Úgy néz ki, az elmúlt több mint egy év során, amíg nem vettem elő, némiképp “kinőttem” ezt a ruhát. Jó lenne megnézni, ezen kívül még mi mindent “nőttem ki”, mert rosszat sejtek.
3/1 – Szép remények
Új év, új bejegyzés-számozási szisztéma. Csak a naivitás a régi.
Az elmúlt év során rettenet sokszor gondoltam azt, hogy “na majd ha lemegy ez az izé! hogy én mekkora örömmel fogok odaállni a szekrény elé! bőség! kreativitás! babámfüle!”. Ezzel szemben persze sehol semmi most-gyertek-szabad-mellű-örömök, kirántottam az első kánikulaholmit, ami a kezem ügyébe akadt, és visszaültem a gépem elé.
Legalább a mintájáról adok azért egy közelit.
Intermezzó – Évkezdő
Feleim, itt megint az a kérdés, hogy hogyan tovább, pontosabban, hogy van-e tovább.
A “pontosabban hogy” kérdésre könnyű a válasz: van. Már úgy belejöttem ebbe az őtözködős blogolásba, mint úrifiú a pofozkodásba. Tudom, hogy ez nem érv, de ha érv kell hozzá, tessék: az általában vett blogíráshoz már nincs kedvem. Hét éven át írtam egoblogot, de úgy éreztem, lassan már semmi sincs benne, csak nyafogás. Igaz, ebben a blogban is meglehetős mennyiségű nyafogás akad, de legalább vannak hozzá ruhák is. Olyanok, amilyenek, de ruhák. Jobb a nyafogás ruhával, mint ruha nélkül. (Na, ez kissé kétértelműbb lett, mint szándékoztam, de most már benne hagyom, egye fene.) További nyomós érvem is van a folytatásra, mégpedig hogy a családom továbbra is a szélrózsa minden irányába van szétszórva, én meg már feltehetőleg sose növöm ki a telefonundoromat. Így legalább mindig tudják, hogy még megvagyok, csak rám kell nézni.
Az igazi kérdés persze a hogyan tovább. Lenyomtam egy évet úgy, hogy nem vettem semmiféle ruhát, aztán lenyomtam egy második évet azzal, hogy minden hónapban összesen harminc darabot variálgattam összevissza, és csak egy meghatározott anyagi kereten belül vettem bármit. (Oooké, a második év kilencedik hónapjában tartottam egy kéthetes ki-nem-szarja-le-a-szabályokat szünetet, de akkor is.) Biztos ki tudnék találni a harmadik évre is valami tematikus kutyfüttyöt, de egyelőre semmi energiám nincs hozzá. Az új év elvileg már ma elkezdődik, de nekem akkor is le kell adnom tizedikéig egy teljes kötetet, és amíg azt be nem fejezem, nemigen van kapacitásom másirányú kreatív gondolkodásra.
Szóval egyelőre maradjunk annyiban, hogy a blog kap egy újabb évet, speciális tematika és idióta szabályrendszer nincs, azt veszem meg és fel, amire éppen kedvem szottyan, de továbbra is minden nap mást.
Jövőre ismét ugyanitt, lássuk, addig ráunok-e.
Intermezzó – Évzáró
Lenyomtam ezt az évet is, hujjahó, minden hónapban összesen harminc ruhadarabbal. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy tanulságos volt, de hát sajnos nem, leginkább csak a már kezdetben is meglévő hipotéziseimet sikerült igazolnom. A harmincdarabos kihívás nem végrehajthatatlan, de előbb-utóbb rettentően unalmassá válik, pláne ha a szekrényben egy csomó olyan ruha üldögél, amelyek ugyan biztosan megkapnák a maguk évi három-négy fellépését, de azt már nem meri megkockáztatni az ember, hogy egy harmincdarabos készletbe is bedobja őket, mert ki tudja, mennyire lehet kihasználni. Így hát egyszer csak azon veszi észre magát a delikvens, hogy folyvást ugyanazok az alapdarabok másznak be a harminc közé – olyanok, amelyeket amúgy is jól lehet kombinálni ezzel-azzal. A végeredmény aztán meg ilyen lesz, la. Szürke és fantáziátlan. Ráadásul olyan hónapjaim is voltak, amelyekben mintha direkt magam ellen dolgoztam volna a válogatással: a majdnem teljes október seszínű volt, a március sötétebb a kelleténél, júniusban nem számítottam a váratlan hidegre, az augusztus meg – na igen, az augusztus különösen szépen sikerült, szinte minden fakó volt és formátlan, én meg egyre csapzottabb.
Azt hiszem, ez a harmincdarabos marháskodás leginkább annak való, aki le akarja zsugorítani a ruhatárát csupa praktikus és kombinálható darabra, és ehhez ki kell kísérleteznie, mit érdemes megtartania meg mit nem. Nos, nekem továbbra sincsenek ilyen ambícióim, inkább színes és vicces ruhákat akarok hordani, nem pedig az a cél hajt, hogy az egész szekrényemben ne legyen más, mint három zakó, három farmernadrág, tizenöt kasmírpulóver és két pár “nude” színű pömpsz, de mind kiváló minőségben.
Mindegy, ezen is túlvagyunk. Ha van esetleg hozzá kedvetek, alább áttekintési és véleménynyilvánítási lehetőségek láthatók. (Több válasz is beikszelhető, ha nem tudtok dönteni a nagy bőségben. A legpocsékabb hónapról is akartam ácsolni egy szavazást, de annyi időm nincs, amúgy meg azt nyugodtan közölhetitek kommentben is.)
1231 – Uccsó
Konfetti, pezsgő, keszkenőlengetés! Ez a harmincdarabos projekt évének utolsó napja, egyúttal a blog második évének utolsó napja is. Bizony nem kicsit untam meg ezalatt a hülyeséget és marhaságot.
Most visszavonulok a kéziratomhoz, de a nap folyamán még várható majd egypár poszt, adjunk a hónap- és évzáró tradícióknak. Na meg persze beszélni kéne arról is, hogyan tovább, ha van tovább.
De most a kézirat.
1230 – Zutty és kreccs
Körülbelül most van az a pillanat, amikor hajtépve és sikoltozva kéne körberohangálnom, ma ugyanis összefésültem az eddig külön életet élő fejezeteket meg szövegecskéket, és valahol menet közben úgy szétesett az előre eltervezett kötetstruktúra, hogy siralom volt nézni is.
Ezzel szemben viszont meglepő nyugodtan üldögélek a romokon. Végül is: rohadt nagy kánikula van, a fenekem alatt több mint tizenegy ív szöveg, az orrom előtt meg egy újabb munkahét. Ha azalatt nem tudom gatyába rázni, meg is érdemlem.
1229 – Használt, kevéssé kímélt
Haladunk, haladunk. E pillanatban úgy érzem, már csak egy hétre van szükségem a kötet befejezéséhez. Max másfél. (A határidőm amúgy szept. 10.) Ezenfelül nem is nagyon van másra szükségem, mint fodrászra, kozmetikusra, kiropraktőrre és egy bejárónőre. Ja, meg vakációra. Hahaha.
1227 – Nehezített pálya
Ismét a kanapémon vagyok a könyvkupacaimmal egyetemben, és gyártom a szöveget hűvös halomba. Most már azért szerencsére látszik az alagút vége is. Sajnos viszont éppen ez az időszak az, amikor elkezd végtelenített szalagon menni a fejemben a “mindjárt itt az őszi félév, ujujuj”, és elég nehéz megbirkózni azzal, hogy az egyik percben a narratív szerkezetek sematikus megoldásairól jutt eszembe valami, a másikban meg a Pruitt-Igoe lakótelepről.
De, mint már sokszor mondtam efféléket, innen szép nyerni.
A mai kardigánnal amúgy teljesen kimerítettem az augusztusi harmincdarabos készletet, ami mindennél jobban mutatja, hogy mindjárt itt a szeptember, én meg végre végezhetek ezzel a hülyeséggel is. Hurrá.
1225 – Fél lábbal a küszöbön
Sylvia Plath nyivákolt egyszer arról is, hogy ideje hazamennie Párizsból, mert szürkül a fehérneműje és nincs kádja. Na kábé ugyanígy, kádam nincs, és a fehérneműm is szürkül, bár nálam ez mindössze annyit jelent, hogy már csak szürke színű tiszta bugyijaim vannak, de azokat úgyse mutogatom, ugye.
Holnap viszont tanévnyitó konferencia van a munkázó helyemen, úgyhogy ma este már megérkezett a férjem (aka a Repülő Kutató, ezúttal autón), hogy elfuvarozzon engem holnap, szóval viszlát, Kőszeg, jó mulatság és férfimunka volt ezúttal is.
1224 – Csak a nyafogás
Ennek az átkozott hidrának ahányszor levágom egy fejét, rögtön nő helyette kettő. Már megint a hüppögésig elkeseredett vagyok, ma majdnem elsírtam magam, amikor a tejivóban nem kis pöttyös csuporban adták a kefiremet, hanem műanyag bödönkében.
Mindegy, ez is elmúlik.
1223 – Lutefisk
Embernek valószínűleg még nem volt annyira elege a nordic noir-ból, mint nekem, de ma végzek velük, végzek én, nincs mese, Andersen is meghalt, az is egy dán volt.
Nagyobb baj, hogy tegnap annyira belepistultam a melóba, elfelejtettem élelmiszerről gondoskodni, és ma reggel minden ehető vagyonom egy barack, egy liter kóla meg öt darab karamellizált füge volt. Csupán csak ezért öltöztem be vasárnapocskába, másként ma egész nap háziruhában ücsörögnék a cellámban. A pékség meg a zöldséges szerencsére ma is nyitva van.
1222 – Hakkapelita
A tegnapi világvége után nem volt más választás, mint jó alaposan bevakolni a képemet, belebújni egy bokorugró szoknyába, és újra nekivágni a melónak.
De a skandinávokat még mindig utálom.
1221 – Ó, én próféta lelkem
Tegnapelőtt jövendöltem, hogy ki fogok purcanni, ez pedig a mai szép nappal be is következett. Fotó nem lesz, tessék csak nyugodtan elképzelni, amint két pokróc alatt heverek szolidan vacogva, és időnként belealszom ebbe a tevékenységbe.
1220 – Rossz társaság
Mit meg nem teszek én az olvasókért, höhh. A mai napot ugyan kicsiny szobámba zárkózva töltöm mindenféle antipatikus skandináv fazonokkal, de azért kitotyogtam kedvenc utcasarkomra, hogy megörökítsem roppantul elegáns házigúnyámat.
Az a csík ott balfelül nem kosz, hanem némi víz a fölöttem lévő fáról.
1219 – Kipurcanóban
Siralmas-röhejes-vonszolódósan fáradt vagyok, ráadásul jólfejlett szövegundorban és még jobban fejlett önsajnálatban is szenvedek, miszerint mi a lóposzért strapálom magam, ha nincs elegendő mondanivalóm, és úgyse fejlődtem semmit 2009 óta. Piszkosul szükségem lenne egy kis fejsimogatásra, ugyan Móricka, nincs is neked kockafejed.
Eh. Megyek könyvtárba Henning Mankellt jegyzetelni.
1218 – Rutyutyu
Ha lennének unokáim, biztosan megmutatnám nekik ezt a képet.”Nézzétek csak, kicsikéim, ilyen volt a nagymami, amikor felvette a csíkost a kockással és a virágossal, aztán megpróbált vigyorogni és jól kinyitni a szemit, mert akkor már csak egy csíkocska volt szeme-szája. Ha nem akartok így kinézni, bogárkák, ne írjatok könyvet.”
Tartok tőle, hogy ebből még délutáni alvás is lesz.
1217 – Bodzaszörp és karamellizált füge
Férjem jószívűsége határtalan, ezeket a finomságokat csomagolta be nekem, merthogy megint elindulok világgá a laptopommal meg egy kupac jegyzettel. Legalább a mindennapi betevő szénhidrátomra nem lesz panasz. Nem mintha annyira szükségem lenne rá, sajna, ez az itthonseggelős életmód nem tett jót a vonalaimnak. Alig tudtam magam belepréselni ebbe a gatyába.
A bölcs divattanácsadó könyvek azt javasolják erre az esetre, hogy tereld el a néző figyelmét valami hatásos kiegészítővel. Nos, dolgozom rajta.
1216 – Még mindig semmi új
Quelle horreur, majdnem elfelejtettem beposztolni, mit hordok máma ahhoz, hogy pocsék sorozatokat nézzek és pocsék szövegeket írogassak.
Na mindegy, holnap megint jól elutazom Kőszegre, hogy legalább más környezetben csináljam ugyanazt.
Minden nap más - mindennap más 