Minden nap más – mindennap más

Amikor valaki blogot indít, azt sem árt tudnia hozzá, miért teszi, ráadásul miért éppen ezt és éppen így. Sokféle okból kezdhet újba az ember, és egy “nézzétek, mit vettem fel máma” blog esetében sincs másként. Outfit-of-the-day blogból amúgy is annyi van már, mint égen a csillag, és legalább annyiféle is. Ebben itt nem lesz semmi igazán különleges/új/szokatlan – nagyrészt dokumentálási szándékból írom, nem másért. Ezzel együtt sem árt tisztázni, mi várható, és mi nem, hátha idetéved rajtam kívül is valaki.

Dióhéjban: mától kezdve egy évig nem vásárolok új ruhát/cipőt/kiegészítőt, de ezalatt mindennap másként öltözöm fel. Nyilvánvalóan ismétlődni fognak különböző ruhadarabok, de nem fog kétszer előfordulni ugyanaz a kombináció.

Nagy feladatnak tűnik, de meg tudom csinálni. Nagyon sok holmim van. Tényleg nagyon sok. Nem dicsekvésből mondom: nem új és nem drága holmik ezek, a legtöbbjük ráadásul már a beszerzése idején sem volt igazán trendi. A ruhatáram nyolcvan százaléka turkálóból vagy valami hasonló helyről származik, esetleg saját magam varrtam ezt-azt – nem költöttem sok pénzt rájuk, de lassan húsz éve gyűlnek.

A legnagyobb probléma (bár ez persze nézőpont kérdése), hogy a ruháim gond nélkül elférnek. A kis hely némi kontrollra kényszeríti az embert, a túl nagy tárolókapacitás viszont éppen azt eredményezi, hogy irgalmatlan sok holmit össze lehet hordani, akár hordja az ember azokat, akár nem. Részben ezért döntöttem úgy, hogy nem veszek egy évig semmit, viszont ezalatt legalább megpróbálok felvenni mindent, ami a szekrényeimben bujkál. Az, hogy ezt lefényképezem és be is blogolom valahová, egyrészt abban fog segíteni, hogy nyilvántartsam, mi szerepelt már és mi nem, másrészt meg abban, hogy rájöhessek: miktől tudnék könnyű szívvel megszabadulni.

Amiket még mindenképpen érdemes elmondanom (vagy legalábbis én érdemesnek tartom tisztázni már most az elején): semmi közöm nincs a divatszakmához, valójában a divathoz is alig. Nem divattippeket akarok adni, vagy elkápráztatni a nagyérdeműt azzal, hogy mennyire értek én az öltözködéshez. Nincs szándékomban az sem, hogy minden bemutatott darabról elmondjam, honnan van és milyen márkájú. Ha van esetleg valamiféle érzelmi/vicces jelentősége, akkor persze igen, de másként teljesen értelmetlen lenne. A ruhatáram amúgy is olyan, hogy erős eufemizmussal eklektikusnak mondható, anélkül meg simán csak szedett-vedettnek. Az öltözködés számomra leginkább egy szórakoztató játék, különböző színek meg anyagok meg formák váltogatása, amikből végül (remélhetőleg) összeáll valamiféle koherens egyéni stílus.

Ja, még valami. Harmincnyolc éves vagyok és hatvanöt kiló (163 centihez, ez sem mellékes). Egyik sem zavar, és egyiket sem akarom letagadni. Nem hordok már harminchatos ruhákat, de attól még éppúgy szórakoztathat az öltözködés, mint húszévesen – sőt, az a vicces, hogy tulajdonképpen sokkal jobban szórakoztat, mint akkoriban. Közeledem a negyvenhez, de ez nem jelenti azt, hogy most már a teljes hátralévő életemet józan kiskosztümökben fogom tölteni.

És, ha már eljutottatok idáig, ez vagyok én ma reggel:

Visszaszámolás indul.