Tulajdonképpen épp annyira fáradt vagyok, mint csütörtök este voltam, de ez azért mégiscsak másfajta fáradtság, és ugyan átszabtam három paplan- meg egy párnahuzatot, varrtam egy újabb cikcakkruhát, sütöttem egy veknit, felapplikáltam tizenkét méter öntapadós tapétát, kábé hétszer etettem meg a mosógépet, viasztalanítottam tizenegy illatgyertya-poharat, horgoltam, főztem, és kitakarítottam két szobát, de még mindig nincs fent a komódon (sem) az összes dekor.
Nem baj, ráérünk.
Hallgassatok egy kis zenét, az mindig jól jön.
Minden nap más - mindennap más 
Marinéni
2021/12/07 at 22:05
Rídonliné – úgyis, mint tapétafelrakásban érdekelt antitalentum – érdeklődik az öntapadós tapétázás nehézségeiről (könnyűségéről).
mák
2021/12/08 at 05:46
Nos, előrebocsátom, hogy falra még sose raktam fel, mindig csak valami sima felületre (szekrény háta, fiók belseje, cipősdoboz, effélék), és eddigelé kizárólag kínaibótos tapétákkal dolgoztam, amikből 2500 forint sincs egy tízméteres tekercs, úgyhogy nem kaptam szívbajt, ha vissza kellett hántani, és elszakadt. (Az Etsyn vannak olyan csodálatos és piszkosul drága öntapadós tapéták, hogy még egy kéttenyérnyi mintadarabot se kapnék meg ennyiért.)
Összességében nem annyira nehéz, mint inkább aprólékos munka, sok figyelem meg türelem kell hozzá. Arra érdemes vigyázni leginkább felrakáskor, hogy ne legyen a tapétán gyűrődés meg alatta buborék, ehhez pedig lassan kell haladni, folyamatosan egyengetve. Úgyhogy azt mondanám, nekem kicsivel a középhaladó alatti nehézségű feladat, amit egyes öntapadós tapétáknál pár fokkal nehezít az, hogy süsü vagyok, és a mintaegységeket is illeszteni akarom, nem csak a széleket.
Marinéni
2021/12/08 at 19:33
Köszönöm a részletes leírást, lehet, hogy eccer én is nekidurálom magam:D!