Mivel (legalább elméletileg) tegnapelőtt óta tényleg a nyári szabadságomat töltöm, ezt megünneplő már megint valami eddig sose ismert fát kerülgetek a kisbaltámmal. Ehhez kellő mértékben be is vagyok tojva, mert az egésznek ugyan nincs semmiféle közéleti vagy karrieri vagy bármi más publikus tétje, csak magam számára fontos, de az éppen elég. Eddig a fejemben recsegtettem a dolgokat, de ma leülök az asztalomhoz, és nagymértékben a mai naptól függ, lesz-e ebből bármi, esetleg fogpiszkáló.

Úgyhogy, ha már ilyen illendő homályossággal körvonalaztam nektek, hogy mitől leszek a következő két hétben mániákusan boldog vagy összehuttyantan apatikus, most balra el.