De ha azt mondjátok, hogy “teljesen szedett-vedett”, én arra is jámboran rábólintok.
(SK: a póló. Majd egyszer teljes pompájában és kabát nélkül is elő fog kerülni, addig tessék beérni azzal, hogy pipacsok vannak rajta. Feketék.)
73 – Majdnem sportos
74 – Majdnem meglepő
Annyi cipőm van, mint Imelda Marcosnak, de csak egyetlen pár szandálom. Ez itt.
75 – Majdnem dámás
A kesztyű túlzás lett volna vizsgáztatáshoz, a kalapot meg otthon felejtettem. Valószínűleg megúszom nélküle is, irgalmatlanul vastag rétegben kentem magamra a naptejet.
Az Úr egyébként minden bizonnyal azért teremtette meg a cipőszámozást, mint az Arrakist: hogy próbára tegye az igazhitűeket. Ez itt rajtam 4,5-es, szemben a tegnapi 5-össel, ami kiluggatta a lábamat. Héjjahó, ragtapaszok szezonja.
Intermezzó – júniusi kihívás
Sok kedvem nincs ugyan hozzá, de nem szakíthatok a tradícióimmal.
Az e havi jelölt egy fekete szoknya, de épp elég fodros és aszimmetrikus ahhoz, hogy többé-kevésbé feltűnő legyen. Ha esetleg úgy emlékeznétek, hogy mályvarózsaszínben is láttatok nemrég itt egy ugyanilyet, jól emlékeztek. Azt kiárusításon vettem, ezt turkálóban, de ugyanaz a modell. Eredetileg júliusra tettem félre, de most úgy fogyásnak indultam, hogy egy hónap múlva talán le is esik rólam.
Az áutfit feltehetőleg csak este kerül fel, most rohanok.
76 – Ceci n’est pas une chaussure
Vagyis nem csak. Ez a cipő kérem tanulság is. Ha neten vesztek Clarks cipőt, mindig egy fél számmal nagyobbat rendeljetek, mert a cég némiképp alulszámozza a topogóit.
Szerencsére csak a Vaterán vettem, és belefért a számomra olyannyira fontos tízeurós lélektani határba, így nem volt túl drága tanulság. Ezzel együtt is csak ücsörgőnapokra merem felvenni. Kizárólag ez az oka annak, hogy már három éve megvan, és még mindig nem szakadt le a lábamról.
A mai éppen egy ücsörgőnap értekezlettel, úgyhogy gyerünk, cipők, nézzük meg, milyen a világ odakint.
(SK: a ruha.)
Kieg., újabb tanulság. Az ücsörgőnap nem mindig csak ücsörgőnap, a fél számmal kisebb cipő meg nem a barátunk.
Pápá, cipő, megválunk egymástól.
77 – Az életem egy nagy kaland
Újabb mozgalmas nap, ingajárat a számító- és a mosógép között, borsófejtés, recenzióírás és cseresznyés clafoutis, nem is tudom, hogyan fogok elbírni ennyi izgalmat.
Ezt a szoknyát már jó ideje tologatom a szekrényben – amióta kiturkáltam pár száz forintért, tán egyszer volt rajtam, és akkor is megállapítottam, hogy hú, de előnytelen, hol volt az én eszem. Most viszont felvettem, hogy leellenőrizzem, nem tévedtem-e.
Sajnos nem. Oké, megy a szabaduljunk-meg-tőle kupacba.
78 – Mint a mókus fenn a (cseresznye)fán
Valamikor tavaly ősszel megpróbáltam elmagyarázni egy ismerősömnek, hogy miről is szól ez a blog tulajdonképpen, de bárhogyan is próbáltam, mindig azt a következtetést vonta le, hogy akkor ez egy divatblog. (Nagyon okos ember amúgy. Az egyik legokosabb, akit ismerek.) Úgyhogy végül ráhagytam, jó, ez egy divatblog.
Feltehetőleg ez a kép sem tántorítaná el ettől a megállapítástól. Pedig, hajaj.
De ha már divatblog, legyen divatblog. Most még megpucolom a cseresznyét, amit leszedtem, aztán átöltözöm.
Folyt. köv.
És milyen jó, hogy átöltözöm, mert minden előjel nélkül ránk szakad nemsokára egy családi zabálás.
Nna.
Azért van egy kis zavar az Erőben.
Azt hiszem, ezt a ruhát ideje nyugdíjaznom. 2007-ben varrtam magamnak, azóta meg némileg terjedelmesebb lettem széltében. Leginkább, mint a mellékelt ábrán is látható, mellben. (Ööö, khm, a szóvicc nem volt szándékos, de most már benne hagyom.)
Úgyhogy most két út áll előttünk. Az egyik, hogy szétvágom, és lesz belőle szoknya. A másik, hogy odaadom valakinek.
Jelentkező, esetleg? Keveset hordott darab, hozzávetőleg 38-40-es méretű, puha, kevertszálas trikotázs, nagyrészt pamut.
79 – Szusszan
Ma kivételesen nem fogok szövegeket pucolgatni, viszont a lakást igen. Csak tudnám, hogyan jutok bármire is, a porszívótól még az a macska is félt, aki a kutyát pofozta, nemhogy ez a kis beszari, aki a legtöbbször még előlem is elfut.
De előbb piac.
Sajnos ennek a cipőnek most már tényleg kampec. Hazafelé jövet felvált a talpa. Még megpróbálom megragasztani, de az csak átmeneti megoldásnak jó. Hüpp.
80 – Mondatvégi pont
Ma hajnali kettőkor keltem fel dolgzni, és a zuhanyzást meg a kávékat leszámítva mostanáig fel sem álltam a gép elől. De most pont.
Pont úgy is nézek ki.
(SK: a ruha.)
81 – Na még egy kis eksztatikus lelkesedést!
Vannak ezek a napok (rossz esetben hetek), amikor akár estig is ellébecolhatnék pizsiben, a számítógépnek olyan mindegy – de ha én sem törődöm magammal, akkor ugyan miért tenné meg más.
82 – Szövegpofozáshoz megteszi
Elnézve a képet, kivasalhattam volna ezt a ruhát, mielőtt felveszem. Na sebaj. Úgyse látja ma élőben senki a számítógépen, a férjemen és az újonnan befogadott macskán kívül, ez utóbbi meg amúgy is mindent gyanakvással néz, de legalább most már az ablakból, nem a kanapé alól.
Két röpke hét múlva akár már meg is simogathatjuk anélkül, hogy elfutna. Remélem.
(SK: az ujjatlan póló.)
83 – A kalapszezon kezdete
Ez is szép kis nap volt, többek között újra megdöglött a laptopom. És ez még csak a “többek között”.
84 – Pünkösdhétfő virágai
Ha már a kilencvenes éveknél tartottunk: ezt a ruhát most már nagyrészt csak itthonra hordom, de kidobni – na azt nem.
85 – So nineties
Elképesztő, néha mik kerülnek elő a szekrény aljáról. Ez a ruha igen szép példája annak, miért (is) láthatjuk viccesnek a kilencvenes éveket. Óh, azok a régi szép idők, mikor a húszévesek is öreganyókának öltözhettek, és senki nem röhögte ki őket.
Számítógép előtt üldögéléshez viszont ez is megteszi. A mérete egyébként (ez szintén vicces) 38-as.
Valójában eddig is csak a könnyű és szellős vászonanyag meg a minta volt az, ami megmentette a kidobástól. Tessék, itt a mintáról egy közeli, hát nem cukimuki.
Ha egyszer ebben a büdös életben meg tudok szabadulni a szövegektől, ezt a ruhát is átalakítom végre. Kár, hogy egyre nagyobb a kupac – szövegből is, átalakítandó ruhákból is.
86 – Csak a a szokásos meg még egy kicsi
Szombat, piac, tetyekvetyek, szövegek, szerkesztés, korrektúra, anyámkínja, tetyekvetyek, dögmeleg.
(SK: a pólón átalakítása meg a madárkás szatyor.)
Próbáltam csinálni közelit a lepkékről, de sehogy se jött össze. Ez egy ilyen nap, no.
87 – Maszatolás
Mára ennyi tellett. Viszont sikerült vigyorognom, hurrá.
Na jó, hozzávetőleg.
88 – Jobb későn, mint
Tegnap korán mentem, későn jöttem, fotóm volt, posztom nem.
Most már az is van.
89 – A csíkos hentes
Többek között azért van nekem annyi ruhám, mint a dudva, mert ehhez pl másfél méter anyag kellett, a megbolondulós szövetboltban 1,5×290 HUF, a megvarrásához meg bruttó másfél óra, kávészünetet és egy mosás behjintását is belevéve. (Nem most volt amúgy, jelenleg nemigen tudok felszabadítani bruttó másfél órákat egy kis varrogatásra.)
A többire ne vesztegessünk szavakat, a hajam minden figyelmeztetés nélkül felrobbant, az arcomból meg több gonosz ikertestvérem próbál kinőni egyszerre. Na mindegy, sárkányhenteléshez ez is jó lesz.
90 – Bab, borsó, lencse
Hamupipőke-nap. Kis száraz izéket válogatok képletesen, és rohadtul fázom.
(SK: a szoknya meg a pulóverből-kardigán. Vigyorogni viszont ma sem sikerült, eh.)
