RSS

5/190 – Doktor doktor Bubó

09 Már

Ó, én próféta lelkem. Tegnap reggel én voltam az a savanyújozefa, aki azt jövendölte, hogy legalább három óra szófosásban lesz részünk, és el is találtam pöccre. Azt viszont még én sem kalkuláltam bele, hogy ezután jön még további fél óra huzavona szavazással, jegyzőkönyvvel meg más prüttyömökkel, mielőtt kihirdetik a verdiktet, mely természetesen az volt, hogy a Repülő Kutató nagyon okos ember, de totálisan meg van húzatva, akadémiai doktornak éppen jó lesz. Höhh, ezért tényleg nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni, ingyért és öt másodperc alatt megmondtam volna nekik előre.

Valahol a másfeledik órányi szófosás magasságában, mikor már a második opponens tett enyhén pikírt említést arról, hogy a vita tárgyát képező munka 590 oldal tízpontos betűkkel nyomtatva, nekem hirtelen epifannim támada, és ezt gyorsan meg is osztottam a húgommal, aki afféle ütközőnek, muszájdzsekinek és más efféléknek ült mellém (például hogy lefogjon, mielőtt felállok, és elüvöltöm magam, hogy “húzzatok már bele, az árgyélusát neki!”). Az epifanni abból állt, hogy mindennek én vagyok az oka, ez az egész az én saram: ha otthon hagynám szóhoz jutni a csávót, biztos nem lenne késztetése nekije 590 oldalnyi szövegeket termelni tízpontos betűmérettel. Hát, késő bánat. Viszont, tettem hozzá, már itthon és délután és nyafogóruhában, minden bizonnyal sokat segít az ő tudományos előmenetelében, hogy én egy morcos, sötét házisárkány vagyok. Ha kevesebbet zsörtölnék vele, nem lenne késztetése arra, hogy időnként menekülőre fogja mindennemű ösztöndíjak és idegen országok felé, márpedig a szakmai pályafutását elősoroló hosszú listán előkelő helye volt mindazon időszakoknak, amikor én körömgyulladásos és orsóférges és fülatkás és bőrgombás macskákat hurcoltam gyalog az állatorvoshoz, mert ő éppen valami kilfeldi levéltárban nyomta laposra a seggit. (Nyilván erről igen sokat panaszkodtam neki interneten keresztül, kábé az elvárható eredménnyel. Egyszer például azt reagálta az én panaszomra, hogy “Óóó, sétáltak a cicák!” Na ekkor igen erős késztetésem volt letépni a fejét, és elrugdalni Jénáig, de ez erős akadályokba ütközött, például abba, hogy már úgyis ott volt Jénában fejestül-mindenestül, én meg itthon egy roppantul felháborodott macskával, aki az orvostól hazajövetel után rögtön lehányta a kelimszőnyeget.)

Na mindegy. A lényeg az, hogy most már akár dupladoktor Bubóné simadoktor Bubának is neveztethetném magam, ha nem lenne jobb dolgom, de van. Mint kiderült, Giggünek újabb rucikákra van szüksége, mert ugyan nagy a világ és sok a babaholmi, de az általam varrottakat különösen kedveli, és ebben az ügyben igenis kompetensnek érzem magam, úgyhogy már tegnap nekiláttam cselekedni. Majd nyilván be is blogolom, juhé.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/09 hüvelyk eská, tavasz

 

4 responses to “5/190 – Doktor doktor Bubó

  1. fűzfavirág

    2018/03/09 at 11:33

    Gratulálunk a dupladoktornak, meg a simadoktornak is, hogy túlélte 🙂

     
    • mák

      2018/03/09 at 11:35

      Köszönjük. 😀

       
  2. perenne2

    2018/03/09 at 14:49

    Gratulálok! A férjednek is, neked is. Neked azért, hogy megálltad és nem beszéltél bele, meg hogy ilyen remek múzsa vagy. :-))

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: