A sokadik szürke szoknyámhoz legalább válasszunk valami vidám, kockás zoknit.
346 – Intenzív vörös meg egy kis fekete-fehér
Hajfestés megvolt, de még mennyire hogy meg. Ehhez a kiabáló színhez tényleg jól jön most valami egyszerű és fekete-fehér.
(Attól tartok, ezt a felsőt ki fogom szelektálni a hordandók táborából. Most számoltam utána, másfél évvel ezelőtt volt rajtam utoljára. Ez általában jelent valamit.)
347 – Szürke madár
Fotózni eddig mindig sikerült, de a posztolás néha megcsúszik, mint ma is. Sebaj, jobb későn, mint soha.
A szürke madár amúgy én vagyok, a ruhámon a madarak türkizkékek meg kockásak.
Mellesleg ma ütött be az egyik megjövendölt vis maior: ez a szép tartósnak látszó vastag szürke harisnya egyszer csak azt mondta a buszon, hogy krccs, aztán kereshettem helyette másikat. Ffene.
348 – Hajfestésre várva
Valójában nem festék lesz az, hanem csak színező, de tényleg nem halaszthatom tovább.
349 – Piros harisnya
Minél pocsékabb az idő meg a kedvem, annál nagyobb szükségem van valami színes-vidám holmira. És néha egy harisnya is elég.
350 – Búbarna
Ősszel hordok a leggyakrabban barnát, logikus volt hát, hogy lassan megjelenjenek a barna színű holmik is. Nem a legjobbal kezdtem, annyi bizonyos – ebben a húszéves kardigánban nagyjából úgy nézek ki, mint egy krumpli. Nagyjából úgy is érzem magam.
A válltöméseket kiszedtem ugyan még a kezdet kezdetén, de a kardigán általános “Quelle-magazin, 1989” jellegén ez sem javított. (Vajon mások is lökdösnek úgy évekig mindenféle ruhadarabokat, hogy “oké, ez nem az igazi, de otthonra még jó lesz”?)
351 – Hamupipőke-nap
Vasárnapi takarításhoz öltözve, újabb harcra készen. (A kezem nem azért van a zsebemben, mert a takarítás csak annyiból állna, hogy a cselédek hadát irányítom. A manikűröm már a reggeli felvonás óta kriminális állapotban van.)
A szabályokról
Igaz, hogy már a bevezetőben elmondtam, mit fogok csinálni egy éven keresztül, de most, két heti móka után talán már érdemes pontosítanom azt is, amiről eddig nem esett szó.
Tehát: egy éven keresztül nem vásárolok magamnak új ruhadarabot vagy kiegészítőt, de mindennap másként öltözöm fel. Ezen belül viszont valószínűleg szükség lesz néhány megkötésre meg néhány engedményre is.
Szóval: nem veszek ruhákat. Nem veszek cipőket. Nem veszek táskát, bizsut, kendőt, sálat, kesztyűt, sapkát, semmiféle kiegészítőt. Sem boltban, sem online, sem turkálóban nem vásárolok semmit, ami ruhadarabnak vagy kiegészítőnek számít. Nem veszek varrni való anyagokat sem, sőt – cérnát, szalagot, cipzárt, semmiféle varrókelléket sem veszek.
Kivételek:
a) Vis maior esetek. Volt már olyan, hogy a buszról leszállva beakadt a ruhám, és teljes hosszában végighasadt, így kénytelen voltam gyorsan cselekedni. A gyors cselekvés egyik eredménye volt a 354. szám alatt megjelenő szoknya. Azt bizony akkor azonnal turkáltam ki magamnak egy pólóval egyetemben, hogy ne cafatokban lógó ruhában folytassam az utam…
b) Harisnyák. Ezek is nagyjából a vis maior esetek közé tartoznak. A szivárvány minden színében rikító téli harisnyáim a maguk vastag szövésével nem tartoznak a veszélyeztetettebb darabok közé, de bizony az ősszel és tavasszal hordott példányokon pillanatok alatt felfut a szem. Lehet, hogy heteken belül kifogyok belőlük.
c) Fehérnemű. E pillanatban ugyan optimistán úgy látom, hogy egy évig ki tudom húzni a jelenlegi készlettel, de ha mégsem, hát bizony muszáj lesz vennem újat az elrongyolódott darabok helyett.
d) Ajándékba kapott akármik. Egy év alatt lesz itt szülinap, karácsony, névnap, és ezek rendszerint ajándékokkal járnak. Igaz, hogy ritkán kapok ajándékba ruhaneműt, de táskát, sálat, kendőt még így is, nem beszélve a zoknikról vagy ékszerekről. A legszebb (és legértékesebb) ékszereimet mindig ajándékba kaptam. Nemigen látom értelmét, hogy, ha a felsoroltak közül bármivel is megörvendeztetnek, megcsodáljam, aztán 2014. szeptember 1-ig félretegyem azt.
e) Mindaz, ami az “uraságoktól levetett holmi” kategóriába tartozik. A barátnőim vagy családtagjaim néha kiborítják a szekrényüket, hogy megszabaduljanak a nekik már nem kellő daraboktól, mint ahogyan néha én is megteszem ezt. Ha ez alatt az egy év alatt következik be ilyesmi, úgy tekintem, mintha ajándékba kaptam volna azokat a cuccokat, úgyhogy a d) pont lesz érvényes ezekre is.
További kivétel, és azért jelzem ezt külön, mert ez már nem a muszájos kategória:
f) Amit magamnak varrok. Igaz, hogy egy éven át nem vásárolok magamnak új anyagokat ehhez, de azt sem látom magam előtt, hogy egy egész évig ne varrjak magamnak semmit. A varrás megnyugtat, kikapcsol, szórakoztat, hát nem fogom magam megfosztani tőle, ráadásul (többé-kevésbé) eleve voltak már terveim a lakásban lévő anyagokkal kapcsolatban. Igaz, félve vallom be, azokból sincs kevés. Varrnivalóból is épp úgy halmoztam fel, mint ruhadarabokból: lassan-lassan, de mindig volt hely, ahová azokat tegyem, hát elég sok van belőlük.
És a kivételekhez még hozzá kell adnom valamit, amiről az elmúlt két hét folyamán, a szekrényeim rendszerezése során jöttem rá, hogy muszáj lesz beemelnem ebbe a sorba:
g) Ha valamit jelentősen átalakítok, az a továbbiakban új darabnak számít. Nem olyasmikre gondolok itt persze, mint a méretre igazítás, hanem az ennél jelentősebb és látványosabb átalakításokra. Az elmúlt két hét alatt már megjelentek itt olyan darabok, amelyeket ugyan már meguntam kissé, de mégsem akarok igazából megszabadulni tőlük, hát kell tennem velük valamit, hogy továbbra is használhassam azokat. Ilyenkor lehet például egy átalakítás segítségével ruhából szoknya, pólóból ruha, az egyszínű megunt akármiből valamilyen dekoráció segítségével egy színesebb, szokatlanabb darab.
Pontosítások megvoltak, a visszaszámlálás folytatódik.
352 – Ki az esőbe!
Hörömpő cirkusz, világszám. Én nadrágban.
Összesen három olyan nadrágom van, amiben akár az utcára is ki lehet menne (tehát nem pizsi, melegítő, cicanaci vagy valami hasonló). Ezek közül általában kettő éppen pillanatnyilag teljesen divatjamúlt, aztán jövőre esetleg megint itt a répafazon vagy a lefelé bővülő, aztán azok is megint divatosak lesznek. Whatever. Nemigen hordok nadrágot úgysem. Ma viszont kénytelen voltam, mert ebbe a zuhéba muszáj volt gumicsizmát húznom, és amikor nem akar az ember hosszan gondolkodni a szekrény előtt, akkor gumicsizma -> nadrág.
A maihoz hasonló időjárásra tervezett kabátkát méltatlanul keveset hordom, talán mert szinte mindig sikerül bőrig áznom benne. Ma is.
A kép persze még indulás előtt készült, és a remek fényviszonyokra való tekintettel lámpafényben.
353 – Péntek 13.
Őszintén, szerintem ez is éppen olyan nap, mint az összes többi, de hát nekem már volt fekete macskám is, a létrák alatt szívbaj nélkül sétálok át, és jó néhány kistükörrel sikerült végeznem életemben, úgyhogy erre is csak legyintek.
Éppen ezért a mai nap is maradunk a jól bevált összeállításnál, hosszú szoknyával, pirossal, matchy-matchy spanglis cipővel.
A szoknya viszont kivételesen nem fekete, nem is szürke, hanem öreganyóka-mintás. (Egy barátnőmmel cseréltem egy szürke blúzért, szerintem kifejezetten örült, hogy megszabadult tőle. Nekem is kezdenem kéne valamit, mert így bizony meglehetősen unalmas.)
Tessék, ilyen az öreganyóka-minta közelről:
354 – Alapdarabok
Tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy (bármilyen rövid ideje is könyvelem, mit veszek fel) sem ez a szoknya, sem ez a táska nem fordult még elő. Alapdarabok. Az egyiknek a szabása jó, a másikba meg minden belefér.
Éppen ezért kell feldobni valamivel, ebben az esetben például a virágos blúzzal. Hátha attól kevésbé feltűnő, hogy valószínűleg valami takonykór kerülget.
355 – Kockásan
Otthonülős nap + odakinti eső = ciklámen + ’90-es évek.
1994 környékén mindenkinek volt a ruhatárában egy efféle átkötős kötényruha, csodásan formátlan alsó- és felsőrésszel, ezeket pedig mindig igazgatni kellett, hogy ne csúszkáljanak összevissza. Az én ruhatáramban még most is megvan, de már legalább van bennem annyi józan ész, hogy csak otthonra hordjam. Talán egy átalakítás segítene rajta, hm.
356 – Megint hosszú, megint szürke
Tegnap még úgy gondoltam, kivételesen rövid ruhában fogok elindulni hazulról, de azt nem kalkuláltam bele ebbe a tervbe, hogy a macska vacsorakészítés közben a lábszáramon át próbál feljutni a konyhapultra. Rövid ruha sztornó.
Ez a ruha is megérett amúgy a felújításra – nem mintha nem lenne jó méretben meg állapotban (magamnak varrtam öt évvel ezelőtt, így könnyű), de már meglehetőst unom. Nem baj, ma még jó lesz, aztán majd nekiugrom, hogy feljavítsam.
357 – Üdvözletem, Miss Elinor
Az öltözködésben az az egyik izgalmas dolog, hogy teret ad a fantáziának – ebben az összeállításban például úgy érzem magam, mintha egy Jane Austen-regényben lennék epizódszereplő. Ráadásul jó illusztráció lesz ahhoz is, hogy megmutassam, miként működik az én ruhatáram.
Az alsó ruhát ’96-ban kaptam ajándékba az exemtől, és bizony már azóta régesrég kiment a divatból. Igaz, hogy az ilyesmi sose érdekelt igazán, de már jó ideje nem járok én se melltől bővülő zsákokban. Ennek ellenére sem jutott eszembe sosem, hogy kidobjam ezt, de még az se, hogy odaadjam valaki másnak. Egyes holmikhoz úgy odaragadnak az emlékek, hogy már csak kegyeletből sem dobhatja ki azokat az ember.
A felső darabot, amiről nehéz eldönteni, hogy pontosan milyen célra szánták eredetileg (fésülködőköpeny? ujjas hosszú mellény? – nos, tulajdonképpen mindegy is) idén turkáltam ki magamnak az egyik utolsó beszerzési utamon, augusztusban. A kendőt a Lehel téri csarnokban vettem egy árustól két évvel ezelőtt, a cipő meg egy “deadstock” Biaggini, amit a címke tanúsága szerint először svájciaknak próbáltak volna eladni 49,95 frankért, de ez nem sikerült, így végül a cipő itt kötött ki Budapesten, egy használt és/vagy senkinek-sem-kell cipőket áruló boltban.
És mindebből ez áll össze, ni.
Íme egy közeli az egymással találkozó holmikról:
358 – Farmerkék
Vannak vasárnapok, amikor az egész napot itthon tengem át, legfeljebb egy liter tejért szaladok el a boltig. Vegyük hát úgy, hogy mára ez a “tejért-szaladok-a-boltba” egyenruhám.
A kantáros farmerszoknya már végtelen idők óta megvan, és eddig még nem tudtam megszabadulni tőle, de egyre kevesebbet hordom, ideje lesz átpasszolni valaki másnak. Többek között erre is jó ez a projekt: rájönni, hogy mi az, ami hiába ücsörög a szekrényben, mert úgyse veszem fel eleget ahhoz, hogy rááldozzam a tárhelyet.
Már csak az a kérdés, kinek tudnék odaadni egy olyan, igen jó állapotú, de rendkívül előnytelen ruhadarabot, ami mellesleg már húsz éve kiment a divatból. Bár idén ősszel állítólag megint trendi lesz a grunge stílus, hmm.
359 – Nemszabad szombat
Időnként kedvem támad két ruhát egymásra húzni, a mai napon is ez történt. Kendő, nagytáska, a hosszú nyári szünet után karóra is, és irány a munkahely.
360 – Kék ívek
Még egy hete sem pakolgatok fel ide fotókat, máris ismétlek: ma ugyanazt a fekete géz szoknyát vettem fel, ami a 365. legalsó rétege volt. Nemsokára amúgy sem lesz már olyan meleg, hogy ebben flangáljak. A felső viszont új, pontosabban maga az alap ugyan ősrégi, de a kék rávarrt íveket csak most nyáron kapta meg díszítésül.
361 – Erdei gyümölcs
Még mindig két évszak között, még mindig nyári ruhában, ezúttal is kardigánnal. Egy laza naphoz nem is kell ennél több.
362 – Új színek
Az eddigiek alapján úgy tűnhetne, hogy csak fekete meg szürke holmijaim vannak, meg esetleg némi piros. Nos, nem így van.
(Az új színek mellé kipróbáltam új helyszínt is, hátha az jobb lesz, de nem volt az. Marad a teraszajtó.)
363 – Szeptemberi rózsák
Igazi taknyos szeptember volt még reggel, hát elő a dzsekivel meg a farmer kötényruhával. (Ebben egyszer terhesnek néztek, akkor sem voltam az.)
Mivel ezen a felvételen nem látszik a címadó növény (fotózási antitalentum vagyok, és valószínűleg a gép meg a helyszín sem az igazi, de amíg nem jut eszembe jobb, maradunk ennél), itt egy közeli is.
Rózsák minden mennyiségben.
Minden nap más - mindennap más 