RSS

január 2018 havi bejegyzések

Szaporulat a szekrényben 5/5 – And now for something completely different

Ezt akkor mondták a Monty Python-szkeccsek közötti átkötő szövegben, amikor már nem volt hová fokozni az abszurditást, aztán persze nyilván tovább fokozták.

Nos, itt is ez történt, merthogy turkáltam magamnak egy ilyet:

Úúúgy van. A negyedik ugyanolyan szabású Per Una kardigán.

And now for something completely different.

Ja. Jól látjátok. És ehhez még egy pólót is turkáltam csak úgy. Hát nem pontosan passzolnak egymáshoz? Hát de.

És akkor jött a vicces csíkos póló meg a Terv, hogy lila meg zöld februárt szeretnék tartani.

Na most nem mintha nem lenne a házban mindkettőből, de a Tervhez turkáljunk valami nekem új zöldet.

Meg lilát is.

Ha jól számolom, ez három kardigán meg négy felső. Úgyhogy akkor most kiküldök a forgalomból négy kiöregedett pólót, két pulóvert meg egy kardigánt.

Voálá.

sz5.5.ki

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk blabla, turkálgat

 

5/133 – Ibolyák és orgonák

Mint tegnap kiderült, én vagyok az egész évfolyamon az egyetlen olyan gyáva kukac, aki nem vállalja be idén nyáron a komplex vizsgát, ehelyett passziváltat két egymás utáni félévet, és mikor majd a balzsamos májusban a többieknek a fülén is kicsorog a koffein meg a stressz, ábrándos mosollyal fog hosszú sétákat tenni, virágzó orgonákban gyönyörködni, és zárótevékenységekre járni cuki középcsoportosokhoz. Egen, pont ennyire öntött el most a lelkifuci. Akkor szép a zélet, ha kihívások vannak benne, harcolni kell a végsőkig, kard ki kard, és sehonnai bitang ember, aki félreáll ibolyákat szagolgatni véres küzdelmek helyett. Na hát én idén tavasszal minden ibolyát megszagolok majd, ami szembejön.

Ha már ibolyákról és orgonákról esett szó: újonnan megtalált szabadságom szellemében tegnap belődörögtem Pécsett egy turkálóba, minekutána másfél órát kellett elütnöm vonatindulásig, és találtam (többek között) egy olyan pólót, aminek ilyen izgalmas színkombinációja vagyon:

Bár ez önmagában nem nagy truváj (találtam viccesebb dolgokat is, szekrényszaporulatos beszámoló nemsokára várható), egy olyan ötletet adott, hogy a fal adja tőle a másikat. Utoljára két és fél éve csináltam olyat, hogy egyetlen színben töltsek egy komplett hónapot, és most ugyan nincs szándékomban ennyire behatárolni magam, de mit szólnátok egy zöld-lila februárhoz? Hm?

Kihívásokra szükség van, az nem vitás. De ha már ez a helyzet, szeretném magam kiválasztani a kihívásaimat, a fenébe is.

Mindehhez persze máma olyan siralmasan festek, mint a kölcsönkérés. Tegnap este tízkor értem haza, a tradícióknak megfelelően be is aludtam szépen a kanapén. Ezzel önmagában nem lett volna semmi baj, a Repülő Kutató munkahelyi telefonja viszont önhatalmúlag ébresztőt kezdett üvölteni nulla óra tízkor, és én olyan pánikkal ébredtem erre, hogy a bal lábam csípőtől bokáig begörcsölt. Most izomlazító kenőcsben és dunsztban vagyok, és úgy sántikálok, mint a közmondásos hazug kutyák.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/132 – Világgámenetel iksz

A világot megest megevé a fene, vár rám a Zengő IC via Pex, nesztek konzerv. Mint látható, ismételten arra törekedtem, hogy életkoromnak, mindennémű funkcióimnak és általában az elvárásoknak megfelelő módon fessek, avec katicák meg virágos bakancs.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/10 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/11 – Ruha=szoknya+mellény

Ezt a darabot, amit most miszlikeltem fel, már éppen elegendő átalakítás ért életében, és még az is lehet, hogy nem ez volt az utolsó. Eredetileg így kezdte a karrierjét, aztán ezzel folytatta, majd lettek zsebei meg mindenféle dekorációi is, így ni. Utoljára több mint két évvel ezelőtt nyúltam hozzá, és az elmúlt évben már csak háziruhának hordtam, ideje volt kezdeni vele valamit, hogy visszakerüljön a forgalomba.

Azzal kezdtem, hogy zsebeket le, középen pedig nyissz, kettőbe.

A nagy és ormótlan rátett zsebeket leoperáltam ugyan róla, de mostanában már nem szívesen hordok olyan szoknyát-ruhát, aminek nincs zsebe. A bevarrott zsebek általában igen pofásak, de legalább annyira utálom megvarrni, mint amennyire szeretem használni őket. Na mindegy, magad, uram, ha szolgád nincsen, ugorgyunk neki.

Előbb felfejtettem az oldalvarrást a megfelelő hosszúságig,

aztán egy kiszuperált hulladékanyagból kivágtam négy zseblapot. (Azért virágosból, mert az így vicces.)

A zsebek bevarrásáról készítettem egy kicsiny képriportot itt alant. Ha valakit érdekel, el is magyarázhatom.

Most már csak a derékpántot kellett megoldani. Lehetett volna szűkítőkkel meg cipzárral, de ezúttal lusta voltam. A végtelen készletekben volt egy valamikori eská polárszoknyáról levágott derékrész. (Talán a Kamilla-sapka alapanyag-szoknyája volt az? Passz.)

Lemértem, mekkora darab kell nekem belőle, aztán széles cikcakkal, jól kitartva rávarrtam a szoknya derékrészére.

Visszahajtottam belülre, és még egyszer végigmentem rajta cikcakkal, úgyhogy az eredmény ez lett, ni.

A ruha felső részével egyelőre nem cicóztam sokat, behajtottam a vágott szélt, aztán széles cikcakkal elszegtem.

Holnap majd fel is veszem mind a kettőt, majd meglátjátok. Oké, technikailag már ma felvettem, mert holnap ződ hajnalban indulok Pécsre, és így muszáj konzervre fanyalodnunk, de a lényeg, hogy majd meglátjátok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/01/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/131 – Miszlik

Az elmúlt két és fél napban összesen negyvenezer leütésnyi piszkosul fölösleges szövegelést tudományos értékű munkát tettem le az asztalra, és nagyon nem mondhatnám, hogy ettől én most boldog, elégedett és nyugodt vagyok, desőt. Valójában nyűgösebb vagyok, mint amikor belekezdtem, mert tisztában vagyok azzal, mennyivel jobb minőségű melót végeztem volna, ha nem hagyom az utolsó percre, ráadásul továbbra is ott zsörtölődik bennem valaki, hogy minekeminek.

És persze most sem lehet hátradőlni, mert sosem lehet hátradőlni, holnap Pécs, pénteken újabb vizsgák, 13-án meg 15-én újabb határidők, de egészen pontosan érzem, hogy ha nem tartok legalább pár órányi szünetet, kinyuhhadok. Az agyam teljesen ki van lúgozva, nem vicc. Úgyhogy, mielőtt ismét belefeküdnék a rettenetesbe, legalább felvonszolom magam a Bűnök Barlangjába, és felmiszlikelek egy ruhát. Reszkess, világ.

Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak elalélok. Kissé, hm, leharcoltnak érzem magam. És ez volt kábé a maximum, amíg el tudtam menni a mai áutfitem összeválogatásában.

Apropó, miszlik.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/130 – Egyidejűleg

Hétfő. Istenuccse, a vasárnap sem volt jobb. A szombat se. Akinek ilyen sajátságos élete van, mint nekem, annak alapvetően tökmindegy, éppen úgynevezett hétvége van vagy úgynevezett hét eleje. Ma ennek ellenére is afféle hétfőszerű hétfő lesz, amikor ismét két végéről égetem a gyertyát, mert tudok én élni, bakker. Egyidejűleg leszek tanár és diák, de tényleg egyidejűleg: az egyik kezemmel vizsgáztatok, a másikkal meg dolgozatot írok. A vizsgáztatós kezemnek hálistennek az lesz leginkább a munkája, hogy kiossza a hallgatóknak a dolgozatokat, mert írásbeli vizsgák lesznek, a szóbeliket eddigelé megúsztuk erre a félévre. A dolgozatírós kezem ezzel szemben valószínűleg le fog esni majd a fáradtságtól a nap végére, és a dolgozatírós agyamról még nem is beszéltem.

Mint ez meglehetősen lengécske áutfitemből is látszik (egy kabátot azért még veszek a tetejébe, nyugi, de azért mégiscsak olyan ruháról meg kardigánról van szó, amiket nyáron is hordok), mára megint nyolc-kilenc fokokat jövendöltek Esztergomra, ami skandalum. Meglesz még ennek a böjtje. Majd emlékezzetek szibillai szavaimra márciusban, amikor mindannyian tökig fagyunk a hóba, miután belefújt minket az orkán erejű szél. Én valószínűleg káromkodni is fogok majd mindehhez, ne mondjátok, hogy nem szóltam előre.

Addig viszont jövel dolgozatok meg dolgozatok.

A fényviszonyok még mindig kriminálisak háromnegyed nyolckor, de legalább már haladunk kifelé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/01/08 hüvelyk eská, tél

 

5/129 – Vállvonás

Reggel hajat mostam, meg pacsmagokat kentem a pofámra, és ezzel már túl is voltam a nap legkellemesebb részén. Még mindig a folytatólagos szopás van Luca székeivel, és én az egészet rühellem, mégpedig különösképpen azért, mert többet nyávogok miattuk, mint amennyit dolgozom velük. Ráadásul most éppen minden nyüves szövegemre igaz, hogy unalmas vagyok és repetitív, gumicsontokon rágódom, nem tudok mondani semmi újat vagy érdekeset, és mindehhez pluszban nem is látom semmi értelmét egyetlen olyan projektemnek sem, amelyben betűk vannak. Máskor legalább, ha más nem is, de a düh át tud lendíteni a holtpontokon azzal, hogy “még mit nem feladni, majd megmutatom én nektek, nyavalyások”, de ezúttal egyetlen embernagyságú vállvonás vagyok, és még a szar is le van szarva.

Nyilván ebből is kijövök, mint az összes többiből kijöttem, de ez most éppen vajmi kevéssé vigasztal.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/07 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/128 – Könyvek, kenyerek és más verebek

Most jöttem vissza a főtéri könyvesboltból, ahová azért robogtam le, hogy átvegyem azt a két kenyérsütő könyvet, amelyeket a húgomnak rendeltem. Mivel, ahogy Zooey Glass mondaná, mi vagyunk a Tetovált Hölgy, és nem nyugszunk, amíg nem lesz más is éppolyan tetovált, a húgomat ezúttal egy pékség alapcsomaggal indítottuk haza a Nagy Lapos Mezővárosba. Ennek vala része egy dagasztógép (ami ott ült a pincében magányosan, mert én a sokfunkciós robotgépem dagasztókarját használom, az is elég), egy üveg kovász (azt tegnap este szaporítottam a saját, tavaly nyár óta nevelgetett kovászomból) meg a kenyérsütő könyvek.

Na ez utóbbiakért robogtam le én teljes lendülettel, hogy aztán kiderüljön, a könyvesbolt nincs nyitva. Nagyon kellemes húsz percet báloztam a főtéren, társaságom nem vala más, csak kábé kétszáz délszláv turitnya meg Vöri. Vöri a főtér macskája, ápolt bundájából és mázsás nagy seggéből ítélve gazdája is van neki, de túlnyomórészt a főtéren héderezik, az ottani turistaszivattyúk törzsvendége. Tán még saját facebook-oldala is van, sose tudni. Mindenesetre Vöri meg én ott ácsorogtunk méla undorral, népek jöttek, népek mentek, Pozsarevacska, Blagovescsenszka, okonycsete proszím vísztup-anásztup (ja nem, az a prágai metró), a könyvesbolt pedig továbbra is derűsen állította, hogy Closed Zárva Geschlossen. Aztán egyszer csak bement az ajtón valaki, aki a jelek szerint nem olvasta el egyik nyelven sem a feliratot, engem meg majdnem megütött a guta, mert ezek szerint a bolt mindvégig nyitva volt, miközben azt mondta magáról, hogy nem.

Már a könyvesboltokban sem lehet megbízni, ezer kartács és bomba.

 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/06 hüvelyk eská, tél

 

5/127 – “és most egy fekete cipőt veszünk amiben”

Mert jóformán nincs olyan élethelyzet, amelyre ne lenne egy Balla Zsófia-verssor.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/01/05 hüvelyk tél

 

5/126 – Csuetoertoeki taavirat

itthon ueloek stop dolgozatot iirok stop a koezoenseeg szoorakoztataasaara legalaabb feloeltoeztoem stop a szaamat is kiruuzsoztam stop tesseek eerteekelni stop help

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/04 hüvelyk eská, tél

 

5/125 – Dinnyehéj

Talán mondanom se kell, rengeteg remek módon el tudnám képzelni a mai napomat. Sétálgatás odakint a napsütésben, habos kakaó valamelyik (különleges kegyként hétközben is nyitva tartó) cukrászdában, képtárak, múzeumok, itthon új kenyérreceptek, új díványpárnák, új szabásminták, új sapkák, régóta tologatott átalakítandó ruhadarabok, új lehetőségeket nyújtó színes ficlik, na meg versek, blogposztok újracuccokról, az a két-három befejezetlen regény, vagy csak ülni és nézni, hogyan úszik el egy elképzelt dinnyehéj.

Az oktatásszociológia dolgozattal való nyűglődés garantáltan nincs a remek módon elképzelt nap tevékenységi listáján.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/01/03 hüvelyk eská, tél

 

5/124 – A döglöttpók-gyűjtemény és egyéb mesék

Mint várható volt, kezd összecsapni a fejem fölött a káosz, és ez nagyjából tizenötödikéig így is marad. Megint az a stádium következik, amikor egészen pontosan három napra előre vagyok hajlandó gondolkodni, hogy ne kapjak sikítófrászt. Úgyhogy most például gyorsan ledöngetek a bankba, mert a következő három napban nem látok magam előtt lehetőséget arra, hogy odamenjek, és addig meg garantáltan lepisilnek a kutyák. Összes magyarus készpénzvagyonom háromszáznegyven forint.

Apropó pisi. Legalább a lakás már tiszta, Atilláné ismét kihozta belőle a maximumot, én ezalatt a mosókonyhát vágtam glédába (elvesztvén ezzel a jövőre egy olyan piszok jó csajozós szöveget, hogy “Figyi, ha kijössz hozzám falura, megmutatom a döglöttpók-gyűjteményem”). A macskák ezalatt a Bűnök Barlangjában voltak karanténban, melynek következtében valamelyik büdös kis mókusnyuszi bepisilt a sarokba egy csomó átalakítandó ruhadarabra, hát még épp csak ez hiányzott.

Na, csapassuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/02 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/123 – Encore

Merő kíváncsiságból odapillantottam a tavalyi január elsejémre, hát mit ne mondjak, eléggé lehangolódtam. A mai napom ugyanez, pepitában. Komplett bekezdéseket tudnék átmásolni. Az enyhe diszkomfort érzés gyomorszájnál (ugyanazért), vajon mi a fenét csináltam a múlt héten (ezúttal is ugyanazt), áááá.

Ami különbséget fel tudok sorakoztatni, az se nagy kéjhömpöly: ezúttal a kanapén aludtam el fél tízkor, mert kivételesen mindkét macska úgy gondolta, idén a nappaliban lesz bátor, és én szolidarítottam velük, aztán bealudtam, persze. Poci a fotel támláján alva nyomatta az “én hős vagyok, dicső, és letojom a tűzijátékot” programot, Celó pedig a jelek szerint nem akart arcot veszteni, úgyhogy ő is itt lent héderezett. (Hát ezért redváztam ki a kedvenc búvóhelyüket a futon mögött, he? Na sebaj, holnap jön Atilláné, és akkor a kis büdös mókusnyuszik úgyis fejest fognak ugrani a futon mögé, ezt lefogadhatjátok.) Nyilván mindennek ára van, és ezt részben nekem kellett megfizetni: háromkor ébredtem arra, hogy Anasztázia Nagyhercegnő leteszi a boáját a kelimszőnyegre. Fél ötig összesen négy macskahányást pucoltam fel, ez a kényes arisztokratikus stresszes dög teljes pompájában bemutatta, mivel jár több órányi durrogtatás meg tűzijáték, és a végére már én is erős késztetést éreztem arra, hogy lehányjak valamit, de azt is nekem kellett volna felpucolni, úgyhogy sztornó.

Aztán visszaaludtam. Nyilván ez volt a legnagyobb elkövethető hiba, mert fél tizenegykor nyitottam ki újra a csipámat, és legalább olyan morcos voltam, mintha az éccakát folyamatos részegeskedéssel és kajabálással töltöttem volna. A lakás fut, a határidők szigorúan köszörülik a torkukat, nekem meg semmi kedvem egy újabb 2017-hez. Igen, tudom, én vagyok az egyetlen, aki tehet valamit ez ellen, de most éppen vajmi kevés késztetést érzek hozzá.

Van hozzá késztetés vagy sem, aktivizálódni muszáj, úgyhogy most futni kezdek a szélrózsa minden irányába egyszerre. Azt még nem tudom, mi lesz ebből pontosan, de a lehetőségek skálája dolgozatírástól mosókonyha-takarításig. szövegpucolástól lazacos tortellini főzéséig és kötényruha-varrástól kenyérsütésig terjed. Csak győzzek választani.

Mielőtt amúgy aggódni kezdenétek miatta, hadd nyugtassalak meg: Anasztázia Nagyhercegnő kiválóan van. Ezt a tekintetet elnézve inkább miattunk aggódjatok kicsit.

5.123macs

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/01 hüvelyk macs, tél