Az, hogy a kívülről/felülről érkező tennivalók és feladatok átvették fölöttem az uralmat, többek között azt eredményezte, hogy lényegében nem jutott időm azokra a szöszmötékre, amiket agypucolási célra alkalmazok. Például arra se nagyon, hogy legyen olyan eská-projektem, amiben kedvem lelem, és ami (nem mellékesen) beblogolható. Ahhoz képest, hogy erre az évre legalább ötvenkét ilyet irányoztam be magamnak, igen csúfos lemaradásban vagyok, és ez (bocs) nem elsősorban az olvasók felé kellemetlen, hanem magammal szemben. Rosseb, nekem igenis szükségem van arra az agypucolásra, amit ezek a szöszmöték jelentenek – ehhez képest az elmúlt hónapokban, ahányszor bementem a Bűnök Barlangjába, szinte sose tudtam befejezni, amit elkezdtem, esetenként még elkezdeni sem. Múlt vasárnap ugyan varrtam két applikált díszpárnahuzatot ajándékba az unokaizékéknek, de azt se blogoltam be. Ha van rá igény, tessék jelezni, a fotódokumentáció megvan.
Most viszont lássunk egy másik medvét. A héten derült ki, hogy az igen kedvelt piros bukléblézerem igen rondán elfeslett az egyik hátvarrásánál, mutatom:
Na most velem ne marháskodjanak mindenféle bukléblézerek. Ha én úgy gondolom, hogy meg akarom menteni, hiába kapálózik. Úgyhogy tegnap agypucolási céllal nekifeküdtem a melónak.
Mindenekelőtt kivágtam egy kis maradék fekete szövetből egy olyan darabot, ami elfedi majd a feslést.
Persze ahhoz, hogy ne legyen annyira feltűnő a “nédda, mekkora folt”, a másik oldal varrására is kivágtam egy ugyanilyet. (Gondosan megvizsgálva a blézert ez nem is volt a legrosszabb választás: a másik oldalon is kezdett elereszteni a szövet.)
És nyilván ilyenkor szokott megjelenni a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében az összes pityke meg fonal meg miegymás.
Aztán végül, némi ábrándos hímezgetés után ez lett belőle:
A tallérokat a blézer hajtókájára meg egyik zsebére szántam, hogy úgy fessen az egész, mintha direkt így akartam volna leszállni a bicikliről, nem pedig muszájból foltozgatnék.
És innen kezdve már csak varrogatni kellett, kézzel, gondosan, külön vigyázva arra, hogy a bélést ne varrjam hozzá egyik folthoz sem. A vége pedig ez lett:
Majd természetesen látni fogjátok teljes pompájában is, mikor felveszem.
Minden nap más - mindennap más 
Kandikó Éva
2017/11/26 at 11:25
Hát ez állati jó lett! Szinte már vágyom egy feslőfélben lévő bukléblézerre. Akarom mondani, egy kicsit sem feslő télikabátra, tekintve, hogy a meglévő háromból kifogytam. Na nem sokkal nagyobbak, mint kéne, éppen 3 számmal 😀
mák
2017/11/26 at 11:28
A kabátokkal az a baj, hogy bélésük is van, másként nem lenne nagy bumm átalakítani, még akkor is, ha kicsiből kell nagyot gyártani. 🙂
Matula Krisztina
2017/11/26 at 12:02
Jeleznénk az igényt a díszpárnahuzatok dokumentációjára is! 🙂
mák
2017/11/26 at 12:11
Meglesz, meglesz. 🙂
csilla75
2017/11/26 at 19:04
Nagyon szépen hímzel.
mák
2017/11/26 at 19:51
Nagyon szépen csalok. 😀 (A laposöltésem egy tragédia, a száröltésemet meg ne is emlegessük. És ahelyett, hogy gyakoroltam/gyakorolnám őket, rákaptam arra, hogy mindent láncöltéssel készítsek.)
Zsuzsi
2017/11/27 at 17:12
Szerintem a láncöltés jó mindenre. 😀
retyusa1
2017/11/27 at 10:07
Isteni jó lett! 🙂 Bár nekem is lehetne ilyen dizájnos foltozású cuccom!…
mák
2017/11/27 at 10:22
Csak kérj, és megadatik. 😉
Zsuzsi
2017/11/27 at 17:13
… avagy feslődjön fel a többiek blézere is? 😀
mák
2017/11/27 at 20:38
Bérfoltozást tetszőleges színben vállalok. 😉
Zsuzsi
2017/11/28 at 08:01
Mindenki nyerne vele, te szöszmötét, mások dizájnosan javított blézert… 🙂