Komolyan mondom, elegem van abból, hogy ha én valamilyen terméket használni kezdek, üstöllést kivonják a forgalomból, vagy, ami még rosszabb, megvárják, amíg már évek óta kizárólag csak azt az egyet használom, és akkor vonják ki. Végigcsináltam ezt már Triumph melltartóktól Essence szájceruzákig mindennel, ami csak elképzelhető. A legújabb, aminek búcsút inthetek, az Yves Rocher Elixir Jeunesse arckrémcsaládja*, amit azért néztem meg a honlapjukon, mert természetesen fogyóban van a fürdő polcán, és természetesen nincs belőle több doboz tartalékban, mert miért lenne, mindig megbízhatóan kapható. Ja. Mindig. Megbízhatóan.

Könyörgöm, itt küldözgetik a hírleveleiket halomszám, ugyan mibe fájna beletenni esetenként egy olyan lábjegyzetet is, hogy “végtelen bölcsességünkben ki fogjuk vonni a forgalomból a parfümcsaládot, amit használsz, a szemkörnyékápolót, amit használsz, a testápolót, arckrémet, arclemosót, amit stb. stb., úgyhogy tárazz be belőlük, baromarcú”. Most kergethetem ungon-berken keresztül, melyik boltban akad még belőle elfekvő példány, meg törhetem a fejem, mi a pipefost használjak majd a megszokott arckrémem, szemránckrémem, szérumom, stb. stb. helyett. Huh, de dühös vagyok.

A királyi kontraszt kedvéért itt hagylak titeket a virágzó cseresznyefán átkancsalító holddal (még a hétvégén lőttem), én meg beállok fejjel a szekrényembe, mert most már tényleg átkozottul ideje átrendezni tavaszba, ott egye meg a fene ezt a világot.

Lehet, hogy fotózni is fogom a szekrényrendezési folyamatot, mit nekem ti zordonbordon.

* Igen, tudom, nekem már valamilyen táplálóbb krémre lenne szükségem. Elméletben. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden táplálóbb krém, ami egy lepkefing súlyú zselénél erősebb, elcsömöszöli a képemet, aztán hetekbe telik, amíg megszabadulok a pattanásoktól. A szemránckrémeknél még rosszabb a helyzet, ott konkrétan hámlani kezd a szemhéjam, amikor kipróbálok valami mást. Most is ezzel szopok éppen.