Kicsit megroggyantott az időjárás – előbb kánikula, aztán tájfun, aztán megint kánikula, ma este pedig még a híres szentendrei gyertyaúsztatásra is le kéne vánszorogni, de hát az rohadt későn kezdődik. (21:30-kor. Az nekem késő.) Azért a reggeli piaclátogatáshoz némiképp összevakartam-forma magam, bár a meteorológiai körülmények a hajamon is nyomot hagytak, konkrétan úgy nézek ki, mint egy uszkár.

Tegnap hazafelé a HÉVen volt egy pár perc Pomáznál, amikor úgy éreztem magam, mint aki belecseppent egy Kusturica-filmbe. Ezt most csak rögzítem, hogy valamikor majd le is írjam, mert tényleg le kéne.