Minden nap más – mindennap más

Nagyon tavasz van. Ennek ellenére mégsem akaródzik előszedni a vidámabb színű holmikat, valahogy ideragadtam a többé-kevésbé seszínűekbe és feltűnésmentesekbe.

(A ruha egyike azoknak, amiket február végén kaptam a barátnőmtől, lassan sorra kerítem a többit is.)

Ma szabadnapot vettem ki a sárkányhentelésből, mert besokalltam. Helyette itthon fogok maszogni a mindenféle más teendőimmel. És ha csillapul a szél, elmegyek sétálni.

Nem egy nagy terv, de ma nem is vágyok többre.

(SK: a szürke szoknya átalakítása.)

Nem értem rá kivárni, amíg a hajam magától megszárad.

Nyilvánvalóan Szent Patrik napja kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek: az egyetlen igazán zöld ruhadarabom egy szemvakítóan smaragdszínű harisnya, amit hozzávetőleg másfél évtizede vettem magamnak Halloweenre. Vízbefojtott menyasszonynak öltöztem, amúgy.

Na nem most. Akkor. Hogy most minek öltöztem… hát, leginkább találós kérdésnek. Smaragdszín harisnya nélkül.

(SK: csak a sapka.)

Esik. Úgyhogy én meg varrni fogok.

Virágom, virágom.

Szombat! Ünnep! Piac! Nemtanítás!

Nem vagyok igazán formában, pedig a macska végre itthon lábadozik, holnap meg hétvége, sőt, ünnep.

Azért ezt a kardigánfélét tényleg szétvághatnám már egyszer a francba.

(SK: csak a sapka.)

Látogatás a kórházban a kis szőrös családtagnál, majd munka. Ma többek között az egzisztencialistákról is fogok magyarázni.

Ez meg itt a “tisztelt hallgatók, tessék ébren maradni” ruhám.

A cicánk kórházban, én meg megyek sárkányt hentelni. Nem jó napok ezek. Próbáltam feldobni magam valami színessel, de hát ennyi telt.

(SK: a madárkás ruha meg a sapka.)

Ma reggel is az állatorvossal kezdtünk. Ajaj, cicus, tessék meggyógyulni.

(SK: a ruha meg a kis piros micsodácskák a sapkán-kabátkán.)

Ezzel indult a reggel meg az állatorvoshoz tett látogatással…

(A cica amúgy viszonylag jól van, kapott lázcsillapítót meg antibiotikumot.)

(SK: a kötényruha.)

Ach, narancsos zöldtea meg fahéjas csoki, molyolgatás papagájnak öltözve, nemírokésnemolvasok nap. Varrógép, hímzőcérnák, öblítőillatú ágynemű, filmsorozatok meg filmzenék.

Na ilyen napokon kezd így dél felé úrrá lenni rajtam a meggyőződés, hogy elfeledkeztem valami fontosról, aminek tegnapelőtt volt a határideje.

(SK: a melegítőalsó.)

Reggel piac, este étterem, hát akkor tessék, reggelre is egy fotó meg estére is egy.

A piacon amúgy már van medvehagyma.

(SK: a kötényruha meg a sapka. Mamám, itt még a szokásosnál is elegánsabb lábtartással sikerült lekapni magam. Na mindegy.)

Folytköv. délután.

Ééés, ez itt a folytköv., szép esti fotó, semminek nincs olyan színe, mint a valóságban. Megyünk, felfedezzük a szentendrei karibi konyhát.

Délután öttől tanítani nemfinom. Ennél viszont valószínűleg még inkább nemfinom ugyanettől az időponttól tanulni.

(SK: a cipőt kivéve már mindennel csináltam valamit – megvarrtam, szétvágtam, újravarrtam, összefűztem, kihímeztem, mikor mit…)

Nem állítanám, hogy a mai különleges nap lesz a blog történetében, rettentő futamodásban vagyok, ráadásul az első harisnya, amit felvettem, gyönyörűen kiszakadt, szóval újratervezésre volt szükség. Ez lett belőle, több mint a semmi.

(SK: csak a kék trikó az ing alatt.)

A mai nap nagyját szöveggyártó kisiparosként töltöm, de attól még a sarkaltatni beadott cipő nem tipeg haza magától.

Imádkozzatok a lelkemért Szent Kanonizációhoz, ma kétszáz középiskolást fertőztem meg azzal a blaszfém gondolattal, hogy a krimi is irodalom.

Na jó, nem annyira, csak Ercsibe. Holnap jövök.

(SK: ismertek ti már mindent, de mindent.)

Ma egész nap molyolgatni fogok itthon, és mindezt nagyrészt a kanapémon. Ha meg úgy adódik, álmomban csengetek egy picit.

(SK: a hupikék zsenília pulóverből-kardigán és a hupicsíkos háziruha/hálóing.)