Az is van rajtam itt-ott, de most arról a bútorszövetről beszélek, amit tegnapelőtt rendeltem meg, és ma már mehetek is utána. Alaposan bekenve és felrétegezve, mert megint itt van az időszak, amit az “ugyan édes komámasszony” dallamára fütyörészve, árnyéktól árnyékig lopakodva töltök.

A bútorszövetre azért van szükség, mert a tapasztaltak alapján a családom három év alatt bármilyen gondosan újrahuzatolt kanapét leamortizál, és július 7-én lesz három éve, hogy újrahúztam a família kedvenc fetrengőhelyét. Azóta ugyan eszközöltem rajta némi utánBélázásokat, de mostanra már csak a sarokból és hunyorítva néz ki úgy, mintha nem három éven át nyomkodta volna mindenki a nagy seggével, szőrözte volna összes szőreivel, és a karomélezést még nem is említettem.

Az újrahúzásra viszont, hiába lesz mától birtokomban az összes szükséges hozzávaló*, még várni kell, mert a vakáció csak a kanyarban integet, holnap estére is dolgozóba megyek háromszáz fogpiszkálóval meg hatvan deka főtt csicseriborsóval.

Jaja, én nem haldoklom, én így élek.

* Háromféle szövet, cérna, kárpitostű, Erik meg Béla. Nem gurigázunk itt szarral, kéremszépen.