Az időjárás+én kombináció eredményeként ma estére ki lesz mosva az összes paplan, gépben mosható párna és minden ágynemű. Mivel egyébre nem vagyok képes harmincizé fokban, azért.
eská kategória bejegyzései
10/360 – Kánikula
Úgy éljek, én is szeretném abbahagyni már a nyafogást, de ez elviselhetetlen, na.
10/357 – Müzli
Ma reggel már abban is megegyeztünk a RK-val, hogy mindketten hibásak vagyunk, amiben nincs egy házasságban semmi újdonság, de ezúttal a Gulácsy-kiállítás volt az oka, mert annyi időnk lett volna elmenni rá, hogy csak hű meg ha, ehhez képest meg itt toporgunk három nappal zárás előtt, és én olyan irgalmatlan módon nyűgös vagyok ettől az időjárástól, hogy azt ti elképzelni se tudjátok. A pali tett be csokit meg müzliszeletet a hátizsákjába, ez elég jó támpont arra, hogy kábé milyen szintű nyafogásokra számít.
Reménytelen vagyok, na. És ilyenkor őtözködni se vagyon bennem semmiféle modzsó, kábé úgy nézek ki, mint ahogy érzem magam, a pórusaim ott haldokolnak a degett alatt, amit rákentem napégés ellen, és egyáltalán, áááááá.
10/356 – Munkakörülmények
Rosszabb is lehetne, rosszabb is lehetne.
A látszat ellenére most én éppen egy komoly tanár néni vagyok, éppen egészen igazi munkanapom van, sőt, tulajdonképpen igazi munkahetem is, ppt-kkel meg egyéb nyomorúságokkal kipitykézve, mert másnak sokkal inkább előpreparálom az oktatnivalókat, mint magamnak tenném. A tanári lelkiismeret még akkor is rugdalja a vesémet, amikor akár el is lazsálhatnám az egészet, jippijájé.
10/355 – Komplex
Azt mondani, hogy mérsékelten kedvelem ezt a dögmeleget, úgynevezett understatement lenne, mert én kicsi szívem minden hidegével gyűlölöm, különösen, amikor ki is kell mozogni a házból. A feladat ezúttal pláne nehezített, mert könyvtárba megyek, ami nincs messze, de én tíz perc alatt is le tudok égni, ha úgy adódik, ezért már megint be vagyok kenve ötvenes faktorszámú anyámkínjával. A könyvtárban legutóbb légkondi is volt, ami tovább bonyolítja az eddig sem egyszerű feladatot, miszerint mi az ángyom csepszét vegyek fel ilyen komplex időjárási körülményekhez, hogy ne égjek össze, ne izzadjak pocsolyává, plusz még nyilván ne taknyoljak be augusztus végére.
Hátizé.
Tudnék nyígni más dolgokról is, de azok úgyszintén luxusproblémák. Egy luxusnő vagyok, na.
10/354 – Csavar
Még csak kilenc óra, de belőlem már csavarni lehet a vizet, pedig ma se maratonfutással kezdtem a reggelt.
A maga módján vicces, hogy az augusztus végi hőség nyűgösebbé tesz, mint a július eleji, de ez valószínűleg ugyanazon meghaladott koncepció és az ahhoz kapcsolódó elvárások miatt van, amely szerint szeptemberben deresednie kell a reggelnek, decemberben hullnia a hónak, márciusban elolvadnia, áprilisban meg esnie az esőnek.
Mostanában sokat gondolkodom elvárásokról, generációkról meg változásokról, és nálam előbb-utóbb ki is jön valami tartalom az ilyen gondolkodásokból, csak ki kell várni.
10/153 – Mámegin staycation
Mostanra már szinteszinte elegem is van az otthoncsücsüből, bár ezt kétségkívül nehéz elképzelni.
Meglesz még ennek a böjtje, hajaj, de mennyire meglesz.
Eská 10/39 – Kenyerek
A holnapi többek között az új kenyér napja is lesz, ez pedig épp megfelel egy visszatekintéshez az idei év kenyereire. (Legalábbis azokra, amiket lefotóztam.)
Most már kéthetente háromszor sütök, de épp ezért nem variálom túl, és nem is tartom megörökítésre érdemesnek, változatosság helyett a megbízhatóság a cél. Ötmagos krumplis vekni ötven deka lisztből kovásszal és öregtésztával és élesztővel, kész állapotában egy kiló húsz deka – mondanám, hogy csak háziasszonyi kiteljesedés miatt csinálom, de a kenyérárak úgy elszálltak, hogy még a pepeccsel meg az energiaköltséggel együtt is megéri…
10/352 – Semmiccse
Ez itt a szombati “nembánok semmiccse” arcom a hozzá illő papagájtarka paplanruhával, mezítláb, minekutána még a piacolást is ellazsáltam. Ha a RK-t elverte volna az eső, amíg kettőnk helyett is alakított a paradicsomok és kecskekefirek között, más lenne a leányzó fekvése (mármint akkor mégiscsak bánnám, hogy kitettem őtet egyedül az időjárás viszontagságainak), de épp két perccel azelőtt ért haza, hogy zuhogni kezdett.
A nap folytatásában is válogatott kellemetességekre számítok, például sütök vacsorára paradicsomos tepsis csirkecombokat, nyamnyam. Most viszont elugrálok a tegnap este sütött kenyér irányába, még egyszer nyamnyam.
10/351 – Zsír
Mivel holnap szombat van, vasárnap nincsen bót, és a lakás mindösszes kétlábúja kezd afféle tipikus “holafejem”-tüneteket produkálni, írtunk egy bevásárlólistát, és beleciheltük magunkat Emesébe. (Úgy éljek, amikor elkezdtem írni ezt a mondatot, csak úgy süvített belőle a kristálytiszta logika. Most, hogy visszaolvastam, már én se értem az ok-okozatokat. Na mindegy.)
A listát természetesen úgy elfelejtettük, mint a sicc, pedig ott volt a táska zsebében, úgyhogy nem vettünk zsírt, ami pedig a kenyérbe kell. (Ez is egészen logikus mondatnak látszott, mikor írni kezdtem.)
Kenyér attól persze még lesz. Csakazértis.
10/348 – Angolos
Én ugyan már tegnap erőst itthoncsücsü hetet jövendöltem, de afféle váratlan módon tegnap estére is lett programom, Fis úrhölgy ugyanis mintegy a semmiből rámcsippantott, hogy nem akarok-é színházba menni itt loco. Nyert két jegyet az Üvöltő szelek musical-változatára, és olyannyira későn kapta meg róla az értesítést, hogy már nem ért rá senki más. Nos, én speciel ráértem, úgyhogy előbb ittunk egyet a Barlang kertjében, aztán eltotyogtunk művészetet nézni. Két felvonás, közte szünet, és ez most nekünk különösen előnyös volt, mert az adottságokat kihasználva igencsak angolosan és hirtelen leléptünk az első felvonás után, hogy inkább visszamenjünk inni a Barlang kertjébe.
Nem állítanám, hogy megbántuk az első felvonás végignézését, azt például mindketten megállapítottuk, hogy muszáj lesz újraolvasnunk (sokadjára) az Üvöltő szeleket, ami mindig pozitív végkimenetel ilyen esetekre. Olvasni jó. Igaz viszont az is, hogy azért akarjuk újraolvasni, mert most meglehetőst zavaros érzéseink vannak vele kapcsolatban. Mint angolos távozásunk közben mondám, van olyan értekezlet, aminek egy e-mail-nek kellett volna lennie, na hát ez itt most egy olyan darab volt, aminek egy lemeznek kellett volna lennie, és én sose gondoltam az Üvöltő szelekre úgy, mint amiben önelégült millenialok nyafognak összevissza, most viszont, izé. Az ironikus távolságtartás számos sztori esetében lehet teljesen legitim megközelítés, de ha az Üvöltő szelekből kiveszed a sötét szenvedélyt, hát mi marad belőle, bölcsészfejű férfiak állnak mezítláb a színpadon basszusgitárral, meg jó egyensúlyérzékű nők nyomkodnak zongorabillentyűket a nagylábujjukkal (mindkettő megtörtént), te pedig csak nézel, mint Rozi a moziban.
Pl. így:
Ezt a képet Fis úrhölgy lőtte rólam este, és úgy gondolom, mára extrán megfelel. Ma én úgyis valamelyik paplanruhámban maszogok a kánikulában, és ilyen vicces arckifejezésem se lesz.
10/347 – Félkéz
Erre a hétre olyan időjárást jövendöltek, amit én a magam nyelvére “paplanruhák és más lipityánkák szezonja” néven fordítottam le, íme.
A BMB utáni hétfő mindig azt hozza magával, hogy már érzem ódalamban a következő tanév rúgásait, és ugyan ez idén nem teljesen a megszokott formában történik, de azért a berögződésektől nehéz szabadulni, így ezt a hetet a paplanruhákon kívül a félkézzel-ügyintézések és úgyszintén félkézzel-készülődések fogják kitölteni. Gatyába kell ráznom egy didaktika-kurzust (amit nem én fogok megtartani), összeraknom az őszi félév Bábkészítés tárgyának aktuális programját és a hozzá tartozó késztermékek fázisdarabkáit (ezt a tárgyat se én fogom megtartani, úgyhogy muszáj mindent kellő alapossággal előpreparálnom a kolleginának), plusz meg kell írnom egy tanulmányt konferenciakötetbe. Ezeknek a határidejei természetesen nem erre a hétre esnek, desőt, a tanulmányé pl. csak egy hónap múlva van. A 2023/24-es tanév viszont a tradícióknak megfelelően már a bordáimat rugdalja, és én nem különösebben szeretem, amikor engem rugdosnak.
Mindenekelőtt viszont ezzel a mázsás nagy döggel kell kezdenem valamit, mert a RK nagybátyjáék olyan szomszédokkal lettek megáldva Erdőbényén, akik időnként rájuk sóznak ezt-azt a kiskertből.
Mondhatni, afféle vándortök ez itt, mert a szomszéd se tudott mit kezdeni vele, a RK rokonai se, és végül itt kötött ki a konyhámban. Gyűrd fel a paplanruhád ujját, Ofélia, ma kimcsit fogsz gyártani.
10/346 – Zsák
A szokásostól eltérően ezúttal nem kaptok vasárnapi galériát, mert a) hazaértünk, és ezt demonstrálni kell, b) a bényei turkálóban vettem magamnak egy nyári pamutzsákot is a testemre, és ezt szintén demonstrálni kell.
Galériaügyben se tessék aggódni, majd gyüvök egy BMB szortimenttel, de most előbb kipakolok.
10/345 – Curry
Na így néztem ki én máma a Curry Palace teraszán (Szabolcs település, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Szabolcsvezér útja – nem viccelek, tényleg ott van), mielőtt megettem volna a legjobb vajas csirkét, amit étteremben hoztak elém.
A ruhát csak a móka kedvéért ma reggel turkáltam a bényei turkálóban.
10/344 – Nézőpontok
Ahogy én láttam ma magam:
Ahogy a RK látott engem:
Az, hogy Eperjest hogyan láttam, arról is van vagy hatvan fotóm, de azt majd később, most eltotyogok borozni.
10/343 – Uccuneki!
Én úgy gondolom, ez egy tökéletes áutfit fesztiválozáshoz, de mit értek én a lovakhoz, minden évben ez az egyetlen fesztivál, ahová elmegyek.
Csodálatos formátlan hevederes zsákommal kapcsolatban, melyet testemen hordok, szeretném megjegyezni, hogy tudok én csinos holmikat is varrni, ha akarok. Ezúttal, mint látható, más céljaim voltak.
Eská 10/38 – Prokrasztináció
Nyilván amikor utazni kell, akkor jön rá az emberre a varrhatnék és a kísérletezőkedv. Végül is, az elmúlt hónapokban bármikor lett volna rá idő, hogy ennek nekiessek.
Ne tessék izgulni, hogy mi ez, természetesen ma ebben indulok fesztiválzani, úgyhogy teljes rettenetes pompájában is látni fogjátok.
10/342 – Ugianazoc
Latiatuc feleim szumtuchhel, mic voghmuc, ugianazoc voghmuc, csak rövidebb változatban. Erre persze lehetett számítani, én tegnap meg is jövendöltem-forma, hogy jó eséllyel úgy járok, mint a pompadouros tetovált medvével.
Hát jó, akkor ezzel a hajjal fogunk élni. Ez egyébként nem jelent számomra nagy traumát, mert ezt a frizurát én szeretem, de ezúttal tényleg hajlandó lettem volna valami egetverő vaddisznóságba is belemenni. És most piacra el, mert holnap utazunk fesztiválni.
10/341 – Belevág
Szendén lehordott boglyas fejemnek most intsetek búcsút, mert holnap a Jóisten se tudja, milyen hajzattal szereplek majd itt ezen a blogon.
Tegnap du, mikor a kozmetikustól mendegéltem kifele, előre szóltam a fodrászomnak (ott van ahajt egy szobával odébb, ez egy igen terjedelmes szépészeti komplexum, ahová én járok), hogy ma teljesen, de teljesen szabad kezet adok neki arra, csináljon a hajammal, amit csak akar. Mindehhez még azt is hangsúlyoztam neki, hogy a) most még vakációm van, b) utána fél évig fizetés nélküli szabadságon leszek, és úgy nézhetek ki, ahogy csak akarok. Esetleg ahogy a fodrászom akarja.
Mint tudjuk, ezeken a tájakon már saját kezű birkanyírások is voltak, a haj meg úgyis kinő teljesen magától, úgyhogy én ezt az egészet igen izgi experimentumként óhajtom megélni. Persze az is lehet, hogy ugyanaz esik meg velem, mint hat évvel ezelőtt. Stay tuned.
Minden nap más - mindennap más 