Hogyan öltözzünk fel egyidejűleg a) piaclátogatáshoz, b) a tanév legislegutolsó óráihoz.

Szoktam én ugyan nyígni amiatt, hogy hétvége van, és tanítani kell mennem, de ezúttal tényleg minden összejött, aminek össze lehetett jönnie: a félév legutolsó órái, közvetlenül azután, hogy a diákok félévzáró dolgozatot írtak egy másik tárgyból. A hallgatóságban két mindenórás kismama (konkrétan május 30-31-re vannak kiírva), valamint két négyhónaposnál fiatalabb bébi anyukája (a bébik óralátogatása fakultatív, de igen gyakori – tartottam én már órát úgy, hogy a hátsó padban éppen szoptatott valaki, mert csak ezzel lehetett leállítani a bömbölést). Mindehhez pünkösdi hosszú hétvége, túrázáshoz és a Dunakanyar látogatásához tökéletesen megfelelő időjárással, ami általában délutánra már szardellakonzervre emlékeztető buszjáratokat produkál. Ezek fél óra alatt teszik meg a “Dömös, Templom” és “Visegrád, Hajóállomás” közti tízperces utat, mert a szardellák be akarnak gyömöszölődni a konzervdobozba, aztán persze végiglamentálják a következő fél órát, hogy miért jött ilyen későn a busz, miért ilyen lassan haladunk, és miért vannak ilyen sokan. A többiek, persze. Nem ők. Mindig csak a többiek.

Ezúttal is innen szép nyerni, de én most nem nyereményre hajtok, beérem azzal is, ha mindenki életben marad, és senkinek sem folyik el a magzatvize, miközben én a logogén és a kohorsz modellt magyarázom.