Ma sem engedtem a negyvennyolcból, a budapesti hallgatóknak is bevittem ugyanannyi kokárdát. Ja, meg tanítottam is őket. Ez utóbbinak valamelyest kevesebb sikere volt.
ajándék kategória bejegyzései
13/192 – Népség, katonaság
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
13/189 – Érdemes
Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.
13/187 – Onomatopeia
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
13/182 – Ceremónia
Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.
13/181 – Rövidülés
Ez voltam én máma a munkázóban, erős rövidülésben ábrázolva, már az óráim után, amikor végre neki tudtam támaszkodni egy oszlopnak.
És ez vagyok én most, némiképp morcosan, mert persze tegnap este kilenckor értesültem arról, hogy a szomszédban Bucónak, aki amúgy Virág, valami izénapja van, talán születés. A legszívesebben elfeküdnék az ódalamon, mint a nap túl a nádas réten, de nem lehet, talpramagyar van meg híahaza, és muszáj odalátogatnom izénapolni.
Megjegyzem ajándékot se vett neki ebből a vircsaftból senki, úgyhogy hazafelé jövet berontottam egy drogériába, oszt kijöttem két szemfesték-palettával, mert addig volt nekünk szép világ, amíg ezek a kölykek tényleg kölykek voltak. Ugyan mi az istencsudáját vegyek ajiba egy kamaszlánynak, na ugye.
Legfeljebb elcseréli majd a gimi mosdójában egy spanglira vagy mittomén, nem értek én már az ifjú lovakhoz.
13/180 – Sarok, csillag
Ma igazán csinosnak és egyedinek és délcegnek éreztem magam drága gyapjúkardigányomban, OOAK sapkámban (melyet csináltam én) és nyakékemmel (ez is Dark Side Soutache), valamint a nekem-új cipőben, ami olyan, mint Londonban, hej, számos utca, mert van rajta sarok.
A második kilométer környékén elkezdtem látni a csillagokat is, és mire hazaértem, már a komplett Tejút ott tündökölt előttem, mint egyik regényhősöm előtt, aki kapott egy akkora maflást, de akkorát, hogy abba belezörögtek az ablakok. Pedig az nem is Londonban történt, ahol, hej, számos utca, meg sarok meg ablakok.
Elnézést, ha kissé összefüggéstelen vagyok, lesz ez még így se. Holnap például rohadtul korán indulok. Szigorúan nemsarkú cipőben.
13/179 – Csecsebogyó
Nem állítom, hogy marhamód változatos lennék mostanság, de azért fel vagyok rétegezve, mint egy kápucta, vannak a pufámon kencék, a nyakamban csüngü (a Dark Side Soutache egyik bojtos szépsége), és vannak rajtam színek. A (talán) hat euróért turkált firenzei loncsoskabát viszont ebben az időjárásban afféle mászthev, mert érkezésemkor -1 fok várható Esztergomban, távozásomkor +8, ugyan mi a csecsebogyót vegyen fel ilyenkor az ember.
Igen, kezdődik a “mi a csecsebogyót vegyek fel tizenöt fokos napi hőingadozásokhoz” kategóriájú nyígások szezonja. Az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy háromnegyed hétkor már viszonylag vállalható minőségű fotót tudtam lőni magamról.
13/177 – -let
Ezen a héten még értekezletem is lesz. Kettő. Csak azért nem három, mert a harmadikra nem érnék be Budapestre, ugyanis abban az időpontban én órát tartok Esztergomban.
De legalább felvettem az új pöttyös cipőmet.
13/174 – Burgundy Bliss
Ezek a szombati tancsinapok, aááá. Szegény diákjaim. Szegény én. Az ebédszünetben legalább kitalpaltam a városba macskalevesért, oszt hoztam magammal egy rúzst is, aminek a színe hogyaszongya Burgundy Bliss.
Ilyen:
Szaporulat a szekrényben – Arccal a tavasznak
Én ezzel a téllel cakumpakk végeztem, és nem érdekel az ő ebbéli különvéleménye, úgyhogy az eheti turkálást is ennek szellemében bonyolítottam le, slussz.
Item, bíborrózsaszín filcblézer. Belefér az összes csöcsöm, ami ebben a világban már igazán extra.
Item, többrendbéli lebke tavaszi ruhák.
A következő két item a Sellpyről van, de technikailag az is turkáló. Cipők! Egy El Naturalista, aminek sarka is van,
meg egy Clarks, ami nem csak pettyes, de szőrös!
Még jöttek haza dolgok, de azokat egy későbbi időszakra tartogatom, mert azok már tényleg igazán kellemes virágos és csicsergős időt igényelnek…
13/172 – Blokk
A blokkosított órák egyetlen előnye, hogy az ember csak félévente négy héten át tartja azokat. Az is igaz viszont, hogy ezek annyira tömények, hazajövetel után nincs igazából másra energia, mint ülni a futonon, és nézni a farkasokat, akik a zoknidról üvöltenek a holdra.
Tegnap turkálni is voltam, és be is fogom majd mutatni a zsákmányokat, de azt már csak holnap, mára örülök, hogy képes vagyok még meleget fúni a számból.
13/170 – Tanárnő
Tartozom egy vallomással: a múlt héten az egyik hazafelé jövetelkor leszálltam Leányfalun, hogy benézzek abba a boltba, ahonnan a kordruháim jelentős részét rendeltem, mert csak. Úgyhogy haza is jöttem kettő újjal. Eddig nem voltak nekem ilyen színben, na. (Köpjetek le, rút szibarita váz aki stb.) Ez az egyik. Új ez, csak gyűrött, mert frissen mostam, és nem bírom rávenni magam vasalásokra.
Mindenesetre ott történt velem, hogy amikor a boltban mászkálás közben megemlítettem az eladónak (feltehetőleg a tulaj is ő volt), hogy most járok itt először, de már rendeltem tőlük, és Szentendréről jövök, akkor rögtön azt mondta, hogy “ó, a tanárnő!”, amit én nem tudtam hová tenni, mert azt speciel nem írtam be a rendelésbe, és amikor rákérdeztem, azt a talányos választ kaptam, hogy azért jegyeztek meg, mert olyan sok ruhát rendeltem. (Köpjetek le, rút szibarita stb.)
Azt hiszem, ezt is beírhatom a világ rejtélyei közé, mint azt is, hogy mi a bokámért kell nekem tanítani mennem, éppen most, éppen ma, és mikor lesz már vége ennek a rüheteg télnek, mert unom.
13/168 – Változatos
Ha a képeimet nézem, mintha az egész hetem arról szólt volna, hogy rohangáltam és zabáltam. Fő a változatosság, no.
13/167 – Unikko
A munka frontján fogok megkrepálni talpig papagájban, egy Marimekko Unikko szatyrot cepelgetve.
Kéne még szereznem ilyen Unikko mintás izéket, mert csak.
13/161 – Tarocco
Fele a hétnek takonykórban fetrengve telt, a másik fele harákolva és lótifutiban, közben meg volt minden, ami csak lehetséges, havazástól ködig és napfényig, plusz Budapest meg Esztergom meg Szentendre, ez utóbbi főként az ablakból. Egyik este kínomban elővettem a saját gyártmányú Van Gogh-színezőket még valamikor 2023-ból, mert már annyira rottyon van a kreativitásom, hogy úgy érzem, a bides életben nem kapom vissza.
Közben meg 2023 továbbra is visszainteget: a RK rendelt egy láda tarocco narancsot a luxy meg a nosztalgia jegyében, úgyhogy azóta abból gyárt salátákat, és amikor az első tányér elém került, én elbőgtem magam, mert természetesen a legeslegelső alkalom, amikor én tarocco narancsot vettem meg ettem, az a Santo Spirito előtti mini zöldségpiacon volt az Oltrarnón, porca miseria. Szóval bármi egyéb helyett inkább képzeljétek el, amint ott bömbikézem nyafogóruhában és kipirosodott orral a vacsora fölött, valamint azt nyafogom, hogy azonnal vissza akarok menni Firenzébe, mert ez egész pontosan leírja mindennémű lelki, fizikai és mentális állapottyaimat.
13/154 – Tertial
Ezen a héten is mentem, mint a bolondóra, aztán kidőltem, és azóta itt ugatok. Azt leszámítva, hogy muszáj volt vennem egy új lámpát a régi helyett, nincs itt semmi új, csak macskáksz, lábaksz, utak meg kaják. Ja, és végre végetért ez a rettenetes január, bár a február se lesz jobb, sőt. Galéria!
Jóleső Január 2026/28 – trilla
Van jegyem. Már csak május harmadikáig kell valahogyan életben maradni, igazán bagatell.
Jóleső Január 2026/27 – moholy
Moholy, pehely, boholy, ez ilyen télben nálam mindig zokni formájú.
Minden nap más - mindennap más 