytam a hajnali tanulmányírást a francba, úgyis kaptam most a zuniverzumtól egy ménkű nagy haladékot ajiba, rutyutyu. Ehelyett bedobtam egy mosást a gépbe, aztán adtam egy kis jutifalatot Celónak, aki ugyan már négy és fél éve él velünk, de a maga viccesen autisztikus módján az elmúlt pár hétben érzett rá igazán arra, mekkora hatalom a nyikorgás, és azóta folyvást azt csinálja. Bemész a konyhába, ő meg rögtön odamegy a tálkájához, és nyikorog. Felállsz a kanapéról, ő rád néz, aztán a tálkájához vonul, és nyikorog. Belépsz a munkanap után az ajtón, ő pedig azonnal a tálkájához stb. Szegény éheztetett cica vagyok, kinek akarod kiszúrni a szemét a száraz papival, jutifalatot nekem, MOST. Mindehhez a magasba emelt farkát is rezgeti, és sóváran néz. Ha Poci tenné ugyanezt a maga impozáns öt kilójával és rögbilabda testalkatával, feleannyira sem lenne hatásos, de Poci hajnalban nincs jelen, ilyenkor ugyanis a szívszerelme paplanján tehénkedik, és mindig úgy néz rám, amikor bemegyek a hálószobába, hogy “mit keresel itt, ez a mi helyünk”.

Száz szónak is egy a vége, beadtam a derekam, és tápláltam a mohó állatkát. Ha már belejöttem, tápláltam a mosógépet is, aztán ennen sanyarú korpuszomra fordítottam a figyelmem: kávéztam meg pacsmagokat kentem a képemre (olyan flakonokból, amelyek ifjúságot ígértek meg detoxikálást, és én úgy gondoltam, mindkettőre szüksége lehet a pofámnak). Mindezek után visszadőltem szundikálni, kirobbanó sikerrel. Ma délutáni műszakom van a dolgozóban a levelezősökkel, úgyhogy a második ébredés után még a hajam is megmostam, és most egészen emberszerűnek érzem magam. Mit nem tesz az emberrel egynapi haladék.

Most felrétegzem magam, mint egy kápucta, majd pedig kilejtek a pilinkélő hóba a buszomhoz, és nagyon ajánlom, hogy ezúttal olyat küldjenek, amin fűtés is van, mert a tegnapin egy óra húsz percen át nézegethettem, milyen szép pöfékelő felhőkben gyün a számból a lehelet.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/30 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/90 – Ingerencia

Jó kérdés, mennyire lehet hinni az időjárás-jelentéseknek, de ha igazat mondanak, ma nappalra is szépen lecsúszunk fagypont alá, ami nem növeli ingerenciámat arra, hogy elhagyjam a meleg lakást, ahol puha macskákkal, illatos mécsesekkel és finom gőzölgő teákkal üldögélhetnék színes ficlik között. Annyira vágom már a centit a félév végéig, hogy az közröhej, de hét végéig aztán meg pláne, és csak a vasárnapom lesz szabad, slussz. Ma és holnap is öt-öt órám van, szombaton meg le kell adnom egy tanulmányt. Kábé 60% van meg belőle, és lövésem sincs, hogyan-miként-mikor tudom befejezni. Nyilvánvalóan kedvem sincs hozzá, de publikálni necesse est, hülye akadémiai szféra. Vasárnap amúgy a Repülő Kutató nevének megfelelően elrepül a francba, Providence, majd Boston, barátok látogatása és konferencia, hát ez sem járul hozzá általános jókedvemhez. Szombaton ráadásul anyám is átutazik ezen az országon, útban húgomékhoz, és vele is találkozni kéne valamikor-valahogyan, úti készülődések meg tanulmány-leadások káosza közepette

Boá. Le akarom darálni ezt a hetet, aztán a következő kettőt is, gyószan-gyószan. Ebben a pillanatban csak az az illúzió éltet, hogy a diákok nem veszik észre, még náluk is inkább el szeretném lógni az óráimat. Ki a katedrához, be a nagybőgőbe, csapassuk.


Asszem, az illúziót sikerül majd megteremteni, legalábbis a szándék megvolt rá a mai áutfittel. Erre az egészre amúgy még természetesen jön egy kabát. Egy naaagy kabát.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/29 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 6/14b – Megfejtés

Erősen gyanítom: hobbivarró ritkán van annyira közel ahhoz, hogy megverjék, mint én vagyok most. Azt még nem tudom, kik érnek ide hamarabb, a viking hagyományőrzők vagy azok a barátaim, akik majd nyers erőszakkal akarják kicsavarni a kezemből a harcitomtékat, de mindegy is. Engem meg fognak védeni. Ragnar, Jónssi és Harald az én tágas csarnokomban élnek, az én sörpadomnál isszák le magukat (némelyikük kissé túlzásba is viszi, de nem akarok ujjal mutogatni), gyűrűket adtam nekik meg fegyvereket, és ennélfogva amíg nem kezdem asztaltársaimat gyilkolni részegen (ez igen nagy no-no, kérdezzétek csak meg a Heremod nevű királyt), én vagyok az ő uralkodójuk, ők meg az én védelmezőim, úgyhogy mindenki ehhez tartsa magát.

Azért az ajtót a biztonság kedvéért rájuk csuktam, mert a Porcelán és Celofán nevű fenevadak nem ismerik a nemes hagyományokat, és általában is olyan kulturáltan viselkednek a Bűnök Barlangjában, mint Grendel Heorotban.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 6/14a – Találós kérdés

Fekete pénteken én nem vettem mást, csak lélegzetet. Fekete szombaton meg fekete vasárnapon se, ha van ilyen (biztos van, még mindig jönnek a postaládámba a hihhhetetlen akciókat hirdető e-mailek). Ehelyett most reciklálgatni fogok, mert olyanom van.

A találós kérdésem tinéktek az, vajon mire fogok felhasználni

  • némi műbőrt, ami valaha egy dzseki volt, aztán táska készült belőle, de még maradt a táska után is egy csomó
  • ezüstszürke plüssbársony-cafatokat
  • sosem használt ékszerkészítő izékéket (asszem szerelőpálcák)
  • egy régi táska leoperált csatjait
  • egy visszabontott pulóverből megmaradt fonalat
  • tekercskényi rézdrótot, amit középiskolás korom óta (!) hurcolok magammal
  • egy párjavesztett evőpálcikát
  • két húsnyársacskát egy partiról, amiket nem volt hová kidobnom, aztán szépen a nyakamon maradtak
  • irgalmatlan készlet egyszer-kelljen-s-jó-ha-van gombot
  • és, mindenekfölött, a Repülő Kutató által a héten megevett csoki ezüstpapírját.

Megfejtéseket igaz érdeklődéssel várok a kiadóba.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/25 hüvelyk újracucc, eská