Minden nap más – mindennap más

Időnként az az érzésem, a komplett kilencvenes éveket efféle zsákokban tengtem át, pedig akkoriban tizenöt centivel kisebb volt a derékbőségem. Hát nem csoda, hogy gyakorlatilag mindenbe beleférek még most is azokból a holmikból, amiket akkoriban vettem magamnak.

Valójában az sem csoda, hogy már nem hordom azokat a holmikat, legfeljebb vasárnapi otthoni tengilengihez.

Akkora fenekem van benne, mint egy ól, elöl pedig látványosan rövidebb, mint hátul. Ruhácskám, közelebbről röpülni fogsz, miként a darvak.

Ez volt utolsó napom a kék bakanccsal, holnaptól valami más várható.

Ezúttal nem csicsókát vettünk, hanem kelbimbót és fekete retket.

A kép amúgy kiváló illusztráció arra, miért nem mutogatom többet a télikabátjaimat: mert nincs rajtuk semmi látnivaló.

(SK: a sapka.)

A tegnapi szép napon olyan történt velem, mint eddig még sose: egy kedves olvasó beazonosított a Kálvin téren. (Hja, a bakancs. Lövésem sincs, hol keringhet a többi, nem csak egy volt belőle a kínai boltban. Vajon akik megvették, mihez hordják és hogyan?)

Mindenesetre a celeblétet még gyakorolnom kell, a meglepetéstől nagyjából annyit tudtam mondani, hogy e-bö-bö-bö, mint Nemtudomka, amikor találkozott a varázspálcával. 🙂

A mai nappal kapcsolatban pedig, bár mentségem kevés van, arra hívnám fel a figyelmet, hogy Heremodot – tudjátok, azt a pasast, aki az asztaltársait gyilkolta le részegen – végül a jütök vagy az óriások között érte el a végzete, erről pedig tanulmányokat is írtak, hogy vajon a jütök vagy az óriások voltak azok, és elhajtották őt közéjük tetteivel elégedetlen alattvalói, vagy magától ment.

(SK: a mellény.)

A mai összeállítást azoknak ajánlom, akik eddig még nem tudták, mi a matchy-matchy.

Ez itt.

(SK: a sapka, a kötényruha, valamint a nyakamban az az izé, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk nyakéknek.)

Ma nagyrészt itthon tengem át a napot, de a boltig azért még elszaladok.

(SK: a szoknya mérete. Amikor kiturkáltam, kábé másfélszer fértem volna bele, de engem mindig jobban érdekel ilyenkor az anyag, mint a méret, ez pedig egy igazán barátságos és puha mikrokord. Úgyhogy bevettem belőle, sima ügy.

A pulcsit már jó ideje tologatom, nem szeretem igazán a szabását, csak a színét. Közelebbről ennek is kinéz egy nyissz bele.)

Most miért. Magától értetődő kombináció.

És itt a csingiling is, amit éppen hordok hozzá:

(SK: a döglött bálna bőrére emlékeztető szoknya. Gondolom, hiába próbálom bizonygatni, hogy mozgás közben jobban néz ki, én meg általában mocorgok benne.)

Egyszer ennek is be kellett következnie. SK: a bakancs kivételével minden.

Ilyen még úgyse volt, és amúgy is ráérek (egy frászt érek rá, de akkor szép, ha zajlik).

Önmagában persze ez így túl könnyű lenne, úgyhogy nehezítem: egy hétig csak kék meg fekete holmikat veszek fel hozzá.

Reménykedjünk, hogy száraz lesz az idő…

A nap, amikor Télanyóka bedilizett, és így ment el egy kiállításra.

(Igen, a harisnyám is piros. És természetesen fehér táskát fogok vinni magammal. Az ezüstszín rettenettel pedig kezdek majd valamit, ígérem.

SK: a kabát átalakítása. Eredetileg sima, mindenféle cafrang nélküli szürke kabát volt bús fekete gombokkal és irdatlan nagy válltömésekkel.)

Mármint ebben a félévben, no.

Ez abból is látható, hogy megint a pénteki egyenruhámban vagyok. Na jó, azért van hozzá egy kis piros csíkos meg piros kockás.

(Luca-napi előrejelzés: ezzel a kötényruhával belátható időn belül történnie kell valaminek. Ha nem kéne mindennap bemutatnom, miben ténfergek itthon, még jó ideig húzhatná ebben a formájában, de nem akarom, hogy unatkozzatok. 🙂 )

A mai szép napon el sem hagyom a házat. Már legalábbis fizikailag nem.

(SK: a madárkás kötényruha. Ez már a harmadik fellépése a blogon, a korábbiak itt és itt.)

Hajh, kérem, ez már ilyen, az ember egyik nap kimondhatatlan nevű szakékat kóstolgat, különféle magas notabilitásokkal áll sorba a szusibüfénél, és türelmesen végignézi a császár élete rövid történetét vetített képes előadáson – másik nap meg csak azért nem marad a dolgozatjavítós pizsijében, mert kell valami zöldség a vacsorába.

(SK: az öt év alatt formátlanra nyúlt, egyre inkább felújításra szoruló kötényruha. Most már tényleg maximum a zöldségesig megyek el benne.)

Hadd mutatom be az elegáns ikertestvéremet, aki a japán nagykövetség fogadására indul.

Nyugi, holnapra visszaenged.

Valójában egész jól vagyok, kösz.

Megfelelő célra a megfelelő ruhát. Arra az esetre például, ha színes szöszmöszökkel kerül szembe az ember, lehetőleg feketét, mert azon legalább minden látszani fog.

Tudja az ördög, miért megyünk le még ilyen csikorgó decemberben is a piacra. Talán csicsókáért. Én mindenesetre kellemes melegre és cölöpformára öltöztem magam hozzá.

(SK: a szoknya, a kardigán meg a sapka. Hm. Jól összeválogattam.)

Csak rám kell nézni.

(SK: a már sokat mutogatott kötényruha, valamint a póló kivágásában és ujján a világosabb színű fodor. Át kellett alakítanom, mert túl rövid volt, úgyhogy az alján is van egy világosabb rózsaszín csík, de az itt értelemszerűen nem látszik.)

Ehhez szottyant kedvem, ennél jobb indok meg nem is kell.

(A képen szereplő összes holmit felvettem már ilyen-olyan kombinációkban, de így még sose. Juhé.

SK darabok: a középső rétegben elhelyezkedő padlizsánszínű ruha, valamint a sapka és a csereberélhető sapkarózsa.)

A manikűrömet csak azért örökítettem meg, hogy később is jólesően emlékezzek arra: reggel még volt nekem olyan.

(SK holmik a mai jelmezből: a kardigán valaha garbónyakú pulóver volt, a szürke plüss kötényruha meg 22-es méretű a brit számozás szerint. Az olló és a varrógép okos találmányok.)