RSS

május 2020 havi bejegyzések

7/259 – Sorba

16 máj

Voltunk piacon, merthogy visszahozták forgalomba azt is. A piac pont olyan, mint eddig volt, kivéve, hogy mindenki arcbugyit hord, anélkül be sem engednek, és kilenctől a nyugdíjasoké a pálya. Ezt leszámítva viszont semmi nagy különbség nincs: egyesek továbbra sem tudnak sorbaállni, és még mindig van valaki, aki kétségbeesetten kiabál, hogy Regő, Zétény, álljatok meg, várjatok meg, Regő, Zétény, még csak egy fej salátát vesz a mami, aztán mehetünk.

Mivel a nemesség kötelez, én illően felöltöztem hupiba, mint a mellékelt ábrán látható. A mellékelt ábrán az is látható, miért szoktam én kirúzsozni a számat, ha nem kell arcbugyit felvennem.

Na mindegy, a fényzőgép most már úgyse hajlandó felismerni, hogy az arcom az egy arc. Ha ez így megy tovább, tényleg muszáj lesz másikat szereznem, vagy nézegethetitek a zoknijaimat meg Pocit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/16 hüvelyk eská, tavasz

 

7/258 – 2050 Y50R és 1050 B40G

15 máj

Gondolom, nem ilyen képet társítanátok az aktivitás és nyüzsgés fogalmához, mi?

Pedig bizony, kedveszkéim, igencsak lendületben vagyok: hajnalban óvatosan megpróbáltam szövegeket gyomrozni (saját szövegeket, ezúttal), és nem is ment teljességgel rosszul, nahát. Az ilyesmi hihetetlen, bár nem teljesen logikus hatással van az emberi cihére, úgyhogy (váratlan fordulat következik) délelőtt felvevém arcbugyimat, és elrobogtam ahajt egyutcányira, ahol van nekünk egy komplett nagy festékáruház.

Régi olvasók talán emlékeznek még az én komplex viszonyomra a festékáruházzal és annak dolgozóival, akiket csak a Mogorvák És Kelletlenek Klánja néven szoktam emlegetni, mert még be se léptél, de már amolyan “hajjamennyeninnen” arckifejezéssel néznek gyanakodva, és kétszer is rákérdeznek, tényleg 3050 G40Y színt akarsz-e kikevertetni a Trinát Unitopodba. (Figyeltem őket működés közben, úgyhogy bizton mondhatom: nem azért csinálják, mert nő vagyok virágos bakancsban. Bunkók ezek mindenkivel, kivéve az ismerős szakikat, azokkal nagy a camaraderie.)

Jelentem, Mogorváéknál minőségi változást agnoszkáltam, mert egyrészt mindenkin maszk van, ergo nem látni, mennyire kelletlenek; másrészt mivel a boltban egyszerre csak három vevő tartózkodhat bent, nem érnek rá azzal cseszegetni, hogy jól meggondoltad-e, milyen színt akarsz, hanem csak nekifutnak, és kikeverik a festékedet; harmadrészt és egyáltalán nem utolsósorban pedig a pénztárgépnél nem egy klasszikus festékfoltos Mogorva áll, hanem egy középkorú nő olyanfajta vörösre festett hajjal, amilyet külvárosi kocsmák pultjai mögött látni, márpedig sose éreztem magam nagyobb biztonságban kocsmai környezetben, mint akkor, amikor ezt a hajszínt láttam meg a pult mögött. Úgyhogy flottul kikevertettem magamnak a 2050 Y50R és 1050 B40G fedőnevű merényleteket, majd bedobáltam még kis kosaramba pár szivacshengerkét és festőtálcát, aztán pedig táncos lábbal hazajöttem, juhé.

A mai napom további programja nem lesz ennyire fordulatos, jegyeket fogok beírogatni a Neptunba, majd ha ezzel végeztem, még gyomrozom egy kicsit enszövegeimet, hadd lám, mi lesz belőlük, szar vagy kalaposinas. Holnapra viszont, ígérhetem, jön a 2050 Y50R és 1050 B40G, és végre eljutunk talán oda is, hogy elkezdjem beblogolni, mi mindent mázoltam én le az elmúlt hetekben, mert egyre több restanciám van ezügyben.

Most viszont gyüjjön a Neptun, mert engem végül is ezért tartanak, nem pedig a szövegek gyomrozásáért vagy azért, mert 2050 Y50R és 1050 B40G színekre akarom lekenni a fél világot.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/15 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/257 – Szinte

14 máj

Próbáltam lefotózni, amint utolsó tanítási napom végét megünneplendő ott döglünk Pocival a futonon, de természetesen ma egész nap csak azok a képek sikerültek, amelyeken ő van egyedül. Ez talán nem véletlen, desőt szinte biztosan nem az.

Hát jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/14 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/256 – Gyuvecs

13 máj

Hajnalban furulyaszó, reggel munka, délelőtt kenyérkelesztés, délben meg némi dél-koreai sorozat a szőrös futonfoglaló és egy kis horgolás társaságában. Finomvegyes nap, és még csak most tartok a felénél.

Hogy is mondjuk: nem jó, de nem is tragikus.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/255 – Fagyosszentek

12 máj

Megcsináltam úgy egy hónappal ezelőtt egy tesztet, ami arra ígért választ, hogy haddlám, mikor lesz elegem ebből a kolerás tavaszból. Az jött ki eredménynek, hogy május 19-én lesz annak a napja, amikor hajamat tépve fogok a sarokban ülni, és pizsiben brünnyögök. Attól tartok, túlbecsültek egy héttel, bár persze nem tépem a hajam (de nem is mostam meg), és nem a sarokban ülök, hanem a futonon, amibe már likat mélyítettem a hátulsó felemmel. Brünnyögés helyett is csak nemszeretem adminisztratív feladatok jutottak, de a pizsi az többé-kevésbé igaz, mert Tinky-Winky van rajtam februári időjáráshoz illő zoknival. Vac-vac.

A szorgalmi időszak utolsó hete van. Nem akarok még az életben egy ilyen elfuserált szorgalmi időszakot, amikor éppen az a része szívódik fel a munkámnak, amit őszintén szeretek.

De legalább a kilátás elég jó innen, ha figyelmen kívül hagyom az ajtó mögötti kuplerájt.

Leszezmégígyse!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/254 – Arany

11 máj

Ki korán kel, aranyat lel, mondják, de szerintem ez hülyeség, ezúttal sem találtam aranyat. Amit találtam: egyrészt maga a hajnal,

másrészt a dilinyós kollegina a sok pici lábával meg a gombolyagjaimmal,

harmadrészt pedig egy tepsinyi bagelszerű képződmény, amihez éjjeli kelesztést írtak elő olyanok, akik nem akarnak korán kelni.

Ez utóbbin még dolgozni kell (például nem keleszteni egész éjszaka, és nem azon a sütőpapíron, amin most csináltam, mert kriminálisan hozzáragadt), de a többi asszem ellesz magától is.

(Mielőtt azt gondolnátok, hogy az életem csak móka és kacagás, megjegyezném, hogy ezúttal is furulyaszóval és tevékenységtervezettel kezdtem a napot, később meg házidolgozatokkal és a holnapi órákra készüléssel folytatom. Az itt illusztrált része csak afféle bónusz.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/30 – Bodzaszőr

10 máj

(Volt nekem valamikor az idők hajnalán egy főzősblogom is, ami azzal a szent céllal jött létre, hogy dokumentáljam, mi a nyimnyámot eszem akkor, amikor a Repülő Kutató nincs itthon. Egyrészt marha sokat nem volt itthon, másrészt meg (egyem a kicsi szívét) mindig megkérdezte, ettem-e rendesen, amikor nem tudta felügyelni. Mindezek után én meguntam ezt az egészet, és csináltam egy főzősblogot, amin követhette, miket zabálok távollétében. Ez a főzősblog már rég nincs meg, de azért még előkotrok néha az archivált bejegyzések közül egyet-mást. Ezt, ami most következik, valamikor 2013-ban raktam össze, de most aktualizálom.)

Egy recept, ami tulajdonképpen két recept. Az egyik pár napon belül fogyasztható bodzalimonádét eredményez; a másik hosszabb ideig eltartható, édesebb-sűrűbb szörpöt. A kiindulópont Pelle Józsefné – Nem boszorkányság című mindentudó háztartás-könyvében (Aldina Könyvkiadó, h.n., 1994.) szereplő Üdítőital bodzavirágból, de persze amióta csinálgatom, az összetevők mennyiségén változtattam egy kicsit, az eredeti nagyon-nagyon édes volt.

Mind a két verziót egy-egy háromliteres uborkásüvegre méreteztem, ezek voltak a legnagyobbak a kamrában.

Hozzávalók a limonádéhoz:

  • 7-8 bodzavirág-tányér, leöblítve és “proteinmentesítve”*
  • 50 deka cukor
  • 3 citrom, héjastul felkarikázva
  • 1 csomag citrompótló tabletta

A hozzávalókat beledobáltam az üvegbe, feltöltöttem hideg vízzel, majd az üveg tetejére kistányért helyeztem, és az egészet betettem a kamrába.** Naponta néhányszor fel fogom kavarni a tartalmát, majd amikor már kis buborékok jelennek meg benne, és enyhén pezsegni kezd (ez általában két-három nap múlva következik be), leszűröm, és üvegekbe palackozva hűvös helyen tartom. A limonádét mi fele-fele arányban szódavízzel vagy csak sima vízzel hígítva szoktuk inni, nagy melegben jégkockával, nyamm.

Íme, így néz ki az idei limonádé-adag a teraszon.

A frissen fogyasztható mellett mindig csinálok eltartható, sűrűbb bodzaszörpöt is.

Hozzávalók a szörphöz:

  • 10-15 bodzavirág-tányér, mint fent
  • 1,5 kiló cukor
  • 3 citrom, héjastul felkarikázva
  • 1 csomag citrompótló tabletta

A cukrot 2 liter vízzel felforraltam, majd az üvegbe rétegezett bodzavirágokra, citromra és citrompótlóra öntöttem. (Vigyázni kell, nehogy elpattanjon a forró létől az üveg – nekem egyszer egy üvegem és egy teljes adag bodzaszörpöm és egy tiszta konyhám bánta. Talán az a legjobb megoldás, ha a töltögetés a mosogatóban történik: a fém elvezeti a hőt, és ha mégis kreccs, akkor legalább nem kell cukros-citromos-üvegszilánkos levet törölgetni az egész konyhában.)***  Miután kihűlt, ez is tányérkát kap a tetejére, viszont kamra helyett a pincében fog kikötni, ahol hidegebb van. Ha egy hét múlva még nem pezseg, leszűrve tiszta üvegekbe töltöm, és a pincében tartogatom fogyasztásig. Ha ezalatt pezsegni kezd (egyszer előfordult), akkor valószínűleg elszúrtam valamit a főzés közben, de sebaj: ebben az esetben úgy kezelem, mint a limonádét, csak persze értelemszerűen több vízzel fogjuk felengedni.

 

* Vénségemre ellustultam, úgyhogy már nem strapálom magam azzal, hogy a “fölös fehérjét” leszedegessem a bodzavirágokról. Egyrészt próbálok minél kevésbé olyan tányérokat keresni, amelyben nincs albérlő, másrészt meg úgyis leszűröm. Ezúton kérnék elnézést mindazon tetvektől és az Úr más bogárkáitól, akiket ilyenkor legyilkolászok.

** A kamra helyett most már inkább a teraszon az ablakpárkány lett a befutó, többek között azért is, mert a kamrában ezúttal tenyérnyi hely sincs a padlón.

*** A “jaj, vajon most elpattan-e az üveg vagy nem” rituálé közepén egyszer csak megkérdeztem magamtól, ugyan miért marháskodom én ezzel – muszáj üvegben tartanom valamit, ami úgyis a sötét pincébe kerül?… Úgyhogy azóta egy kívül piros, belül fehér zománcos fazékban dögölesztem a tartósnak szánt bodzaszőrt, rendes fedővel a tetején. Érdemi különbséget nem vettem észre a végeredményben.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/10 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

7/253 – Fel! Támadunk!

10 máj

Amikor én felöltözöm legszebb “bolond asszony vagyok innen a szomszéd utcából, ugye eszedbe se jut lakcímkártyát kérni tőlem” áncúgomba, aztán elmegyek a temető mellé, hogy bodzavirágot szedjek szörpihez.

Tényleg a temető mellé mentem, hiszitek vagy sem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/10 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/252 – Csap

09 máj

Váratlanul dühítő peripeteiáim valának a kenyérsütéssel, a fényzőgép egyre hülyébben viselkedik, két csapunknak meg sunyin csepegni kezdett valamije, az egyik ráadásul eláztatta hátul a fürdőszobai alsó szekrényt is, úgyhogy egyre inkább időszerűvé válik egy új alsószekrény beszerzése, ez például tutira nem mehet vissza a helyére. Én meg mindehhez itt állok felnőttrugdalózóban, és takarítanom kellene, de nehemahakarohom.

Huj, de érdekes idők ezek, s de kevés kedvem van hozzájuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/09 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Mentőöv

08 máj

Asszem most már veszélyes mértékben kezdek átmenni Gézengúz-féle hörgős-morgósba. Egy kicsi kis instant boldogságot nekem ide, de hirtelen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/08 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

7/251 – Mókus!

08 máj

Ha a normális életem élném, valószínűleg épp most értünk volna a “Külső világ tevékeny megismerése matematikai tartalommal” zárótevékenység végére a Mókus csoportban.

Úgyhogy ennek tiszteletére legalább kiőtöztem a szokásos középkorú középcsoportos itthonfityegő holmijaimba.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/08 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/250 – Rovancs

07 máj

Attól tartok, a reggeli zuhanyzás helyett érdemesebb lenne átszoknom az esti feredőzésre (tele kád meleg víz hopfüzsgővel, Greta Thunberg összevonja a szemöldökét), mert az éjjel úgy aludtam, mint egy csecsemő. Jó, na egy olyan csecsemő, aki rettentő vadakat álmodik összevissza, de ne legyünk telhetetlenek, már az is sikernek számít, hogy nem ébredtem fel hatig.

Az elmúlt időszakban az álmaim nagyrészt úgy festenek, mintha a cihém rovancsot készítene az eddigi életemből, tartozikok és követelek kerülnek kis csinos rubrikákba, és még szerencse, hogy egy részét ébredéskor elfelejtem, mert másként tényleg itt ülnék összehuttyanva és siránkozva. Nosztalgiaparti, de a rosszabbik fajtából. Csupa olyan helyen járok, amelyek már nincsenek vagy nem hozzáférhetők vagy megváltoztak vagy semmi, de végképp semmi keresnivalóm nincs már ott, és olyan emberekkel beszélgetek (beszélgetek, hahaha – általában szidnak, mint a bokrot), akik halottak vagy messze vannak és nem elérhetők, kiestek az életemből, és én is kiestem az övékből, slussz, áthúzva. Ma éjjel például a nyolcadik emeleti lakásunkban voltam, ahonnan asszem 1981-ben költöztünk el, de minden pontját fel tudom idézni a piroslapú konyhaszekrényektől kezdve az apám által mőkölt subaszőnyegekig és a nappaliban ülő narancssárga gombafotelekig, az előszobában meg azt a falat, amire egy komplett tájképet rajzoltam fel, amikor éppen vendégek voltak nálunk, és én túl szégyellős voltam ahhoz, hogy bemenjek rajzlapot kérni. Még arra is pontosan emlékszem, hol volt az a fiók, amiből négyévesen kivettem a kis solingeni zöldnyelűt, az egész háztartás legélesebb kését, hogy babaágyat készítsek egy kartondobozból Krisztikének, a babámnak. (Négy ujjamat sikerült átvágnom szép rézsútosan, még most is látszik rajtuk a heg, ha az ember tudja, mit keressen.)

Nem tudom, mi lesz ebből, szar vagy kalaposinas, de valami rettenetesen készülődik ottbele a fejemben, és nem is tudom, örüljek neki vagy rettegjek tőle.

Beszéljünk inkább az időjárásról. Szépen süt a nap máma, nem?

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/07 hüvelyk blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

7/249 – Fókusz

06 máj

Ha a fényzőgépem tovább folytatja a marháskodást (hun hajlandó fókuszálni a pofámra, hun meg nem), akkor végképp nem lesz itten őtözködős blog.

Hogy akkor mi egyéb lesz, na az igen jó kérdés.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/06 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/29 – A vasalódeszka új ruhája

06 máj

Ez most megint jellemzően az az eset, amikor más, nálam normálisabb emberek megnézik maguknak a dögöt, aztán a következő lomtalanításig leviszik a pincébe, és vesznek helyette másikat. Engem, mint tudjuk, nem ebből a fából faragtak, én mindent megpróbálok előbb megjavítani vagy átalakítani vagy effélék. Ezt a tizenötéves-forma vasalódeszkát például egyszer már áthúztam, de akkor még csak egy összehajtott-kiszuperált törülköző és egy adag lepedővászon segítségét vettem hozzá igénybe. Ezzel el is volt még további évekig, de mostanra igazán siralmas állapotba került:

(Igen, egyik este láttam neki a melónak, már nyafogóruhában és futonzokniban. Reméljük, ez eltereli a figyelmet a vasalódeszka huzatának elképzelhetetlenül siralmas állapotáról. Még likak is voltak rajta, aujnye.)

Mivel a cuccot még a Béla (=a tűzőgép) előtti időszakban láttam el új huzattal, nem volt rászögelve, csak afféle korcba húzott madzaggal ráfeszítve. Le is kaptam róla hirtelen, ottmaradt a pucér farostlemez.

Így se nézett ki valami extrán, hm. Na sebaj, majd megszépítjük.

Az új huzatot háromrétegűre akartam gyártani, afféle szendvicsformában:

alul egy régi pokróc darabja, fölötte egy réteg flíz, legfelül pedig a huzatanyag. Ez utóbbi már ismerős lehet innen-onnan, a Bűnök Barlangjában vannak belőle párnahuzatok meg effélék. Jó vastag pamutanyag, eredetileg sötétítő függöny lehetett, egy esztergomi turkálóban vettem valaha.

A fenti képen már ki voltak vágva az anyagok a megfelelő formára, mégpedig a vasalódeszkáéra, a pokróc és a flíz egy centi ráhagyással, a virágos pamut meg hárommal. Össze is varrtam cikcakkal a szendvicset, így:

Technikailag nem lett volna akadálya, hogy ezúttal odabélázzam a huzatot, de az eddigi változat könnyű leszerelhetőségén vérszemet kapva inkább levehető huzatot gyártottam, amit ezúttal mosni is lehet majd, mert nem csak két külön lifegő darabból áll. Úgyhogy egy alkalmas színű pólóanyagból kivágott, hosszában félbehajtott csíkkal körbeszegtem a vasalódeszkát, hogy afféle gatyakorcot képezzek neki köröskörül:

Ez itt elég rondácskának látszik, de a zsinórház majd kifekszik szépen, ha megfelelő irányba fordítom:

Az ívelt részére egy hosszú zsinórházat készítettem, a két derékszöget is tartalmazó rövid végére meg egy rövidebbet, hogy majd könnyebben fel tudjam kötözni a vázra.

Belehúztam a kész huzatba a zsinórt,

azt is két darabban, így ni:

És innen már csak meg kellett húzni, ráegyengetni a vasalódeszka vázára, aztán megkötni a zsinórokat. Az, ami néhány képpel ezelőtt olyan rondácskán festett az ívelt résznél, így nézett ki végül, ni:

Hát ennyi. Mint azóta kiderült, a vasalódeszka főfő használója meglehetősen elégedett vele, ennél többet meg mit várhatnánk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/06 hüvelyk újracucc, eská, macs

 

7/248 – Varkocs

05 máj

Eddig sem volt más megoldás, ezután sem lesz, mint hogy Münchhausen báró módjára saját varkocsomnál fogva rángassam ki magam a mocsárból, úgyhogy lássuk, miből tudok kapaszkodót fonogatni magamnak: a ház előtt virágok vannak a bokron,

a Repülő Kutató tegnap amerikai palacsintát sütött a maradék húsvéti sonkával, és volt hozzá igazi kanadai juharszirup,

a tarkabarkák továbbra is a megszokott formájukat nyújtják,

Poci meg hát, mit mondhatnánk, ő Poci.

Tegnap végre felporszívóztam a Bűnök Barlangját, óh, áldott üres padló, sehol egy portigris vagy ficni,

ma reggel hatra pedig már kész voltam a mai tanítás feltöltendő anyagaival, és fel is töltöttem azokat szépen.

Nem a munka büdös, és nem a komplett zélet van összegazolva, de a szavak nem akarnak jönni. Nekem mindig szükségem volt a szavakra, nem csak blogbejegyzések erejéig, de most úgy hányódom kétségek között, mint Odüsszeusz hajója. Itten Szkülla, ottan Kharübdisz, és egyik se Ithaka: megadjam-e magam a betűnihilnek, és érjem be némi tarkabarkával, a lakás pofozgatásával meg a tancsitancsival (már amennyit és amilyet meghagyott belőle a szopornyica – a nemszeretem részét, nyilván), vagy pedig szorítsam össze a fogam, és görcsöljek rá az írásra, aztán lesz ami lesz. Magyarán, erőltessem-e, ami nem megy, vagy hagyjak fel a fogcsikorgatással, oszt éljek bele a világba, mint az égnek madarai és mezők virágai.

Megjegyzem, van olyan változat is, amelyben Odüsszeuszt, miután hazaért, és azt hitte, elnyugdíjaskodhat Ithakán, a saját fia nyírta ki, mert azt hitte róla, csak egy újabb nyikhaj, aki az anyját akarja meg a fődet meg a pénzparipaposztót. Én még verseket is írtam ilyesmikről valamikor réges-régen, amikor nyíltak még az orgonák. Ó, bameg, most is nyílnak az orgonák.

Reménytelen példány vagyok, na.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/05 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/247 – Iglice

04 máj

A mai napot azzal kezdtem fél ötkor, hogy végignéztem egy videót, amin az egyik végzős hallgató furulyázik, tapsol és iglicékről énekel. Lövésem sincs, mi a nyű az az iglice. Valami madár.

(Még mindig úgy érzem, mintha le lennék fújva zsibbasztóval, pedig ebből ki kéne mászni valahogyan, mert nem ülhetek sokáig ebben a mentális, kreatív és mindenegyéb fekete lyukban. Nemcsak kényelmetlen, de ijesztő is.)

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/04 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Újratervezés

03 máj

Akkor én ezt most mind egy szálig visszabontom.

Azt ugyan nem tudom garantálni, hogy nem fogok közben néha hisztérikusan felvihogni, de végül majd minden jó lesz, ígérem.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/03 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/246 – Hm

03 máj

Sok mindenre számítottam ezen a tavaszon, de hogy egyszerre kapok majd írógörcsöt és szájzárat, arra nem.

Jól kinézek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/03 hüvelyk otthoncsücsü, tavasz

 

7/245 – Zúz

02 máj

Szombat, “piac”. Én még mindig fázom.

Viszont legalább már egy másik kimenős cipő van rajtam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/02 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/244 – Hideg

01 máj

Nyüeee, én azt terveztem, hogy ma úgy csinálok, mintha dalköszöncse lenne meg szabadnap, és meglepem magam meg a nézőközönséget valami tarkával, nyáriassal, virágossal meg libegőssel, de hát rohadtul fázom! Annyira fázom, hogy még ez is eszembe jutott hirtelen:

Sajnálom, kedveszkéim, semmi libbenős-nyárias-virágos. Cikcakkruha. Soha nem múló, életfogytig tartó. No de legalább tarka.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/01 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →