Hogy a nyűbe fotózzon le az ember egy többé-kevésbé romos teraszon egy száznyolcvanszor százötvenes takarót, amin már nagyjából tavaly október óta dolgozik, és végre-végre befejezte?
Háát, nagyjából sehogy. Úgyhogy jobb híján nesztek egy galéria.
Ezt penig holnapután szépen felcsomagolom, és elviszem anyámnak Grazba. Merthogy ez az övé.
Volt itt minden, mint a búcsúban.
Kérdés, hogy ennek így van-e még bármi funkciója, minekutána ráálltam a vasárnaponkénti galériákra is, de, tudjátok mit, annyi jó fotóm van.
Akkor a múlt héten kipróbáltakhoz hasonlóan újabb galéria Fapipától. Fele még otthon (macskák! lonc!), fele úton meg itt.
Ma visszalótok-futok hazulba, mert vár egy befejezendő tanulmány, három elbírálandó szakdolgozat, és szerdán már vizsgáztatok is, bezony.
Kissé zabos vagyok máma a mindeményedelemre, a reggelt lakodalmas kutyaként kezdtem (arra két szólás is van, az egyik szerint felül ereszt, a másik szerint alul – nekem az utóbbit sikerült kifognom). Pont ma lett volna amúgy találkozóm a barátnőimmel, de olyan nyomorúságos banda vagyunk, hogy az egyik nem tud jönni, a másik hullafáradt, én fosok, a negyedik meg hányik, bár azt hiszem, ő már abbahagyta. Én még nem. Grr.
A disznó cicumicuk persze elfoglalták összes futonomat, a rózsaszín Nikon és Fapipa összeresztése pedig negyven perces “fehér ember nézni körbeforgó álomcsapda” akciót eredményezett. Eleve ilyen ketyeremennyiség kell hozzá, hogy egyáltalán bármit csináljanak együtt,
ráadásul a képek importálásához nélkülözhetetlennek találják, hogy megjelenítsék az összes fotót, ami a Nikonon lakik. 2500 körül vannak, és nyilván törölnöm kéne egyet-mást, de ezernél lejjebb így se tudom tornázni az elmentendő képek számát, ez a kurva Fapipa meg csak ICloudba hajlandó tölteni. Grr.
Mindenesetre azért kellett nekem a Nikon tartalma, mert tegnap végre elkúsztam bodzavirágért a temető mellé, és van erről egy galériám.
Szóval legalább a szörp már ott ül a pincében, én meg próbálok a vécére szaladgálások között készülni a holnapi világgámenetelemre. Az is úgy kell most nekem, mint hátamra egy púp.
Viszont mivel a kovászt meg kell etetni, hétfőig ugyanis itt hagyom ebek harmincadjára, nagy zsörtölődések közepette begyúrtam négy bagettfélét. Korpa is van benne meg pehely is, ráadásul mindkettő zab, úgyhogy mindent összevéve megy a hangulatomhoz.
(És persze ma van a törcsinap is, én meg ezúttal se mászom ki a házból. Na nem baj, használom a törcsiket máma éppen eleget, még annál is többször mosok kezet, mint a szopornyica elején.)
Gondolkodom azon, bevezetem új szokásba, hogy vasárnapi bejegyzésként egy galériát kaptok, afféle kiske válogatást az elmúlt hét nyers képeiből, amiket Fapipával lőttem, semmi szerkesztés, csak beleapacekba.
Lássuk, mit szóltok hozzá.
Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.
Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:
Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:
Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.
Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.
Mielőtt irigyelni kezdtek, jelzem, hogy holnap is háromnegyed ötkor kelek, akár jólesik, akár nem.
Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.
Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.
Tudjátok mit, a legegyszerűbb, ha ezt az egészet törékeny mentális állapotomra fogom, más magyarázat ugyanis nem nagyon akad arra, miért vettem ennyi holmit, és miért éppen ezeket.
Oké, némelyiknél el tudom magyarázni, de eddig épp elég volt azzal tökölnöm, hogy a mai nap fényviszonyaiban kizárólag csak pocsék ruhafotókat sikerül összehoznom. Nesztek monstre galéria, és minden kérdésre szívesen válaszolok, ha valakit valamelyik darab különösképpen érdekel.
Nédda, egy harmincegyedike. No hát akkor galeri! (Csak zárójelben: micsoda hónap volt ez, jézusom.)
Mivel az egyik kolleginával összevissza blokkosítottuk a tárgyainkat, hogy a diákok minden kedden végezhessenek emberi időben, a mai napom teljesen szabad. Ennek megünneplésére nesztek egy teljesen véletlenszerű galéria kintről, bentről, folyamatban, tavaszodva, akárhogy.
Különleges világalkalom, végre vettem Dógokat a szentendrei zsibin! Eddigelé még sose sikerült ilyesmi, max. rokon kisgyerekeknek hoztunk matchboxokat, de most piszkosul formában voltam, mit ne mondjak. Ennyi mindent sikerült hazahurcolnom, ni.
Csak a szokásos Szaharába homok, tsekélység. Ez vala itt 5500 pénz. Figyelembe véve Szentendrét, igen olcsón megúsztam, és ha hihetek az Etsynek, még annál is inkább, de ne vágjunk a dolgok elébe.
A vicc kedvéért az egész gyűjteményből a baloldali kerek fonott kosár volt a legdrágább beszerzés, ezer pénz, viszont megkaptam melléje ajiba a másik kosárkát is, itt ebben a kuplerájban pedig még sose volt olyan, hogy túl sok kosárka.
Az öt A4-es képhez jó Nyttja keretnek ötszáz volt darabja. Ezeket már végtelensok ideje kivonta forgalomból az Ikea, a Fiskbo van helyettük, ami szinte csak bébipasztellekben meg fehér-feketében férhető hozzá. A Nyttja, mint a mellékelt ábra mutatja, még olyan mámorítóan élénk volt, mint a pávián segge. Ezek itt amúgy már utolsó generációs Nyttják, műanyaglap van bennük üveg helyett, mégpedig sértetlenül. (Azt hiszem, elég sokat elmond rólam, milyen beható ismereteim vannak az ikeás képkeretek evolúciójáról…)
A parafadugós üvegcsék származásukat tekintve dél-afrikaiak (ezt mondja rajtuk a címke), és hárman kerültek ötszázba. Adjatok nekem kicsiny tartályokat, bármennyit, és én megtöltöm őket, de tutira. Ezekbe feltehetőleg gyöngyök kerülnek. Igen, gyöngyöket is tartok a kuplerájomban. Az sem meglepő, hogy nem mutogatom a gyöngy-gyűjteményem, nincsen igazán ember elé való formában. Na de most!
A hímzőfonalakból nálam szintén nincs olyan, hogy túl sok. Pláne hogy itt ez a kedves kis kupac írd és mondd háromszáz pénz volt.
A nagybummot persze a végére tartogatom, a négy sárga tángyérnak ugyanis háromszáz volt darabja. Igaz, könnyen elkerülhették volna a figyelmemet, mert igen koszosak voltak szegénykék,
de én a 11-es főút mellett lakom, úgyhogy minden, amit télire kint hagyok a teraszon, pünkt így néz ki, amíg el nem mosom.
Hát ezeket is elmostam. Jó alaposan.
Awww.
Olyan pofásan néztek ki elmosva, hogy merő kíváncsiságból rákerestem az internetekbe, aki pedig keres, talál is. Tálka ugyan nincs az enyéimhez, de négy darab van belőlük, mind tökéletes állapotban. Azt hiszem, elég annyiban maradnunk, hogy durván áron alul szereztem be őket.
Hát így, kedveszkéim. A végére pedig nesztek egy galéria arról, milyen is az a szentendrei antik vásár és bolhapiac, ami minden hónap harmadik vasárnapján vagyon, és ahol minden kapható számozott Szász Endre nyomattól muzeális Burdákig és Ácévillámdécé lemeztől pacalig.
Március második felében, ha épp nem borús az idő, délután öt körül a legszívesebben csak ülök a szobámban, és nézem, milyen szépen sugárzik be a folyosóablakból a naplemente. Kis öröm és nagy eszképizmus, de akkor is, az enyém.
Ez itt csak a megbízható uncsi állandóság cini-cini-muzsikája, asszem. No de azért galéria!
Kimentem kószálni egyet, mielőtt végleg beszőnek a pókok, és hoztam nektek képeket is, mert talán ilyenkor a legérdekesebb a város, amikor még nem tudja pontosan, hogyan és merre: a lángososnál már sorállás van, a Duna-korzón csend, a bolhapiacon karácsonyfadíszek, a fákon még sehol egy levél, de a levegő már tavaszi, és ilyenkor is talál az ember színeket, ha keresi.
Íme, délelőtt egy olyan szombaton, amikor még piac sincs, de szépen süt a nap, és Pocika feje áldásosan kitakarja, milyen dekoratívan lepattogzott a körmömről a lakk, minekutána mosogatással kezdtem a napot, közvetlenül a kávécigi és a macskahányás feltakarítása, majd az évindító zene meghallgatása után.
A miheztartás végett azért azt is bemutatom, mi után kellett nekem elmosogatnom.
Legalább ma sem fogunk éhezni, no.
Hejhó, naptári év vége, hejhó valószínűség, hogy ma úgyse lesz kaján kívül semmi extra, amit betehetnék a képek közé, kaja meg van már bőven sok. Galéria!
Remélem, még nem rágtátok le a lábatokat izgalmatokban, vajon mi történt velem máma. Nos, sajnálatos módon ezúttal is végigdöglöttem a napot, egyetlen kézzelfogható eredményként egy kihasadozott boule kenyeret tudnék felmutatni, viszont este elmásztunk a Teddy Beerig (ők se fizetnek a reklámért, csak mondom), és ott ettünk és ittunk, többek között Bumbu rumot, és nekem az kell, otthonra is. Utána pedig, jobb híján, kicsit keringtünk még a meghitten kiholt belvárosban.
Galéria!
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 