Amikor ott ültünk a pozitív gyorstesztjeink fölött, a fejemen kábé harmincöt gondolat vágtázott át egyidejűleg, és ezek közül az egyik az volt, hogy “na, akkor most már tényleg ideje megcsinálni a Nagy Szopornyica Projektet”. Mondanom se kell, már úgy másfél éve volt bennem egy homályos terv arra, miként lehetne “megünnepelni” ezt a monstre méretű hülyeséget és marhaságot, ami a fejünkre esett, de most már ideje volt élesíteni is.

Mint arról itt hűségesen beszámoltam, így indult,

aztán csak folytatódott,

és folytatódott,

aztán abbahagytam a közvetítést, de ravasz és tapasztalt olvasóim már sejthették, hogy a végén itt fogunk kikötni:

Bár persze az is nyilvánvaló volt, hogy itt nem állunk meg, desőt.

Na, ezt ki mondta eredetileg?

Már egy ideje a fejemben volt, hogy ez olyan, hogy pólóra kéne nyomtatni vagy párnára hímezni.

Egyelőre a párnánál maradtunk.