Ezt a ruhát majdnem tíz éve varrtam, és még mindig elő-előmászik a szekrényből…
328 – Helyszínváltás
Megtaláltam a lakásunk egyetlen nemtarka felületét, ami egy szekrény. Nézzük, mi sül ki belőle.
A kép egyébként azt a címet is viselhetné, hogy “a mellényszezon kezdete”.
329 – Ez a nap (sem) más, mint a többi
… már persze azt a részét leszámítva, hogy túlméretes háziruhában ténfergek itthon, és új helyszíneket próbálok keresni a selfie-jeimhez.
Egyelőre még mindig a teraszajtónál, aztán majd meglátjuk.
330 – Kéken, barnán, hazafelé
Azt hiszem, a címmel már mindent elmondtam. Én meg az útitáskám. Matchy-matchy.
331 – Jobb későn, mint soha
Egy nap késésben vagyok, nem volt wifi. Mindenesetre tegnap, szombaton így néztem ki:
Rémes, de a jelek szerint akkor sikerül az egyik legjobb fotót összehoznom, mikor egy ferences kolostor vendégszobájában állok a fürdőajtó előtt, a fényképezőgép meg egy füzetlapnyi ablak párkányán van. Szégyen.
(Sajnos itthon minden falunk tarkabarka, ezért választottam helyszínnek a teraszajtót. Nem volt a legjobb ötlet.)
332 – Kéken, barnán, úton
Díjnyertesen rossz fotó, de nincs időm másikat csinálni – vizsgáztatni, majd víkendezni megyek. Kétéltű ruházat mindkét célra, kékben meg barnában.
333 – Batikvirágok
Ősszel a divatlapok mindig azzal vigasztalják a nőket, hogy a nyári ruhákat vastag harisnyával meg csizmával/bakanccsal, kardigánnal, sállal októberben, sőt még novemberben is fel lehet venni, ha valaki nagyon akarja.
Én általában nagyon szoktam akarni.
334 – Lila, vaku
Ma többé-kevésbé sötétben indultam, teljesen sötétben érkeztem – nos, a lenti kép a legjobb érv amellett, miért nem használok vakut. Semminek sincs természetes színe, az én arcom meg úgy néz ki, mint egy álmosságtól feldagadt lapótya.
Mindegy, azért dokumentációnak itt van:
A színkombinációról meg itt egy nappali közeli, amin látható a sál, a pulcsi, a szoknya, a táska meg a sapka is.
Jelentős különbség.
Hónapzáró – Szeptemberi tanulságok
Nos, már egy hónapja blogolom be, hogy mit veszek fel mindennap, ideje valamiféle következtetések levonásának is.
Elsőre: a projekt meglepően hasznos. Fegyelmezettebben és változatosabban vagyok kénytelen ruházkodni, nagyobb a körforgás a holmijaim között, és könnyebben ki tudom szúrni, mi az, amit egészen biztosan nem érdemes megtartanom. A reggeli “tele a szekrény, de nincs egy rongyom se” akciók helyett kénytelen vagyok előre tervezni, és a végeredménnyel eddig csak kevésszer voltam elégedetlen.
Arra is kénytelen voltam rájönni, hogy az előre tervezést úgy tudom legjobban megoldani, ha vasárnap délután megnézem a jövő heti időjárást, aztán előszedegetem a cuccokat. Nem minden napra előre egy teljes tetőtől-talpig öltözéket, hanem olyan lehetséges darabokat, amelyek jól kombinálhatók egymással. Az e heti adag például így néz ki, ni:
Ebből valószínűleg nem veszek fel majd mindent, de akkor is, készen állok bármilyen változásra meg változtatásra.
Eddig voltak az előnyök, most jönnek a hátrányok is.
A ruhatárammal kapcsolatban kénytelen voltam rájönni arra, hogy nyomasztóan sok a szürke meg fekete holmim, és az egymástól csak a szín meg szabás árnyalataiban különböző ruhadarabom. Emellett tele a szekrény olyan holmikkal, amiket nehéz változatosan hordani. Bármennyire kedvelem is az egyberuháimat, nem adnak sok lehetőséget a variálásra, ezzel még lesz gondom.
Sok az olyan kombinációm is, ami szigorúan nézve “too matchy-matchy”, de ezen nem nagyon akarok változtatni. Tudom, hogy olcsó megoldás, de hát akkor is ez vagyok én, kék harisnyához kék kabát, piros cipőhöz meg piros póló, és így tovább, az utolsó sapkarózsával bezárólag. Lesz ez még így se.
Mindenesetre egy hónap lement, még tizenegy van hátra, folytköv.
335 – Dögunalom
Valami okból ez az összeállítás csak a fejemben működött, a valóságban ásítozni támadt kedvem tőle, de már késő volt, hogy átvariáljam.
Talán más cipővel? Vagy több színnel, nem ilyen bánatosan egyenletes sárbarnában?
336 – A bolond írónő
Időnként kedvem van olyasmiket is felvenni, amikre az az egyetlen normális reakció, hogy “ööö, nem túlzás ez egy kicsit?”.
De.
Viszont a kistáskában épp elfér egy netbook, és elszórakoztat, amikor így passzolnak-ütköznek a színek meg a textúrák.
337 – Mustár és bors
Így a végére még lettek volna ugyan plusz ötleteim, de azért mégiscsak elégedett sóhajjal hajítom majd a mosógépbe a mustársárga szoknyámat, hogy végre valami mást is elővehessek a szekrényből.
Utolsó körben íme, egy gyors házi módszer az aszimmetrikusan húzott, kétrétegű szoknyára néhány biztosítótű és kis szövetrózsa közreműködésével.
338 – Mustár és kávé
Szombati piaclátogatáshoz öltözve. A régi horgolt mellény az egyik kollégiumi szobatársamtól maradt rám egyetemista koromból, és azóta is tologatom: nem túl előnyös, de jó meleg, és tetszik az elején az áttört minta. Sajnos a mellényeimet más szabásban meg hosszban szeretem, ezzel is muszáj lenne valamit csinálni, hogy többet hordjam, ha már úgysem szabadulok meg tőle. Talán átalakítani kardigánná?…
339 – Mustár és kátrány
A terv reggel még az volt, hogy könyvbemutatóra megyek – nos, ehhez képest határidős feladatokkal bajmolódom öreg pulcsiban meg papucsban.
Lesz ez még így se.
341 – Mustár és potpourri
Annál mindenképpen jobban néz ki, mint ahogyan hangzik, de még így sem az igazi. (Nem csak a kép miatt, élőben sem volt az.) Ilyen napok is vannak, no.
Lehet, azért, mert ezt a kabátot hiába próbáltam megszeretni, sose sikerült igazán. Pedig milyen szépen ki van virágozva.
342 – Mustár és koriandermag
Én ugyan mákot mondtam volna helyette, de a férjemnek a koriandermag jutott eszébe ezekről a színekről, ki tudja, miért. Sebaj, a koriandermag is jól hangzik.
A mai öltözék ragyogó példája a reciklálásnak, minden eleme feltűnt már itt legalább egyszer, kivéve a táskát meg a sapkát. Mivel mindkettőt magam varrtam, dicsekvésként itt van róluk egy közelkép is:
343 – Mustár és tárkony
A mosottsárga találkozása a mosottzölddel. Egyszerű és bombabiztos.
Íme, a részletek, gondosan kiterítve, alaposan pofán vakuzva:
Intermezzo – Szeptemberi kihívás
Haladunk, haladunk, mindjárt vége már a szeptembernek. Sajnos ennyi holmival kicsikét az a szórakoztató jellege is elvész az öltözködésnek, amit a mindennapi trükkök és kreatívkodások adnak – annak az öröme, amikor sikerül új funkciót meg formát meg használati lehetőséget adni egy ruhadarabnak.
Kicsit ezt akarom visszacsempészni most azzal, hogy a héten minden nap más kombinációhoz ugyan, de mindvégig ugyanazt a szoknyát fogom felvenni. Kedves, átlagos, fodrokból varrt nyári darab, a színe valahol a homok meg a mustár között, és nemsokára ideje elmennie téli álmot aludni, de addig még van egy hete itt parádézni. Hajrá.
344 – Kisvirágos, nagycsizmás
Csizma a macskakarmolásokra, könnyű ruha délre, bársonyzakó estére. Szeptemberi találkozókhoz.
(Mire jó ez a blog, enélkül sose realizáltam volna, hogy ez a ruha tényleg ennyire áttetsző. Mekkora szerencse, hogy sose veszem fel alsóruha nélkül.)
Minden nap más - mindennap más 