Nálam mindig a dominóelv szerint alakulnak a dolgok, mármint hogy A miatt ott lesz B, aztán amiatt C, és így tovább, valahol H-nál kapok észbe, de akkor már persze késő. Tegnap du. például megpróbáltam megkeresni a Bűnök Barlangjában egy vastag alkoholos filctollat (A), amit akkor használok, amikor szabásmintákat akarok kivenni a Burdákból vagy levenni valamilyen ruciról, és nem találtam. Egészen pontosan tudom, mikor használtam utoljára (május elején, amikor anyámnak varrtam ruhát), de hiába néztem meg az összes plauzibilis helyen, nem volt sehol.

“Biztos a rendetlenség miatt van”, mondtam rosszallóan (B), úgyhogy elkezdtem felszámolni a nevezett rendetlenséget (C). Na így történt, hogy csak a H-nál kaptam észbe, az meg így festett:

Igen, ez a folyosó. Így fest, amikor általában is kupleráj van odakint, pluszban meg még kiömlik oda a Bűnök Barlangjából minden, ami mozdítható. Nem csoda, hogy Maci teljesen értetlenül ténfergett összevissza,

de persze ezek a csodálatos állatok mindig megtalálják, hol tudnak leginkább láb alatt lenni, és ezúttal még attól se nagyon tojtak be, amikor elővettem a porszívót.

Az meg pláne a pofátlanság netovábbja, hogy amikor nekiláttam kivakarni a szőnyegből az összes szőrüket, beültek a futonra, mint egy páholyba, és néztek.

Mindent összevéve nem volt teljesen reménytelen az akció, a Bűnök Barlangja ki van pucolva, a padlóról akár enni is lehetne, és a polcokon is csillapodott kissé a káosz.

A fekete alkoholos filc viszont még mindig nincs sehol.