Időnként az az érzésem, a komplett kilencvenes éveket efféle zsákokban tengtem át, pedig akkoriban tizenöt centivel kisebb volt a derékbőségem. Hát nem csoda, hogy gyakorlatilag mindenbe beleférek még most is azokból a holmikból, amiket akkoriban vettem magamnak.

Valójában az sem csoda, hogy már nem hordom azokat a holmikat, legfeljebb vasárnapi otthoni tengilengihez.

Akkora fenekem van benne, mint egy ól, elöl pedig látványosan rövidebb, mint hátul. Ruhácskám, közelebbről röpülni fogsz, miként a darvak.

Ez volt utolsó napom a kék bakanccsal, holnaptól valami más várható.