eská kategória bejegyzései

Azt hiszem, van arra valamilyen szabály, hogy a naptári év első hétfőjének kötelezően undorítónak kell lennie. A mai hétfő mindenképpen megfelel a követelményeknek: szél, enyhe eső és tizenhárom fok, mindehhez pedig setét, mint a Sátán segglyukában.

Engem ezek közül csak az utolsó érint, mert elvileg tizenhetedikéig nem kell bemennem a munkahelyemre (a gyakorlatban persze ez másként fest, de akkor is luxuséletem van, nem vitás). Na de mit csináljunk a setéttel? Hát egy csomó tarkabarkát neki bele!

Sajna ez a ruha és narancssárga testvérkéje nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, miszerint folyton bennük ficergek majd: túl hosszú lett mind a kettő, de nem alul, ami könnyen megoldható, hanem derékban. Érthetetlen. Ezt a szabásmintát nem ezeknél használtam először, az eddigi példányokkal nem volt semmi probléma.

Na nem baj, majd én szépen mind a kettőt nyissz. Majd. Most ellejtek odatenni kelni egy tepsi ticinói kenyeret.

A mai nap a rejtélyeké.

1. Hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a lábam, de nem csak úgy csöppecskét, hanem combtőtől bokáig az összes lábam fáj, mind a kettő. És egy macska sem fekszik rajtam, hogy őt hibáztathassam. Jobb híján levánszorogtam a konyhába, megetettem az aktivizálódott dögicéket (ezeknek elég egy moccanás, hogy már megjelenjenek kaját kérincsélni), adtam magamnak magnéziumot, kálciumot, cinket, vasat meg B-1, 2, 3, sok, na azt. És aztán visszaájultam,
2. a következő pillanatban pedig, amikor kinyitottam a szemem, 11 óra volt. A RK sehol. Üzenet sehol. Felhívtam telefonon. Nem vette fel. (Ez a rejtély azóta megoldódott, megrendelt könyvekért ment a székesfőfaluba, plusz ha már úgyis ott volt, vett egy kis hajdinalisztet és kaviárt. Szilveszteri blini!) Mindehhez ráadásul
3. nem volt víz. Mármint a csapban. Egy kicsi se. (Ez a rejtély is megoldódott azóta, de ehhez vissza kell mennünk a tegnapi estéhez, amikor az új cipőmben* billegtem elfele a vacsorára, és egy olyan helyen futottunk bele egy monstre pocsétába, ahol eddig nem volt jellemző. Nos, mint a RK felvilágosított az imént, az egy csőtörés volt.)
4. Ezen a ponton a macskákra is elkezdtem gyanakodni, hogy vajon mi a fészkes fenét csinálhatnak, de aludt mind a kettő, megszokott helyükön, az étkező székein, mintha nem lenne a házban más pihepuha hely. Az asztalon viszont találtam egy kibontatlan kettes méretű horgolótűt, amit ga-ran-tál-tan nem én vettem. (Fonalakkal már nem mindig vagyok tisztában, mit és mennyit vettem, de a horgolótűket még tutira számon tudom tartani.) Nos, azóta ez a rejtély is megoldódott, apósom vette nekem, mert úgy emlékezett, azt mondtam egyszer neki, hogy nincs kettes horgolótűm. (De, volt. Eh, most már kettő is van.)

Mindent összevéve nem állok olyan rosszul, fél óra alatt nagyjából mindent sikerült megfejteni, már persze azon kívül, mi a fenétől fájt nekem hajnalban az összes lábam, és hogyan lett belőlem ilyen alvóbaba, hogy tizenegykor nyissam ki a csipámat. Azt viszont sokkal könnyedébben vettem volna, ha mindez tegnap történik, mert tegnapelőtt este igazi világvége ég volt,

tegnap este viszont nagy szürke semmi.

* Igen, megjöttek a nyolcadikán rendelt cipőim, közelebbről tárlatlátogatást is tartunk.

Karácsony másodnapja, vasárnap. Öcséééém, ha láttam már lustanapot, ez volt az.

Normális emberek karácsonykor valószínűleg a szép új ruhájukban vannak vagy pizsiben, és rokonokhoz/templomba mennek, vagy végigténfergik az egész napot. Én továbbra is két szék között a pad alatt vagyok, de ez nekem a legjobb hely. Nyafogóruha, meleg zokni, mosásvarrástakarítás meg az egyre terjedelmesebb twixtmas-listám, ahová azokat a dolgokat vésem fel fejben, amiket ez alatt a teljesen szabad hét alatt végre akár meg is tudok valósítani.