RSS

9/89 – Spekácski

28 nov

Miután tegnap élesítettem a bejegyzést,* a telefonom dalolni kezdett. A Repülő Kutató volt benne, és arról informált, hogy lent van apósommal együtt a parkolóban, hazavisznek. Hát így esett, hogy én hagytam a harisnyát a francba, visszahúztam a zoknijaimat meg a bakancsomat, aztán felmálháztam magam ezer holmimmal, letotyogtam a parkolóba, és bezuhantam a hátsó ülésre. 18:20-ra már otthon is voltunk, juhé.

Azt hiszem, a tancsitancsi és a hallgatóimat fenyegető szopornyica kettős nyomása alatt elfeledkeztem értesíteni arról a nagyérdeműt, hogy a Repülő Kutató még a héten hazaszállott Ámerikából, aztán szinte még ugyanezzel a lendülettel újratarisznyált, és távozott Prágába. Tegnap jött haza, és ilyenkor viszonylag gyakran történik az, hogy apósom elautózik Párkányig, felkanalazza a fiát a vasútállomáson, majd elvonulnak a Billába meg a Lidlbe sörért és egyéb Dógokért**. Ezúttal minden klappolt, még engem is fel tudtak csippenteni a munkázómban, és vacsorára spekácskit ettünk, amit leírhatnék itt mindenféle hacsekek használatával is, de olyan öregnek érzem magam speciális szimbólumok keresgéléséhez, mint az országút.

Sok minden máshoz is öregnek érzem magam, de attól még el kell mennünk bótba, mert a makkáknak elfogyott a szaftos papija. A száraz papijuk is elfogyott, de azon a hídon holnap megyünk át.

Az én nyavalyás kis világom amúgy talán még annál is inkább szét van esve, mint máskor szokta, a héten vettem gyertyákat egy adventi koszorúhoz, de még nem tartok vele az égegyadta világon sehol, merthogy ugyan mikor lett volna rá időm? Pedig ezúttal is meg akarok próbálkozni az “adventi dekkolás” sorozattal, olyan jólesett a múltkor visszakancsalítani a tavalyi ténykedésekre.

Szóval macskapapi, aztán haza, és molyolás. Ha van egy kis szerencsém, nem alszom bele.

* A harisnyahelyzet e ponton még mindig a tötymörgés nemes állapotában volt, merthogy a likas példányt már lehámoztam magamról, és továbbítottam a szemétkukába, de még nem bontottam ki az újat a dobozából, előbb rá akartam pihenni egy kicsit. Már a kukáig eltotyogni is röhejesen sok erőfeszítésembe telt. És tudjátok, mim van ma nekem, bakker? Izomlázam, az. (A berepedezett ajkamról és ír szetteréhez hasonlatos hangomról nem is beszélek, azok a 15×45 perc pofázástól lettek ilyenek, nem is számítottam jobbra.)

** Ha a RK végigutazná vonattal az egészet, muszáj lenne eldöcögnie Budapestig, majd a Duna másik oldalán visszabuszozni Szentendrére, így viszont több mint két órát spórol. Apósomnak is roppantul előnyös ez az árukapcsolás, mert ő meg igencsak kedveli a párkányi szupermarketeket és az ott kapható Dógokat, szóval két legyet üt egy csapásra. Ezen expedíciók egyik sajátos eredménye például, hogy valószínűleg több és többféle borovicska van a házban, mint akár a Szlovák Sörözőben. Khm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/11/28 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: