Ma elmentem a könyvtárba (abba, amitől hét percnyire lakom), ahol éppen szakmai napot tartottak pedagógusoknak, mert már olyan ordenáré módon bele vagyok pudvásodva a mókuskerekembe, hogy szükségem volt valamire, ami legalább egy kicsikét más.

Ennek tiszteletére megpróbáltam belerángatni magamat valami emberek elé való gúnyába. Egy töltött zokni vagyok ugyan, akinek fodrászra lenne szüksége, és a bal karomon kilenc olyan szúnyogcsípést tárolok, amik úgy festenek, mintha valami különösen dühös pók zabált volna belém, de azért a mai ancúggal nem vagyok különösebben elégedetlen.

Gyermekkönyv-kiadók is voltak, hogy bemutassák az aktuális készlet. Igen, könyveket is vettem.