Ó, édesjóistenem, már megint itt vannak azok a skizofrén napok, amikor a szélrózsa minden irányába próbálok rohanni egyszerre. Pihenni kéne, dolgozni kéne, magánhatáridők, kötelező határidők és határidőtlen élvezetek szküllái és kharübdiszei között lavírozgatok egy lyukas csónakban, a szám egyik sarkában margarétavirág, a másikban penna, a fejemben válogatott narrátorok pofáznak és Énke röhög, én meg kezdek lassan begolyózni. Már megint.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2018/07/24 at 07:34
De leginkább a vendégszobába kívánkozol, legalább is, úgy nézem, ahhoz öltöztél… 🙂
mák
2018/07/24 at 07:39
Őszintén, csak magamra hajigáltam a szárítón legelöl lévő cuccok közül azokat, amelyek mentek a tornacipőmhöz…
Zsuzsi
2018/07/24 at 14:55
Érdekes módszer 😀
fűzfavirág
2018/07/24 at 09:14
Éljen a nyár 🙂
mák
2018/07/24 at 09:24
Így is mondhatjuk…