Háromszáz réteg puha holmi, sál, sapka, kesztyű, parfüm, pirosító. Néha tényleg erőfeszítés kell ahhoz, hogy elinduljon az ember.
Igaz, még ahhoz is, hogy kimásszon az ágyból.
(SK: a ruhák és a sapka.)
238 – Kis talány hétfőre
Most nem foglalkozunk a hajammal, a vicces szájfényemmel meg a kinőttformának látszó pólóval (ami mellesleg méretre pontos, szóval valami más baj van vele), ehelyett a szoknyára koncentrálunk, amiről fogalmam sincs, mikor turkáltam, hol, milyen megfontolásból, miért hittem azt, hogy használni fogom, miért nem szabadultam meg tőle eddig, és mi lesz majd belőle, ha.
E pillanatban azt mondanám, hogy szatyor.
239 – Fekete-fehér, igen-nem
Avagy hogyan nézzünk ki úgy, mint egy életnagyságú fehér-fekete optikai csalódás.
(SK: a szoknya átalakítását már említettem valamikor, a tunikát meg kábé nyolc éve varrtam magamnak. Lehet, hogy ideje volna kezdeni vele valamit.)
240 – A szokás rabjai
2000 tavaszán költöztünk ki véglegesen Szentendrére. Addig nagyrészt a kollégium meg a lakás között ingáztam egy kis hátizsákkal, és kétségbeesve nézegettem, hogyan leszünk majd képesek berendezni meg belakni ezt a marha nagy hodályt – ó, ha sejtettem volna, mi lesz a vége!
Mindenesetre az új helyre költözést mindketten vérmérsékletünk megfelelően próbáltuk túlélni: én kerestem magamnak egy új törzskocsmát, a férjem meg utánanézett, milyen napokon van piac. Azóta is majdnem minden szombaton lekúszunk a piacig, megnézzük a patakban a kacsákat/békákat/jeget/elmosott fél domboldalt, és veszünk valami szezonális zöldet.
A mai nap szezonális zöldje amúgy a savanyúkáposzta volt, csak hogy tudjátok.
(SK: a barna kötényruha és a batikolt póló.)
241 – Köd, rénszarvasok
Olyan csodálatos, amikor az ember azt mondhatja, hogy “ehhez szottyant kedvem, és kész”. Csúnyapulcsi-napot nem csak karácsonykor lehet ám tartani.
Tessék egy közeli a rénszarvasokról:
(SK: a sapka meg a sárga sapkarózsák.)
242 – Csak néhány apró trükk
A mai napot is itthon ücsörgöm át, zsemlesütéssel, varrással, némi takarítással és a Sherlock harmadik évada első részével.
Na akkor öltözzünk egyszerre mindegyik programhoz, mert az úgy vicces.
(SK: a cipő meg a zokni kivételével minden.
A kis fekete kardigánt amúgy láthattátok itt meg itt – igaz, akkor még nem kis fekete kardigán volt, hanem kinyúlt, öreg fekete pulcsi. Valószínűleg még ez a mostani sem a végleges állapota…)
243 – … egy kis új
Mármint annyira új, amennyire az egy az-év-szeptemberben-kezdődik blogger nem-veszek-semmi-új-holmit blogjának keretein belül elképzelhető.
A tornacipőt még 2005-ben vettem Marosvásárhelyen (olyan csodálatosan ronda volt, hogy nem tudtam otthagyni, sőt, vettem belőle egy hupirózsaszínt is), a pólót talán öt éve turkáltam magamnak, a kötényruha pedig – nos, az most itt egy szimbóleum.
Az új év, kezdődjék bármikor, épp olyan, mint a régi, legfeljebb első pillantásra látszik másnak.
244 – Egy kis régi…
Mivel a szilveszterezés helyett tegnap tartottunk bulit, én szégyenteljes módon délig aludtam, és csak az imént zuhanyoztam le. Úgyhogy most boldog új évet mindenkinek, aki ma este indul zülleni, én viszont elégedetten leülök a kanapéra az idei év legtöbbet hordott kötényruhájában, és teát fogok szürcsölgetni.
Viszlát holnap.
245 – Éljen a kontraszt!
Két napi “munkaruhának-ez-is-jó-lesz” után talán még viccesebb mintás tükörbársony ruhácskában fotózkodni, de hát vacsorázni megyek, ki a világba, barátokkal, a rézangyalát neki.
Nem tudom, miért nem hordanak gyakrabban a nők* kalapot, én mindig olyan jól mulatok, amikor igen. (Még ha ez most nem is látszik rajtam…)
* Vagy legalábbis az általam ismert meg utcán látott nők. Lehet, hogy valahol ott járkálnak a kalapos nők, ahol én meg nem.
Hónapzáró – decemberi tapasztalatok
Még csak harmincadika ugyan, de nincs mit totojáznom a december kiértékelésével: nem hinném, hogy túl sok minden történne még a szilveszteri visszaszámlálásig. Ma vacsorázni megyünk a barátainkkal, holnap pedig feltűnően ücsörgős és semmi-különös itthoni szilveszterezés várható. Számomra az év eleje amúgy sem januárra, hanem szeptemberre esik – ugyan bizony mi másért kezdtem éppen szeptember elsejétől ebbe a blogba?
Évet ugyan nem értékelhetek még, de hónapot igen. Meglehetősen érdekes decembert zárok, két egészen váratlan és jóleső eseménnyel: egyrészt egy kedves olvasó felismert a villamosmegállóban, másrészt pedig egy galéria tulajdonosa megdicsérte a magamvarrta ruháimat anélkül, hogy tudta volna, honnan vannak azok. Ha majd elegem lesz ebből az egész projektből, és semmi kedvem nem lesz a folytatáshoz, erre a két dologra fogok gondolni. 🙂
Egyelőre persze nem fenyeget ez a veszély, újabb összeállításokat kitalálni még mindig szórakoztató, és a rettenetes készletekből továbbra is van lehetőségem új holmikat előhúzni. (Kicsit úgy érzem magam ilyenkor, mint Dummer Auguszt, hogy “Van máááásik!”, de hát ha tényleg van. A szekrényeimben meg komódjaimban lébecoló holmik felét ha felvettem mostanáig, de talán még pontosabb, ha a harmadára tippelek.) A január persze újabb nehézségeket fog tartogatni: nagyrészt itthonülős hónapra számítok, helyenként némi vizsgáztatással. Lesz másfél hétnyi “alkotóházi” program is, műfordítás orrba-szájba, és ezalatt kisebb gondom is nagyobb lesz annál, hogy éppen mit veszek fel. Arra egyébként sincs sok esély, hogy bársonyruhában és lakkcipőben vonuljak kitakarítani a macskavécét, de a műfordítói maraton alatt végképp nehéz lesz elérni, hogy ne ugyanabban a három kinyúlt háziruhában csámpázzak a szöveg meg a kávéfőző között. (Jobb híján tekintsük kihívásnak, és tervezzünk a szokottnál is alaposabban. Hátha mégsem sikerül halálra untatni az olvasókat.)
Egyre nagyobbra nő az átalakítandó holmik kupaca is, főként a pulóvereké. Ha nincs húsz pulóverem, hát egy se, ehhez képest alig veszem fel azokat. Kardigánként talán többször tudnám kihasználni egyiket-másikat. Emellett egyre nő azoknak a holmiknak a kupaca is, amiket szinte biztosan ki kéne szuperálnom – vagy azért, mert már teljesen elnyűttem azokat, vagy azért, mert fölöslegesen foglalják a tárhelyet ahhoz az évi egy alkalomhoz, amikor előkotrom, és jobb híján felveszem valamelyik “rút kiskacsát”, csak hogy ne ácsorogjon potyára a szekrényben. Talán januárban sikerül vennem végre egy mély levegőt, és kemény kézzel megregulázni a ruhatáram…
Merthogy természetesen ennek itt most még nincs vége. Irány a január!
246 – A bűnjelek eltüntetése
Még mindig csak a nyilvántartás kedvéért, a mai nap továbbra is a disznó hullájának tologatásával telik. Itt például a toulouse-i kolbász készítését szakítottam meg egy kép erejéig. Az úgy kezdődik, hogy vagdalj daráléknyi apróra két kiló lapockát meg fél kiló szalonnát.
247 – Csak a nyilvántartás kedvéért
A fotó kora reggel készült, villanyfényben, vakuval. Utána pedig belebújtam egy kabátba, és elmentem disznóvágásra.
248 – Szájában régi, ócska türkizek
Ilyentájt valamelyest értelmét veszti, melyik nap a vasárnap, pedig általában akkor szoktam összepakolni a következő hét gúnyáit. Ma ugyan nyilvánvalóan péntek van, úgymint hétköznap, én meg dolgozatokat javítottam (ez látszik a képemen is, igen), de a vasárnapok elsikkadnak valahová az ünnepek közé.
Mindenesetre mivel a vasárnap nem igazán számít, ezúttal egy csütörtökre esett, hogy előpakoljam a holmijaimat. Amikor tegnap beleálltam fejjel a szekrénybe, hogy összebogarásszam az eheti-jövőheti adagot, azt vártam, hogy a lilák fognak kiabálni, de nem. Ehelyett az égszínkékek, türkizkékek, tengerzöldek kezdtek üvöltözni.
Hát jó.
(SK: a kötényruha. Szóljatok már rám, hogy dobjam ki a francba, régesrég kiszolgálta már a kapitulációját.)
249 – A szálkák és a gerendák
Ha véletlenül itt-ott rózsaszín flitterek maradtak rajtam, akkor az azért van, mert éppen hercegnőszoknyát varrok két balkezi unokahuginak, akik mindenért rajonganak, ami úgy néz ki, mintha Barbie hányta volna ki egy különösen bőséges flittervacsora után.
Mint arról tegnap megegyeztünk a kölkök bölcs nagyszüleivel, előbb-utóbb ízlésük is lesz, addig meg hadd érezzék magukat jól. Mindezek után ma reggel én ismét úgy gondoltam, hogy a girl can’t have too many rózsákkal telibehányt zokni.
Tessék, itt egy közeli is, hogy láthassátok, nem csak a levegőbe beszélek.
(SK: a kötényruha. Ezt kifejezetten egy finn utazásra varrtam, és félúton sikerült tőből elpacsálnom, úgyhogy más megoldás nem volt, mint ilyen elragadóan oldani meg az elejét.
Még mielőtt gratulációk érkeznének: nem, nem vagyok terhes.)
250 – Megoldás egy dilemmára
Azaz mit vegyünk fel akkor, ha az egész napot mintegy pizsiben akarjuk átlődörögni, de nem kívánunk arcot veszteni akkor sem, ha valaki esetleg bebokázik látogatóba.
(SK: az alsóruha/hálóing.)
251 – Ez nem katasztrófa, csak karácsony
Bár persze ez is nézőpont kérdése. Here comes again the silver nightmare.
Gyűrött zoknival, mert az úgy elegáncs. Az pedig feltehetőleg csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a lakás karácsonyi dekorációjához öltöztem. Képzelhetitek.
Boldog karácsonyt nektek is.
253 – Kék bakancsos, farmerruhás
Időnként az az érzésem, a komplett kilencvenes éveket efféle zsákokban tengtem át, pedig akkoriban tizenöt centivel kisebb volt a derékbőségem. Hát nem csoda, hogy gyakorlatilag mindenbe beleférek még most is azokból a holmikból, amiket akkoriban vettem magamnak.
Valójában az sem csoda, hogy már nem hordom azokat a holmikat, legfeljebb vasárnapi otthoni tengilengihez.
Akkora fenekem van benne, mint egy ól, elöl pedig látványosan rövidebb, mint hátul. Ruhácskám, közelebbről röpülni fogsz, miként a darvak.
Ez volt utolsó napom a kék bakanccsal, holnaptól valami más várható.
254 – Kék bakancsos, nadrágos
Ezúttal nem csicsókát vettünk, hanem kelbimbót és fekete retket.
A kép amúgy kiváló illusztráció arra, miért nem mutogatom többet a télikabátjaimat: mert nincs rajtuk semmi látnivaló.
(SK: a sapka.)
255 – Kék bakancsos, lábszárvédős
A tegnapi szép napon olyan történt velem, mint eddig még sose: egy kedves olvasó beazonosított a Kálvin téren. (Hja, a bakancs. Lövésem sincs, hol keringhet a többi, nem csak egy volt belőle a kínai boltban. Vajon akik megvették, mihez hordják és hogyan?)
Mindenesetre a celeblétet még gyakorolnom kell, a meglepetéstől nagyjából annyit tudtam mondani, hogy e-bö-bö-bö, mint Nemtudomka, amikor találkozott a varázspálcával. 🙂
A mai nappal kapcsolatban pedig, bár mentségem kevés van, arra hívnám fel a figyelmet, hogy Heremodot – tudjátok, azt a pasast, aki az asztaltársait gyilkolta le részegen – végül a jütök vagy az óriások között érte el a végzete, erről pedig tanulmányokat is írtak, hogy vajon a jütök vagy az óriások voltak azok, és elhajtották őt közéjük tetteivel elégedetlen alattvalói, vagy magától ment.
(SK: a mellény.)
Minden nap más - mindennap más 