Végre kezd lendületet kapni ez az idei széria. Már éppen ideje volt.
eská kategória bejegyzései
13/112 – Dobogó
Advent van vajmi – angyalok szárnyalnak, sütemények készülnek, bevásárlás van meg szöszmöte, és persze macskák, mert nélkülük egy teve sem hullhatsz porba. Hó ugyan nincs egy szál se, de a dobogókői úton a nyeregben még láttunk szerdán valami olyat, ami arra hasonlított.
13/111 – Takanyó
Voltam piacon. Most a háztartásommal kéne törődni, de nahahagyon nincs kedvem hozzá, pedig három takanyóra elegendő redva van ebben a kuplerájban.
Adventi dekkolás 2025/19 – Lux
Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Adventi dekkolás 2025/18 – Két marék semmi
Nem állítanám, hogy a mai nap különösképpen produktív volt.
13/109 – Szöszmög
A mai napom célját és módját leginkább a “szöszmögés” kifejezés bírja leírni, mivelhogy ma itthon tetyegetek-vetyegetek, a mosógépet etetgetem, fonalmaradékokkal mulatozom, valamint tejet iszom és pipázok. Nyilván vigyázok a jó híremre is.
13/108 – Fiók
Miután a RK elfuvarozott a munkázóba (luxy!), aláírtam még pár izémizét, ellenőriztem az összes jegyadást, aláírást, miegymást, aztán nekifeküdtem a 92%-ra feltöltődött munkahelyi e-mail-fiókomnak, és addig irtottam a dudvát, amíg levittem 74%-os telítettségre. Utána pedig a RK hazahozott (mégeccer luxy!).
Ha ez nem volt eddig egy produktív nap, hát semmise.
Innentől pedig január 8-ig a lábam se teszem be a munkázóba, hacsak valami bele nem tojik a palacsintácskámba.
13/107 – Papucs
Eredetileg ma is felmentem volna Esztergomba, de végül holnap lesz belőle. Úgyhogy ma az egész napot itthon tölthetem papucsban.
13/106 – Tenger
Ma és holnap még válogatottan nemszeretem feladatok tengerén evezgetek kis ladikomban, de utána remélhetőleg egy kis lélegzethez is tudok jutni, mielőtt tényleg teljesen beborulok fejjel előre valami bokorba.
Adventi dekkolás 2025/13 – Luca
Siralmas példány vagyok: sehol semmi Lucaszéke, Santa Lucia kenyere, lussekatt, de még egy likas fakanál se, amin keresztül majd a karácsonyi éjféli misén megstírölhetném a lokális boszorkányokat. Sőt, hogy fokozzam, ma Bábkészítés órám volt, pedig december 13-án varrni szigorúan tilos, azzal ugyanis az ember lánya egész jövő évre tojástalanná teszi a tyúkokat. Aszongyák.
Hálistennek legalább az RK, aki hazajött végre,* vett lent a piacon búzafüvet.
* Ó. Asszem ezt sem mondtam. Több mint két hétig Bukarestben volt a kariőrjét építendő. Én meg közben itt taknyomba-nyálamba habarodva, két kurva macskával, 213 házidolgozattal és 192 zárthelyivel, hagyjuk is.
13/104 – Gyanánt
A naptáram azt mondja, hogy ma volt a félév utolsó tancsinapja, de én már nem hiszek el ilyesmiket.
Ezt a kabátot amúgy csütörtökön turkáltam Esztergomban, de persze ezt se volt időm bemutatni új beszerzés gyanánt.
13/102 – Gárgy
Már az irodámban kuksolok, és félév végi meggárgyulás esete forog fent éppen, mert annyi listám, be- és aláírni valóm, osztályzatom, körösztanyám térgye kalácsa van előttem, hogy mingyá a Dunának megyek.
Ja, mégse, hideg van ahhoz.
13/101 – Még négy
A maival együtt még négy napot tanítok, de egyre setétebbek a kilátásaim. Az ablakon túl is.
13/100 – Nő
Valahogy mintha a dolgozatok száma csak nőne, holott csökkenniük kéne. Ez az utolsó hét egy gyilkos, no.
13/99 – Hód
Nem mondom, hogy ez lesz az év legrosszabb hete, de valószínűleg ez lesz a leghosszabb, amilyen nyögvenyelősen vonszolom magam rajta keresztül, hódfarokként hurcolva magam után az összes feladatomat, amik közül egyikhez sincs semmi de semmi kedvem.
13/98 – Kapar
Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.
13/97 – Hátizsák
Tizenegykor jöttem el hazulról a bábkészítős hátizsákommal, most háromnegyed öt, és a diákok még mindig itt varrnak előttem.
13/96 – Irreál
Ez ma egy teljesen irreális nap, egy szabad péntek. Olyan rég láttam ilyet utoljára, hogy már alig ismerem fel.
Attól még előbb-utóbb fel fogok tápászkodni innen, de mmmmm, csak akkor, amikor akarok.
Minden nap más - mindennap más 