Technikailag ez, valljuk be, nem is igazi újracucc-poszt, hacsak nem nézzük azt az oldalát, hogy a szabásmintát is reciklálom, meg az anyagok is nagyrészt a maradékos kosárból származnak. Mindemellett, ki tudja – hátha érdekel valakit, hogyan születik a változatosság még akkor is, ha egy előre meghatározott recept alapján dolgozom.

A múltkoriban nyikorogtam arról, hogy három év alatt csak egy sapkát varrtam magamnak, a helyzet tarthatatlan. Ugyan annyi sapkám van, mint a nyű, de egy részét már roppantul unom, gyártsunk újakat. (Felhívom a figyelmet arra, hogy az persze eszembe se jut, venni is lehetne sapkát.)

Mint már említettem, én a sapkáimat legnagyobbrészt gondolom-forma módszerrel szabom ki: az egyik módszer a felülre kör, alulra lyukas kör, mint egy fordított linzerkarika; a másik a felülre egy kör, alulra egy bumeráng, lássuk, mi lesz belőle. Visszanézve az eddig dokumentált időkre, valószínűleg a barna sapkám volt az, amit a bumerángos verzióból a leggyakrabban a fejembe csaptam, ezt ni. Nem volt ugyan türelmem végignyálazni a teljes médiatárat, ez valószínűleg csak töredéke annak, ahányszor feltettem, de már a blog eleje óta szerepel itt, úgyhogy úgy ismerhetitek szegénykémet, mint a rossz pénzt.

            

Szabásminta persze nem volt hozzá, miért is lett volna. Így hát megfordítottam a folyamatot, és a kész sapkából vezettem le, milyen méretű darabok kellenek hozzá. Szétbontani eszem ágában sem volt, de nem is kellett, elég volt kihúzni az aljából a gumit, aztán már ment is minden, mint a karikacsapás, lemérve, körülrajzolva, héjjahó.

A kör a teteje, a fura háromszög meg az alja-bumeráng fele, és kell még alulra a gumiháznak egy kb. 5 cm széles csík. Egyszerű, mint a pofon.

Kiszabni is. Arra érdemes csak figyelni, hogy az alsó, gumiháznak szánt csík hosszában legyen rugalmas, tehát a poláranyag száliránya függőleges legyen rajta. (Hm, ezt most nem tudom, sikerült-e elég érthetően elmagyaráznom…)

Összevarrni is könnyű: a bumeráng aljára rá a hosszában kettéhajtott csíkot, amiből a gumiház lesz (kissé megnyújtva, hogy eleve kisebb legyen majd a bősége, mint a sapkaaljé), aztán a bumerángot a sapkatetőre, gondoskodva egy kis összevarrási ráhagyásról. Gumit bele,

aztán hátul összevarrni, és levágni a fölösleget.

Ez utóbbi nem egy szépségdíjas megoldás, az igazán elegáns az lenne, ugye, ha előbb varrnám össze a sapka hátsó záródását, és csak utána varrnám rá a gumiházat, bele a gumit, hogy minden gyönyörűen el legyen tisztázva a visszájáról is. Én viszont szeretem az egyszerű megoldásokat, és ezzel tényleg nem kell sokat vacakolni, látszani meg piszkosul nem látszik, ha kívülről nézzük. Ugye?

Mindezek után felpróbáltam, és látám, hogy jó, aztán a tradíciónak megfelelően le is fotóztam Boldizsáron.

Ennek megörülvén gyártottam egyet gyorsan zöldben is:

Ez viccesmód jobban áll rajtam, mint Boldizsáron (nem egy megszokott dolog), merthogy ezt bizony elrontottam, és javításra szorult. Mikor ugyanis a tetejét és az alját összevarrtam egymással, akkor derült ki, hogy hoppá.

Persze engem az ilyesmik sose szoktak különösebben zavarni – ezt a sapkát például egészen könnyen meg lehetett menteni. Kifordítottam, aztán bejelöltem rajta, hol kellene összevarrni úgy, hogy ne legyen hátul rajta folytonossági hiány,

aztán össze is varrtam. Kifordítva így néz ki hátul, ni

Emiatt az apró szabásbeli különbség miatt viszont Boldizsár fülei nemigen találják benne a helyüket, ami viszont nem jelent problémát, mert a sapka végül is az enyém, és nekem teljesen más a fülem. Bizony.

Mivel már vérszemet kaptam az eddigi sikerektől, gyártottam gyorsan egy kéket is.

Ennek speciel teljesen más állása van a fejemen (sőt még Boldizsárén is), mint a többinek, mivelhogy ennek nem az alján van a gumizása, hanem, nézzétek csak az alábbi képen a cikcakkvarrást, valamivel feljebb

 viszont sokkal merevebb anyagból van, úgyhogy hátulra is be kellett építenem egy plusz gumit.

Abszolúte elragadó és értelmetlen darab lett belőle, majdnem-pilótasapka kis piros fenyőkkel, totál odavagyok. A többi tökéletesen hordható, ez viszont egy csodálatos vicc, alig várom, hogy felvegyem.

Hát, nem holnap lesz annak a napja, mert én addig ki nem akarok mászni a lakásból, amíg nem muszáj.