Addig oké, hogy míg még látok odakint bármi tarkát, addig mutogatom, de az ibolyán én is meglepődtem kissé. Na mindegy: vasárnap, galéria, Fapipa meg a szokásosan vegyes felhozatal.
galéria kategória bejegyzései
Intermezzó – “Egy turista mit tehet…”
Valami bajocska lehet a hellyel meg az idővel, bár ez mind a fejemben van, ma ugyanis nemcsak azt éreztem, hogy vasárnap van, de azt is, hogy turista vagyok egy, hogyismondjam, egészen sajátságos városban.
Pedig valójában hétfő van, és én 2000 óta itt lakom.
10/60 – Ácsorog
Mert néha csak ácsorgunk kicsit, oszt nézünk a világba. E heti galériánk Fapipától, mivel végre hétvége van, még nekem is. (A bejegyzés extrahülye közzétételi időpontját Macinak, alias Csiriznek köszönhetjük, aki az imént felébresztett azzal, hogy aranyos csiripelések közepette ráfeküdt a fejemre. Még haragudni se tudtam rá, tényleg nagyon aranyosan csiripelt hozzá.)
Intermezzó – Kiránduhuhuhú
Tegnap du. sztrájkolt a Volánbusz, úgyhogy minden emberi számítás szerint csak egy olyan buszra tudtam volna már felmászni, ami későre visz haza, másnap meg úgyis vissza kellett volna jönnöm.
Hát így esett, hogy inkább kivettem egy hotelszobát a SzÉp-kártyás játékpénzeimből, aztán elmentem vacsorázni is ugyanezekből, miközben szépen sütött a lemenő nap. Elmentem turkálni is (nem volt nagy kapás, bár sikerült szereznem egy félelmetesen pinklila kis blézert), majd visszatértem kicsiny likamba, és műmécsesek meg sósmogyoró mellett múlattam a szárnyas időt.
A világ egy hülye hely, nem vitás, és én továbbra is ki akarom használni mindazt, ami ebből a hülyeségből jóleső és kellemes.
10/53 – Utórezgés
Tegnap tényleg annyira elsodortak az események, mint azt előre sejtettem, a nagy készülődés meg ugrabugra közepette nemhogy fotózni nem volt idő, de még a pofámat kimázolni se. Igaz, a vendégek főként amúgy is evéssel, ivással meg beszélgetéssel voltak elfoglalva, és elvittek kiszelektált készleteimből egy zsáknyi ruhát. Azt hiszem, nem érezték magukat különösebben rosszul. A szőrösök meglepően cukik voltak velük, igen, még Poci is. Simogattatta magát, és erre azért régebben ritkán volt példa.
Mindenesetre mindebből sajna csak egyetlen valamit fotóztam le: a távozás utáni asztalt. Rossz, lusta blogger vagyok, pfuj.
Akkor én most nekigyürkőzöm a romeltakarításnak, nektek meg nesztek a szokásos vasárnapi galeri Fapipától.
10/46 – Lomb
Tudom, hogy még rühesmód hajnal van, nemhogy a nap nem jött fel, de még a hold se ment le, de én itt vagyok ébren, a fotók meg itt vannak Fapipán, erisszük. Vasárnap, galéria.
Attól tartok, a következő időszakban, amíg csak le nem potyognak a levelek, annyi tarkabarka növényt meg miegymást fotózok le úton-útfélen, amennyi csak belefér.
Ma egyébként továbbra is molyolok és szöszölök, a túl nagy ruha átszabásánál ugyanis egészen röhejes akadályaim lettem: az egész lebernyegben van vagy két és fél folyóméter anyag, de éppen onnan hiányzik egy kétujjnyi ficnire való, ahol nekem szűkítőt kellene varrnom bele. No sebaj, ügyeskedem vele valamit, mert a mai vasárnapra esik a szokásos minden-hónap-harmadik-vasárnapján ántik piac és zsibi, és én eltökéltem, hogy addig le nem mehetek bele, amíg ezt a nagyon fontos dolgom el nem végzem. Dixit.
10/32 – Eccerű
Újabb vasárnapi galéria, nagyrészt Fapipától, de van benne ezúttal egyéb is, mert tegnap feltöltöttem a fényzőgépről a cuccokat, és most már nem fogom szétválogatni, melyiket mivel lőttem. A tradícióknak megfelelően van benne flóra, fauna, tarkabarkák meg kaja. Az élet eccerű kis örömei.
10/25 – Felhők
Újabb galéria Fapipától, némi meglepetéssel azoknak, akik régen bokáztak Esztergom felé. Nem, nem a felhőkre gondolok, azok csak gyünnek-mennek, mint ez szokásban vagyon.
Egyébként volt itt minden, a gyivákjaim által készített bogyókáktól az isiászos embernek gyártott házi tésztáig és gyógyleveskéig, útszélen talált gombateleptől a Bűnök Barlangjában áramszünet utáni meglepetésként felgyulladó fényfüzérig. Rosszabb is lehetett volna.
Intermezzó – Szeptemberi zsibi
Mivel egészen ritka módon büdös nekem máma a munka, lementem a zsibire, hogy kiszellőztessem az agyam. Nem vettem semmit se, de azért lőttem nektek fotókat, tessék.
10/18 – Oda-vissza
A szokásosnál is durvább “ez a hét még nehéz” fíling lengi át tájainkat: úgy beálltam a Sztendre-Egom ingajáratra, hogy már azt se nagyon tudom megmondani, melyik képet lőttem reggel induláskor és este hazakúszáskor, pedig van itt ebben a gyűjteményben mindkettő.
10/11 – Kusza
Újabb extrán finomvegyes fotógyűjtemény Fapipától: macskák csúcshódítás és elszánt alvás közepette, hamis shakshuka és teljesen igazi omladozó Esztergom, szeptemberi reggelek meg naplementék, majdnem kilencven deka Wawel csoki és egy komplett kézimunkaműhely szatyrokban. Szóval, csak a szokásos. Ah, te gyönyörű, kusza élet.
10/4 – Folytköv.
Az egyik legbölcsebb gondolat, amivel valaha találkoztam, az, hogy ami nem romlott el, annak nincs szüksége javításra. A vasárnapi bejegyzések szerintem most még elég viccesek a hétközben összefotózgatott mindenfélével, úgyhogy maradnak az eddigi formájukban, amíg meg nem unjuk. Galéria!
9/360 – Utsó
Újabb, ezévi utolsó galériánk Fapipától, mivel vasárnap van. (Így első pillantásra a többiről is lenne mit magyaráznom, de egy kép egészen biztos, hogy kifejtést igényel: az a fekete izé a zöld vágódeszkán egy különösen méretes, szárított fafülgomba. Mielőtt beáztattam, még kezelhető mennyiségűnek tűnt.)
9/353 – Kukurikú
Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.
Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.
* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.
Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.
Eská 9/42 – Kenyér
Gusztushúsz sok más minden mellett az új kenyér ünnepe is, ezt pedig nyilván meg kell ünnepelni, bár ha kenyérsütésről van szó, azt átlagban másfél hetente megteszem. Úgyhogy merő kíváncsiságból megnéztem, hány sütési produktum jutott fel ide az elmúlt blogévben.
Nos.
És íme, a mai:
9/346 – Bekk
Hazaértünk, úgyhogy tessék, a szokásos szűretlen adag Fapipától.
(Igény szerint borfesztiválos beszámoló is lesz, de azok a képek még a rózsaszínke fényzőgépen vannak.)
9/332 – Rétegek
Már szerda óta dörzspapírok, alapozók és festékek között tötymörgök, de ma legalább az asztalt befejezem, be én. Addig is, a szokásos heti galéria:
Ma amúgy hó vége is van, de egyetlen napra két galéria mégiscsak sok lenne a jóból, úgyhogy a júliusit kihagyom.
