RSS

eská kategória bejegyzései

10/144 – Folyamatok

Olyan kis finomkák néha az orvostudomány művelői, a doki néni a cicászaton ma több alkalommal is azt mondta, hogy “agyi folyamatok”, pedig ezekre a folyamatokra vannak egészen pontos kifejezések is. Én hiszek ugyan a szómágiában, de csak meghatározott esetekben, ez pedig nem az.

Na de a lényeg az, hogy jelenleg az “agyi folyamatok kizárása vagy igazolása” a cél, melynek érdekében ma laborvizsgálat történt, gyogyit adtak ingadozó vérnyomásra, holnap meg cicaszemészhez megyünk, azám. Poci lelkesedése igen mérsékelt, hogyúgymondjam. Attól, hogy nem lát, még igencsak néz, de még milyen gyanakvóan.

Az ott körülötte a RK kupija, csak hogy lássátok, a) az enyém valójában nem akkora nagy dobás ebben a házban, b) makkának lenni terepismeret, mert úgy is eljutott oda fel, hogy tele van a környék akadállyal, ő meg most egy batcat.

Én ugyan most nem vagyok túl érdekes, de azért nesztek:

Egyáltalán nem vagyok annyira elkámpicsorodva, mint ezen a képen látszik – már megmondtam, hogy az elmúlt néhány évben úgy levedlettem az aggódást, mint kígyó a bőrét. Tele van a világ minden szarral, amit nem tudok befolyásolni, úgyhogy azok miatt tényleg teljesen fölösleges aggódni. Aggódni amiatt kell, amire van hatásom, erre meg most egy szál se.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

10/142 – Alkudozik

Még bepácolom vacsorára a csirkét, összekavarok a kenyérhez egy öregtésztát, aztán visszaállok a rettenetesbe. Most jön az a rész, amikor azon alkudozom magammal, elővegyem-e ismét a fúrógépet, vagy sem. Ha előveszem, ahhoz megint fel kell fordítani mindent, még azt is, amit eddig nem sikerült.

Eh, előbb visszarendezem az eddigi tatárdúlás következményeit, aztán majd eldöntöm.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/21 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/20 – “paletta”

Ha már rendrakásban vagyok, tessék:

De tényleg:

Holnapi ajánlat:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár

 

Eská 10/16 – Tárhely-bővítés

Kezdjük azzal, hogy “tadááá!”, oké?

Itt ezeken a tájakon mindig újabb és újabb tárolási trükkökön töröm a fejem, mert mink olyanok vagyunk, mint a gázok, betöltjük a rendelkezésünkre álló teret, és mindketten vadul burjánzunk szétfele, amíg csak van rá hely. A RK mindezt saccra húsz négyzetméteren csinálja, a Bűnök Barlangja viszont ennek csak a fele, és én szeretem ugyan, ha minden karnyújtásnyira van tőlem, de ha további rétegek alatt, azt nem komálom. Úgyhogy időnként átszervezések vannak meg minden más fityfenék.

Ezúttal annyira elegem lett az asztalom körül terjengő káoszból, hogy szétkaptam az egészet, mint foxi a lábtörlőt.

Ez a kép még azelőttről való, hogy kellő alapossággal lecsutakoltam volna mindent, de mindent. Az a fekete fót ott a Brezinán az asztal közepe tájt hátul például egy döglött poloska. Na ő már nincs ott. és az ablakot is megpucoltam, mert ráfért, hajaj, de mennyire.

Az asztal és környéke lepucolásával persze annyit lehet csak nyerni, hogy átmenetileg kevesebb lesz a dzsuva, de hát összességében ez nem sokat segít rajtam, mert eddig ezen az asztalon tengődtek a horgolókellékek meg varrókellékek meg hímzőkellékek plusz még pár akcidentális szarság, az elmúlt hetekben viszont ezekhez bejöttek a rajzkellékek is, és innentől már lehetetlenné vált a helyzet. Na de hát ezért lenni nekem barkácskellék. (Ők hálistennek kint laknak a folyosón ebben a szekrényben, mellesleg ott is ideje van újabb merényleteknek, jahahahaj.)

Mivel én mindent szétverek meg összerakok, de menet közben jóformán semmit se dobok ki, a Bűnök Barlangja asztalához ezúttal az előszobafal maradványait használtam fel, mégpedig azt a darabot, ami az alábbi kép felső részén található,

és amit én ezúttal is kezelésbe vettem a fűrészgéppel. (Erről nincs fotó, túl gyorsan történt. Tegnap este 19:08-kor megkérdeztem a RK-t, szerinte illendő-e még ilyenkor lakott területen fűrészgépet használni, aztán 19:11-re már kezemben volt a szétvágott rutyutyu.)

Azért kellett levágnom a maradványokból, mert az asztalomon Eriknek foglalt helye van, és az a hely marad, bármiféle más hobbitevékenységet is művelek azon az asztalon. Egészen konkrétan azért, mert a fene se fog egy tizenhét és fél kilós dögöt ide-oda cűgölgetni, pláne hogy akkor még külön helyet kell találni ilyen esetekre, és Erik méretéből és súlyából adódóan nem az a fajta, akit csak úgy könnyedén felhajinthatnék bármilyen polcocskára. Szóval egy olyan hosszúságú polc kellett nekem ide, ami mellett Erik is elfér. Ez hozzávetőleges méréseim szerint vala 62 centi, és miután szétcsavaroztam a maradványokat (imbuszkulccsal – ez azért fontos, mert utána ismét igénybe akartam venni az imbuszokat vagy minekhíjákokat), aztán lefűrészeltem a fölös részt, itt maradtam ezzel itt:

Erősen jobbra a levágott és félretett rész sarka látható. Az olyan huszonkevés centi hosszúcska darab, de azt se dobom ki, még történhet vele akármi. Fog is. Nem most.

A fúrógép azért kellett nekem, hogy kreáljak egy új lyukat a polclap rendezői jobbjára, és így visszarakhassam rá a lecsavarozott részt az imbusszal vagy minekhíjákkal.

Lőn. Miután alaposan lecsutakoltam a polcot. Amikor összeszereltem, csiszoltam egy sort a megviseltebb felületeken, majd festés!

A világosszürke Trinát Unitopot már ismeritek. Na belőle jött rá két réteg az izékére. Az első rétegnél kellett kizárnom Pocit. A másodiknál zártam be Macit. Maci nagyon kedves fiú, miután a kaparászásra végre kinyitottam neki az ajtót, hangos u-u-u kíséretében odatrappolt a futonhoz, és hanyatt vágta magát rajta, hogy simizzem. Mondtam neki, mi a nyavalyáért nem szóltál, hogy be vagy zárva, te töketlen. Ő azt válaszolta erre, hogy mrrrrr, az állam alatt is. Maci tényleg kedves fiú.

Miután megszárada mind a két réteg festés, fél órával ezelőtt végre behurcoltam a polcocskámat a Bűnök Barlangjába, odaraktam az előre eltervezett helyre,

és látám, hogy az nekem jó.

Itt még persze nem értek véget a merényletek, mert tárolásügyben még teszek további lépéseket, de most éppen ez van, úgyhogy gondoltam, beblogolom. Meghajlás, taps.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt

 

10/141 – Olajozott

Úgy érzem, kezdem visszanyerni az itthon-őtözködős modzsómat. Elég nyilvánvaló volt, hogy betegeskedik néhány hete, de egyrészt túl kedvesek voltatok, hogy szóvá tegyétek, másrészt meg, gondolom, továbbra sem főként az én csámpás lábaim, hanem egyéb kontentek miatt jártok ide. Az egyéb kontentek is kedvesek, gondosan elfedik, hogy valójában kiveszett az őtözködésemből a fantázia meg a lelkesedés, vagy legalábbis abból a részéből, amit itthon abszolválok. Mindezek után viszont teljesen meglepő lökést adott a kedden turkált ruha, amit tegnap hordtam, és amiből akarok többet is, mégpedig most. Nyilván van hozzá anyag meg kellő öszvéri makacsság is, hogy ezt végrehajtsam, de épp itt nyígtam, hogy már ott ül a Bűnök Barlangjában harmincöt befejezetlen projekt, és a kupi miatt valójában nem tudom befejezni egyiket se.

Nem hiszem, hogy meglepődnétek: a ruhavarrás előre rukkolt a listán, de még így sem tudta leelőzni azt a projektet, ami nem szerepelt a jelzett harmincötben, de még homályos elképzelésként se, viszont tegnap már elővettem hozzá a fűrészgépet, a fúrógépet, a bútorfestéket, majd szándékosan kizártam Pocit a vendégszobából, egy későbbi mozzanatban viszont véletlenül bezártam Macit ugyanabba a vendégszobába. (Mindenki jól van, és a sarokba se kakkantott be senki. Gondoltam, ezt megjegyzem.)

Zajlik, na. Erről a zajlásról természetesen még ma kaptok beszámolót, mert ezúttal olyan gyors voltam, mint az olajozott villám, és ez az olajozottság remélhetőleg kitart addig, amíg végigjátszom az asztalom körül a muhi csatát, de az mindenképpen sokat segít, ha még meg is ígérem. Megyek is összetrombitálni hadaimat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/19 – “házibuli”

(Kinek a pap, kinek a paplan.) Még csak az előkészületeknél tartunk,

a bulivonat akkor fog igazán beröffenni, amikor megjelenik Maci, Tarzan Csitájának stílusában azt mondja, hogy u-u-u, majd beugrik mellém berregve, mint egy permetező repülőgép.

És akkor majd szundikálunk egyet.

Holnapra:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/19 hüvelyk eská, jólesőjanuár, macs, otthoncsücsü

 

10/140 – Aszimmetrikus

Mondhatni, ezúttal kimaxoltam az aszimmetria-bulit, bár a ferde fejemen látható arckifejezés arról árulkodik, hogy ez sem tesz különösebben boldoggá. (De, azért egy kicsit igen.) Elmentünk bevásárolni emberételt meg macskaételt meg más efféléket, mert az eső továbbra is rondán szortyog, de mára még havasesőt is jövendöltek, azt meg végképp nem szeretném Emesével és a Sánta Kutyával abszolválni.

(A ruha új, pontosabban nekem-új. Kedden elmentem turkálni is, ha már Esztergomba evett a fene. Szerintem le is veszem a szabásmintáját.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/19 hüvelyk újracucc, eská, tél, turkálgat

 

10/138 – Nyílt

Intézményi nyílt napra indulok egy éppen nem nyitott intézménybe, afféle kihelyezett izéülés lesz belőle, és már tegnap azon törtem a fejem, mi a nyavalyát vegyek fel. Szépen állunk.

Nyilván arra is csak ma reggel jöttem rá, hogy hoppá, itt bizony renoválni kellett volna a pipirost, de most már csak az fogjon hozzá, akinek hat anyja van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/17 hüvelyk eská, tél

 

Eská 10/15 – Az akvarell meg a piszok nagy csalás

(Ezt most írom meg, mert a mai napomat lényegében kidobtam az ablakon, úgyhogy kell egy kis mégiscsak-csináltam-valamit sikerélmény.)

Azt már tudjátok, hogy nem én rajzoltam azt, amit a múltkor megmutattam, hanem Vajda Lajos. Én csak akvarellt csináltam belőle. Kapaszkodjatok meg: még csak nem is festettem igazából. Filctollal készült szinte az egész.

Bizony. Ez. Itt. Szinte kizárólag filctollal.

(Ez egyébként nem ugyanaz, mint az előző, lapozzatok csak vissza. Ezt itt konkrétan azért csináltam, hogy el tudjam látni nyájas közönségemet fázisfotókkal. Az olvasókért mindent.)

Szóval ott hagytuk abba, hogy volt nekem egy kiváló Vajda Lajos-kifestőm és egy ledes rajztáblám. Na mármost a ledes rajztábla tényleg főnyeremény ehhez a technikához (aka Piszok Nagy Csalás), mert a fénye képes áthatolni a sablon+akvarellpapír vastagságán is.

Amikor azt mondtam, ehhez a melóhoz megfelelő eszközök kellenek, valójában egyetlen dolog nélkülözhetetlen mind közül: az akvarellpapír. Rendes, megbízhatóan vastag, direkt vízfestéshez gyártott, legalább 200 g/m2 akvarellpapír. Ez persze ennek megfelelően nem is olcsó mulatság: az ára a viccesen drága és a leszakad-a-pofám-annyira-drága közötti sávban helyezkedik el. Ez, amit én használtam, a kevésbé drágák közül való (Canson Student 250 g/m2, 10 lapos rajztömb), de attól függően, hol veszi az ember, még ebből is 2-300 forint között van egy lap. Szóval miután szent bambaságomban fordítva raktam fel a másolótáblácskámra (az akvarellpapírnak általában az egyik oldala sima, a másik meg bordás, és az utóbbit érdemes használni), ahelyett, hogy újrakezdtem volna az egészet, inkább megnéztem, mennyire működik ebben az esetben is. Nos, mint a legelső képen láthatjátok, így sem reménytelen.

És ezután – dobpergés – nekiláttam átrajzolni az akvarellpapírra a Vajda Lajos-kifestőt. Mégpedig filctollal.

Négyféle filctollat használtam: kétféle ecsetfilcet (egy ICO és egy Milan márkájú készletem van), valamint Koh-I-Noor Twins és a Crayola Pip-Squeaks vastagfilceket. (Nem kell ilyen sokféle, nyugi, csak ezek nekem úgyis itt voltak kéznél.) Valójában a mindközönséges vékony, sima filctollal is működik a dolog, csak kevésbé lesznek majd belőle szépen szétterülő felületek. A négyféle filccel viszont ezt értem el, ni:

Innentől félretettem a ledes rajztáblát, és a színes kis kifestőmön tovább dolgoztam filctollal (ezúttal a Koh-I-Noor vékony oldalát és a Staedler vékony filcét is használtam), majd amikor úgy döntöttem, ez már jó lesz nekem, felragasztottam egy mappára maszkolószalaggal a lapot:

Ez nagyon fontos. Ha nem ragasztószalagozza fel az ember festés előtt a lapot, az hülyén összevissza fog pöndörödni, így viszont a menet közben keletkező pöndörödések szépen ki fognak majd simulni, amikor a víz felszárad. Nem kell extra-speciális maszkolószalag, én konkrétan azokat használtam, amiket szobafestésnél szoktam. Egy jó akvarellpapír sok mindent megbocsááát.

Például ezt is:

A képen egészen pontosan az látható, amint a filccel rajzolt körvonalakból pusztán csak ecset és víz segítségével akvarell készül. Lapos ecsetet érdemes használni, a vonalak szélétől indulni, befelé haladni a felületeken. Nem kell plusz festék, nem kell tényleg semmi, csak ecset és víz.

Medzsik!

Ha az ember bátortalannak érzi magát, itt akár meg is állhat. Nekem az ilyesmi nem szokásom, úgyhogy miután ez megszáradt, rámentem még egy kicsit vízfestékkel is. Igazán csak kicsit.

Egy kis pacsmagolás, egy kis száradás, és végül, tadááá!

Mintegy fenyegetésül megjegyezném, hogy ebből a képkeretből még van nekem. Sok. Tényleg sok.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/16 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár, projekt

 

10/137 – Pörög

Még csak alig múlt fél hét, de itt már másfél órája megy az arconpörgés, macskaetetés meg kenyérsütés, sőt fél hatkor a Repülő Kutató is felkelt, mert nem tudott tovább aludni. Szépen állunk, azazhogy nem állunk, pörgünk. Én már a második kávémnál tartok.

Mivel ma amúgy is itthon ketyegtetem a világot a célnak megfelelő nyafogóruhában, beküldöm a tegnapi magamat, mivel az úgyse került itt nyilvánosságra. Fotót ugyanúgy nem dobunk ki, ha már megvan, mint bármi mást sem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Intermezzó – Az “Hommage à Vajda Lajos” projekt

Tudom, akvarelleket ígértem. Gyün az is, de előbb sort kerítünk a felvezető-bevezető marháskodásra is, mert nem a semmiből jutottunk ide,

de nem ám.

Vajda Lajos (egy wiki-szócikket kaptok róla az egyszerűség kedvéért, utána mindenki tovább bogározhat kedvére a neten, ha érdeklődik iránta) nehezen kerülhető meg, ha Szentendréről és festészetről van szó. Ő valóban ennek a városnak a szerelmese volt, tizenéves korában itt lakott a szüleivel, majd a húszas éveiben is vissza-visszatért festeni és motívumokat gyűjteni. Szegény feje egyike volt azoknak a festőknek, akik végignyomorogják rövid életüket, aztán haláluk után kapják meg a kellő elismerést. Volt már életemben olyan kiállítás, amiről úgy jöttem ki, hogy “jó-jó, értem én, de mihez kezdjek vele”, viszont Vajda Lajos minden alkalommal úgy üt fejbe, mint a legnagyobbak.

Nem csoda, hogy amikor 2018-ban volt egy nagy, komplex és jól összerakott kiállítása a Ferenczy Múzeumban (Világok között /Vajda Lajos, Szentendre, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2018. november 11 ‑ 2019. március 31.), én gyakorlatilag végigfotóztam az egészet. A sok fotó között meg volt egy ilyen is, ni:

Ez voltaképpen csak egy lap egy skiccfüzetből, 1928-ból. Vajda akkor éppen húszéves volt, a kidolgozott munkái még nem igazán “vajdalajosok” (értitek, mit akarok mondani), de ez a gyorsan feldobott vázlat már nagyon-nagyon az, a helyszín meg eltéveszthetetlen. Még ha nem is tudom már pontosan megtalálni a konkrét utcasarkot, ez itt mindenképpen Szentendre.

Egy kiállításon annyi fotót el lehet lődözni, mint a fene (mármint ha hagyják, hogy fényképezz), de ez itt nem csak a lőj-és-fuss része maradt: már amikor megpillantottam, akkor tudtam, hogy ezzel én kezdeni fogok valamit. Hé, éveken keresztül fent volt a falamon, még ha esetleg nem is vettétek észre, vagy nem tudtátok, mi ez és mit akar.

Ez itt egy tavaly januári kép, látjátok?

Ah, a hárommal ezelőtti berendezés, mielőtt kimentek volna a képből a baglyok, és bejött volna a frissített ollópark, a Hundertwasser-képeslapok meg egy csomó dzsuva.

Mindenesetre ez tényleg ott ült nekem a fejemben meg a falamon, és tutira tudtam, hogy kezdek majd vele valamit, de az ilyesminek nálam ki kell forrnia magát. A lökést végül Csicsóné gengszterei adták meg, bár persze csak afféle áttételes módon. Kulcsszavaink valának: kifestő, tyehnyika és irigység amiatt, hogy miért csak ők örvendjenek a kreatív mocskolásnak.

Kezdjük a kifestővel. Azokkal én tavaly ősszel kezdtem kísérletezni, és közben egyre többet kancsalítottam Vajda Lajosra is a falon. Mint láthatjátok, a skicc nem egy grafikához, hanem egy festményhez készült, az is gondosan be van jelölgetve, melyik felület milyen színben jelenik majd meg rajta. (A falon lévő példányt még a régi nyomtató köpte ki, aki önhatalmúlag négyzetté nyeste az eredetileg téglalap alakú rajzot, és én kezdetben berzenkedtem ez ellen, de aztán megbékéltem a dologgal. A rajz arányain nem torzított sokat, én meg többet tudok kezdeni egy négyzettel, akár érthető ez, akár nem.)

A tyehnyika úgy jött a képbe, hogy Csicsóné gengsztereinek látogatására készülve rendeltem egy ledes rajztáblát. Ha még nem láttatok ledes rajztáblát, az ilyen:

Az ifjú hölgyek egyik kedvenc foglalatossága illusztrációk másolgatása, eddig pauszt használtunk, de gondoltam, szintet lépünk. Ez végül nem jött össze, sajnos/szerencsére csak január elejére érkezett meg a rajztábla. (A “szerencsére” kitétel azt takarja, hogy a) retrospektíve szinte biztos vagyok abban, összeverekedtek volna azon, ki használhatja és milyen időbeosztásban, b) miután magam kipróbáltam, nem vagyok biztos abban, akarom-é ezzel rongálni fejlődésben levő szervezetek szemit.)

Megjegyzem, pausz és ledes rajztábla nélkül is megvolt a trükköm arra, hogyan másoljak át akármiket. Képkeret üveggel, de hátlap nélkül + két doboz aládúcolni + elemlámpa = medzsik.

Kicsit fapados medzsik, de akkor is, na. Viszont a ledes rajztáblával tényleg szintet léptünk, így kábé négy év lassú fortyogás és vajon-mit-kezdjek-vele után megvolt a Vajda Lajos színezőm.

Innen folytatjuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, jólesőjanuár, projekt

 

10/136 – Kagyló

Erről a hétről sincs nagyon más mutogatnivalóm, mint kaja, kupi meg macskák. Galéria! (Maci a mosdókagylóban ezzel a végtelenül kecses testtartással nem a dolgát végzi, hanem azt lesi, hogyan tudna betörni a zuhanyfülkébe. Mostanság rákapott arra, hogy bemenjen tapicskolni, mikor a RK már lezuhanyzott. Mi tagadás, a macskáink is meg vannak húzatva.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/15 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, tél

 

10/135 – Illusztráció

Ha van a lexikonban illusztráció arra, hogy “rút szibarita váz”, biztos én vagyok rajta.

Tegnap éjfélre értem haza. Taxival.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/14 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

10/134 – Lángos

Tessék mondani, ugye úgy festek, mint aki 45 deka kimért liszttel és egy üveg citromos ginnel felszerelkezten indul lángost sütni? Mert ha nem, akkor valami hiba van a kréta körül.

Az akvarellel folytatott kísérleteim amúgy valami igen érdekesbe torkolltak bele, úgyhogy ha érdekel titeket, hogyan készült ez itt la, tessék kinyilvánítani. (Igen, most kéretni fogom magam, mint egy elsőbálozó.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/13 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

Jóleső Január 2023/13 – “háromszög”

Majdnem a “haramia” lett belőle (kiváló sorozatom van arról, amint polcszerelés közben a romokon lunaparkoznak az elvetemültek), de tegnap megjött az anyag, amit rendeltem, és most örömködés van.

Mint látható, ehhez már van Terv, hozzáillő Kiegészítő meg minden. Garancia persze nincs, hogy már ma kész lesz (du. úgynevezett szociális életet fogok élni), de akkor is, hurrá.

Holnapi ajánlatunk:

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/13 hüvelyk eská, jólesőjanuár, projekt

 

Eská 10/14 – Az polcnak megreparálása

Tegnap már mutattam nektek, milyen tragikus állapotban volt a nappali és az étkező közötti, amolyan mindentgyűjtő polc. A helyzet sajna még egy pöttyel rosszabb volt az elvártnál, mert amolyan igazi “walk down on memory lane” élményt szerzett nekem ez a néhány folyóméter: attól kezdve, hogy megtaláltam a 2000-ben leadott szakdolgozatom flopi lemezen, egészen addig, hogy egy dobozban ott volt fotódokumentáltan az ifjúkorom, igen kemény experimentum volt a polc lepucolása. Nem fizikailag, lelkileg. Tegnap azt jósoltam, lesz ebből még jajveszékelés is – nos, az nem lett, de némi brünnyögés és picsogás igen.

Most viszont nem foglalkozunk a brünnyögéssel és picsogással, ehelyett arra fordítjuk figyelmünket, mit kellett megjavítanom ezen a dögön. Helyesbítek, ezeken a dögökön, mert kettő van egymáshoz tolva, és ha az egyiken leszakadt a polc, semmi garancia nincs arra, hogy a másikon nem fogja ugyanazt csinálni. Úgyhogy nekiláttam kipakolni a tartalmat. Nyilván erre megjelentek a mongúzok, főként a Poci nevű. Az mindig ott van, amikor történik valami.

Látjátok itt ezt a barna pöcikét?

Ez az egyetlen maradt meg a négy közül, ami eredetileg tartotta a polcot. Kettőt valószínűleg a Falak Szelleme evett meg, mert azokat nem találtam meg még (bár sohase mondd, hogy sohase), a harmadikat viszont a komód alól söpörtem ki a múltkorában, és nem értettem, ki ez, mi ez, és mit akar, de különösképpen mit keres nálunk. Nos, a polcból szökött meg. Elnézve a konstrukció légies finomságát (=egy alaposabb macskafing is kilőtte volna a polcból) nem az a csoda, hogy leszakadt a polc, hanem az, hogy húsz évig bírta.

Természetesen a pincében találtam épp ugyanilyen barna pöcikéket, légiószámra. (Kérdem én, mi az, ami nincs ebben a szerszámoskamrában?) Mindemellett úgy gondoltam, valami izmosabb cucc nem árt, mert ha megint elkezdjük dzsuvagyűjtőnek használni a polcot (ja, nincsenek illúzióim magunkkal szemben), akkor megint ott állunk majd, ahol a part szakad.

Enter páncélpöcike fröm IKEA.

Ebből is van a pincében két marékkal. Az egy olyan pince.

És akkor elővettem hozzájuk a fúrógépet.

Ha esetleg nektek is elmegy az eszetek, és ikeás páncélpöcikét akartok beilleszteni mű fába, akkor jelzem, hogy a legjobb eredményt az 5-ös méretű falfúró izészárral lehet elérni, nekem legalábbis az a tapasztalatom.

Utána még ráragasztottam a dögök aljára némi mozgatáskönnyítő öntapadós posztót (not pictured), aztán lecsutakoltam mind a két példányt, és visszapakoltam rájuk (portalanítva!) mindazt, amit nem szelektáltam ki a folyamat alatt. Közben volt amúgy még néhány kör “hátulsó pár előre fuss” a lakásban található más polcok bevonásával, úgyhogy most jelenleg spóroltam magunknak kábé másfél folyóméter pakolóhelyet, nem mindet itt, de értitek.

Semmi illúzióm nincs azzal kapcsolatban sem, mennyi idő alatt fog betelni az a másfél méter tárhely…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/12 – “kelt tészta”

Az én életkémnek nagyrészt évszakfüggetlen öröme a frissen sült kenyér, de télen még talán a szokásosnál is jobban megörvendeztet.

Holnapra ebből keresünk valami örülnivalót:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/12 hüvelyk eská, jólesőjanuár

 

Jóleső Január 2023/11 – “ízzé-porrá”

Nyilván lesz közben “jajgatás” és “jajveszékelés”, de még “izzadság” is, de ma heroikusan szétverem eztetet, mielőtt szétesne magától.

A probléma sajnos nem friss, már több hónapja megadta magát a polc a fél tonna hát-ezeket-meg-hová-rakjuk meg dobd-be-oda-majd-helyére-tesszük-egyszer kategóriájú könyv alatt, de amíg ezeket le nem szedem róla, fogalmam sincs, hogyan tudnám megjavítani. A Jóleső Január rész persze akkor fog beütni, amikor végre megoldottam, de már az is nagy megkönnyebbülés, hogy végre nekikezdek.

Holnapra meg ez várható (höh, én optimista, azt hiszem, ezt még ma megoldom):

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/11 hüvelyk eská, jólesőjanuár, otthoncsücsü

 

Jóleső Január 2023/10 – “kontroll”

Controlfreaknek lenni szívás. Hogy a nyavalyába maradhatott benne ez az elgépelés, mikor háromszor is átnéztem leadás előtt; írjuk át még egyszer a szabályzatot, hogy félreérthetetlen legyen, hová kell tennie a pecsétet a fogadó és a küldő óvodának; mi az, hogy mások nem adják le határidőre?; ez az értekezlet éppen ötven perccel volt hosszabb a kelleténél, ha kipucoljuk belőle az üresjáratokat; tegye le azonnal! az a szövetvágó olló! A munkahelyi íróasztalom fiókjaiban pótharisnya, pótbugyi és mini nesszeszer van arra az esetre, ha ott rekednék éjszakára, a szekrényemben esernyő, csereruhák és cserecipő. Morcos leszek, ha nincs itthon a házban legalább öt kiló liszt, két hétre előre elegendő macskakaja, a következő festéshez a pipiros, ha a családtagjaim szétnyomkodják a nagy seggükkel a díszpárnákat, ha az étkezőasztalra csak úgy lazán lesuhintva ott van három tanulmánykötet meg öt levél, mert azoknak másutt van a helye. Utálok várakozni valakire, lényegében bárkire. Előre akarok tudni olyan dolgokat, hogy hol, hánykor, kikkel, mit. A táskámban mindig van betét, a horgolószütyőmben pót-horgolótű, a vécémben két plusz guriga papír. És 2015 januárja óta még sose késtem le munkába menet a buszt.

Nagyon lassan lehet leszokni az ilyesmiről, és nem is akarok leszokni mindenről, de az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy muszáj néha elengednem dolgokat, ha nem akarok afféle besavanyodott csoroszlya lenni, nyugdíjas balerina, aki a nézőtéren ülve is állandóan spiccel, és vércseként lesi, mikor tér el valaki a koreográfiától.

Nem véletlen, hogy éppen a vízfestéket vettem elő a múlt héten. Isten a megmondhatója, elővehettem volna bármit, mert itt még a backup backupjának is van backupja. Az akvarell viszont nem más, mint egyfajta elengedési gyakorlat: olyan közeg, amelynél vannak kontrollálható dolgok, és vannak olyanok is, amelyek fölött minimális hatalmad van. Amit befolyásolni tudsz, az leginkább az eszközökben rejlik – igen, kell a direkt erre a célra gyártott papír, a nem-szőrehulló-ecset, a megfelelően előkészített munkafelület, mert ezek nélkül garantált a frusztráció. Amit viszont el kell engedned, az a rajz fegyelme, a színezés kiszámíthatósága. A vízfesték maga a véletlen öröme, hát nem csoda, hogy idén helyet kapott az én Jóleső Januáromban.

Amin épp pacsmagolok, kinagyított részlet:

És a holnapi kihívás:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/10 hüvelyk ajándék, eská, jólesőjanuár, megaszondom

 

10/131 – Applomb

Nyilván az a nap, amikor én kellő applombbal vissza óhajtok térni a civilizációba, nem csak bánatos taknyos idővel, de csepegő esővel is köszöntött ránk. Nem érdekel, sálálá, én most ki akarok menni, és ki is fogok menni, ha a fene fenét eszik is.

Amúgy a jelek szerint a zuniverzum csak mérsékelten támogatja, hogy kimásszunk a házból, a RK alatt a HÉV robbant le Békáson.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/09 hüvelyk újracucc, eská, tél