blabla kategória bejegyzései

Nem szeretném tovább csigázni a nagyérdemű idegeit, egyébként is essünk túl rajta, így talán kevésbé fog fájni.

Mint erről már mesélgetek egy ideje, Filoméla unokahúgomnak elsőáldozása lesz, nekem meg az a feladatom, hogy erre gyártsak neki ruhát. Előkotortam az összes elsőáldozóruhás Burdát, aztán fotókat küldtem a ruhákokról, hogy melyikre óhajtja leadni a rendelést.

Nos, erre. (2006/2, 141. modell)

Na most Filoméla igen okos kislány, de attól még kilencéves ennek minden hozadékával egyetemben. Ergo a választásban minden bizonnyal nem csak azok a dolgok befolyásolták, amelyek például az én esetemben felmerülnének, hogyúgymondjam. Azt például már a kezdetben fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy a ruhával nem jár hátközépig érő ondolált haj és smink sem. (Az a szempillaspirál büntet, nem vitás.) Voltak gyanúim az átlapolós hacacával kapcsolatban is, az mindig kétkedéssel tölt el, amikor ilyen kecsesen markolva kitartják kétfelé, de egye fene, lássuk.

A választásban továbbá valószínűleg nagy szerepet játszott az is, amit a szabásminta nemes egyszerűséggel úgy ír le, hogy “35 db organzavirág”, na meg ez is, ni:

Igen, a lapockáig érő ondolált haj alatti rohadék kis gyöngyházgombokra gondolok.

Azt hiszem, lelőhetem a bús poént: mindezekből a kívánatos elemekből nem lesz semmi, vagy ha igen, nem énáltalam. Gombok helyett végigcipzárt fogok alkalmazni (azt is dérreldúrral, rettentően utálok cipzárt varrni, minden bizonnyal kézzel lesz beapplikálva), az átlapolós hacaca meg mindjárt meglátjátok, hogyan néz ki az én interpretációmban, szóval az is felejtős.

Mielőtt belevágtam volna a drága fehér anyagba, egy próbadarabot szerettem volna összeállítani, amin át lehet vezetni a javítgatásokat. Összekotortam itthonról néhány régóta őrizgetett taftot meg effélét, aztán erisszed. Sok morgás árán és két nap munkájával, de sikerült is legyártani ezt itt ni. Hadd mutatom be a Bazi Nagy Lila Tündérruhát.

Ebbe persze tessék még beleképzelni egy gyereket (A jelzet) meg egy alsószoknyát (B jelzet). Az alábbi ábrán a B jelzet található.

Belül puha trikotázs, kívül egy régen használatlan (és már eredetileg is turkálós) függöny anyaga, gumit bele, kalap.

Eddig elég jól sikerült megúszni a feladatot, bélése persze nincs még az izének, cserébe vannak illesztési problémái csőstül, de hát egyelőre nem tökéletességre törekedtünk, hanem a szabásminta megfejtésére. (Az elején a hajtás előállítási módja pl. a Burda legszebb kriptikus szövegeibe volt belerejtve, ott forgattam összevissza vagy fél órát, mire rájöttem, hogyan műxik.)

A problémák ezután jöttek, mégpedig egészen pontosan az áthajtós hacacával. Én azt megcsináltam. Még sokáig sajnálni fogom a beleölt anyagot.

Jó, nyilván jön bele még egy gyerek (A jelzet) meg egy alsószoknya (B jelzet, illusztrálva ott fent), de akkor sem várhatom el A jelzettől, hogy egész idő alatt kecsesen markolva kitartsa a hacacát, mely most egyelőre úgy fest, hogy Kanga jutott eszembe, aki Bagoly lakásának takarításakor megkérdezte, ugye kidobhatja azokat a kecskebékafarkakat, mire Bagoly felháborodottan közölte, hogy azok az ő spongyái.

35 darab organzavirágot sem valószínű, hogy elő fogok állítani, ez a kettő is fél órát zabált fel,

úgyhogy most kemény tratatívákra készülök az elsőáldozós bálhercegnő ruha szabásmintájával és dekorációival kapcsolatban, drukkoljatok nekem.

Semmi bajom nincs nekem az uniszex gyermekholmikkal, desőt, viszont általában megpróbálom az ajándékozotthoz idomítani az ajándékot, nem pedig fordítva. Nahát amikor egy tizenkét éves focizós-horgászós fiúnak, valamint egy tüll-és-flitter ötéves lánynak* van szülinapja/névnapja/bármije, bizony személyre szabott cuccal érdemes nekifutni, ha van rá annyi idő.

Nekem éppen volt. Három óra. Most légy okos, Domokos.

Mindemellett persze vegyük számításba, hogy a Bűnök Barlangjában mindig van egy csomó alapanyag, sőt, afféle homályos tervekhez is akadnak beszerzések, mint például hogy “egy díszpárna mindig jól jön, ha esetleg ajándék kell, én szívesen varrok díszpárnahuzatot, úgyis itt vagyunk az Ikeában, vegyünk néhány behúzható párnát a legolcsóbból, ugye, Emese hazahozza?” (Hazahozta.) Így hát ezúttal nem volt túl nehéz dolgom: elő az “egyszer kelljen, s jó, ha van” készletből két 40×40 centis párnát, elő néhány alapanyagot, aztán uccuneki.

Mindenekelőtt kivágtam két 42×42 centis négyzetet polárból a párnák színéhez:

aztán elkezdtem rájuk rakosgatni mindenféle ezmegazt. Egyet a lánynak:

(Ezt a párnát a végén, átnyújtáskor az a reakció fogadta, hogy “Ez éppen abból az anyagból van, mint a sapkám!” Nos, mi tagadás. Okos gyerek.)

Egyet meg a fiúnak:

(Az utóbbi esetében abba a szobába szántam a cuccot, amelyben ez a függöny van meg ezek a párnák. Átvételkor azonnal közölte is velem a címzett, hogy rájött, mit csinálok. Ő is okos gyerek.)

Ezek után viszont nemigen van mit részletezni azon, mit csináltam. Felgombostűztem a stratégiailag alkalmasnak talált helyekre a dekoratív firlefancokat, kinek tulipán, kinek kisbolygó, aztán eriszd. A tulipánok esetében előbb felvarrtam a szárakat széles cikcakkal a szivárványszínű effektfonalból, azután pedig egyenes öltéssel a szélüktől pár milliméterre a tulipánokat úgy, hogy a szárak vége a tulipán kelyhe alá kerüljön, voálá:

A fiúpárnánál ezzel szemben előbb a bolygókat varrtam fel a tulipánokéhoz hasonló technikával, aztán utána töltöttem be a réseket a széles cikcakkal levarrt bogyós effektfonallal:

A párnák hátuljára egy régi maradék csíkos vászonból szerkintettem gombbal záródó hátlapot a jól bevált hurokgombolással:

Ééés, kész:

Három óra alatt eljutni ötlettől átnyújtásig – nem is rossz.

* Idén nyáron majdnem hőgutát kapott, de nem akarta semmi áron levenni magáról a földig érő, hosszú ujjú vastag poliészter hercegnőruhát. Ez, azt hiszem, sok mindent elárul.