Elmentem fodrászhoz, levágattam a loboncot, és az nem is lett rossz. Ennek ellenére gyászban vagyok, mint Mátészalka, ugyanis az a határozott érzésem, azok a gennyládák a Kallosnál nem csak a csomagolást változtatták meg a hajfestékemen, hanem az összetételt is, ennek eredményeképpen pedig ez, ami a fejemen van, nem pipiros. Ugyanaz a kódja meg ugyanaz a neve, de NEM EGÉSZEN PIPIROS, és eddig én voltam az érdekes tanárnő a ki-nem-szarja-le színű pumuklihajjal, de innentől egy kövér öregasszony vagyok ún. “lakossági vörös” hajszínnel, amitől már csak egy lépés a dájer, a pacsuli meg a bébirózsaszín crocs-papucs.

Gacsaj Pestát már ne is említsük. Ő, mint ez tudható, halva van.