RSS

Eská 5/12 – Már megint sapka

04 feb

(Igen dekoratív lemaradásban vagyok ezekkel az eská-posztokkal, nem vitás. Szeptemberig ötvenkettőt terveztem, úgyhogy ideje belehúzni, mondok.)

Mint tudjuk (tudjuk, ugye?), én vagyok az a nő, aki végtelen mennyiségű sapkával rendelkezik, és amikor éppen úgy érzi, hogy ezt ideje végtelen+1re növelni, összeüt egyet a jól bevált recept alapján. Mivel sose sikerül ugyanolyanra gyártani, mindig van benne valami kellemes thrill, hogy na, vajon, ezúttal mi sül ki belőle, de azért néha nem árt valami új szabásminta. Lehetőleg egyszerű, mint a pof.

Na most, már a jól bevált recept is az úgynevezett “reverse engineering” módszerével keletkezett, vagyis hogy előbb összeütöttem egy sapkát csak úgy találomra, aztán abból következtettem vissza a szabásmintát. Hülyén hangzik, de bevált. A módszereim valami új kitalálásához azóta sem javultak: egy évvel ezelőtt, amikor ezt a nyafogóruhát varrtam, a maradékból összepofoztam hirtelen egy sapkát is. A vastagabb bordás anyag nem volt a legideálisabb a megszokott sapkarecepthez, de ami még fontosabb, nem is lett volna hozzá elegendő az a kevéske, ami a nyafogóruha kiszabása után megmaradt. Valami mást kellett kitalálnom.

Hát én ezt olyan jól kitaláltam, hogy ezúttal belőle kezdtem visszakövetkeztetni egy szabásmintát. Azt persze nem tudom, hogy miként áll olyanon, akinek nincs akkora bumszli nagy feje, mint nekem meg Boldizsárnak, de azért bemutatom, hogyan készült, hátha.

Mindenekelőtt lemértem, pontosan milyen méretű darabokból követtem el anno ezt a sapkát, és lett ebből egy ilyen receptem, ni:

Ez a sapka teteje, de azt is ráírtam, milyen széles meg hosszú téglalapokból áll össze az eleje-hátulja, hogy legyen meg minden egy helyen, ne kelljen keresgélni. Ki is szabtam a darabokat:

aztán az eleje-hátulját összevarrtam, hogy egy nagy polárcsövem legyen, és a csövet rágombostűztem a tetőre, színt színre fordítva:

Keskeny cikcakkal összevarrtam a darabokat, aztán következő lépésben a sapka aljának ráhajtását is, ezt már széles cikcakkal:

Alul az a kis fekete kunkori izé egy darab pertligumi, 5 centivel rövidebb a sapka hátuljánál. Hogy jobb legyen a tartásuk, általában begumizom a sapkáimat, de ezt csak hátul, úgy jobban fest.

Aki elég ügyes ahhoz, hogy úgy varrjon gumiházat, hogy egyből beleillessze a gumit is, annak jó, de én nem vagyok ennyire ügyes: ilyenkor a gumiházat belül kibontom fércvarróval, befűzöm a gumit, kézzel hozzáöltögetem az oldalvarráshoz, aztán gondosan bezárom a varrást, így ni:

Nyilván ilyenkor kell erre valami plimmpimm, mert anélkül nem sapka a sapka. Ezúttal két csupasz szövettallért választottam ki a készletekből,

majd válogatott hímzőfonalakkal rájuk rittyentettem a szokásos dekorációt,

végül pedig kézzel, láthatatlan öltéssel felvarrtam a tallérokat is.

Barátságos arcot kérünk, Boldi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/04 hüvelyk blabla, eská, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: