Mindenki, aki emberekhez szokott beszélni viszonylag sokat, megmondhatja, hogy a legnehezebb feladat az a heterogén közönség, amelynek sem a korösszetételéről, sem az érdeklődéséről, de még a létszámáról is alig tudsz valamit. Na oda megyek most én, Múzeumok Éjszakáján tartani foglalkoztatós előadást, és tényleg lövésem sincs, öten vagy harmincan lesznek-e, unatkozó nyugdíjasok vagy a szüleik által odahurcolt óvodások ülnek majd előttem, miközben én arról beszélek, alkalmasak-e a Frőbel-féle foglalkozások a magyar kisded kedélyének, mint azt Számord Ignác olyan szépen kifejtette.

Úgyhogy mivel nem volt jobb ötletem, varrtam magamnak egy új ruhát, amiben közepesen flúgosnak, de megközelíthetőnek fogok kinézni, legalábbis remélem.

És mindehhez lesz nálam egy ilyen készlet, ni.