nyár kategória bejegyzései

Feleim, itt megint az a kérdés, hogy hogyan tovább, pontosabban, hogy van-e tovább.

A “pontosabban hogy” kérdésre könnyű a válasz: van. Már úgy belejöttem ebbe az őtözködős blogolásba, mint úrifiú a pofozkodásba. Tudom, hogy ez nem érv, de ha érv kell hozzá, tessék: az általában vett blogíráshoz már nincs kedvem. Hét éven át írtam egoblogot, de úgy éreztem, lassan már semmi sincs benne, csak nyafogás. Igaz, ebben a blogban is meglehetős mennyiségű nyafogás akad, de legalább vannak hozzá ruhák is. Olyanok, amilyenek, de ruhák. Jobb a nyafogás ruhával, mint ruha nélkül. (Na, ez kissé kétértelműbb lett, mint szándékoztam, de most már benne hagyom, egye fene.) További nyomós érvem is van a folytatásra, mégpedig hogy a családom továbbra is a szélrózsa minden irányába van szétszórva, én meg már feltehetőleg sose növöm ki a telefonundoromat. Így legalább mindig tudják, hogy még megvagyok, csak rám kell nézni.

Az igazi kérdés persze a hogyan tovább. Lenyomtam egy évet úgy, hogy nem vettem semmiféle ruhát, aztán lenyomtam egy második évet azzal, hogy minden hónapban összesen harminc darabot variálgattam összevissza, és csak egy meghatározott anyagi kereten belül vettem bármit. (Oooké, a második év kilencedik hónapjában tartottam egy kéthetes ki-nem-szarja-le-a-szabályokat szünetet, de akkor is.) Biztos ki tudnék találni a harmadik évre is valami tematikus kutyfüttyöt, de egyelőre semmi energiám nincs hozzá. Az új év elvileg már ma elkezdődik, de nekem akkor is le kell adnom tizedikéig egy teljes kötetet, és amíg azt be nem fejezem, nemigen van kapacitásom másirányú kreatív gondolkodásra.

Szóval egyelőre maradjunk annyiban, hogy a blog kap egy újabb évet, speciális tematika és idióta szabályrendszer nincs, azt veszem meg és fel, amire éppen kedvem szottyan, de továbbra is minden nap mást.

Jövőre ismét ugyanitt, lássuk, addig ráunok-e.

Lenyomtam ezt az évet is, hujjahó, minden hónapban összesen harminc ruhadarabbal. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy tanulságos volt, de hát sajnos nem, leginkább csak a már kezdetben is meglévő hipotéziseimet sikerült igazolnom. A harmincdarabos kihívás nem végrehajthatatlan, de előbb-utóbb rettentően unalmassá válik, pláne ha a szekrényben egy csomó olyan ruha üldögél, amelyek ugyan biztosan megkapnák a maguk évi három-négy fellépését, de azt már nem meri megkockáztatni az ember, hogy egy harmincdarabos készletbe is bedobja őket, mert ki tudja, mennyire lehet kihasználni. Így hát egyszer csak azon veszi észre magát a delikvens, hogy folyvást ugyanazok az alapdarabok másznak be a harminc közé – olyanok, amelyeket amúgy is jól lehet kombinálni ezzel-azzal. A végeredmény aztán meg ilyen lesz, la. Szürke és fantáziátlan. Ráadásul olyan hónapjaim is voltak, amelyekben mintha direkt magam ellen dolgoztam volna a válogatással: a majdnem teljes október seszínű volt, a március sötétebb a kelleténél, júniusban nem számítottam a váratlan hidegre, az augusztus meg – na igen, az augusztus különösen szépen sikerült, szinte minden fakó volt és formátlan, én meg egyre csapzottabb.

Azt hiszem, ez a harmincdarabos marháskodás leginkább annak való, aki le akarja zsugorítani a ruhatárát csupa praktikus és kombinálható darabra, és ehhez ki kell kísérleteznie, mit érdemes megtartania meg mit nem. Nos, nekem továbbra sincsenek ilyen ambícióim, inkább színes és vicces ruhákat akarok hordani, nem pedig az a cél hajt, hogy az egész szekrényemben ne legyen más, mint három zakó, három farmernadrág, tizenöt kasmírpulóver és két pár “nude” színű pömpsz, de mind kiváló minőségben.

Mindegy, ezen is túlvagyunk. Ha van esetleg hozzá kedvetek, alább áttekintési és véleménynyilvánítási lehetőségek láthatók. (Több válasz is beikszelhető, ha nem tudtok dönteni a nagy bőségben. A legpocsékabb hónapról is akartam ácsolni egy szavazást, de annyi időm nincs, amúgy meg azt nyugodtan közölhetitek kommentben is.)

szeptember

október

november

december

január

február

március

április

május

június

július

augusztus