RSS

eská kategória bejegyzései

Eská 7/13 – A nagy nyafogóruha-frissítési akció, 1. rész – A zöld

29 jan

Már fenyegetőzöm itt egy ideje a nyafogóruháim szétvágásával meg egyéb merényletekkel, úgyhogy most, hogy végre végeztem a vizsgáimmal, neki is ugrom, neki én.

Három ruháról van szó, ezekről itt ni.

Mi tagadás, becsülettel kiszolgálták már a kapitulációt – ha jól emlékszem, már legalább három éve megvan mindhárom. A piros kockást már restauráltam egyszer, a többi eddig még megúszta. Elhordogathatnám ugyan őket úgy, ahogyan most vannak, ha meg már nagyon meguntam, kidobhatnám a fenébe, és varrhatnék újat (anyag van hozzá, az kétségtelen), viszont most megkutyáltam magam: nekem ezek még kellenek, de nem így ebben a formában, szóval gyerünk fiam Erik, átalakítunk.

A zölddel kezdtem – egyrészt azzal terveztem a legkevesebb átalakintgatást, másrészt viszont (vicces módon) ez volt leginkább rászorulva. Kis bajok voltak ugyan csak vele, de egyre inkább kezdett annak a nyafogóruhai megfelelője lenni, amikor az ember épp csak egy kicsit szakadt melegítőben meg épp csak egy kicsit foltos pólóban mászkál otthon, mert azt úgyse látja senki. (Szabad szemmel is látható összegbe mernék fogadni, hogy a selyemhálóingben és full sminkben pucsító influenszereknek is vannak kinyúlt melegítői meg épp-csak-kicsit-foltos pólói; az már más kérdés, hogy inkább kapatnák rajta magukat meztelenül egy kecske társaságában, mint a nem fotózáshoz felvett házicuccaikban.)

Lássuk csak, mi volt a gond a zöldikével (már azt leszámítva, hogy untam kicsit)? Nos, kibomlott a varrás a nyakán,

kicsit az alján is,

az elején meg, izé.

Igen, az ott két foltnyi körömlakk. A balfékek királynője vagyok, nem vitás.

Szerencsére itt ebben a kuplerájban mindig akadnak olyasmik, mint például maradék anyagdarabok meg bogyós fonalak.

Az alja meg a nyaka varrását ezzel a bogyós fonallal cikcakkoltam újra. Itt most igen szépen hangzana, hogy gondoltam arra is, az olvasóim biztosan kíváncsiak lennének a technikai részletekre, de valójában csak lusta voltam kicserélni az alsó spulnit. Mindenesetre pontosan bemutathatom, miként érdemes bogyós fonalat rácikcakkolni valamire, pláne ha nagy bogyói vannak.

Így:

Ugyanezt megcsináltam a nyakánál is, aztán a körömlakkfoltokra fordítottam a figyelmem. Az alábbi képen szappannal bejelölve találhatók, mert jobban akartam látni, ugyan hol vannak, és mit tudok csinálni velük.

El kell keserítenem a nagyérdeműt, nem jutott eszembe izgalmasabb, mint a szokásos tulipánok.

Az aszimmetrikus szimmetria kedvéért a ruha aljára is felvarrtam három ugyanilyen kis tulipánt. Azon még ugyan töprengek egy kicsikét, hogy varrjak-e gombokat is dekorációként a tulipánokra (szoktam), de holnap úgyis felveszem, majd meglátjátok. Egyelőre örüljünk annak, hogy végre nem kapok majd frászt attól, ha csengetnek az ajtón, én meg ott állok összekörömlakkozva és foszladozva…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/29 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/151 – Csapadék

29 jan

Tegnap sikerült nagyjából minden létező csapadéktípusba belefutnom, ami a mérsékelt égövön előfordulhat. Mikor elindultam, épp elállt Szentendrén a havazás, cserébe Dunabogdányban valami apró szemű darás szirszar jött az égből, Visegrádon ott volt a szokásos taknyos köd, Esztergomban pedig esőnyomok voltak, oszt ennyi. Mikor visszafelé indultam este, az elképzelhető legposványabb téli esőben vártam a buszomra, mint a mellékelt ábrán is látható.

Ez Pilismarót felé jégbe fordult, aztán vissza esőbe, Dömös után egyre több lett benne az ón, Visegrádon valami rettenetes nedves-lucskos hóféleség szotyogott, aztán megint eső hazáig. Mit ne mondjak, mire bezuhantam az ajtón, egyébre sem vágytam, mint kiugrani ezekből a nedves ruhákból, aztán bele egy száraz martinibe, mint ezt egy Dorothy Parker nevű csípős nyelvű író oly szépen megfogalmazta.

Az időjárási mizériákat leszámítva igen gyümölcsöző napot zártam, sikerült minden diákot átabajgatni a vizsgákon (már legalábbis azokat, akik jelentkeztek, a többivel nem tudok mit kezdeni), rendet raktam az asztalomon, és sikeresen “archiváltam” a félév összes dolgozatát. (Igen, jól sejtitek: csináltam belőlük egy csinos kis kupacot, aztán besuvasztottam a szekrénybe. A szelektív gyűjtőbe is “archiválhattam” volna őket egyenest, de valahol benne van a TVSz-ben, hogy meg kell őket őrizni nemtomhány évig. Amíg van hozzá tárolókapcitás, rajtam nem múlik.)

Mindenesetre ezzel én a 2019/20 tanév első félévét definitíve lezártam diákilag és tanárilag is, punktum. Ma bezzeg semmi nem potyog az égből, de engem nem fognak átejteni, de nem ám. Tudom azt, hogy van még odafent tartalékban mindenféle, széklábaktól feszítővasakig és trollasszonyokig.

"It's raining cats and dogs"

Nekem amúgy is van egy kupacnyi kimosandó és egy kupacnyi átalakítandó nyafogóruhám, úgyhogy ma inkább rájuk fordítom figyelmem.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/29 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/150 – Szerencse

28 jan

Ma irgalmatlanul erős volt a kísértés, hogy nyafogóruhában menjek vizsgáztatni, de a világ szerencséjére mindegyik példány a “ki kéne mosni” vagy az “át kéne alakítani” kupacban van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/28 hüvelyk eská, tél

 

7/149 – Ordas

27 jan

Valószínűleg ordas nagy téveszme ez, de akkor sem tudok szabadulni tőle: az az érzésem, hogy ez az egyetlen olyan ruhám, ami egyidejűleg megfelel államvizsgáztatáshoz és az összesen kábé három óra zötyögéshez a Volánbuszon.

Hajamismijen. Világosságmismijen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/27 hüvelyk eská, tél

 

Eská 7/12 – Elmaradások

26 jan

Mark Twain sok vicceset írt a gőzhajók kormányosairól az Élet a Mississippin című érdekes kis szöveggyűjteményben, például egy notóriusan nagyszájú és mindenkinek tartozó fazonról. (Kicsit sem érzem magam találva, khm.) Ez a pofa egy adott ponton egy Y-nal kezdődő nevű hitelezőjének nagy örömmel újságolta el, hogy úgy döntött, adósságait ábécé-sorrendben rendezi.

Én, aki úgyszintén lógok mindenfélével (bár nem pénzzel) ennek-annak, inkább a kronológiai sorrendet próbálom tartani több-kevesebb sikerrel. Úgyhogy a hétvége heroikus lendületében már befejeztem három ruhaállatot is, amikkel másoknak tartozom: ezt a kis lengét,

ami persze már végtelen ideje ki volt szabva, épp csak meg kellett varrni,

meg ezt a két nyafogóruhát,

amikre már csak pipiket kellett installálni a megrendelő kívánsága szerint.

Kérem a tisztelt tulajdonosokat, jelentkezzenek. Nem muszáj ábécésorrendben. 😉

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/26 hüvelyk ajándék, eská

 

7/148 – Nádas

26 jan

Egyelőre beküldöm helyettesként Pocit, mert én úgy vagyok, mint Toldi Miklós abban az anekdotikus dolgozatban, amelyben eldöntötte, hogy addig ki nem jön a nádasból, amíg azt a nagyon fontos dolgát el nem végzi.

Megjegyzem, nem a nádasban vagyok, hanem Erikkel. És nem nagydolgozom, hanem nagyon dolgozom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/26 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/147 – Derék

25 jan

Amióta folyvást nyafogóruhákban ténfergek, a buszútjaimra meg úgy öltözöm fel, mint egy Michelin-gumibaba, szinte el is feledkeztem arról, hogy nekem valahol a rétegek alatt van egy úgynevezett derekam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/25 hüvelyk eská, tél

 

7/146 – Inkább

24 jan

Amióta itt élek, a meleget még nem bírtam megszokni nyáron, de a hidegtől már elszoktam télen. Ahogy öregszem, ráadásul egyre kevésbé kedvelem azokat a nyavalyás teleket, amikor zúzmara van meg köd meg nulla napfény. Úgyhogy amikor kinéztem Visegrádon a buszból, és ezt láttam,

inkább ezt néztem a továbbiakban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/24 hüvelyk eská, tél

 

7/145 – Korlát

23 jan

Mivel tegnap egész Budapest láthatta, ha akarta, hogy úgy festek, mint egy elszalasztott (bár nyilván nem jártam be a komplett várost), most önkritikát gyakorlok, és Szentendrére korlátozom elragadó jelenlétemet.

Hálistennek ez amúgy is a bolondok városa.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/23 hüvelyk eská, tél

 

7/144 – Példa

22 jan

Mint azt egy bölcs ismerősöm mondta anno, mindenki jó valamire. Ha másra nem, elrettentő példának.

Mert ugye.

Biztos van Pest megyében máma nálam rosszabbul öltözött nő, de én nem találkoztam vele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/22 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/142 – Hazud

20 jan

Egy Dr. House nevű egzisztencialista filozófus szerint mindenki hazudik. Én csak annyit tennék hozzá ehhez, hogy az interneten pláne mindenki az lehet, aki szeretne lenni, azt csinálhat, amire vágyik, és úgy adhatja elő magát, ahogyan csak akarja.

Lássunk egy példát. Én most itt ülök, mint egy összehuttyantott kupac, vérzek, mint a leszúrt disznó, a pofámon pakolás, a hajam száradófélben, ölemben laptop, és igen mívesen káromkodom éppen mindenféle feladatok fölött. (Többek között az e-book-olvasót próbálom életre csiholni, és pótvizsga-dolgozatokat gyártok, valamint a tavaszi félévemet tervezem, amiben néhány radikális újítást kísérelek meg bevezetni a számonkéréssel kapcsolatban.) Ehhez képest viszont bármikor előadhatom magam néktek, kedves olvasók, mint kreatív, gondtalan és színes életet élő akárkit, nédda.

Oké. Fotó megvolt, most visszatoljuk a horgolós kosarat a sarokba, és kitaláljuk, hogyan lehetnék február 11-én délelőtt egyidejűleg két helyen. Legalább ugyanabban a városban van az a két hely, ez is valami.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/20 hüvelyk eská, tél

 

7/141 – Ludwig

19 jan

Ismeritek azt a viccet, amiben Leila aszongya, hogy “Juszuf, vegyél nekem bülbülmadarat”, mire Juszuf, hogy “Vennék, Leila, de mibülbül?” Na, most már ismeritek.

A héten a Repülő Kutató esmég feltarisznyálta Professor Krteket, és elmentek világgá. Kérdém tőle, hová megy. Mire ő, hogy Bonnba. Mire én, hogy jó, akkor hozzon nekem Beethoven gumikacsát. Mire ő úgy nézett rám, hogy abban benne volt az összes több mint huszonöt év, amióta ismerjük egymást, a több mint huszonkettő, amióta együtt vagyunk és a majdnem húsz év házasság. Mondani nem mondott semmit, és ebben is benne volt az elmúlt negyed évszázad.

Aztán két nappal később hazajött Ludwiggal.

Ludwig egyelőre a gombos dobozokon ül a sztrecsvarrótűk meghitt társaságában, de előbb-utóbb találni kell neki egy méltó helyet valamelyik vizes helyiségben. Még nem döntöttem el, hol, de Ludwignak számos kistestvérkéje van valahol messzemessze, úgymint Wolfgang meg Johann meg Sisi meg Franz Josef meg Sigmund, sőt még annál is többen, úgyhogy elképzeltem magamnak a jövőt, amint a Repülő Kutató elmegy a mesés Viennába vagy bárhová, és hazajön egy-egy újabb gumikacsával. Amennyi eszem van, ezt a jövőt ki is vakarom magamnak. Amennyi esze van (hé, egy vakonddal lődörög a világban), még partner is lesz benne.

Egyéb hírünk nemvan, a világ csúszik odakint, mint bagolyszar, úgyhogy én megint kenyeret sütök, mivel nem merészkedünk ki a tükörjégre. Reméljük, ennek nem dűl ki az oldala, mámrmint a kenyérnek, de végül is tökmindegy, a másik is elfogyott az utolsó morzsikáig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/140 – Három kemény tojás

18 jan

Tegnap du. levánszorogtam a konyhába, mert nem volt a házban kenyér. Úgyhogy sütöttem egyet. Annak persze olyan ordenáré módon kidűlt az oldala, hogy szinte hüppögni kezdtem tőle. No mindegy, gondoljunk a vacsorára is, a Repülő Kutató egész nap a munkázójában munkázott, főzzünk neki kedgereet.

Nem akarok dicsekedni, de az én kajáim általában igen gondos előkészületekkel kezdődnek – a néhai Anthony Bourdain mondá, hogy ha neki lenne vallása, akkor a mise en place lenne az, és én ezt elég nagymértékben megértem, a mise en place maga a világ rendjének helyreállítása, harc az entrópia ellen, Kopernikusz és Kepler és Brillat-Savarin meg Rémy, a főzőspatkány. Na hát ezúttal ez is gajrament, mert már megfőztem a rizst, és a kislábasban vidáman táncikált a bugyogó vízben három tojás, mikor elővettem a hűtőből a füstölt halat. Eeeekkora penészfoltok voltak rajta, hogy izélné szájba a zuniverzum. Én meg ott álltam egy bödön rizzsel és három kemény tojással.

Végül persze mégiscsak lett vacsora (a rizst átpfoztam mexikóira, és enchilada-szószba fullasztottam pár szál felkarikázott lengyel kolbászkát, plusz reszelt cheddar és egyéb szóratok, a komplett Yucatán-félsziget leköpött volna, ha látja, de nem érdekelt már ez sem), viszont még mindig itt álltam három kemény tojással, amiket végül megadóan meghámoztam, aztán besuvasztottam a hűtőbe. Na ekkor ért haza a Repülő Kutató, frissen fodrászolva, üdén, mint a bazsarózsa, két új sállal, amiket magának vett, csak úgy. És akkor mondám neki igen búsan, hogy vissza kéne szereznünk az uralmat az életünk fölött, mire ő aszonta, hogy “legfeljebb neked”, én meg majdnem meghajigáltam kemény tojással.

Tényleg vissza kell szereznem az uralmat az életem fölött, mert ez kívülről ugyan egész vicces, de valahol az elmúlt héten totál kiment belőlem a keményítő meg a lendület, és ilyenkor tényleg nincs más hátra, mint előre, eddig és netovább, zuhé neki.

Először is, kezdjünk valamit azzal a három kemény tojással.

(Ez ugyan még mindig nyafogóruha, de remélem, látni rajtam a roppant elszántságot.)

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/18 hüvelyk eská, tél

 

7/139 – Belátás

17 jan

Hátizé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/138 – Kilátás

16 jan

Terveim kicsit felborulván nagy elszántsággal fúvogatom taknyos orrocskámat, de ne sajnáljatok nagyon, kilátásaim igazán pazarok. Különös tekintettel a nagy szőrös macskaseggre.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/137 – A távolságot mint üveggolyót

15 jan

A kutatási beszámolókat megírtam Szentendrén, majd ki fogom nyomtatni holnap Esztergomban, hogy valahogyan-valamikor elvigyem Budára a témavezetőmnek aláíratni. Ezek után ismét el kell vinnem Esztergomba, hogy beszkenneljem, és elküldjem Pécsre. Ez kábé jövő csütörtökig fog összejönni. Keddig én is, a témavezetőm is megjárjuk Pécset, természetesen más-más időpontokban, de nem hagyhatom ott pénteken a kinyomtatott lapokat, hogy aztán ő kedden aláírja, hanem mindenáron a szkennelt dokumenteket kell majd elküldenem csatolmányként e-mailben. Pécsre.

Ha vannak olyasmik a doktoriban, ami miatt az ember tényleg őszintén elgondolkodik, minek neki a hátára ez a plusz púp, na ez épp egy ilyen olyasmi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/136 – Buké

14 jan

A maihoz hasonlatosan posványronda napoknak még az ad különleges bukét, hogy általában ilyenkorra esnek a nemszeretem feladatok is, mint például a kutatási beszámolók megírása. Blöe. Úgyhogy mára meghirdetem a prokrasztinálás, kutatási beszámolók és harmonikázó zoknik programját. Nem vennék rá mérget, hogy esetenként nem szundikálok egyet, mintegy programpontokon túli programpontként.

A ruhát most nézzétek meg jól utoljára, mert szét fogom vágni. Majd. Amikor ráérek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/134 – Random

12 jan

Attól tartok, a mai nap éppolyan véletlenszerű-találomra formát fog ölteni, mint ez a fotó.

Sebaj, vasárnap van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/12 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/133 – Knäckebröd

11 jan

Azt hiszem, meséltem már arról, hogy mink itt falun, ha kibokázik valaki látogatóba, olyan rettenetes felhajtást csinálunk, mint Mindenváró Ádám és háznépe. (Emlékszik még valaki Mindenváró Ádámra?) Nyilván ha kétnaponta jönne valaki, előbb-utóbb mi is ugyanúgy csak egy teát meg egy zacskó sósropit dugnánk elébe, mint bárki normális ember, de amíg átlagosan félévente tiszteli meg lakunkat bármiféle vendég, addig bizony ki fogjuk vágni ilyenkor a magas cét.

A magas cé ma egy ismerős házaspár miatt lesz kivágva, de mint macska szarni, annyira. Ilyenkor mi azzal kezdjük, hogy menüt tervezünk, általában különféle stiláris koncepciók alapján. (Nem röhög!) Most például, mivel tél van, úgy gondoltuk, hogy skandináv tematika mentén fogunk felépíteni a kínálatot, néhol enyhe kilfeldi felhangokkal, úgyhogy husigolyók lesznek szószban, Jansson megkísértése (ez egy szardellás krumpliétel), céklás hummusz meg sült cékla dióval és brie sajttal. Meg még mittomén. A Repülő Kutató ilyenkor igen ihletett állapotba szok kerülni, és már emlegetett valami mézes-tejfölös-ecetes uborkát is, szóval lehet itt még bármi.

Én ilyenkor a lassan felszívódó szénhidrátoknak vagyok a felelőse, úgyhogy a rozsvekni már a harmadik kelesztésnél tart, és sütöttem knäckebrödöt is. Az alábbi kép a sütés előtti állapotot mutattya, de őszintén, látszatra nincs nagy különbség az előtte meg utána között.

Mivel felmerül a kérdés, hogy mi van cicaügyben, mellékelten bemutatjuk azt is, mit csinálnak a cicák.

Poci:

Lóci.

Ez meg én vagyok.

Na, amíg a rozsvekni kel, elmentem csokis-kardamomos-banános kenyeret sütni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/11 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

7/132 – Négyre

10 jan

Ma van annak a csodálatosan bizarr napja, amikor délután négyre megyek vizsgáztatni. Kell-e még mondanom bármi mást?

Az őtözködésre terelve a szót: borús pillanataimban úgy érzem, most már életem végéig, de legalább tavaszig polár cikcakkruhában maradok. Nemtörődöm pillanataimban azt válaszolom erre, naésakkor. A cikcakkruha praktikus, finom, puha, meleg, alá és fölé is öltözhető, és korántsem merítettem még ki velük az összes lehetőséget – a jelenlegi hárommal akár egy évig is ki tudnám húzni úgy, hogy mindennap más izéket veszek alá, fölé meg hozzá. (Na jó, Jakutszkföldön. Itt azért júniusban már kicsikét melegecske van hozzá.) Optimista pillanataimban meg aszondom, ideje lenne gyártani egy (két… hááá…) új cikcakkruhát az eddigiek mellé, hadd ne unatkozzon a nép.

Helló, nép! (Mint ezt Ő királyi felsége 1ső Fülig James mondaná.) Unatkoztok?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/10 hüvelyk újracucc, eská, tél

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →