Ma van annak napja, amikor a memme vagy kijön a barlangból, vagy nem, vagy meglátja az árnyékát, vagy nem. Pluszban még olyan nap is van csupán a móka kedvéért, amikor a dátum csupa kettesből áll.

Ennek a különleges világnapnak meg kell adni a módját, aszondok.

Mint látható állapotom/állapotunk gyöngy (most éppen), a RK-nak fáj a torka, én meg taknyolok, de amúgy gyöngy. Tegnap én vizsgáztattam, kenyeret sütöttem, tantárgyleírást gyártottam, diákokkal leveleztem, valamint kiredváztam a fürdőszobámat (szőnyegmosással egyetemben), a RK pedig megírt egy négyezer szavas tanulmányt, majd sütött vacsorára hamburgert sült krumplival, szóval egyelőre tényleg jól vagyunk, kösziszépen.

Ma további vizsgáztatások és egyéb nyavalyás papírmunkák várhatók, emellett pedig tegnap belekezdtem egy ilyen izébe,

és ha minden jól megy, mire elhagyhatjuk a körletet, kész is lesz. Akkor végre azt is meglátjátok, mi ez.

Közben meg ott fenn a hegyen a város végiben valószínűleg látják az árnyékukat a memmék,

az meg persze abszolúte jellemző, hogy nekem meg a RK-nak is hirtelen késztetése lett erdőbe menni, de nem megyünk sehová, mert mi rendes gyerekek vagyunk, és hálistennek még ezt is meg tudjuk engedni magunknak.