Újabb fantasztikus összeállítás a “mi a nyavalyát vegyek fel ehhez az időjáráshoz” sorozatból.
Én ugyan továbbra is kicsi szívem teljes hidegével gyűlölöm az onlány oktatást, de ma speciel nem sírnám el magam, ha nem kéne kimásznom ebbe a… na szóval ebbe.
Ma is olyan napom van, hogy délelőtt szakdolgozatok meg más munkahelyi izék, délután pedig tancsinap, de a hétvégén piszkosul kirúgok a hámból, ki én. Rém optimista terveim szerint az alábbi három kupacból mindhárommal kezdek valamit,
de azért kíváncsi lennék, titeket melyik érdekelne a leginkább.
Holnap reggelig tessék nyilatkozni, tényleg kíváncsi vagyok.
Normál körülmények között itt most azt kéne mondanom, hogy “tadáá!”, és kis örömtáncot járni azért, mert végre rászántam magam belenyisszantani a bagolyhárpiás anyagba, desőt megvarrni készre belőle egy ruhát. Mivel nem vannak normál körülmények (az orrom már nem folyik, de még mindig bamba vagyok és nyűgös), “tadáá!” helyett csak ezt tudom nyújtani:
A vállmegoldás nem a legnagyobb sikereim egyike, és pontosan tudom ugyan, mit kéne kijavítanom rajta, de a bányába ez is jó lesz. Pláne hogy semmi más ötletem nincs, mit vehetnék fel máma, hiába ráztam gatyába tavaszra a szekrényt.
Tegnap példát vettem Maciról, és annyit aludtam, mint egy macska, de lényegesen több taknyos zsebkendőt használtam nála, és közben persze nem voltam ilyen cukin gömbölyű:
Muszáj lesz ma teljes energiámat arra szentelnem, hogy gatyába rázzam magam meg a tennivalóimat, holnap ugyanis ismét tancsinap, pénteken is ugyancsak tancsinap, mindehhez pedig a RK mindjárt Göteborgba távozik, és csak vasárnap estére várható újra.
Ezek a “vissza az eceteshordóba” projektek egyre több erőfeszítést igényelnek, az árgyélusát neki.
Gondoltam, teszek egy kísérletet a Maci+nárcisz vonalon. Poci olthatatlan szenvedéllyel próbált belezabálni a nárciszokba, egyszer meg is ette, ki is hányta orsóférgekkel vegyest. Éppen ezért mire Maci ideért hozzánk, nem is próbálkoztunk azzal, hogy nárcisz legyen a házban. Most viszont, hogy már nincs Poci, meg kellett nézni, Macitól biztonságban vannak-e a nárciszok. (Amúgy is most tanulja a drágám, hogy az önfejétől mire megy, eddig jól láthatóan Poci mondta meg neki, merre az arra.)
Hát, attól tartok, továbbra is lemondhatok róluk. Mármint a nárciszokról.
Érdekes, a múlt héten vett csokor megúszta, ezt most viszont mindenáron meg akarta hamham. Talán nem kellett volna lepucolnom és dekorba rántanom a komód tetejét. Talán.
Mint látható, végül mégiscsak összehoztam azt a négyes fonatot. Meg még egy pár apróságot, például a tojásfát. (A kaját nagyrészt a RK produkálta.)
Amíg én a sáfrányos kaláccsal küzdök (még sose sikerült ennyire nehezen összehozni a négyes fonatot), nesztek egy kis visszatekintő a múlt hétre. Galéria!
Tegnap kaptam egy reklámlevelet, ami azzal kecsegtetett, hogy “Húsvéti vásárlás tele illatokkal, virágokkal, termékeink ellenállhatatlan hatásaival és ami a legfontosabb, ráncok és stressz nélkül.” Gondoltam, elővigyázatból még azelőtt lefotózom magam, mielőtt lecaplatunk a piacra a szokásos tavaszi zöldjeinkért – ki tudja, mennyire leszek ráncos utána, neszpá.
A nagypéntek sose könnyű, pláne ebben a szürke és lehangoló időjárásban nem az.
Megpróbálom mindenféle sürgiforgival tölteni, hátha attól elviselhetőbb lesz.
Változatosságom lélegzetállító, szépségem még annál is inkább, most jövök a kozmetikából, ahol eltávolítottak a pofámból egy maréknyi rücsköt, beledolgoztak cserébe fél liter hidratálót, valamint csináltak nekem szemöldököt és szempillát.
Most már csak a pipirost kell felkennem a hajamra, és olyan gyönyörű leszek, hogy a napra lehet nézni, de rám nem.
Szerintem ezt az összeállítást láttátok már szemből valamikor, úgyhogy akkor most nesztek háturul.
Futok egy kört Budapesten ilyen-olyan intéznivalókkal, aztán visszavackolok a szakdolgozatokhoz.
Bezzeg egyesek. Azok meg sem mozdulnak.
Én ugyan eredetileg nem annak akartam öltözni, de legalább a RK nem veszített el sem a piacon, sem a bótban, sem az utcán, de még a parkolóban sem. Mit kívánhatnánk ennél többet?
A mi erősségünk ezen a blogon a fésületlen, sminkeletlen, szűretlen realitás. Bár Maci szeméből legalább kiszedtem a csipát, no.
Amióta tegnap hazazuhantam, a következők foglalták le nagyjából minden energiámat:
a) Csiriz úr,
b) adminisztráció, levelezés, kérdőív, szakdolgozatok, szövegírás programfüzetbe, véglegesített OTDK-bírálat, további levelezés, további szakdolgozatok.
Nem csoda, hogy így fest körülöttem a világ:
Innentől muszáj magammal és a házzal is foglalkoznom némelyest, mielőtt itt kötnénk ki:
(Ha nem hajlandó a wp megmutatni a beágyazott videót – vannak időnként errefelé ilyen esetek -, tessék nyugodtan tovább menni a YouTube-ra, egy remek ska nóta található ott.)
Ezen a szép bécsi tavaszon, midőn tegnap is az ígéret ellenére újabb vízszintes havazások bántottak minket, Mary Poppinsra hasonlítok leginkább. Igaz, csak abban, hogy szél hozott, és az is fog elvinni.
Úgy értem, most mingyá. Este már a buksifejű macskámmal leszek és nyafogóruhában. Mindenképpen nyafogóruhában.
“Puskát kellett volna hoznunk, bazmeg”, mondták a Ponyvaregényben. Nos, nekem kesztyűt, nagykabátot, alsószoknyát, bundabugyit, gyapjúharisnyát meg vastag pulcsit kellett volna hoznom, és a bélelt lakkbakancsomat, ami nem ázik át. Bécs tegnap olyan időjárási viszonyokat mutogatott nekünk, amilyeneket én még idén nem láttam, és ma ugyan nem várható eső, havas eső, havazás és hódara (tegnap mind volt), de az orkán erejű szél megmaradt.
Mindezek mián tegnap csokitortát ettem. Kétszer is.
Ja, meg elmentem turkálni. Ha majd otthon vagyok, tartok róla beszámolót is, de az csak holnap lesz (mármint a hazamenetel), és addig én még legalább háromszor kockára fagyok. Mindehhez tegnap a mindenévszakos gombolóska cipőm teljesen átázott, vizes zokniban és harisnyában cuppogtam át a napot, és az ilyenkor elvárható módon a hideg dunctban lett a lábujjamon egy vízhólyag, majd ki is durrant.
Még mindig innen szép nyerni, de egyre gyanakvóbb vagyok ezzel a várossal szemben. Attól tartok, nem szeret engem.
Én megyek körbe, mint a ringlispíl, a tavasz meg mindenhol belerobban a képembe. Galéria!
Szombati tancsinap iiinnndul.
Ez itt még az irodai pöszmögés félórája, de lesz ez így se!
Az őtözködősbloggeri lét diszkrét bájának egyik fontos eleme, hogy azok között, akik élőben is látnak például egy vasárnapi és egy csütörtöki napon, majdhogynem nulla az átfedés. (Maci, valljuk be, most nem sokat számít.) Úgyhogy ugyanazt a ruhát viszonylag gyors egymásutánban felvehetem kétszer, egy újszülöttnek úgyis minden vicc új.
Az olvasóközönség tiszteletére viszont (nem azért jártok ide, hogy unatkozzatok) átcibáltam a holmijaimat az egyik batár nagy táskából a másikba. Igaz, most meg majd az lesz a nehézség, hogy ebből mikor fogok átpakolni egy újabba.
 | mák - 13/238 – Bökdös |
 | magyaroramegminden - 13/238 – Bökdös |
| mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
Minden nap más - mindennap más 