RSS

5/188 – Hajtépő, hídverő

07 Már

Igen, tudom, hogy az eredetiben nem hajtépés van, de ma az lesz. Talán. Valószínűleg.

A hallgatók még mindig gyakszin, és ma elvileg nem is kéne bemennem a munkázóba, de mégsem ússzuk meg, hajaj. Nagy és átfogó konzultációm lesz az óvodavezetőkkel. Igen, azokkal, akikkel szeptemberben elméláztunk azon, ne nyissunk-e inkább cukrászdát. Cukrászdát még mindig nem nyitottunk, de a mai nap után lehet, hogy hazajövök, és megkérem a Repülő Kutatót, vegyen fel professzorfeleségnek, én meg annyi kenyeret sütök majd neki, amennyit csak akar. Ebben a nagyívű tervben egyetlen dolog hibádzik: jelenleg is annyi kenyeret sütök neki, amennyit csak akar. Hm.

Mint látható, nem nézek túl nagy optimizmussal a mai nap elé, bár persze hasznos lesz meg fontos, de valószínűleg konfliktusokkal terhes is. Ahogy általában mondani szokják, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – ha ez igaz, akkor mi igenigen dolgozunk, mert az elmúlt néhány hónapban olyan gikszerek másztak ki az orrunk elé az óvodapedagógus hallgatók egyéni gyakorlatának szabályozásából, amelyek miatt például januárban hosszú, körbelevelezős tratatívákat kellett folytatnunk valami olyasmiről, hogy részecske vagyok vagy hullám, élek-e vagy ez a hullám. (Nem, valójában a “bő vázlat” kifejezés értelmezéséről. Ne is kérdezzetek. Ha csak belegondolok, vissza akarok gurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant.) Úgyhogy most a hasonló jövőbeli problémák elkerülése végett leülünk, kicsapjuk magunk elé az összes szabályzatot, és átmegyünk rajtuk sűrűfésűvel. Eltérő elképzelések és elvárások fognak ütközni egymással halomszám, és tényleg nagyon remélem, hogy végül nem fogjuk egymás haját tépni.

Én mindenesetre sütöttem hajnalban két tepsi zabpelyhes-csokis kekszet, mert az a jótanács, hogy “etesd a bestiát”, eddig még sose mondott csődöt. Hogy magamat se hagyjam ki a sorból, én meg piszkosul akciós cipőket vettem a neten, és ha úgy adódik, turkálni is elmegyek. Valamivel tartanom kell magamban az elszántságot és derűt, neszpá, arra meg piszkosul nincs szükségem, hogy a zabpelyhes-csokis kekszek rárakódjanak a korpuszomra.

Viszont tájainkon a zöld még mindig a remény színe. Meg persze a libafosé. Ezzel együtt is ez az áutfit valahogy nem az igazi, de nekem nincs időm átőtözködni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

2 responses to “5/188 – Hajtépő, hídverő

  1. peony67

    2018/03/07 at 10:18

    Pedig jó ez. Mármint az áutfit…

     
    • mák

      2018/03/07 at 15:40

      Nemtom, én egész nap nem éreztem úgy, hogy ragyognék tőle. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: