Amikor valamiért sehogy se jön össze az, amit csinálni szeretnék – mert rossz a koncepció, mert rossz a megvalósítás, mert rosszak a használt eszközök, vagy egyszerűen csak rossz az egész úgy, ahogy van -, mindig elő szoktam venni valamit, ami bezzeg úgy sikerült, mint a karikacsapás. Tegnap is ilyen napom volt, úgyhogy bementem a vendégszobába, megsimogatni kicsit a baglyos párnát, erről meg eszembe jutott, hogy hejhó, hát ezt én még be sem blogoltam.

Miután ugyebár a hó elején megtanultam horgolni*, teljesen belelkesedtem attól, hogy ezt most én milyen jól fel tudom használni mindenféle vegyes technikával készült tárgyakhoz. Ez a projekt mégse horgolással kezdődött, hanem, mint általában, egy firkával. (Egyszer majd talán megmutatom a firkagyűjteményem is, tanulságos lesz.)

A kezdeti kicsike golyóstollas firkabagolyból már pauszpapírra és grafitceruzával vezettem át a következő, valamivel nagyobb, de még mindig csak tenyérnyi változatot, aztán áthúztam a körvonalakat alkoholos filccel, és véglegesítettem azt, hogy körülbelül milyen módon fogom majd kihímezni.

Ezután elővettem a szövetficliket, amiket Hosszú anyukájától szoktam kapni, és amikből a tallérokat** is készítem. (Köszi még egyszer, Ica!)

Mint látható, ezt a párnát is már eleve a vendégszobába szántam, direkt annak a színeihez válogattam az éppen használt kékzöld ficliket. Kivágtam a bagly darabjait, aztán megnéztem, és látám, hogy jó.

Ami ezután következett, az hosszú, de problémátlan kulimunka volt sokféle hímzőcérnával és sűrű pelenkaöltésekkel, valamint két nagyobbfajta kásagyönggyel.

Az elkészült baglyot ki is hímeztem a lehető legegyszerűbb módon.

Kérdezhetnétek, hát a horgolás hol maradt. Itt ni. Keret a bagolyhoz, háromféle kékzöld színből.

Azt persze ne kérjétek, hogy pontosan írjam le, hogyan készült, mert horgolásrecepteket még nem tudok elmagyarázni. Csináltam gerincvelőből, aztán meglett, ezt tudom csak elmondani, bármilyen röhejesen is hangzik ez az egész. Gondolom, horgolni tudók képesek a képből is megfejteni, mit csináltam. A sarokban amúgy azért van a piros fonáldarab, mert a kezdő sornak néggyel oszthatónak kellett lennie, négyzet alakú keretet horgoltam ugyanis, és mert tisztában voltam azzal: én bizony nem leszek annyira kompetens, hogy még számolgassam is, hol kell majd szaporítanom, hogy a sarkok kialakulhassanak.

A kész keretet a szokásos eljárással varrtam fel egy zöld polárdarabra,

majd láthatatlan öltésekkel (a pelenkaöltés szálai közé rejtve a varrást) a baglyot is rögzítettem a keret közepére.

Ezek után már csak a szokásos hátlapot neki, gombok, hurokgombolás, összevarr, kifordít, párnát belepofoz.

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Annyira, hogy szerintem más elpacsált projektek után is visszamegyek majd megsimogatni.

* Oké, valójában nem megtanultam, hanem újrakezdtem, de olyan technikákkal, amilyeneket én még soha sehol semmikor, úgyhogy valójában tényleg megtanultam. Kicsit. Még van hová fejlődni, hajaj.

** Például ezek. Meg ezek. Meg ezek is.