Amidőn az ember végre hazakódocik onnan, ahova hatkor indult, aztán leroggyan kicsit a teraszon.
Mint látható, még mindig áthidaló megoldások vagynak. Oszt, akarjátok ti látni a fejemet? Na ugye hogy nem.
tavasz kategória bejegyzései
Intermezzó – Kávé
Fiaim, a móka kedvéért kiderült, hogy a plusz bizbasz, amit bele kéne dugnom az ipadba, majd abba a fényképezőgép kábelét, nem a megfelelő bizbasz. Innentől tessék lemondani az őtözködős képekről, csak az van, amit ez a rohadt gép hajlandó előállítani.
Úgyhogy tessék, a reggeli kávém. Még van az alján egy kicsi.
9/244 – Hering
A szombati este egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor kibontottuk a Laura által hozott szerencsesütiket. Az enyémben például ez volt, ni:
Vagyishogy szerda kivételével ne igyak teát, mert heringgé változom. Nos, lenne annak némi kockázata, mert nálam ugyebár ragadozók laknak, és ők valószínűleg igen érdekesen reagálnának arra, ha ott csapkodom, tátogok és fickándozom a konyhakövön. Mint a süti kibontása után valaki (már nem emlékszem, ki volt az, mind egyszerre beszéltünk) felvetette, milyen szép cím lenne ebből a Blikkben: “Macskái falták fel a heringgé változott szentendrei asszonyt.”
Hááát, ahogy most elnézem a tönkrezsúfolt hetemet, amelyben a mai nap az egyetlen, amikor nem kell éppen mennem valahová egy másik városba vagy országba, plusz még tele a padlás feladattal halomszám (tegnap például csak úgy a fejemre esett egy interjú is, aminek a kérdéseit szerdáig meg kell válaszolnom valamiképpen), nem is tudom, nem fogok-e előre megfontolt szándékkal beteázni. Most például tovatotyogok, hogy lemossam a fejemről a pipirost, kiszabjak kettő ruhát anyámnak, készüljek a holnapi óráimra, megsüssem a kenyeret, amihez tegnap odatettem az öregtésztát, összedobjak a vacsorához egy újabb adag salsát meg guacamolét, és mintegy mellesleg zárótevékenység-terveket nézegessek. Annak is itt a szezonja, úgyhogy ezen a héten háromszor is hatkor indulok dolgozóba.
Kivéve persze, ha mégis megiszom azt a teát. A RK-n nem múlik, hozott Londonból vagy háromfélét is. Lehet, hogy összebeszélt a szerencsesütisekkel?
9/243 – Után
Tegnap a terített asztalomról nem tudtam fotót csinálni, mert elemenként készült a lakoma, és mihelyt kiraktam rá valamit, rögtön enni kezdték, ami skandalum. Úgyhogy nesztek, itt a mai romeltakarítás utáni állapot, avec Professor Krtek, aki Londonból jött haza az éjjel.
Édes jó anyámnak ezúton üzenem, hogy boldog anyák napját nekije, fel is hívtam volna, de ehhez előbb fel kellett volna töltenem a Domino kártyámat, és természetesen az online feltöltésnél elpacsáltam valamit a CVC-kóddal, úgyhogy most nem akarják szeretni a bankkártyámat.
9/242 – Magasiskola
A szervezésé, ja. Éppen azt gyakorlom, ugyanis ma hétkor indulok, délelőtt még tanítok Esztergomban, aztán a 12:45-ös busszal hazacsorgok, és tovább készülök az esti bulajra, amelyen majd valamikor tÍz magasságában valószínűleg a földről kell összevakarniuk engem a jelenlévőknek. Remélem, lesz még abban a pillanatban olyan felelősségteljes/józan példány, aki vezényelni tudja az eseményeket.
9/241- Radikális
Mivel én egy bátor (és valószínűleg meglehetősen ostoba) vaddisznó vagyok, holnapra meghívtam egy kupacnyi nőbarátomat Walpurgisnachtra, alias boszorkányszombat, és úgy gondoltam, lesz ebből tacoevés meg háziturkáló meg girlpower meg tequila. No de mivel én nemcsak vaddisznómód bátor (és ostoba) vagyok, de igencsak hajlamos vagyok túlszervezni a dolgokat, ma reggel hétkor már fél lábbal a mosogatóban állva pucoltam a konyhaablakot.
A helyzet innentől (hinnétek?) radikálisan romlani fog.
(A bejegyzés írása közben azon gondolkodtam, jól jönne egy “agyfasz” kategória is, de aztán rájöttem, hogy tök fölösleges, a bejegyzéseim extra nagy része kerülne ebbe a kategóriába.)
9/240 – Éber
Ha ettől nem maradnak ébren a diákok, hát semmitől se.
Már csak azt kell kitalálni, én mitől maradok majd ébren.
9/239 – Megint pizsi
Azok a napok, amikor én legszívesebben pizsiben lennék, és azok a napok, amikor igenis ki kell mennem az utcára, általában átfedésben vannak, de hát nekem azért van hatszázezer ruhám meg cipőm, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
9/238 – Sziget
Ha volt már ebben az évben brutálisan, értelmetlenül hülye beosztású napom, a mai az. Ötre megyek értekezletre Esztergomba egy olyan témában, amihez nagyrészt semmi közöm, majd a buszmenetrend sajátosságaiból kifolyólag csak a 19:21-es buszra tudok felszállni visszafelé, ami háromnegyed kilencre hoz haza, miután megjárta a Szentendrei szigetet is.
Hát mit ne mondjak.
Cserébe viszont a már napok óta húzódó szekrényrendezés alatt találtam egy ilyen farmerkabátot, ni. Na most ilyesmi nemigen szokott megesni velem, de erre konkrétan nem emlékszem, honnan, mikor, mióta és miért. Egyetlen dologban vagyok biztos: hogy még sose volt rajtam.
9/237 – Osmanthus
Ma iszonytató módon préda nőszemély leszek, kozmetikushoz és masszázsra is megyek. Az, hogy mindkettő rámfér, csak mellékszál.
Ráadásul pénteken vettem magamnak ajándékba egy új parfümöt is, mert miért ne. Ha már úgyis ott voltam a nagy székesfőfaluban, és a csinos cipőke éppen a sarkamat rágcsálta, az eső meg búsan potyogott, úgy gondoltam, szakajtsuk le napunknak minden gyimilcsét. Ezeken a tájakon amúgy egyre nehezebb lefotózni bármit, ami frissen kerül be a házba, nézzétek csak:
Nem macskák ezek, bakker, hanem mongúzok.
9/236 – Macha
Ha jól sejtem (bár mit értek én a lovakhoz), az ilyesfajta öltözéket jobb helyeken athleisure-nek hívják, és meditálnak meg macha lattét kortyolgatnak benne, és feltehetőleg nem a kilós turkálóból szerzik be a darabjait.
Én takarítani fogok.
9/235 – Belé
Roppantul örülök a tavaszi esőknek, annak már jóval kevésbé, ha esetleg ki is kell menni beléjük.
Szerencsére nem kell.
A fényzőgép már megint marháskodik, ez most úgy fest, mintha felnyomtam volna a plafonig szaturációt, pedig nem is.
9/234 – Portré
Most megyek kari portréfotózásra, úgy hiányzik nekem, mint szar a zsebbe. A fölös világgámenetel mellett a zanyatermészet is itt örvendeztet, már bevettem egy ibubétát. Remélem, nem esem össze a buszon. Vagy a fotózáskor.
Ennek örömére viszont úgy gondoltam, punk leszek, és nem fésülködöm.
Nos, végül is, tökmindegy.
9/233 – Müszmög
Hadd küldöm be ma a helyetteseket. Ugyan ők is épp olyan ábrándosan müszmögve csinálják a nagy semmit, mint én, csak ők sokkal cukibbak.
9/232 – Pampog
Komolyan mondom, elegem van abból, hogy ha én valamilyen terméket használni kezdek, üstöllést kivonják a forgalomból, vagy, ami még rosszabb, megvárják, amíg már évek óta kizárólag csak azt az egyet használom, és akkor vonják ki. Végigcsináltam ezt már Triumph melltartóktól Essence szájceruzákig mindennel, ami csak elképzelhető. A legújabb, aminek búcsút inthetek, az Yves Rocher Elixir Jeunesse arckrémcsaládja*, amit azért néztem meg a honlapjukon, mert természetesen fogyóban van a fürdő polcán, és természetesen nincs belőle több doboz tartalékban, mert miért lenne, mindig megbízhatóan kapható. Ja. Mindig. Megbízhatóan.
Könyörgöm, itt küldözgetik a hírleveleiket halomszám, ugyan mibe fájna beletenni esetenként egy olyan lábjegyzetet is, hogy “végtelen bölcsességünkben ki fogjuk vonni a forgalomból a parfümcsaládot, amit használsz, a szemkörnyékápolót, amit használsz, a testápolót, arckrémet, arclemosót, amit stb. stb., úgyhogy tárazz be belőlük, baromarcú”. Most kergethetem ungon-berken keresztül, melyik boltban akad még belőle elfekvő példány, meg törhetem a fejem, mi a pipefost használjak majd a megszokott arckrémem, szemránckrémem, szérumom, stb. stb. helyett. Huh, de dühös vagyok.
A királyi kontraszt kedvéért itt hagylak titeket a virágzó cseresznyefán átkancsalító holddal (még a hétvégén lőttem), én meg beállok fejjel a szekrényembe, mert most már tényleg átkozottul ideje átrendezni tavaszba, ott egye meg a fene ezt a világot.
Lehet, hogy fotózni is fogom a szekrényrendezési folyamatot, mit nekem ti zordonbordon.
* Igen, tudom, nekem már valamilyen táplálóbb krémre lenne szükségem. Elméletben. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden táplálóbb krém, ami egy lepkefing súlyú zselénél erősebb, elcsömöszöli a képemet, aztán hetekbe telik, amíg megszabadulok a pattanásoktól. A szemránckrémeknél még rosszabb a helyzet, ott konkrétan hámlani kezd a szemhéjam, amikor kipróbálok valami mást. Most is ezzel szopok éppen.
9/231 – D-day
Avagy a szakdolgozat-leadás napja. A négy produktumból, amit idén pásztorolnom kellett, mind a négyet leadják, bár az egyikre még keményen ráférne egy hét munka, de hát nem foghatom a kezüket állandóan, pláne ha ők nem akarják megfogni az enyémet. Istenbizony nem tudom, mit fogok csinálni jövőre, talán fogságban tartom őket bilinccsel és vasgolyóval a bokájukon, vagy mikrocsipet rakok beléjük, ami áramütéssel honorálja, ha nem válaszolnak a leveleimre. A tervek még kidolgozás alatt, mindenesetre rengeteg ötletem van – nagy részüket ugyan szigorúan tiltják mindenféle egyezmények és büntető törvénykönyvek, ráadásul a szokásosnál is több munkát igényelnek majd tőlem, de valamit mindenképpen muszáj lesz kitalálnom, mielőtt belenyugszom, hogy a tavaszi vakációimnak véglegesen lőttek. Kissé elegem van abból, hogy ilyenkor én pihi meg lakáspofozás meg varrogatás meg, urambocsá, saját szövegek gyártása helyett az idő jelentős részében várok, másik jelentős részében meg se-eleje-se-vége mondatokkal küszködöm.
Na persze a küzdelmek még mindig nem értek véget, most ugyanis elbuszozom Esztergomba, hogy aláírjam annak a három nőszemélynek a konzultációs lapjait, akiknek a vakáció előtt esélyem sem volt aláírni, mert a dolgozataik még messze nem voltak olyan állapotban. Rohadtul ajánlom, hogy jelen legyen mind a három.
9/230 – Nemtommi
Nagyon remélem, hogy ma értem le az aljára ennek a nemtomminek, ami növekvő létbizonytalanságból, háborúból, fejemre szaró szakdolgozókból és vízbevető hétfőből van összegyúrva, ráadásként pedig macskaszőr, bőrviszketés és megmagyarázhatatlan látásproblémák társulnak hozzá.
Innen már csak felfelé van, mondogatom, de hol a túróban az a csigalépcső?
9/229 – Marad
Általában húsvétvasárnapra el szokott múlni az a nyomottság, amivel egész nagyhéten küzdeni szoktam, de ezúttal még az se. Csináltam egy csomó fotót a villásreggelinkről meg a temetőről, ahol sétáltunk (a bolhapiac meg a Dumtsa Korzó uncsi volt), de most ezeket se nagyon van kedvem felpakolni.
Na, tudjátok mit, legyen itt mégiscsak valami vidámka, nesztek a mai terített asztal.
9/227 – Programváltozás
Tudom, hogy azt mondtam, későtavasz-koranyáron lehet majd számítani az Új Zsebek felvonulására, de tegnap délután olyan meleg volt, hogy felülírtam a terveket.
