Nagy örömemre kiderült, hogy még van egy dobozzal abból a limitált szériás Manufaktura csomagból, amit a RK hozott nekem Prágából, és amiben van egy tusfürdő, egy testápoló meg egy üveg szirup.
Finom. Higgyétek el nekem, mert nem fogom most felbontani, egyelőre csak örülök annak, hogy van. A februárhoz is kell majd valami örvendeznivaló.
Azt hiszem, erre lehetne mondani, hogy blame it on the boogie, vagy legalábbis blame it on all those rettenetes wuxiák, amiket nézek, meg az álomszép jelmezek, amikben ott kardoznak, másként hogy a viharba vettem volna ilyen anyagokat.
Köztünk legyen szólva, nem lesz igazán egyszerű feladat, hogy ha majd megvarrom, látható legyen a referencia, de mégse legyen valami csúnyábbforma cultural appropiation. Attól, hogy ebben az országban, ahol élek, általánosságban leszarják az ilyesmit, nekem még lehetnek elvárásaim önmagammal szemben.
Mint köztudott (khm), Írisz a görög mitológiában a szivárvány istennője volt. Képzelhetitek örömömet, mikor máma megláttam Zuglóban ezt a random szivárványházat.
Megint egy újabb huhh-micsoda-hét-volt-ez-is, két intézményi nyílt nappal, további vizsgáztatásokkal meg a szokásos fel-alá rohangálással a Duna mentén. Nem csoda, hogy a hét többi részét végigdöglöttem. Most még megtehettem, hála a pipéknek. Galéria!
Egy nap csúszásban vagyok, tegnap egyszerűen nem volt energiám bármi jólesőt keresni vagy találni. Persze, pusztán csak a móka kedvéért, éppen tegnap volt az ominózus Blue Monday, az év állítólagosan legpocsékabb napja, amikor épphogy ránkfért volna valami kis jólesőség. Na mindegy.
De ha már kék, nesztek türkiz szandál, csomagban jött és erősen ákciósan.
Nagyanyáim büszkék lennének rám, ők mondogatták mindig, hogy fijam, télikabátot nyáron kell venni, szandált meg télen.
Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.
Arra az egzekjutiv döntésre jutottam, hogy én fogom innentől ellátni Csicsónét meg a három lányát koreai kozmetikumokkal. Ugyan nem vagyok a topon, de igen tehetségesen tudok dógokat rendelni az internetekből.
(Oké, van ott egy kakukktojás is, de az a húgom preferált arclemosója, amit máshonnan már nem tud beszerezni. )
Oké, valójában csésze, de kicsire nem adunk. Egy narancsos-fahéjas tea még a kiállítás-megnyitó előtt a Massolitban.
Ezeket a helyetteseimet már régen láttátok, és sokkal jobban festenek nálam, úgyhogy tessék.
Vettem magamnak máma ilyet, de nyugi, 40%-kal le volt akciózva.
A RK hazahozott kocsival, útközben pedig megálltunk Visegrádon. A Duna éppen fagyott megfele.
Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Vettem négy és fél kiló szakácskönyvet, pedig eddig is volt a házban egy-két mázsa.
Vízkereszt napja van, az olaszoknál Befana, aki mellesleg egy nagyon kedves boszi is, ő hozza az olasz gyerekeknek az ajándékokat. Nyilván ebből a megfontolásból öltöztem ráncosképű télanyókának, hogy eltalpaljak a csomagautomatához az én saját befanai ajándékaimért, amik egyidejűleg a mai Jóleső Január részei is lesznek, mert csak.
 | mák - 13/262 – Terroir |
 | magyaroramegminden - 13/262 – Terroir |
| mák - 13/262 – Terroir |
| magyaroramegminden - 13/262 – Terroir |
| mák - 13/238 – Bökdös |
Minden nap más - mindennap más 