Hiszitek vagy sem, ma reggel tíz percen át “öltözködtem”, már ha annak tekintjük azt a kaotikus folyamatot, amelynek során egyik holmit a másik után rántom elő és teszem vissza, közben pedig kivasalok egy ruhát és egy kardigánt, de végül azokat is visszasuvasztom a szekrénybe (legalább vállfán, no), mert rájövök, hogy így most nincs rajtam zseb!!!

Kárbament tíz perc volt, mit ne mondjak, minden erőfeszítés ellenére is úgy festek, mint akire vasvellával hányták fel a cuccokat, de legalább színben többé-kevésbé passzentosan.

Ma van a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap. Nem szívesen kötnék fogadásokat arra, vajon hányan döntenek úgy a diákjaim közül, hogy “na akkor ezt most ellógom”.